Új Néplap, 2004. december (15. évfolyam, 280-305. szám)
2004-12-06 / 284. szám
2004. DECEMBER 6., HÉTFŐ MEGYEI TŰKOR A Cifrapalota több, mint óvoda! A gyerekek lelkesen fogadták a költő újabb, nekik szóló művét A jászalsószentgyörgyi Cifrapalota óvodában szombaton mutatták be Gaál Áron újabb verseskötetét. A költő legújabb műve ismét gyermekeknek szól. Bátor Judit Gaál Áron idén májusban járt az alsószentgyörgyi óvodában, amelynek mozgalmas élete és hangulata, valamint különleges építészeti adottságai ihlették negyedik verses meséjének megírására. A verseskötet az ovisok életének egy napját mutatja be. A könyvben szereplő illusztrációkat egytől egyig a helybeli óvodások és általános iskolások készítették, akiket a költő méltán nevez alkotótársainak. A megjelenéshez a helybélik is anyagi segítséggel járultak hozzá. Gaál Áron legújabb műve a Reggeli mesesorozat harmadik része. A Reggel mesék már külföldön is népszerűek, s e siker kapcsán kapott írójuk meghívást a Gyermek Világfesztiválra, amit jövőre Belgrádban rendeznek meg. Fél lábbal is talpon Petőfi úton nem régen költözött, és két év alatt úgy átalakíttatta, hogy a tulajdon gazdája sem ismert volna rá arra a régi, hosszúkás, cseréptetős otthonra, amelyet 1910-ben épített. Ma ez a ház a falu leg- mutatósabb, komfortos kockaépülete. Sajnos hat éve a felesége meghalt. A vüág legjobb asszonyát veszítettem el, míg én szemét voltam Míg korábban meg akart halni, most sokáig szeretne élni Jövőre lesz harminc éve, hogy Tímár Mátyással szörnyű baleset történt. Combtőből elveszítette a bal lábát, és amikor az amputáció után magához tért, hosszabb ideig az öngyilkosság gondolata foglalkoztatta. Hiszen mi lesz vele így három lány édesapjaként, elvégre fél lábbal őt is el kell tartani. Azóta majd három évtized telt el, és Matyiből Matyi bácsi lett. Január 12-én belép a nyolcvanadik évébe, és egyre inkább nem meghalni, inkább élni szeretne. D. Szabó Miklós Mezőtúron született, a család földdel foglalkozott, de dohánynyal is bajlódtak, 1947-ben megnősült és Tiszagyendára került, ahol ma is él. Született három lányuk: ő közben a Mezőgépnél kereste a kenyerét. Sajnos 1975-ben egy baleset után a Hetényiben teljesen amputálni kellett a bal lábát. Iszonyatosan kemény évek következtek.- Nehezen, nagyon nehezen szoktam meg a műlábat, a csonkból még faragni is kellett, hogy egyáltalán lépni tudjak. Kezdetben egyet, kettőt, aztán mindig többet. Beleizzadtam, milznrro o l/űrtlramiic olhirpo tem, ott meg kellett kapaszkodnom, mert annyira fájt, hogy a csillagokat láttam - mondta. Telt-múlt az idő, és már kukoricát kapálni, törni, a földről gyümölcsöt szedni is megtanult. A lányok felnőttek, kirepültek a gyendai fészekből, otthont, családot alapítottak. Hogy azért Tímár Mátyás feltalálta magát így is, mutatja, edHi a nt há-7íi vnlt A? ntnHikhp a- mondja döbbenetes nyíltsággal. Mert a teljességhez hozzá tartozik, hogy a fizetését, nyugdíját az utolsó fillérig hazaadta, de amit maszekolásból keresett, sokszor a kocsmába került egy része. Sőt, amióta magányos, azóta még többször elhajt háromkerekű rokkantkocsijával az ivóba. Itt egy pohár sör napvfrnrrs mellett elidőzik délig. Az ebédet hozzák neki, hétvégeken pedig sűrűn látogatják messze szakadt lányai, akiknél már unokák is sorjáznak, de a dédunoka sem hiányzik.- Nekem sokat kellett dolgoznom mindig, mert a kocsma se olcsó. Régebben sem volt az, most sem. Egyébként tavasszal, nyaranta ma is dolgozik, óriási a kertje, egy kis magyar hold, ami ezerkétszáz négyszögöl. Kiirtatta a régi fákat, és a csodálatos homokos terület egy részét azóta szőlővel betelepítette. A többibe mák kerül. Pálinkája mindig van, mert ha segíteni jön valaki az az ital főnyeremény.- írja be, errefelé is, mint más helyen, sok lyukat betöm a pálinka. Ha ez nincs a kre- dencen, vagy a demizsonban, el se jönnek segíteni. A fizetség mellé ez is dukál - fejtegette. hajnalban általába! j fa ií mikor kel. Ha nem bír tovább aludni, lehúz néhány korty itókát, és húzza tovább. A kiskonyhában lakik ilyentájt. Sokszor morzsol, mert akad egy fontos feladata.