Új Néplap, 2004. november (15. évfolyam, 255-279. szám)
2004-11-21 / 47. Vasárnapi szám
2004. november 21., vasárnap —— ■Bam Közelről 3 JEGYZET „Öreg motoros” a képviselő Tigrisbukfenc Irigylem a mai ifjúságot! Mert olvasom, tán jövőre már nem osztályozhatnak a testnevelő tanárok, itt is pusztán szöveges értékelés mérheti fel a nebuló teljesítményét. Előttem pedig még mindig felrémlik az oroszlánszagú öltöző, a tornaterem, tömve kínzóeszközökkel, bordásfallal, felemás korláttal, gyűrűvel, az anakondaként csüngő kötéllel, no meg a fenevadként tornyosuló svédszekrénnyel, ami még a távolból, ahonnan nekifutunk nagy garral, sámlinak tűnhet, de közelről a kishitűek illő tisztelettel kikerülik. Gondolom, ebből már kitűnik, nem volt életcélom, hogy tornász, vagy artista legyek, ezt már bölcs tornatanárunk is sejthette, hisz így invitált a tornaszőnyegre a többiek kárörvendő nyerítése közben: — Na, henteregj magadnak össze egy kettest, fiam! Megtettem. De általában azokat a napokat vártam áhítattal, mikor labdát gurítottak felénk, lelkesen csetlettem- botlottam a többiek között, vagy róttam a köröket, mert ezt nem mérték osztályzattal. Tehát mozogtam. Persze érthető a testnevelők háborgása, akik úgy vélik, hogy tekintélyük csökkenhet akár a tanári karban, akár a hamvas ifjúság előtt, no meg a sportot szeretők, akik kitűnnek valamelyik ágban, teljesítményüket továbbra is érdemjegyben látnák szívesen, ami mégiscsak pontosabb fokmérő akármilyen precíz szöveges értékelésnél. A dilemma tehát adott, hiszen akárhogy nézzük, vannak olyan diákok is, akiknek, finoman szólva, mozgáskoordinációja nem teljesen csiszolt, nem dagad hát keblük egy elvetélt tigrisbukfenc közben, netán görcsösen pislognak klottgatyás pandamaci gyanánt a mászórúd feléről, ami nekik már a sztratoszférát jelenti. Nem tudom, mi lenne a megoldás. De a tornatanárok bizonyára olvasták Karinthy mester Lógok a szeren című írását, mert a könnyes kacagáson túl azon is érdemes elmélázni... Zsoldos György A közismert politikus és gazdálkodó jászapáti otthona kisebbfajta motorkiállításnak ad helyet. Összesen tizenkét motorkerékpárral büszkélkedhet, amelyek közül már a legfiatalabb is elmúlt harmincéves. ^ A képviselöt-mindig is érdekelték a különféle gépek, járművek, így első diplomáját is a mezőtúri főiskola gépész szakán szerezte a hetvenes évek elején.- A kollégiumban mindenkinek megvolt a maga szenvedélye. Voltak, akik kártyáztak, mások a lányokra vadásztak, megint mások kocsmákban múlatták szabadidejüket. Mi pedig motoroztunk. Emlékszem, egyszer még a kollégiumi szobába is felcsempésztünk egy motort, és az ágyneműtartóban rejtegettük. Időnként elővettük, szerelgettük, vizsgálgattuk. Életem első motorkerékpárját — egy NDK gyártmányú MZ 250-est — a szüleimtől kaptam még a főiskolás éveim idején. Akkoriban rengeteget kirándultunk országszerte, de eljutottunk Romániába -és Bulgáriába is — természetesen motorral. A katonaság, majd a munka és a család miatt ez a hobbi némileg háttérbe szorult, de azért időről időre visszakanyarodom hozzá - meséli a képviselő úr. — így aztán elkezdte gyűjteni a motorkerékpárokat. — Igen. Sokaknál, akik szintén ezt a hobbit űzik, az első saját motor emléke meghatározó. Például akinek Ja- wája volt először, az a cseh motorokat gyűjti, akinek pedig P—20-asa, az a magyar gyártmányokat. Esetemben ez úgy módosult, hogy én nemcsak NDK-motorokat gyűjtök, hanem bármilyen kelet-európai gyártásút is, illetve főként oldalkocsis motorkerékpárokat, bár az én első járművemnek sajnos nem volt ilyen kiegészítője. Akkoriban ugyanis egy motor oldalkocsi nélkül is annyiba került, mint egy fél Wartburg, az oldalkocsi pedig a motor értékének hetven százalékát tette ki.- Manapság milyen áron lehet hozzájutni egy veterán oldalkocsis motorhoz? — Ötvenezer forinttól akár félmillióig terjedhet az értékük, amit természetesen jó pár tényező befolyásol: például, hogy az adott típusból mennyit gyártottak, felszereltség szempontjából menynyire közelíti meg a száz százalékot, illetve mennyire ragaszkodik hozzá a tulajdonos. A képviselő elmondta, hogy hobbijának részét képezi az is, hogy a járműveket megpróbálja visszaállítani az eredeti állapotukba. Ez azonban rengeteg utánajárást igényel, hiszen minél apróbb egy kiegészítő, annál nehezebb beszerezni. A gyűjtemény legidősebb darabja egy Pannónia TL-250- es 1954-ből, ami még mindig működik, ráadásul a képviselő jól ismeri a motor életútját is. Első tulajdonosa szintén jászapáti volt, a motor viszont néhányszor gazdát — és ezzel együtt települést - cserélt. A jármű nemrégiben Járvás István jóvoltából került vissza Jászapátira. Bátor Judit A gróf. Vajon hogyan halt meg? S ajátos múltunknak köszönhetően nem szűkölködünk a történelmi rejtélyekben. Elég Zrínyi és az őt elpusztító vadkan esetére