Új Néplap, 2004. december (15. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-31 / 305. szám

2004. DECEMBER 31, PÉNTEK 13 JÁSZ KU N KAKAS AHOGY A POLITIKUSOK GONDOL­JÁK. — Ne csigázz tovább, áruld már el, ml a kormány geopolitikai stratégiája! Jeles emberek mondásai Wessely Gábor Azt mondja az öreg Kis: Ne csak együnk, igyunk is! Azt mondja az öreg Nagy: Ha ember vagy, szomjas vagy! Azt mondja az öreg Török: Guruljanak le a sörök! Azt mondja az öreg Kovács: Ez az ötödik csapolás... Azt mondja az öreg Tóth: Kocsma előtt árok vót... Azt mondta az öreg Szabó: Hazatalálni csuda jó! Azt mondja az öreg Né­meth: Kerüld el a feleséged! TAKARÉKOS HADSEREG. - Még ez Is túl drága, miniszter úr? Aprócska hirdetések 21 éves, 90/60/90, profitori­entált, szőke lány tőkeerős külföldi befektetőket keres, bármilyen volumennel. xxx Pénzt vagy életet? címmel új szerencsejátékot indítunk es­ténként a régi téglagyár mö­gött. Jöjjön még ma! XXX Terus mama bögrecsárdájába minőségi kannás borok ér­keztek. Ugyanitt gyomormo­sás utcán át is. (w) Julis és Maris - meg az óesztendő Donkó László Julis: - Adjon Isten, Maris! Maris: — Fogadj Isten, Julis! Megint öregebb lettél egy esz­tendővel, te Julcsa. Látszik is rajtad. Julis: - No, ami azt illeti, te sem fiatalodtál, Marisom! A Dö­me, a hites urad pletyizte, hogy: „Nem is tudom, van-e eleje az asszonynak, mert folyton hátat fordít az ágyban”. Maris: - Álmodik a nyomor! De tudod mit? Nézzünk kicsit hátra! Hogy telt az óesztendő, Julis? Julis: — Hát az a nagy buká­sok éve volt. Megbukott Med- gyessy, felbukott Fidel... Maris: — És te belebuktál, Marisom, az árokba, mikor a Katalin-bálból dülöngéltél haza­felé... Julis: - Te Maris, ne szekál­juk egymást! Inkább mondd el, mi történt veled 2004-ben! Maris: — Beléptem! Julis: — Hová léptél be, Maris? Abba, amit a tehén pottyant a gyepre?! Maris: - Ne marhulj, ez halálkomoly, Julis. Beléptem az EU-ba. Megyek Brüsszelbe... Julis: — Mia fészkes fenének mégy te oda, Maris? Maris: - Dinnye! Julis: - Kikérem magamnak, nem vagyok dinnye! Maris: - Bejelentem Bruk- sellesben, hogy az én magyar dinnyém is van olyan, mint a spanyol! Adjanak annyi eurót érte! Julis: - Aztán mit szólsz a paprikamizériához, Maris? Az is az óévben volt... Maris: - Hű, az erős volt, Ju­lis! Alaposan összekutyulták az erőset az édesnemessel! GY ÍRUNK Mii Julis: - Én a paprikás krump­lit azóta is serpenyős burgonyá­nak hívom... Maris: — Aztán mondd, Julis, te népszavaztál-e? Mire adtad a voksod? Julis: - Ühüm, voksoltam. Két „igennel” meg két „nem­mel”... Maris: — Te meggárgyultál, Julis!! Julis: - Miért? Úgy a kecske is jóllakott, a káposzta is meg­maradt. Azt áruld el nekem, Maris, mit kívánsz nekem 2005-re? Maris: — Hogy mit? Hát bú­zát, békességet! Julis: - Hohó! És hol maradt a bor, te, Maris?! Maris: - Mert bort akár kívá­nok neked, akár nem, azt te úgyis megiszod az új esztendő­ben is, Julis! Vége A bárányok harapna^ Derzsi Szabódó Miklós Ha befordulunk Csuhaj da Vin- céék tanyájára, két kutya vicso­rog ránk, mert ők olyanok, hogy nem ugarnak, csak harapnak! Akárcsak a szilajon göndörödő bárányok, akik hátulról próbál­nak mintát venni gyapjúalsóm­ból. S miközben fotósunk a nad­rágom fenekét: foltozza, sióba elegyedek Vince bácsival, aki a kert végén lábal a térdig érő gyomban és nyugdíjban. Vince bácsi amúgy rézműves családból származik, hisz az orra is rezes a papramorgótól, mert vallja, hogy a hosszú élet titka, reggelente egy-egy kupica jóféle pálinka, de hogy még tovább éljen, ő nap­hosszat issza. Igaza lehet, hiszen már negyven telet megélt, csak nem emlékszik rá, meg aztán jó ha nyolcvanesztendősnek néz ki. Jól bírja magát, csak néha botlik meg a hordozható műveseállo- más csövében, miközben vég­képp elréved, merthogy révész is volt az ősök között. Mári néni, aki meghitt vadhá­zasságban él Vince bával, mert ő is a hosszú életre esküszik, éppen a kapirgáló tyúkoknak szórja a kukoricát, de azért né­mi borsót is hány a falra. így mesél nekem huncut mosollyal viharos életéről: Csuhaj da Vincééknél nemcsak a kutyák, de a bárányok is harapnak- Viharos volt. Akkoriban indult a Megasztár, én is be­neveztem, de a falunak nem volt pénze sms-re, hát kies­tem! Pedig az első CD-mből akartam pirszinget rakatni a köldökömbe, hiszen már első kapás korom óta erre áhítoz­tam. No de majd a lányom, Emerencia... S valóban, az ólnál egy süldő lány kéri a süldőnek a porciót. Télen hurka és kolbász képiben köszön vissza, mármint a röfö­gő. — Mi leszel, ha nagy leszel? — kérdem a pajzán tekintetű kis­asszonyt, aki sudáran lép a moslékosvödörbe. — Szépségkirálynő! - vála­szolja a csiszolatlan gyémánt magabiztosan.- No és hogyan?- Hát majd Miklós bácsi felfe­dez engem... Koppintottá: Zsoldos György László Gyula Kedveskéim! Hát nagy nehe­zen, vagy inkább villámgyor­san elment ez az év is. Néző­pont kérdése ez, meg tulajdon­képpen minden más is! Mert az idén, ha mást nem is, megta­nultuk, hogy a tények többsége más jelent, ha az egyik oldalon állunk, és mást, ha a másikon. A jogszerű mezőgazdasági tá­mogatás például az egyik eseté­ben minősülhet termelést ösz­tönző segítségnek, míg a másik esetében etikailag kifogásolha­tó ügyeskedés. De az sem mind­egy, hogy én készítettem vala­kikről jelentéseket, vagy vala­kik készítettek rólam. Mert ma ezt ítéljük el, holnap amazt, de lehet, hogy holnapután már mindkettőt. Ha részt vettem va­lamiben, azért dobnak rám sa­rat, ha meg nem, hát azért! Hol itt hát az igazság? 2004 Róza néni pletyisládájából mindenesetre megtanított arra, hogy jobb, ha nem keresem oly buzgón az igazságot, mert an­nak nem mindenki örül, sőt, esetleg a végén magam sem fo­gok örülni! Talán jobb, ha nem is sejtjük, mit hozhat még a múlt? De még jobb, ha azt meg végképp nem sejtjük, hogy a jö­vő mit hozhat? Ám legyünk végre vidámab­bak, még akkor is, ha tudjuk: már a puhaságunk se a régi! Hát még a keménységünk! Inkább arra legyünk büsz­kék, mi szépet hozott számunk­ra ez az esztendő. Volt itt min­den, ami politikai szem-szájnak ingere. Volt esős tavasz, volt bá­jos kormánypuccs, volt még bá- josabb népszavazás oly két kör­mönfont kérdésről, hogy a vála­szok latolgatásába maguk a mindent tudó jósok is belebo­nyolódtak. Volt reménykeltés és reményvesztés, voltak izzó he- vű szónokiatok, és voltak mon­datba gabalyodott szónokok, és voltak természetesen kárörven- dők, vámszedők és mindent tu­dók, akik már jó előre meg­mondták mindent. Csak ve­lünk, az egyre szerényebben élő, birkatürelmű többséggel nem törődött a kutya sem, talán mert úgy gondolják, hogy aki csöndben van, azt nem szabad birizgálni, mert a végén még felébred! Sorolhatnánk még hosszasan a fene nagy magyar virtus fur­csa termékeit! Bár abból az álomból egyelőre még nem lát­szik semmi, hogy az EU-csatla­kozás hivatalos napján automa­tikusan európaivá válunk itt belül, valamennyiben. Hát majd legfeljebb jobban igyek­szünk, vagy jobban hangosko­dunk! A többi meg már megy magától! Csak a kincstári opti­mizmusunkat el ne veszítsük! Mert lesz még itt szőlő és lágy kenyér..., de előbb-utóbb a ku­tyára is jön még dér, s az is tény, hogy „Több nap, mint kol­bász!” A Deákné vásznáról pe­dig már nem is merek szólni! Szóval, legyünk bátran opti­misták, mert nem úgy szép a magyar, ha sírva vigad. Próbál­junk másokon is segíteni, mert úgy segíthetünk magunkon is. És az új esztendőben azt keres­sük egymásban, ami összeköt, s ne azt, ami elválaszt! — AZÉRT, MERT TÁNCOLTUNK EGYET, még nem kompromittáltam önt.. ENGEM NEM ZAVAR, de ez roki, esnem tangói I i s — MEGÁLL AZ ESZEM, szilveszterkor eső esik, nem hó! ENYHÍTŐ KÖRÜLMÉNY. — Esküszöm, biztos úr, épp a detoxikálóba igyekeztünk! Z00 5 3AMUAS----------------------L __' — BOLDOG új adóévet kívánokl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents