Új Néplap, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
2005-01-17 / 13. szám
6 2005. JANUÁR 17., HÉTFŐ HATVANON TÚL Tisztújítás előtt A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Nyugdíjasok Kulturális és Érdekvédelmi Egyesülete tisztújítás előtt áll. Az eddig végzett munkáról és a választásra való készülődésről érdeklődtünk Demény Ist- vánnétól, az egyesület elnökétől.- Hosszú volna felsorolni az utóbbi évek sok munkát, szerteágazó szervezést kívánó eseményeit — kezdte Deményné. — Összegzésül említhetném a megyei közgyűlés november 5-i határozatát, amely kimondja, hogy a közgyűlés „megköszöni az egyesület értékes munkáját, amellyel különböző programjaikon keresztül jelentősen hozzájárultak a megye időskorú lakosságának életminőség-javításához”. Magától értetődő, hogy ezt az elismerést nemcsak elnökségünk vívta ki. Eredményeinkhez pótolhatatlanul hozzájárultak a munkájukat önzetlenül végző klubvezetők és az aktív klubtagok. A velük való szoros együttműködés az egyesület sikerének záloga a következő időkben is. Nélkülük lehetetlen lett volna például olyan - az országban párját ritkító - eseménysorozat megszervezése, mint amilyen a „Napsugaras ősz” rendezvényei voltak. Napjainkban az egyesületünk hatvannégy klubot és több mint négyezer klubtagot számlál. Mindegyik klub önálló tevékenységet folytató szellemi, gyakorlati műhely. Adottságaik szerint énekkarokat, tánccsoportokat, kézimunkaköröket működtetnek, kistérségi találkozókat, utazásokat szerveznek. Ezért olyan színes az egyesület munkája. Az elnökség a klubok munkáját jogi, érdekvédelmi és kulturális jellegű intézkedésekkel, pályázatok írásával és kikapcsolódást nyújtó programok szervezésével segíti. Az elnökség érdemi munkájának csak egyik része a klubokkal való foglalkozás. Amellett széles körű kapcsolatrendszert alakítottunk ki a Nyugdíjasok Országos Szövetségétől és a Nyugdíjasok Országos Képviseletétől kezdve, a Civil Házon át sok szervezettel. Munkánk összegzésével készülünk a tisztújításra, s azzal az eltökélt szándékkal, hogy tevékenységünk még eredményesebb legyen. Dolgozik már a jelölőbizottság is. A Martfűn tartott megyei klubvezetői értekezleten döntés született arról, hogy kik kerülnek fel a jelölőlistára. A jelenlegi elnökség tagjai közül továbbra is vállalná megbízatását (velem együtt) Sós Károlyné, Földesi Imre, Gombás Gáborné, Rusvai Béláné, Da- najka József, Gönczi Lajos, Mo- sonyi Gáspámé és Bogdán Istvánná. A továbbiakban nem kíván részt venni az elnökség munkájában Szabó Andrásné és Varga Sándorné. A klubvezetői értekezleten elhangzott javaslatok alapján felkerül a jelölő listára Kővári László, Bánfi Miklósáé, dr. Sebők György és Scheffer Veronika neve is. A végleges jelölőlista kialakítására természetesen a küldöttértekezlet hivatott. Bízom abban, hogy a küldött- értekezlet nemcsak summázza majd az elmúlt évek eredményeit, hanem utat mutat és biztatást nyújt az elnökség további tevékenységéhez. Aktív, lelkes nyugdíjasok A várva-várt idei első klubnapon a szociális intézmény dolgozói megvendégelték a nyugdíjasokat, majd közösen megbeszélték a féléves programot A jászapáti Egyesített Szociális Intézmény fiatal dolgozói tavaly januárban újjászervezték az ott működő nyugdíjasklubot. Az addig szinte minden kötöttséget mellőző időtöltést szervezett programok váltották fel, ráadásul az idősek heti rendszerességgel találkozhatnak az általuk elnevezett Virág Klubban. Bátor Judit A változtatások beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, hiszen a tagok minden alkalommal nagy lelkesedéssel jelennek meg, hiányzó alig akad. Sinkó-Káli Lászlóné klubvezető, és az intézmény többi - nagyrészt fiatal — dolgozója gondoskodnak a nyugdíjasok tartalmas időtöltéséről. Az első év tapasztalatai alapján - a tagok igényeit felmérve - állították össze az idei, első félévi programtervezetet. Nagyon népszerűek az egészségügyi témájú előadások, a közös barkácsolások, főzőcskézések, zenés délutánok. Idén is megrendezik a múlt évben nagy sikert aratott „Virág-kupa” sportdélutánt, illetve néhány klubtag ebben az idényben is szívesen vállalta, hogy társait otthonában látja vendégül. A szerdai klubnapon kívül Sinkó-Káliné csütörtökönként gyógytornát tart a nyugdíjasok számára. Idén — az önkormányzat támogatásával - a tagok közösen már uszodába is járhatnak. Az első kivonul mentőtis-*' Mindig megvetettem azokat, akiket állan dóan csak önös érdekeik vezéreltek, s mindig becsültem azokat, akik szellemi vagy anyagi gyarapodásukat mások szolgálatával kötötték egybe. Boros László, a megyei mentőszolgálat egyik vezető beosztásában volt nyugdíjasa is azért vívta ki szimpátiámat, mert karrierje szó szerint összefonódott sokak életre segítésével és életben tartásával. Pályafutása akaraterő- j ; ről és tudásszomjáról árulkodik.