gondolnunk, amiről sokáig mesélték, hogy a bécsi fegyvertárban őrzik „puska formájában”, rajta a hivalkodó felirattal, miszerint ez a „vadkan”, amelyik pontot tett az életére, de a legendaszövő igyekezet bőségesen működött nálunk minden Beszélő múlt időben, ha jobb sorsra érdemes személyiség lépett le históriánk színpadáról. Nincsen ez másképpen a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István esetében sem. Az igazat megvallva, már a kortársakban is felmerült nem egy kétely sorsával kapcsolatban, de az utókor is találhat szemezgetni valót az ügyben. Itt van mindjárt Fáik Miksa visszaemlékezése, aki igen közeli szemtanúja volt az eseményeknek és a tárgyról szóló könyvében több különös dologról mesél. Széchenyi halála előtt egy korábbi időpontban testi-lelki jó barátját, báró Jósikát meghívta vacsorára. Szarvasgombát tálaltak fel, de a gróf nem fogyasztott belőle, mert gyomorrontása volt, Jósika a vacsora után hazament, azonnal rosszul lett és pár nap múlva meghalt. Különös az is, hogy Széchenyit igen rövid idő alatt többen is elkísérték egy jobb világba. A sort öreg komornyikja nyitotta meg, aki a legutóbbi időkig ellátta körülötte a mindennapos szolgálatot, s csak néhány nappal élte túl urát. Szinte egyidejűleg végezte be földi pályáját egyik orvosa, doktor Görgen. Ő a gróf öngyilkosságának hírére megőrült, nemsokára meghalt. Valamivel később a másik környezetében levő orvos, doktor Goldberg is agyonlőtte magát. Lehet mondani, véletlen az egész. A bökkenő csupán az, hogy Széchenyi halálakor viselt öltözéke sem támasztja alá mindenben a máig élő hivatalos verziót elhunytéról, mint arról egy restaurátorkonferencián számoltak be korábban a szolnoki Damjanich János Múzeumban. Testén viselt utolsó öltönyét ugyanis megőrizték a nagycenki kriptában a koporsója mellett elhelyezett vasládában, s annak helyreállítása során olyan helyen is sikerült azonosítani vérnyomokat, ahova semmiképpen sem kerülhettek a koponyát ért sérülés kapcsán. Az ágykabátján, amiben a karosszékben ülő, kezében kilőtt pisztolyt szorongató szétlőtt fejű holttestet megtalálták, a mell tájékán valami fe- ketés folt van, ami vérnek néz ki. A vér ugyanis idővel megsötétedik. Ez az anyag sehol másutt, sem a nyakrészen, sem a vállrészen nem található. A koronát az ügyre az ingen maradt jelek teszik fel, ugyanis azon is a mell táján megmaradt egy furcsa folt, vele szemben, a hátoldalon pedig úgy néz ki a rajta található lyukak alapján, mintha valamit beledöftek volna. Innen kezdve lehet min elmélkedni, s ezek az öltözéken levő nyomok legalábbis kételyeket támasztanak bennünk a gróf haláláról való eddigi ismereteinkkel szemben. Szathmáry István Jásznak lenni Szolnokon Jász vagyok Szolnokon a címe annak a most megjelenő kötetnek, amely egy szolnoki gyermekorvos, az írói vénával is megáldott dr. Nemes András bő két évtizedes sajtómunkásságának legjavát, a szolnoki Új Néplapban megjelent cikkeit gyűjtötte egybe, és kínálja okulásul a nyájas olvasónak. „...nemzetünk századokon át nemcsak védte Európát, hanem építette is azt tudásával, tehetségével” Az idézet a kötet egyik írásából való. A török börtönében is egyenes derekú, hányatott életű, és a kegyetlenségek, megaláztatások után ellenségeinek megbocsátó lelkű magyar prédikátor, Szegedi Kis István históriájából, de iránytű ahhoz is, hogy mit kereshetünk a könyv lapjait forgatva. Büszkeségre érdemes dolgaink leltárát, számba véve a haza kincsei közül azt, amivel lelkünket megtámogathatjuk a csüggedés pillanataiban. A kötet több mint hetven írása messzire kalandozik térben és időben. Történelmünk jeles személyiségeit számba vevő tanulmányai megelevenítik múltunk és félmúltunk köztudatból méltatlanul kiesett nagyjait is, de bőséges arc- képcsarnoka talán először a nyilvánosság fényébe állít egy olyan embert is, Dancsi József szolnoki munkást, akinek még az emlékét is ki akarták törölni a tudatból a levert forradalom után, és e könyv szerzőjének is része van abban, hogy a késői utókor igazságot tudott szolgáltatni neki. Egy rövid írás kevés ahhoz, hogy a szerteágazó tárgyú munka valamennyi gondolatát fölemlítsük, hiszen az a sporttörténettől kezdve — megidézve Szolnok aranykorát — , a nyelvészet vitáin, és a sajtóhistórián át mindenből hoz valamit, ami egy enciklopédikus érdeklődésű és műveltségű ember figyelmét felkeltette, aki közéleti emberként foglalkozik saját hivatása elgépiesedésével, vagy felemás világunk csendben lopakodó veszélyeivel is, sorra véve szű- kebb pátriája, Szolnok átalakulását, életének egyre inkább a pénz körüli táncát. Dr. Nemes András munkájával a múlt és jelen kincsestárából értő kézzel merítve igyekszik szórakoztatva tanítani közönségét e célkitűzés legjobb hagyományai szerint. Szathmáry I. Dr. Nemes András F0TÖ MÉSZAR0S Szereti a régi motorokat
