Új Néplap, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
2005-01-11 / 8. szám
12 MEGYEI TŰKOR 2005. JANUÁR 11., KEDD Újra állnak a vitorlák A karcagi műemlék szélmalmot az ország minden részéből felkeresik, hogy közelebbről is megnézzék, miképp dolgoztak százötven éve a molnárok az épületben. Most újra vitorlákat kapott az épület. gatható. A hatszintes épület négy vitorlaszárnnyal épült. Ebből évek óta már csak kettő volt a helyén. Az önkormányzat régóta szerette volna helyreállíttatni a vitorlákat, de saját erőből ezt nem tudta megvalósítani. Év végén sikeresen pályázott a szélmalom szeles tengelyének, Ma már különleges látványosság egy helyreállított szélmalom Daróczi Erzsébet Százötven éve Karcagon 41 szárazmalom működött, vízi energiával egy, a város határában pedig még 11 szélmalom üzemelt az 1800-as években, a gőzmalmok elterjedéséig. Ma már csak a Vágóhíd utcán található, 1858-ban épített műemlék szélmalom áll. Az épületet 1995- ben az önkormányzat megvásárolta. A szélmalom ma is látovalamint vitorlázatának a helyreállításához szükséges támogatásra. Az 5,8 millió forintos rekonstrukcióhoz a Műemléki és Régészeti Szakmai Kollégiumtól 4,1 millió forint támogatást kapott a város. A kivitelezési pályázat nyertese év végére elkészítette a szelestengelyt (tartótengelyt) és a négy új vitorlát, így újra eredeti szépségében látható a szélmalom vitorlá- zata. Egy kis só, egy kis liszt, ügyes kezek és fantázia kell a sókerámiákhoz Vincze Lászlóné kilenc évvel ezelőtt második kislányával volt gyesen, amikor egy sógyurmákról szóló könyv akadt a kezébe. Ebből remek ötleteket merített otthonának díszítéséhez, ám ahogy az idő telt, megrendelése is egyre több adódott. Bátor Judit Vinczéné Magdikát mindig vonzották a különféle kézműves tevékenységek. Miután tanulmányait befejezte, dekoratőrként dolgozott Jászapátin, varrt gyermekruhákat, majd porcelánokat festett egy fővárosi cég megbízásából. Jelenleg is szívesen rajzol és barkácsol. Lakásában majdnem minden, ami fából készült, az ő keze munkáját dicséri. Eleinte a sókerámiákkal is csak saját környezetét akarta szebbé tenni, alkotásainak viszont egyre több csodálója akadt, s közülük kerültek ki első megrendelői is. Egészen a gyes leteltéig Magdikéi számára a sókerámiázás nem volt több hobbinál. Viszont pont ennek az egyre jobban jövedelmező, kreatív időtöltésnek köszönhette, hogy a munkanélküliséggel mégsem kellett farkasszemet néznie. — Vállalkozóként most már annyi pénzt keresek a sókerá- miázással, mintha valahol napi nyolc órát dolgoznék. Ugyan elég nagy odaadást kíván, hiszen nap mint nap rengeteg figurát készítek, és általában még éjszaka is kerül egy tepsivel a sütőbe. De amellett, hogy másra nehezen tudok időt szakítani, számtalan előnye van ennek a munkának: kis befektetéssel jár, hiszen az alapanyag - só, liszt, pici olaj, víz - és a formázó-, illetve a mintázóeszközök nem drágák, tűzhely pedig minden háztartásban van. Ezen kívül nincs főnök, teljesen a magam ura vagyok, és én a négy fal között, egy rádió társaságában sem unatkozom - meséli Magdika. Vinczéné alkotásai közül negyvennégyet zsűrizett a Képző- és Iparművészeti Lektorátus, és csak azért nem pályázhat „A Népművészet Mestere” címre, mert a sókerámia-készí- tésnek Magyarországon nincs hagyománya. A kézműveskamara társkiállítójaként 1998- ban szerepelt először a Szolnok Expón. Azóta számos helyen mutatta be munkáit, melyek mindig nagyon kelendőek. Viszonteladó vállalkozókkal is tartja a kapcsolatot, viszont nagyon vizesre sikerül, akkor ragad. Begyúrás után jó, ha a massza pihen fél órát, és sokáig nem érdemes vele gyurmázni, mert a kéz melegétől is ragacsossá válik, emiatt pedig elfolynak a formák. Százötven fokon és lassan kell sütni, és számolni kell azzal is, hogy a figurák a sütőben még kissé megdagadnak. Bármilyen hihetetlen, egy harminccentis, aprólékosan kidolgozott figurát Vinczéné Magdika másfél óra alatt formáz meg — Mire kell odafigyelni az alapanyagok bekeverésekor és a sütéskor?- Természetesen el kell találni a megfelelő arányt: ha túl sok a liszt, akkor könnyen reped, ha — Hányféle figurát készít? — Biztos, hogy több mint százfélét csináltam már, de a hatvan legnépszerűbb formából valóságos sorozatgyártást végzek. akik mindannyian arról számolnak be, hogy csak elvétve találkoznak az országban más sókerámia-készítőkkel, akik általában csak hobbiszinten űzik tevékenységüket. Azt tette, amit szeret: egész életében épített 35 evvel ezelőtt, 1970-ben kezdődött a 900. évfordulójára készülő Szolnokon a rekonstrukció, amelyhez hasonlót sem azelőtt, sem azóta nem élt meg a város. Az építkezések cselekvő tanúja volt Cseuz Imre, a Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalat főépítésvezetője, aki akkoriban elsősorban az állomás környékén es a varosközpontban folyó Bistey András- Jászberényből 1967-ben költöztünk Szolnokra, de már ’64- től itt dolgoztam művezetőként, naponta bejártam Be- rényből. Amikor a nagy városrekonstrukció elkezdődött 1970-ben, a beruházási hullám kezdetén főépítésvezetőséget hoztak létre, és engem neveztek ki főépítésvezetőnek. Távolabb kerültem a gyakorlati munkától, inkább szervezési feladatokat kellett ellátnom. Akkor épült a központban például a vízügyi irodaház, a Pelikán Szálló, a Skála Áruház, a művelődési ház és az úgynevezett olajos székház. Az állomásnál az ipszilonház, a 24 emeletes toronyház, és sok száz lakás. Akkor készítettük el Gyurcsek Ferenc Tanúhegy című emlékművét is. Felújították a 4-es út teljes szolnoki belépítkezéseket irányította. Cseuz Imre a nagy építkezések idején, és nyugdíjas éveiben városi szakaszát, új pavilonok épültek a kórházban, elkészült a Tiszaligeti Stadion. Az 1970 és ’80 közötti évtized volt a pályám csúcsa, ugyanis az építkezés a jubileumi év, azaz 1975 után nem állt le, egészen az évtized végéig nagy ütemben folytatódott.- Hogyan volt felkészülve a cég ekkora munkákra? — Megvoltak az akkor legmodernebbnek számítógépek. Az építésvezetők nagy része viszonylag kevés tapasztalattal rendelkező mérnök lett, viszont nagy segítség volt a 22 rutinos művezető és a szak- és segédmunkások összeszokott csapata. A Középület-építő Főépítésvezetőség létszáma 420- 450 között mozgott, de voltak alvállalkozók is, például a 24 emeletes toronyház alapozását a Földmunkát Gépesítő Vállalat, a Földgép végezte.- Az egész rekonstrukcióban melyik munka volt a legemlékezetesebb?- Az állomás előtti toronyház építése. Nekem is új volt a csúszózsaluzásos technológia, föl kellett nőni hozzá szakmailag. A Földgép 10-14 méter mélyen alapozta az épületet, a teljes magassága 70 méter, és 121 lakás mellett több üzlet is van benne. Az építés leglátványosabb része 1974 októberében zajlott, akkor a tervezett 30 nap helyett 28 nap alatt értük a teljes magasságot. Éjjel-nappal, hétvégén is dolgoztunk. Az emberek karácsonyfának nevezték, mert az éjjeli munkához ki volt világítva. Napközben is gyakran megnéztem, hogyan halad a munka, de éjszaka 10 és 1 óra között mindig ott voltam. Ez a legnehezebb időszak az éjjel dolgozók számára, az emberekre jó hatást tett, ha látták, hogy a főnök velük van. Sikerült baleset, selejt és bármilyen technológiai gond nélkül elvégezni a munkát. A technológia gyönyörűen működött, modern betonszivattyúk álltak rendelkezésre, a szervezettség sem hagyott kívánnivalót, mindig, mindenhol volt elegendő anyag és ember.- Milyennek látja ma az akkor emelt épületeket? — Több ezer lakásigénylő volt a városban, rövid idő alatt kellett rengeteget építeni, és ez csak házgyári technológiával volt lehetséges, annak minden korlátjával egyetemben. Előfordult, hogy a leendő lakók már a műszaki átadáskor ott toporogtak az épületnél, és maguk takarították ki a helyiségeket, hogy minél hamarabb beköltözhessenek. Volt olyan év, amikor csak a mi cégünk 1200 lakást épített a megyében, és dolgoztak más építővállalatok is. A mennyiség dominált, nem az esztétikum, de az rendkívüli helyzet volt.- Mikor ment nyugdíjba? — 1990-ben, főépítésvezetőként. Persze akkor már nem ugyanaz volt a cég, mint az említett évtizedben. Fogyott a munka, bár Budapesten még A „karácsonyfa”. A 24 emeletes toronyház építése félidőben sokat dolgoztunk, például az Üllői úti klinikák felújításán.- Azt hiszem, nagyon szerette a munkáját, ha még ennyi idő után is ilyen lelkesen beszél róla.- Mindig azt csináltam, amit szerettem: építettem.- Hogyan viseli el, hogy nyugdíjban van, és nem építhet?- Nem szakadtam el egészen az építészettől. Gyakran kérnek tőlem szakmai tanácsot, de itthon a házon és a ház körül is mindig van valami építeni való. Látta az udvaron azokat a köveket? Ha kitavaszodik, kikövezem velük az udvar egyik részét...