- Az érettségi után nem tanulhattam tovább - idézi pályája kezdetét -, ezért munka után kellett néznem. így kerültem a megyei mentőszervezethez. Vonatkísérő mentőápolóként kezdtem. Ez azt jelentette, hogy mentőkocsival kivittek a kivizsgálásra Pestre küldött beteggel együtt a vasútállomásra. Vonattal utaztunk a fővárosba, ahol várt ránk egy másik mentőkocsi és vitt bennünket a kórházba. Asszisztáltam a vizsgálatoknál, majd visszafelé ugyanúgy jöttünk, mint ahogy felutaztunk a fővárosba. A későbbiekben nem csak mentési, hanem szolgálati helyei is változtak. Helyettesként Karcagra kerülve megismerte nemcsak a várost és vonzáskörzetét, hanem a debreceni klinikákat is. Azután a szolnoki, majd a törökszentmiklósi munkahelye következett. Az volt ám az igazi mélyvíz, ott ismerte meg a szakma legnehezebb részét. Mondhatni, hogy a hivatás erőpróbája volt. Örök emléket hagyott benne:- Ott találkoztam először súlyos vonatbalesettel, nagyobb sérülésekkel. A földes padlójú lakásoktól a perzsaszőnyeggel borított szobákig, sok helyen megfordultam. A tanyavilág sáros útjain mentettünk lovas kocsin, traktor pótkocsiján, ahogy lehetett. Az országúttól is távol — esetenként a mentőkocsiban — vezettünk le szüléseket. Nem csak gyakorlati, hanem elméleti ismereteinek gyarapítására is törekedett. S nem csak önképzéssel, szakkönyvek tanulmányozásával. Levelező tagozaton mentő szakápoló tanfolyamot végzett Budapesten. Időközben a kunhegyesi mentőállomást „ötkocsisra” fejlesztették. Boros Lászlót odahelyezték „szolgálatvezető gondnoknak”, ami a vezetői beosztást jelentette. Mondták neki, hogy albérleti díjat nem kell Fizetnie, mert egy vaságyat betettek számára az irodába. Amellett, hogy alig húszévesen húsznál több embert irányított, péntekenként kivonuló szolgálatot is teljesített. Négy év után ismét Szolnok következett. „Kivonuló mentőápolóként” végezte munkáját. Rövid időn belül kinevezték megyei szolgálatvezetőnek. Jelentkezett a mentőtiszti képzőre, el is végezte a tanfolyamot. Kiváló tanáraira még most is tisztelettel emlékszik. Az oklevél megszerzése után ő lett megyénkben az első kivonuló mentőtiszt. Dr. Mihályi Máriával, a mentőszervezet akkori vezető főorvosával együtt megszervezte a kivonuló orvosi, kivonuló mentőtiszti szolgálatot. Változtak az idők, változott a mentőszolgálat is. Boros Lászlót kinevezték a mentőszervezet vezető mentőtisztjének. Ezt a feladatot látta el 2003. júniusáig, a nyugdíjba vonulásáig. Munkakörébe tartozott a havi száz óra kivonuló szolgálat mellett a szolgálat szervezése, a gyógyszer, kötszer, gyógyászati segédeszközök biztosítása a mentőkocsikra, a szolgálat ellenőrzése, a munkavédelmi feladatok ellátása, Tiszafüredtől Kunszentmártonig a továbbképzés megszervezése. Volt tehát munkája bőven. Időközben létrehozták az egészségügyi főiskolai kart. Ott is oklevelet szerzett.- Szép idők voltak - summázza az eltelt évtizedeket.- Sokirányú lekötöttség, ezernyi gond közepette miért volt szép?- Azért, mert negyven évig nyomon követhettem a mentő- szervezet fejlődését és részese lehettem annak. Amikor odakerültem, a nagy fém esettáskán, néhány oxigénpalackon és hordágyon kívül más nemigen volt. Később az én közreműködésemmel is egyre több modern eszköz került a mentőkocsikba. A sérültek helyi ellátása, szállítható állapotba hozása, a betegek túlélési lehetősége lényegesen javult. Óriási fejlődés ez, ha arra gondolok, hogy régen még a kapcsolattartás sem volt meg a mentőállomás és a mentőkocsik között. A megyében néhány kijelölt helyen meg kellett figyelnünk, hogy kitet- ték-e a vöröskeresztes táblát, mert akkor onnan fel kellett hívni a mentőállomást, s úgy kaptuk az új utasítást. A fejlődést igazán csak az mérheti le, aki átélte és tevékeny alakítója volt a változásoknak. S Boros László az volt Számtalan elismerése - köztük a Durst János-díj, a Kresz Géza- és az Oravecz Béla-emlékérem — bizonyítja ezt. Nyugdíjazása óta hetente egyszer mellékállásként belátogat a mentőállomásra. Megbíza- . tása szeptemberig szól. — S mi lesz azután? — Dolgozok továbbra is. Lehet, hogy az egészségügyben, lehet, hogy a saját gyümölcsösömben - mondja olyan természetes módon, mintha ez volna a világ rendje, s nem férne bele a megérdemelt pihenés. Műsorral kedveskedtek a lakóknak A zagyvarékasi Kékibolya műkedvelő művészeti csoport tagjai évente kétszer — már hagyományszámba menően — meglátogatják az újszászi Akácfa utcai szociális otthon lakóit, és műsorral kedveskednek nekik, karácsonytájt betlehemes játékot mutattak be nemcsak a Járni tudóknak, hanem a fekvő betegek szobáit is felkeresték, örömkönnyeket csalva a gondozottak szemébe. Látogatásuk örömmel töltötte el nemcsak a betegeket, hanem a műkedvelő csoport tagjait is — írja a fotót beküldő Földes Imre, a népdalkor vezetője AZ OLDALT ÍRTA: SIMON BÉLA FOTÓ: MÉSZÁROS JÁNOS
