Új Néplap, 2004. december (15. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-07 / 285. szám

4 2004. DECEMBER 7., KEDD MEGYEI TÜKÖR Negyvenkét évig gondozták a fenyőfát Szolnokon, az Attila út páros oldalán lakó 78 éves Luzsányi Pali bácsi és hites neje, Rózsika nagyon gazdag. No, nem forintálisan, netalántán anyagilag, mert a nyug­díj kevés, de a szívük akkora, hogy belefér ab­ba sok minden ajándé­kozás. D. Szabó Miklós A minap például a kisnyugdí­jas házaspár egy gyönyörű, ti­zenkét méteres fenyőfát adott a városnak, amely vízkeresz­tig ott zöldell a művelődési ház és a Hotel Pelikán között. Hogy ezt miért tették, és kik is ők tulajdonképpen, erről szól az írás. Virtigli szolnokiak, Pali bá­csi a Pletykafaluban született, és idős korára is szolnoki ma­radt, csak annyit változott a helyzet, hogy a megyeszék­hely másik részébe, a kórház környékére költöztek. 1945 Kicsit megsirattam, mert nekünk ennyi ma­radt a kertben ebből a fából — mutatja Rózsi­ka, a feleség februárjában kezdett dolgoz­ni, hosszú évekig mozdonyfű­tőként kereste a kenyerét. Száz kilométeren tíz-tizenkét tonna szenet is belapátolt a 328-asok, 424-esek, 411-esek örökké falánk gyomrába, tűz- terébe. Olykor hetvenkét órát voltak úton, máskor csak har­mincat, negyvenet, természe­tesen egy szuszra. Nem csoda, tönkrement a gyomra, így kö­vetkezett a cukorgyár. Össze­sen negyvenhárom, munká­ban eltöltött esztendőt szám­lált, amikor az első nyugdíjat hozta a postás. Még a Pletykafaluban lakott mellettük egy szép kislány, Gyüre Rozika, aki néhány év­vel kevesebbet számlál. Elein­te ajakbiggyesztve nézegette, kicsi még, majd azon kapta magát: egyre szebb ez a lány. Sokat nem kellett utazni, csak a szomszéd kertajtót megnyit­ni, hogy udvarolhasson. Elég az hozzá, egybekeltek, és ha minden igaz, jövőre belépnek az aranylakodalmasok táborá­ba. Soha nem voltak gazda­gok, nem dőlt a pénz hozzá­juk, mindenért nagyon meg­dolgoztak: az utolsó fillérért is. Született egy lányuk, illetve azóta két felnőtt unoka is tar­tozik a családhoz. A múlt hó­nap végén úgy döntöttek, hogy a negyvenét éves fenyőt, amely a ház és a kerítés közé fészkelte be magát, a város­nak ajándékozzák. Mivel is­merték Radócz Zoltánt, az egyik alpolgármestert, neki szóltak először. Arra, hogy mennyibe kerül ez, Róza ma­ma csak ennyit mondott: sze­retjük a települést, ahol éljük az életünket, ezért egy köszö- nömbe. Jöttek a szakemberek, fű­résszel, rögzítőkö­telekkel, daruval, de még így is ala­posan megizzad­tak a tizenkét mé­teres óriással. WU-* Azért adtuk | (xla, hogy eddig mi I gyönyörködtünk | benne, meg akit z erre vetett a sors, most meg csodálja vízkeresztig a vá­ros apraja-nagyja a Hild téren. Ennyit a földi javakban nem dúskáló, de valahogyan mégis gazdag házaspárról, aki Szol­noknak egy bő hónapra óriási fát adott ingyen. Miközben azért náluk is az a helyzet, hogy egyre több kell az orvos­ságra. A ház asszonya nevetve meg is jegyzi: — Ketten már annyi műté­ten estünk túl, hogy hirtelen­jében a számát se tudom. Las­san oda jutunk, ha nem kerü­lünk be valamilyen műtőbe, műtétre, már érdeklődnek az orvosok: drága Rózsika néni, se műtét, se semmi? Csak nem betegek? f'W Esztergom pz | Hajdu-Blhar Nagykun-Szolnok I Veszprém 66.73 J Békés 68.16 Bács-Ktskun 70.85 f' Somogy 68.11 Esztergom Szolnok Bács-Ktskun 57.08 S Somogy 54.38 A népszavazás számokban A kórház-privatizációról föltett kérdésre a régiók közül a Dél- Alföldön szavaztak a legtöbben igennel (69,82 százalék), és Kö- zép-Magyarországon a legkeve­sebben (61,11). Az észak-alföldi régió 67,51 százalékkal e téren a középmezőnyben foglal he­lyet. A kettős állampolgárságról szóló kérdésre a legnagyobb arányban igennel a régiók kö­zül Nyugat-Dunántúlon vála­szoltak (56,4), legkisebben pe­dig Észak-Magyarországon (48,09). Az észak-alföldi régió 48,74 százalékos eredményével rögtön Észak-Magyarország után következik. A megyék közötti összeha­sonlításban az első kérdésre a legnagyobb arányú igen szava­zatot Zalában adták le (71,24), a legkisebbet pedig Komáromban (61,06). Megyénk 65,66 száza­lékos eredményével itt is a kö­zépmezőnyben van. A második kérdésre is Zalá­ban adták le arányaiban a leg­több igen szavazatot (57,96), és Komáromban a legkeveseb­bet (45,37). Jász-Nagykun- Szolnok megye 47,71 százalé­kos eredményével a legkeve­sebb igen szavazatot leadok között van. A részvételi arányt tekintve Budapest áll az élen (49,12). A Már vasárnap este meg­tudhatta az ország, hogy a népszavazás ered­ménytelen volt. Akik mégis elmentek szavaz­ni, azok közül az egész­ségügyi intézmények, kórházak privatizációját 65,01 százalék ellenez­te, a kettős állampolgár­ság megadásával pedig 51,55 százalék egyetér­tett. Ám az adatok töme­gében tallózva egy-egy régióban, megyében, te­lepülésen jó néhány ér­dekes számot találha­tunk. Ezekből akár to­vábbi következtetést is levonhatnak a politiku­sok vagy a szociológu­sok. Ezúttal csupán né­hány, az általános tren­dektől eltérő eredmény­re térünk ki. Bistey A kórházak privatizációja ellen szavazók aránya megyénként Az ország megyéiben ilyen arányban szavaztak a határokon túl élő magyarok kettős állampolgárságára megyékben külön bontásban szerepelnek a városok és a köz­ségek adatai. A városok lakói a legnagyobb arányban Győr-Sopron-Moson megyében szavaztak (43,78), a legkisebben pedig Békés me­gyében járultak az urnákhoz (32.32). A községek lakói közül a leg­több szavazó szintén Győr-Mo- son-Sopron megyében volt (38,73), a legkevesebb pedig Jász-Nagykun-Szolnok megyé­ben (25,76). Megyénkben igen nagy szó­ródást mutat a szavatok aránya mindkét kérdésben. Az első kérdésre a legna­gyobb arányban Tiszajenőn szavaztak igennel (82,62), a másodikra pedig Jászboldoghá- zán (69,24). A legkisebb arány­ban az első kérdés Tiszasason (48,23), a második pedig Rákó- cziújfaluban nyerte el a szava­zatokat (30,1). □ 45.37*/. -47.17% □ 47.17%-48.17% ”1 48.97%-58.77% jjj 58.77%-52.56% 52.56% -54.36% 54.38% - 56.18% 56.18%-57.86% □ 59.33% -61.03*/. ] 61.83%-62.73% □ 62.73%-64.43% 64.43%-66.14% 66.14% -67.84% 1 67.84%-69.54% 69.54%-71.24% biztonságosabb útját. A hon­védsereg tisztjeként, majd tá­bornokaként legismertebb és legnépszerűbb tagja lett a ’48- as ármádiának, és talán még ma is az ő emléke maradt fönn legjobban a köztudatban az aradi tizenhárom tábornoké közül. Személyes bátorságáról, em­bereit magával ragadó példa- mutatásáról, harcias, időnként, ha a szükség úgy kívánta, zord természetéről máig élő legen­dák szólnak, és különösen így van ez a mi vidékünkön, ahol Szolnoknál élete egyik legna­gyobb győzelmét aratta, meg­határozva jó időre a szabadság- harc menetét. A későbbi megyeszékhely már életében megtisztelte az­zal, hogy Kossuth Lajos parla­mentjének képviselőjévé vá­lasztotta. December nyolcadikén, azaz holnap üljük kétszá- zadik évfordulóját a ma­gyar hadtörténelem egyik fényes, már-már életében népmeséi alak­ká nemesedett katonája világra jöttének. Szathmáry A születésére szerb, de lelké­ben magyar Damjanich János tábornok 1808-ban ezen a na­pon született egy évszázadok óta szolgáló stázai katonacsa­lád sarjaként. Atyja határőr őrnagyként vé­gezte be pályáját, bátyja tiszt az itáliai hadseregnél - amíg a végzetes aradi október után örökre meg nem gyűlöli a csá­szár mundérját. Nagybátyja tá­bornok. Ennek ellenére a leendő Damjanich-évforduló A Damjanich múzeum dolgozói tegnap megkoszorúzták névadójuknak az Intézményben lévő szobrát hadvezért egyáltalán nem ké­szítették föl katonai pályára, mivel a benne lakozó herkule- si adottságok gyermekkorá­ban még nem mutatkoztak meg senki előtt. Szülei papnak szánták, s így hivatását kerülő úton sikerült csupán elérnie, mikor az ott­honi tiltás ellenére beállt köz­legénynek az osztrák seregbe. Inkább akart lenni „profunt és víz mellett közvitéz, mint raj­nai bor és fácánpecsenye mel­lett zárdafőnök”. Osztrák katonai szolgálata azon túl, hogy a legnehezebb utat választva, pusztán képes­ségei által emelkedett a közle- gényi sorból a kapitányi ran­gig, talán annyi érdekességet rejt számunkra, hogy a ma­gyar reformmozgalmak kibon­takozása iránt már fiatal tiszt­ként is élénk érdeklődést ta­núsított. E tulajdonságai és közmon­dásos jellemszilárdsága, mely személyét mindig alárendelte az általa magasztosnak tartott célok szolgálatának, indítot­ták arra, hogy karriervágytól mentesen, a magyar kibonta­kozás szolgálatába állítva min­den tehetségét, elvesse magá­tól a császár szolgálatának

Next

/
Thumbnails
Contents