- Tüzelek. Kukoricacsutkával. A magamfajtának ez olcsó, és egész napi elfoglaltság, mert rakhatok rá akármennyit, hamar leég - összegzi a nemszeretem hetek ismétlődő programiát. nanirendiét. Szépen szól a Vilja-dal A víg özvegy a Szigligeti Színházban Valkó Mihály Egy színházi idény manapság nemigen lehet meg zenés játék nélkül, sőt ott a helye benne a nézőbizsergető operettnek is. Ezúttal Lehár Ferenc Víg özvegye került sorra színházunkban. S ahogy az már kialakult, most is az Operettszínház meg a helybéli fogott össze, a fővárosiak hozzák a szereplőket, a táncosokat és minden egyebet, a szolnokiak pedig a zenekart és a kórust adják hozzá. És miként eddig is bevált, most sincsen az másképp: sikeres, igényesen szórakoztató színházi est kerekedik ki e kooperációból. Hogy Lehár muzsikája nagyszerű, nem kérdés, az viszont már igen, vajon mindenkori megszólaltatója vissza tudja-e adni maradéktalanul, hogy ragyogjon minden szépségében a már- már operamuzsika, ez a magas zene, melynek azért egyes áriáit akár el is lehet fütyülni, hisz oly fülbemászóak. Nos, a hallottak arról győzhettek meg bennünket, hogy a zeneszerző ezüstös melódiái fényesen tündöklenek az egyébként a játékot is tekintve finom és elegáns előadáson, amelyben mindenek mértéke a jóízlés. Itt az érzelmes jelenetek nem válnak érzel- gőssé, nincsenek túlcukrozva, és a humort sem kabarézzák el közönségesen. A kiállításban is testet öltő igényesség - színes díszletek, díszes, pompás ruhák, látványos táncok - a legkényesebb nézői ízlés próbáját is kiállják. Együtt van itt minden, ami egy operett-tői elvárható - Szinetár Miklós hozzáértő elrendezésében, aki hogy még dúsítsa az eredetit, belop egy forró apacstáncot is a második részbe, erősítvén az orfeumi hangulatot. A színészek? A címszerepben Kalocsai Zsuzsa, kinek se szépségért, se hangért nem kell szomszédba mennie, mert mindkettőből van neki bőven; ideális príma donna, előkelő, egyben szenvedélyes és tüzes asszony, dacosan kacér, s dala ha Vásári Mónika csupa ragyogás felszárnyal, diadalmas, ha meg halkan szól, odasimul hozzánk: érzéki varázsa van. Danyiló, aki elnyeri végül is a gazdag özvegy szerelmét és kezét, Virágh József, jól adja a kissé csélcsap arisztokratát, játéka kellemesen könnyed, hangja nem különben, hajlékony, színes, kifejező. Míg Vadász Zsolté (Rosillon) éles és kemény, a magas hangokat meg mintha kipréselné magából, s némi modorosság is van benne. Följegyeztem továbbá magamnak a felszarvazott nagykövet szerepében kedvesen mulatságos Kulcsár Lajos nevét, aki úgy humorizál, hogy nem túloz. Ami ugyancsak elmondható Dézsy Szabó Gábor játékáról is, ő a nagykövet írnoka. Megemlítem még Peller Károlyt (Raoul), mert üdén fiatalos, természetesen derűs az operettes miliőben. Aki pedig nemcsak a figyelmet képes magára vonni, de valósággal el is bűvöl, Vásári Mónika (Olga), csupa ragyogás, ahogy táncol, szíve a lábában dobog, s milyen hevesen ver, hatalmas jókedvében önfeledten hányja a bukfenceket, már nem is táncol, örvénylik s ragad magával, felforrósítva a nézőteret. S mikor kissé fáradtan a sok újrázás után egyenesen a szemünkbe néz, tekintetében még akkor is ott táncol az öröm, a boldogság, fantasztikus. Végül, ám korántsem utoljára, a zenekar. Bár lent muzsikálnak a zenei árokban, helyük fent lenne nekik is a színpadon, mert ők is főszerepet játszanak, méghozzá remek formában, élükön Rácz Márton dirigenssel. Hogy miről is szól a mese, a szerelmi történet? Bizony, alig emlékezem már rá, de egy dal, a Vilja, ó Vilja, te szép és csodás, még most is itt cseng a fülemben, amikor e sorokat rovom, sőt ott él a lelkemben is, ahová a szép víg özvegy beleénekelte - kitörölhetetlenül. Kell ennél több egy operettől? (UL: Az előadást november 25-én láttam. Létezik más szerep- osztásban is. Sajnos, az aznapit nem olvashattuk az aulában. Kár.l FOTÓ: CSABAI
