Új Néplap, 2004. december (15. évfolyam, 280-305. szám)
2004-12-07 / 285. szám
4 2004. DECEMBER 7., KEDD MEGYEI TÜKÖR Negyvenkét évig gondozták a fenyőfát Szolnokon, az Attila út páros oldalán lakó 78 éves Luzsányi Pali bácsi és hites neje, Rózsika nagyon gazdag. No, nem forintálisan, netalántán anyagilag, mert a nyugdíj kevés, de a szívük akkora, hogy belefér abba sok minden ajándékozás. D. Szabó Miklós A minap például a kisnyugdíjas házaspár egy gyönyörű, tizenkét méteres fenyőfát adott a városnak, amely vízkeresztig ott zöldell a művelődési ház és a Hotel Pelikán között. Hogy ezt miért tették, és kik is ők tulajdonképpen, erről szól az írás. Virtigli szolnokiak, Pali bácsi a Pletykafaluban született, és idős korára is szolnoki maradt, csak annyit változott a helyzet, hogy a megyeszékhely másik részébe, a kórház környékére költöztek. 1945 Kicsit megsirattam, mert nekünk ennyi maradt a kertben ebből a fából — mutatja Rózsika, a feleség februárjában kezdett dolgozni, hosszú évekig mozdonyfűtőként kereste a kenyerét. Száz kilométeren tíz-tizenkét tonna szenet is belapátolt a 328-asok, 424-esek, 411-esek örökké falánk gyomrába, tűz- terébe. Olykor hetvenkét órát voltak úton, máskor csak harmincat, negyvenet, természetesen egy szuszra. Nem csoda, tönkrement a gyomra, így következett a cukorgyár. Összesen negyvenhárom, munkában eltöltött esztendőt számlált, amikor az első nyugdíjat hozta a postás. Még a Pletykafaluban lakott mellettük egy szép kislány, Gyüre Rozika, aki néhány évvel kevesebbet számlál. Eleinte ajakbiggyesztve nézegette, kicsi még, majd azon kapta magát: egyre szebb ez a lány. Sokat nem kellett utazni, csak a szomszéd kertajtót megnyitni, hogy udvarolhasson. Elég az hozzá, egybekeltek, és ha minden igaz, jövőre belépnek az aranylakodalmasok táborába. Soha nem voltak gazdagok, nem dőlt a pénz hozzájuk, mindenért nagyon megdolgoztak: az utolsó fillérért is. Született egy lányuk, illetve azóta két felnőtt unoka is tartozik a családhoz. A múlt hónap végén úgy döntöttek, hogy a negyvenét éves fenyőt, amely a ház és a kerítés közé fészkelte be magát, a városnak ajándékozzák. Mivel ismerték Radócz Zoltánt, az egyik alpolgármestert, neki szóltak először. Arra, hogy mennyibe kerül ez, Róza mama csak ennyit mondott: szeretjük a települést, ahol éljük az életünket, ezért egy köszö- nömbe. Jöttek a szakemberek, fűrésszel, rögzítőkötelekkel, daruval, de még így is alaposan megizzadtak a tizenkét méteres óriással. WU-* Azért adtuk | (xla, hogy eddig mi I gyönyörködtünk | benne, meg akit z erre vetett a sors, most meg csodálja vízkeresztig a város apraja-nagyja a Hild téren. Ennyit a földi javakban nem dúskáló, de valahogyan mégis gazdag házaspárról, aki Szolnoknak egy bő hónapra óriási fát adott ingyen. Miközben azért náluk is az a helyzet, hogy egyre több kell az orvosságra. A ház asszonya nevetve meg is jegyzi: — Ketten már annyi műtéten estünk túl, hogy hirtelenjében a számát se tudom. Lassan oda jutunk, ha nem kerülünk be valamilyen műtőbe, műtétre, már érdeklődnek az orvosok: drága Rózsika néni, se műtét, se semmi? Csak nem betegek? f'W Esztergom pz | Hajdu-Blhar Nagykun-Szolnok I Veszprém 66.73 J Békés 68.16 Bács-Ktskun 70.85 f' Somogy 68.11 Esztergom Szolnok Bács-Ktskun 57.08 S Somogy 54.38 A népszavazás számokban A kórház-privatizációról föltett kérdésre a régiók közül a Dél- Alföldön szavaztak a legtöbben igennel (69,82 százalék), és Kö- zép-Magyarországon a legkevesebben (61,11). Az észak-alföldi régió 67,51 százalékkal e téren a középmezőnyben foglal helyet. A kettős állampolgárságról szóló kérdésre a legnagyobb arányban igennel a régiók közül Nyugat-Dunántúlon válaszoltak (56,4), legkisebben pedig Észak-Magyarországon (48,09). Az észak-alföldi régió 48,74 százalékos eredményével rögtön Észak-Magyarország után következik. A megyék közötti összehasonlításban az első kérdésre a legnagyobb arányú igen szavazatot Zalában adták le (71,24), a legkisebbet pedig Komáromban (61,06). Megyénk 65,66 százalékos eredményével itt is a középmezőnyben van. A második kérdésre is Zalában adták le arányaiban a legtöbb igen szavazatot (57,96), és Komáromban a