Új Néplap, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-18 / 14. szám

6 2005. JANUÁR 18., KEDD LAKBERENDEZÉS HASZNOS TIPPEK Együtt nő a gyerekkel Drága a bútor. A gyerekszobában érdemes tehát ar­ra törekedni, hogy a berendezési tárgyak kombinál­hatok, kiegészíthetek legyenek. Úgy spórolhatunk legjobban, ha azt választjuk, ami majdhogy­nem együtt nő a gyerekkel. Az állítható magasságú asztalok és székek több évig használhatók. Előnyük még, hogy sohasem kényszerítenek — éppen mert mé­rethez igazíthatok - rossz testtar­tásra. A gyerekszoba bebútorozásakor azonban néhány további szempont is figyelmet érdemel. A kiságy alá elhelyezett faládák például kettős célt szolgálhatnak. Részint belefér­nek az éppen nem használatos tárgyak, részint pedig az ágyat erősítik. Az emeletes ágy alatt - az ilyen ágyat az egykék is ked­velik - játszóhely alakítható ki, később ugyanide kerülhet az íróasztal. A gyerekszoba polcait, s a gondosan összeszerelt ele­mes bútort is ajánlatos a falhoz erősíteni, nehogy rászakadja­nak, rádőljenek a gyerekre. Csökkenthető a veszély, ha a búto­rok kerekített élűek. A csiszolatlan sarkokra célszerű műanyag védőkupakokat helyezni. A falról lelógatott zsák is bútor. Ráadásul elkészítésében részt vehet a gyerek, ezáltal ügyesebb lesz, s amit maga csinál, azt szívesebben használja. A jól szervezett konyha Arra ugyan nincs egyértelmű recept, hogy a kony­hai műveleteket hagyományos eszközökkel, vagy in­kább gépekkel végezzük el, az apró trükkök azon­ban, mint például egy jól szervezett konyha, vagy a kellően karbantartott gépek biztosan sokat lendít­hetnek a munkánkon. Fontos a rend és az átláthatóság. A szép és nem túl kényes gé­peket, ha van elég szabad helyünk a munkalapon vagy a nyitott polcokon, tartsuk kézközelhen, szem előtt, a nagyobb, kevésbé látványos, ritkábban használt'tárgyakat viszont nyugodtan rejt­sük a bezárt szekrényajtók mögé. A legtöbb gépet, eszközt a konyhapultón használjuk, ezért nem mindegy ennek a padlótól számított magassága. A szakem­berek a magasabbaknak a 91, az alacsonyabbaknak a 86 centi- méteres magasságban felszerelt munkafelületet tartják ideális­nak. Az apróbb konyhai eszközöket, amelyeket gyakrabban hasz­nálunk (citromfacsaró, szűrő, tölcsér, dugóhúzó stb.) érdemes a munkalap alatt elhelyezett fiókban tárolni. A fiók belsejét (ha ez gyárilag nem történt meg) dobozokkal, rekeszekkel osszuk fel kisebb egységekre, így a fiók használata során nem gurulnak szanaszét a különféle tárgyak. Az alsóbb fiókokban a ritkábban szükséges eszközöknek biztosítsunk helyet. A konyhaszekrény szem- és csípőmagasság közötti részén érdemes a naponta használt gépeket tartani. A nagyobb darabokat (robotgép, kávé­daráló stb.) tegyük hátra, úgy, hogy ne legyenek takarásban, és könnyű legyen őket elővenni, a kisebbeket (elektromos kon­zervnyitó, késélező stb.) pakolhatjuk nyugodtan előre. Vállma­gasságban, a konyhapult mögötti falra akasszuk a különféle, közvetlenül a főzéshez használatos segédeszközöket (sajtresze­lő, húsvágó stb.) eszközöket. A konyhai műveletek elvégzéséhez nélkülözhetetlen a jól megvilágított környezet. Ezt a legegysze­rűbben egy általános fényt biztosító mennyezeti lámpával és egy - a munkalapot tökéletesen bevilágító - helyi világítótest­tel tudjuk biztosítani. A lényeg az apró részletekben rejlik A jól megválasztott fények különleges hangulatot kölcsönöznek a részleteknek A világítás éppoly fontos része lakásunknak, mint a bútorok, a textilek, dísz­tárgyak és a kiegészítők. Különösen érvényes ez azokra az esetekre, ami­kor az adott lakótérben a mesterséges fényviszo­nyok a meghatározóak. Otthonunk berendezésekor, a különböző feladatkörű helyisé­gek kialakításánál mindig ké­szítsünk világítási tervet. En­nek során - a fény funkcióinak megfelelően - négyféle világítá­si móddal kell számolnunk, majd helyiségről helyiségre ve­gyük sorra alkalmazásuk lehe­tőségeit. Ez a négy alapfunkció: általános, helyi, kiemelő és de­korációs világítás. Sokszor előfordul, hogy az adott térben ezek a funkciók együttesen alkalmazandók, ilyenkor rugalmasan módosít­suk a különböző feladatkörök fényerejét: legyen például visz- szafogottabb az általános, hogy jobban érvényesüljön a kiemelő világítás, vagy alkalmazzunk dekorációs fényt a szoba egyik végében, miközben a másik sa­rokban helyi világítást is hasz­nálunk a munkavégzéshez. A cél, hogy a fény mindig elégsé­ges és megfelelő erejű, színű le­gyen, mert csak akkor tudja be­tölteni valódi otthonteremtő funkcióját. ÁLTALÁNOS VILÁGÍTÁS Az adott lér egyenletes megvilá­gítása. Ez történhet térbe beló­gó, vagy süllyesztett lámpates­tekkel, amelyekben Izzólámpák működnek, de alkalmazhatunk fénycsöves lámpatesteket is. El­helyezésük leggyakoribb mód­ja, hogy a lámpatesteket a mennyezetre szereljük, de álta­lános világítás szerepét reme­kül elláthatják a különféle (fel- és lefelé világító) állólámpák, falikarok is, feltéve, hogy azok nem elsősorban helyi vagy mű­tárgyvilágításra szolgálnak. HELYI VILÁGÍTÁS Funkcionális világításnak is ne­vezik, tekintettel arra, hogy va­lamilyen konkrét feladat ellátá­sához alkalmazzák. Ilyen fel­adat lehet például a főzés, az ol­vasás, a varrás, a leckeírás. A legfontosabb szempont, hogy az adott tevékenységhez elegendő fény álljon a rendelkezésünkre. Az olvasáshoz, kézimunkázás- hoz stb. használt asztali vagy állólámpák ernyője szemma­gasságba kerüljön, a fény köz­vetlenül a megvilágítandó felü­letre vetüljön. A túl erős fény éppoly káros lehet, mint az elégtelen fényerő. A" hagyomá­nyos izzók és a halogénlámpák általában megfelelően ellátják a helyi világítási feladatokat, más esetekben viszont - például a konyhai munkapult felett - a fénycsövek az optimálisak. KIEMELŐ VILÁGÍTÁS Minden lakásban akadnak olyan tárgyak, részletek, ame­lyek megérdemlik, hogy fény­nyel külön kiemeljük őket. A su­gárnyalábokat ráirányíthatjuk egy-egy festményre, grafikára, szép vázára vagy szoborra, de kiemelhetünk növényeket ve­lük, vagy hangsúlyozhatjuk bi­zonyos anyagok - kő, tégla, fa, textil — sajátosságait. Általános szabály, hogy minden kieme­lendő tárgyhoz, részlethez leg­alább egy külön világítótest já­ruljon. Vigyázzunk a tükröződé­sekre, s ez különösen fontos az üveggel védett képzőművészeti alkotások, fotók, vitrinek megvi­lágításánál. A felsorolt célokra általában a spotlámpák, a süly-. lyesztett halogénvilágítás, a ref- lektorbúrás izzók a legmegfele­lőbbek. DEKORÁCIÓS VILÁGÍTÁS lAjj Nevelhetjük hangulatvilágítás­nak is, mindenesetre ez az a vi­lágítástípus, amikor maga a fény és a maga világítótest a főszerep­lő. A különféle színű, rejtett fényforrások igazán egyéni at­moszférát teremtenek egy lakás­ban, más esetekben pedig a szép, formatervezett lámpates­tek azok, amelyek hozzájárul­nak az otthon egyedi varázsá­hoz. Ez az a terület, ahol világítá­si kreativitásunkat a legteljeseb­ben kiélhetjük. Gyertya- és mé­csesmániás korban élünk, ami nem jelenti azt, hogy mindig jól alkalmazzuk ezeket a hangulat- keltő világítási eszközöket Ak­kor kelthetünk velük igazán meghitt hatást, ha olyan kombi­nációkban alkalmazzuk, amikor az elektromos világítással töké­letes összhangban állnak. A lakás berendezésekor az emberek alapvetően két csoportra oszlanak. Az egyik típus az, aki legszíve­sebben valamennyi tárgyát szekrények mélyére, zárt aj­tók mögé száműzné. Akkor elégedett, ha nyugodt, üres térben élhet, minél kevesebb tárgyat látva maga körül. A másik csapathoz tartozó ép­pen ellenkező nézeteket vall. Nála se szeri, se száma a nyi­tott polcoknak, dobozoknak, tárgyak hevernek mindenfelé, széken, kisasztalon, földön... Bármelyik típushoz is sorol­juk magunkat, egyet nem árt, ha már az elején tisztázunk: holmijaink elhelyezése így is, úgy is sok energiát és odafigye­lést igényel. A mindent elzárni akaróknak komoly erőfeszítésébe kerül az, hogy tárgyaik­nak megtalálják a legmegfelelőbb rej­tekhelyek A felhal­mozóknak viszont jóval sűrűbben kell az egyes darabokat gondozniuk, átrá- | molniuk. Egy biztos, tárolóhelyből soha sincs ele­gendő. Ha kellően elkesered­tünk, mert nincs több hely egy újabb szekrénynek, polcnak, el­jött az ideje átértékelni tárolási módszereinket. A január erre éppen alkalmas időszak. Szisz­tematikusan dobáljuk ki a már nem használt ruhákat, sport­szereket, játékokat, j rossz táskákat. Cso­portosítsuk holmija­inkat rendeltetésük szerint (nyári, téli ru­hák stb.). Rendezzük át úgy szekrényeinket, hogy fölül legyenek a kön­nyebb tárgyak, de­li 1 rékmagasságban a nehezebbek, így egyszerűbb lesz azok mozgatása. Tegyük könnyen elérhető helyre a min­dennap használatos holmit, míg szekrény mélyére a ritkán kellőeket. Derítsük föl a lakás még be nem épített zugait, szögleteit. Beépítéskor az elhelyezendő tárgyak méreteiből induljunk ki. Gondoljuk át, mikor járunk jobban, ha beépítünk egy falat, vagy ha inkább mozgatható bú­tort választunk. Sokat segít a kereséskor a beépített szek­rénybe szerelt világítás. Sok­szor jó szolgálatot tehet egy tér­elválasztó polc, amely a na­gyobb helyiségeket „szigetek­re” bontja. Fontos azonban, hogy úgy alakítsuk ki, hogy minden irányból kellemes látványt nyújtson, ugyanakkor a prakti­kus szempontoknak is eleget tegyen. JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents