Új Néplap, 2004. november (15. évfolyam, 255-279. szám)
2004-11-04 / 257. szám
12 2004. NOVEMBER 4„ CSÜTÖRTÖK A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL A karcagi Gábor Áron Gimnázium történelem fakultációs csoportja — a gimnázium „öreg” diákjaival megerősítve — a közelmúltban meglátogatta Filep Istvánt, aki 1956-ban a gimnázium tanára volt. Filep tanár úr (a fotón középen) nagy szeretette! fogadta lakásán csoportunkat, majd beszélt '56 karcagi eseményeiről, a gimnázium és a diákok szerepéről a forradalomban, a szolnoki—debreceni kapcsolatokról, illetve arról, hogy a látogató — „amolyan pesti srác-korban lévők” — generációnak nem szabad közönyösnek lenni, felejtésre ítélni ezt a korszakot. Amikor — abban a néhány napban — létezett a szabad közbeszéd, a gondolkodás szabadsága — amit ma már oly nehéz megértetnünk... A látogatás utáni beszélgetésekből közösen szűrtük le a következtetést: emlékezni és emlékeztetni kell! A személyes leckék, a szülők vagy inkább nagyszülők visszaemlékezése segítségével kell(ene) összeállítanunk egy olyan képet, mely alkalmassá tehet minket arra, hogy úgy érezzük: '56 a miénk is... bojtos Gábor tanár Egészségünk, drága kincsünk! Ilyen még nem volt! Iskolánkban évek óta rendezünk akadályversenyt, vetélkedőket, van hulladékgyűjtés, iskolahét, na de egészségnap! A szervezés heteiben el sem tudtuk képzelni, milyen is lesz az a délelőtt számunkra. Azt örömmel fogadtuk, hogy nem lesz tanítás, de mégis mit fogunk csinálni? Találgattunk, tervezgettünk és alig vártuk azt a bizonyos napot! Megnyitóval kezdődött a program. A jelszavunk ez volt: Egészségünk, drága kincsünk! Szalay Feri bácsi vállalta a fővédnökséget és rövid beszéddel nyitotta meg a rendezvényt Ő valamikor a mi iskolánkban tanított testnevelést. Ezután indultunk az előre megszervezett órákra. Hallgattunk előadást a drogokról, szenvedélybetegségekről. A következő órában az ÁNTSZ egyik munkatársa szerveket mutatott be. Döbbenten fogadtuk az előadást, és láthattuk, összehasonlíthattuk az emberi szerveket - az egészségeset a beteggel. Élményszerű órát töltött minden osztály az osztályfőnökével is. Nehéz lenne felsorolni, mi mindent csináltunk a 45 perc alatt Volt rejtvényfejtés, plakáttervezés, salátakészítés és - fogyasztás, zenehallgatás, tanulói kiselőadás... Ezek után sportóra várt ránk. Vidáman, önfeledten mozoghattunk a tornateremben. Észre sem vettük és eltelt a délelőtt A mozgás után az aulában különleges teákat kóstolhattunk, almát répát rágcsálhattunk, de természetesen kiadós ebéd is csalogatott minket Igaz, a tejszínes kukoricaleves csak a felnőtteknek ízlett.. Délután és este a szülőkre vártak programok, ők is előadásokat hallgattak és különböző vizsgálatokon vettek részt, este gerinctorna mozgatta meg őket. Nem mindennapi rendezvény volt, az biztos! Örülünk, hogy a mi iskolánk megszervezte ezt az élményekkel teli délelőttöt. Igyekezni fogunk, hogy ne csak ezen a napon, hanem mindig egészségesen éljünk! SZÉCHENYI KÖRÚTI ÁLTALÁNOS ISKOLA TANULÓI, SZOLNOK Elfelejtett bajnokok Ezen a címen megakadt a szemem, végigolvastam. Engedje meg Ihász Kálmán és Bene Ferenc, hogy kezet szorítsak velük akkori teljesítményükért. Vigaszul csak annyit, nem csak ők vannak mellőzve. Előfordul ez másoknál is, de ki figyel oda ezekre az emberekre? Olyanokra, akik sokat tettek le az asztalra, akik hírnevet hoztak. Engem bosszant, hogy ma már ki kell harcolni az elismerést. Régen másképp volt Ha összetalálkozom a régi munkatársakkal és felidéződik a múlt, a munkánk értékelése, jó érzés, hogy amit tettünk, nem volt hiábavaló. Becsülni kell a munkát és tisztelni azokat az embereket, akik jó példát mutatnak, hogy ők - és senki - ne legyenek elfelejtve, hanem inkább megbecsülés övezze őket MOLNÁR FERENCNÉ, SZOLNOK Kishajó az álmok tengerén Igenis nagyon jó érzéssel fogadtuk, hogy a Szolnokra telepített pizzahajó újabb négy-öt embernek adott munkát Igenis hálásak voltunk minden képviselőnek, hogy kampányaik során oly sokszor ígért vízi turizmus fejlesztését jelen körülmények között is támogatják, ugyanis az ötlet zseniális, végre történt valami Szolnokon. Szomorúan és értetlenül néztünk egymásra, amikor az egyik helyi kiadványból értesültünk arról, hogy vannak olyanok, akik úgy vélik és úgy ítélik meg, hogy nem érdemű meg a szolnoki, illetve az ide látogató közönség a Szolnok életében kuriózumnak számító Pizzahajót Az pedig már mindennek a netovábbja, hogy a cikk írója a szegedi polgármesterre hivatkozik. Ä hajót egy szolnoki vállalkozó vásárolta meg az önkormányzattal együttműködve egy szegedi vállalkozótól, az ottani ön- kormányzatnak ehhez nem volt köze. Egyébként mi úgy gondoljuk, hogy igenis, jó lenne Szolnoknak egy polgári repülőtér is és minden olyan újdonság, amely a város színvonalát emeli. KIS ERKEL, SZOLNOK Szakácsolimpikonok Konyhaművészeti kiállítást és szakácsolimpiát rendeztek a közelmúltban a németországi Erfurtban, ahol szolnoki csapat Is képviselte hazánkat és régiónkat. Törjék Attila (séf), Zoboki Zoltán (segítő) és Gaál Zoltán (segítő) munkáját és nem kis teljesítményét — melyhez a támogatók is hozzájárultak — a szigorú zsűri ezüstéremmel honorálta. A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Rend a lelke mindennek... Döbbenten láttam a tévéijén, hogy európai előírások miatt, valamelyik hivatalunk ki akar irtani egy eldugott faluban néhány gyönyörű és ritka magyar marhát kétes származása miatt. Ez már korszerű adatfeldolgozás, hogy Uyet is felfedeznek! Bezzeg, azelőtt ez nem így ment; hányszor került porszem azokba a bizonyos hivatali gépezetekbe! Még az EU-csatlakozás előtt történt, hogy késedelmesen fizettem be a hőszolgáltató cégnek a decemberi számlámat. Hiába mutattam be a csekket, küldtem el a fénymásolatát, kétszer csaknem sikerült bíróság elé is citálniuk, végül már a novemberi díjat és a decemberi felét követelték. Tehát bőven lett elegem is, melegem is, mire az ügy elpihent. Azóta változott a VUág! Csatlakoztunk Európához. Most már rend a lelke mindennek. Azért, amikor rászántam magam, hogy megválók önkormányzati lakásomtól, optimistán, de óvatosan fogtam a dologhoz. Az áramszolgáltató igazolást kért, hogy miért akarom az áramfogyasztást megszüntetni, a lakóépület üzemeltető egy szakvéleményt, a villanytűzhely megfelelő állapotáról. Belevágtam. Az átvevő mindent megfelelőnek talált, DE NEM VETTE ÁT A LAKAST, mert az áramszolgáltatóval „nem plombáltattam le” a villanyórát! Nem volt mit tenni, irány az áramszolgáltató, ahol roppant udvarias Ügyintézők fogadtak. A három Hölgy közül egyik sem tudta megnyugtatóan elintézni az ügyem, mert a programjaikban sehogy sem volt benne, hogy mit kell csinálni. Abban maradtunk, hogy felhívnak, ha megvannak a hiányzó információik. Délután valóban meg is csendült a telefon: 6 munkanapon belül intézkednek. Vártam! A hatodik munkanapon felhívtam az áramszolgáltató debreceni központját, történik-e valami az én ügyemben? De a Kezelő, aki bejelentkezett, 15 perces várakozásom után felvilágosított, hogy az az ember, aki ebben illetékes, már nincs bent Hívjam holnap reggel. - És kit keressek? Nevet nem kaptam, de a Hölgy biztosított, hogy oda fognak kapcsolni. Másnap reggel a másik Kezelő persze nem tudta, ki a „NAGY Ő”. Ezért részletesen újra elmondtam az esetem, kértem, hogy kapcsoljon valahova. Meg is tette, háromszor is. A „valahova” pedig kicsengett, felvették, zaj, aztán foglalt. Ekkor úgy döntöttem, taktikát váltok, kértem, próbáljon nekem szolnoki nevet keresni, akihez fordulhatok. Keresett, de „az illető” nem volt bent. Kértem másik nevet, de őt sem értem el. lőtt újra Debrecen: most már vezetővel akartam beszélni, meg is kaptam legalább a titkárságot. A Hölgy hosszú percegik kísérletezett, hogy illetékest kerítsen, de mind foglalt volt Ezért ő felajánlotta, hogy egy órán belül visszahív bonyolult ügyemmel kapcsolatban. Az óra letelt, a hívás nem volt sehol. Felkaptam a telefont, ráförmedtem a központra, hogy most már tényleg egy igazi vezetőt kérek, névvel és azonnal. így jutottam „a vezetőhöz”, majdnem. Ugyanis ő sem volt bent aznap. A Hölgy, aki helyette felvette a telefont, végre nem küldözgetett tovább, hanem előbb értetlenkedett kicsit, hogy mit is akar tőlük a lakásépület-üzemeltető cég, aztán felajánlotta, hogy ez ügyben felveszi velük a kapcsolatot Az ígéretét tett követte. A két HIVATAL egymásra talált és kiderült, hogy ezt a plombálást két bérlő közt az áramszolgáltató szorgalmazta még a ködös múltban. Aztán megtörtént a nagy esemény: a kis, alig forintos nagyságú plombácska rákerült a vülanyórára. Most már minden rendben. Gondoltam én. Ám amikor végre, ezt követően eljött a várva várt lakásvisszaadás ideje, a régi lakcímemen egy levél várt Egy áramszolgáltatói tájé koztató villamos energia vételezd séhez”. De miért, amikor én éppen a NEM vételezésért fáradoztam? Hogy ezt megtudjam, két napot kellett vámom. Hát, azért, mert a ki- és bekapcsolás űrlapja teljesen egyforma. És nem is fogok kapni olyan dokumentumot, amivel igazolhatnám, hogy innentől nem nekem kell fizetnem az áramfogyasztásért ebben a lakásban. Ezt hallván nyugtalankodni kezdtem. Mi lesz, ha egyszer az adminisztráció újra engem hoz ki tulajdonosnak? Az Ügyintéző megnyugtatott, hogy ez kizárt, s mivel humora és jóindulata is volt, kézzel felírta az én példányomra, hogy „kikapcsolás”, és alá is írta. Az emberi hozzáállásuk nagyon szimpatikus volt, de az adminisztrációjukkal kapcsolatban nem nyugodtam meg továbbra sem. Őket azért irigylem, mert, ha hibáznak is, az összes dokumentáció náluk van. Ha valami elromlik benne, az ügyfél próbálhatja bebizonyítani az igazát Én csak remény- kedhetem, hogy nem kerül újabb porszem a gépezetbe. MUSZKALAY HEDVIG, SZOLNOK .... ...... ^ m&8m 1 r~i r*-i •• ágf % --. .pj^n.ZTn ^ p ■□ C7 .> zz :. • fi n- c i Tfipr j~" :_N: (^ ^CMÍjtÍ