legkevesebbet (45,37). Jász-Nagykun- Szolnok megye 47,71 százalékos eredményével a legkevesebb igen szavazatot leadok között van. A részvételi arányt tekintve Budapest áll az élen (49,12). A Már vasárnap este megtudhatta az ország, hogy a népszavazás eredménytelen volt. Akik mégis elmentek szavazni, azok közül az egészségügyi intézmények, kórházak privatizációját 65,01 százalék ellenezte, a kettős állampolgárság megadásával pedig 51,55 százalék egyetértett. Ám az adatok tömegében tallózva egy-egy régióban, megyében, településen jó néhány érdekes számot találhatunk. Ezekből akár további következtetést is levonhatnak a politikusok vagy a szociológusok. Ezúttal csupán néhány, az általános trendektől eltérő eredményre térünk ki. Bistey A kórházak privatizációja ellen szavazók aránya megyénként Az ország megyéiben ilyen arányban szavaztak a határokon túl élő magyarok kettős állampolgárságára megyékben külön bontásban szerepelnek a városok és a községek adatai. A városok lakói a legnagyobb arányban Győr-Sopron-Moson megyében szavaztak (43,78), a legkisebben pedig Békés megyében járultak az urnákhoz (32.32). A községek lakói közül a legtöbb szavazó szintén Győr-Mo- son-Sopron megyében volt (38,73), a legkevesebb pedig Jász-Nagykun-Szolnok megyében (25,76). Megyénkben igen nagy szóródást mutat a szavatok aránya mindkét kérdésben. Az első kérdésre a legnagyobb arányban Tiszajenőn szavaztak igennel (82,62), a másodikra pedig Jászboldoghá- zán (69,24). A legkisebb arányban az első kérdés Tiszasason (48,23), a második pedig Rákó- cziújfaluban nyerte el a szavazatokat (30,1). □ 45.37*/. -47.17% □ 47.17%-48.17% ”1 48.97%-58.77% jjj 58.77%-52.56% 52.56% -54.36% 54.38% - 56.18% 56.18%-57.86% □ 59.33% -61.03*/. ] 61.83%-62.73% □ 62.73%-64.43% 64.43%-66.14% 66.14% -67.84% 1 67.84%-69.54% 69.54%-71.24% biztonságosabb útját. A honvédsereg tisztjeként, majd tábornokaként legismertebb és legnépszerűbb tagja lett a ’48- as ármádiának, és talán még ma is az ő emléke maradt fönn legjobban a köztudatban az aradi tizenhárom tábornoké közül. Személyes bátorságáról, embereit magával ragadó példa- mutatásáról, harcias, időnként, ha a szükség úgy kívánta, zord természetéről máig élő legendák szólnak, és különösen így van ez a mi vidékünkön, ahol Szolnoknál élete egyik legnagyobb győzelmét aratta, meghatározva jó időre a szabadság- harc menetét. A későbbi megyeszékhely már életében megtisztelte azzal, hogy Kossuth Lajos parlamentjének képviselőjévé választotta. December nyolcadikén, azaz holnap üljük kétszá- zadik évfordulóját a magyar hadtörténelem egyik fényes, már-már életében népmeséi alakká nemesedett katonája világra jöttének. Szathmáry A születésére szerb, de lelkében magyar Damjanich János tábornok 1808-ban ezen a napon született egy évszázadok óta szolgáló stázai katonacsalád sarjaként. Atyja határőr őrnagyként végezte be pályáját, bátyja tiszt az itáliai hadseregnél - amíg a végzetes aradi október után örökre meg nem gyűlöli a császár mundérját. Nagybátyja tábornok. Ennek ellenére a leendő Damjanich-évforduló A Damjanich múzeum dolgozói tegnap megkoszorúzták névadójuknak az Intézményben lévő szobrát hadvezért egyáltalán nem készítették föl katonai pályára, mivel a benne lakozó herkule- si adottságok gyermekkorában még nem mutatkoztak meg senki előtt. Szülei papnak szánták, s így hivatását kerülő úton sikerült csupán elérnie, mikor az otthoni tiltás ellenére beállt közlegénynek az osztrák seregbe. Inkább akart lenni „profunt és víz mellett közvitéz, mint rajnai bor és fácánpecsenye mellett zárdafőnök”. Osztrák katonai szolgálata azon túl, hogy a legnehezebb utat választva, pusztán képességei által emelkedett a közle- gényi sorból a kapitányi rangig, talán annyi érdekességet rejt számunkra, hogy a magyar reformmozgalmak kibontakozása iránt már fiatal tisztként is élénk érdeklődést tanúsított. E tulajdonságai és közmondásos jellemszilárdsága, mely személyét mindig alárendelte az általa magasztosnak tartott célok szolgálatának, indították arra, hogy karriervágytól mentesen, a magyar kibontakozás szolgálatába állítva minden tehetségét, elvesse magától a császár szolgálatának
