Új Néplap, 2004. november (15. évfolyam, 255-279. szám)

2004-11-18 / 269. szám

6 2004. NOVEMBER 18., CSÜTÖRTÖK DROGMEGELŐZÉS A drogprobléma összetett kérdés A drogproblémák, ezen belül a kábítószer-problémák és azok kezelése összetett kérdés. Ezt jelzi, hogy megoldásának helyi elősegítését nem egy privilegizált szakterületre, hanem az or­szágban immár 82 helyen működő Kábítószerügyi Egyeztető Fórumokra bízták. A szolnoki fórum munkájában az egészség­ügy, oktatás, szociális szféra, a média, a társadalomkutatás, az önkormányzat, a rendőrség, honvédség, igazságügy, az egyhá­zak és civil szervezetek képviselői vesznek részt Elsődleges feladat javaslatok megfogalmazásával segíteni az önkormány­zatot a kábítószer-problémák kezelésére hivatott döntések meghozatalában, továbbá annak figyelemmel kísérése, hogy milyen változások történnek szűkebb lakóhelyünkön ezen a területen. A Kábítószerügyi Egyeztető Fórum a helyi informá­ciókat, adatokat továbbítja a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet­nek, ahol az országos adatok elemzése, összegzése a további célok, feladatok megfogalmazását segíti. Észrevételeit, tapasztalatait a szolnoki Kábítószerügyi Egyeztető Fórum örömmel fogadja. Levélcímünk, Polgármesteri Hivatal, Humán Közszolgáltatások Főosztály, 5000 Szolnok, Kossuth tér 9. A helyzet egyre rosszabb Azt, hogy hazánkban hány embert érint a kábító­szer-fogyasztás, talán senki sem tudja pontosan meg­mondani. Egy-egy tudományos kutatás eredménye azonban támpontot adhat a helyzet súlyossági fokát érintően. Horváth Győző Arról, hogy Szolnokon nulyen jellemzőkkel van jelen a kábítószer­probléma, az MTA által 2003-ban végzett felmérés eredménye adhat betekintést. A vizsgálat adatai szerint - tudtuk meg Szappanos József­től, a Humán Szolgáltató Központ Drogkonzultációs és Információs Központ szakmai vezetőjétől - a 14-18 éves korosztályba tartozók 26 százaléka kipróbálta már a drogot Az általános iskolások 7-8. osztá­lyosai között 11 százalékos ez az arány. A legfeltűnőbb mutatókra ta­lán mégis akkor bukkanhatunk, ha ezt a korábbi felmérések adataival vetjük össze. Azt tapasztalhatjuk ugyanis, hogy 1998-tól kétévente megduplázódik a vizsgált korosztályt érintő drogfogyasztók részese- dése.A drogkonzultációs és információs központ kliensei között volt már 13 éves gyerek és 43 éves meglett férfi Is. Ez utóbbi jelzi azt is, hogy a kábítószer-probléma már jó ideje jelen van hazánkban is. Az el­látottak többsége azonban 20-30 év közötti életkorban van. A fogyasz­tott szerek is igen változatosak. A szipuzás ugyanúgy megtalálható, mint a legveszedelmesebb kábítószerek közé tartozó heroin, ám a leg­népszerűbb a marihuána, a speed és az ecstasy. A drogok beszerzése sem jelent különösebben bonyolult feladatot Szolnokon sem. Szappa­nos lózsef állítja: a kábítószert meg lehet venni az utcán, az éjszakai szórakozóhelyeken és az iskolákban is. A 2003-as felmérés során meg­kérdezett fiatalok 2 százaléka válaszolta azt, hogy a droghoz az Iskolá­ban jut hozzá. A drogot ktpróbítók aránya azázaKkban a 14-18 évas torowtályon betol 1998 8 2000 mm i3 HBi 2003 26 „Én tényleg tudom, mi a drog” Tamás — nevezzük így azt a fiatalembert, aki gyógy­ulását követően szívesen osztja meg mindenkivel történetét - életéből hat nagyon értékes évet ra­bolt el a drog. Bár talán az első perctől kezdve tisztában volt azzal, hogy mekkora ostobaság, amit csinál, mégis sokat szen­vedett addig, amíg végre elmondhatta magáról: „Tiszta vagyok.” Horváth Győző A most 25 éves, magas, vállas fiú olyan fiatal benyomását kelti, mint aki testben és lélekben is erős, könnyedén eligazodik az életben, tudja, mit csinál. Nyílt, szemkontaktust vállaló tekintete pedig az idegen ember számára is szimpatikussá teszi őt. Rövid bemutatkozást követően aztán úgy vágott bele sorstörténetének ismertetésébe, hogy a jelenség nyomban felvetett bennem két kérdést: létezhet az, hogy egy ilyen értelmes, vüágos beszédű srác valaha is drogozott? Hon­nan ered a beszélgetésünk alkal­mával mindvégig tapasztalható roppant bizalom, amivel meg­osztja életének legsötétebb kor­szakát a nyilvánossággal? Mire mondandója végére ért, a vála­szok is ismertté váltak. — Tizenöt éves középiskolás voltam, amikor egy külföldön élő jó barátom egy alkalommal megkínált hasissal. Elszívtuk. — Kíváncsiságból? — Abszolút. Azelőtt nem talál­koztam semmiféle droggal, és nálunk akkoriban még hallani sem igen lehetett erről. Túdtam, hogy káros lehet, nem akartam olyan sorsra jutni, mint a függő­vé vált kábítószeresek. Nem is volt folytatás évekig. A követke­ző alkalom 19 éves koromban jött el. Egy bulin füveztem, mint a társaság többi tagja. A drog abban az esetben is külföldről származott. Ezzel el kezdtem változtatni korábbi, droggal kapcsolatos szemléletem. Arról győztem meg magam, hogy nem káros, amit csinálok, és at­tól, hogy időnként elszívok né­hány szál marihuánát, nem vá­lók drogfüggővé. Aztán gyako­ribbá váltak az esetek, egyre in­kább elmúltak a fogyasztással csak az jelentett, ha túlzásba vittük az adagolást. A kaput a korong (LSD-vel és mes- kolinnal átitatott papírla­pocska) tette be.- Mint tudjuk, a drog sok pénzbe kerül. Ho­gyan tudtad mindezt fi­nanszírozni?- Tévedés, hogy a drog drága. Sokkal ol­csóbb, mint az alkohol. Egy gramm speed 3500 forintba kerül. Ez a mennyi­ség négy embernek két napra elég. A korongot kétezerért vet­tük. Ebből is elvoltunk négyen, és sokkal jobban ütött, mint többi, általunk ki- próbált összefüggő gátlásaim, végül ün­nepnappá váltak azok a napok, amikor drogozhattam. A gyako­ri fogyasztás azt eredményezte, hogy megszokottá vált a dolog, már nem is jelentette azt a ha­tást a fű, mint korábban.- Újabb szeme kellett áttérni?- Sajnos igen. Nagyon köny- nyű volt hozzájutni az ecstasy- hoz is. Bejött, mert ez a mari­huánái sokkal keményebb drog, ennek már lehetett érezni a ha­tását Persze én és a társaim is egyre csak vigasztaltuk magun­kat, hogy nem vagyunk függők, és lassacskán elkezdtük a lelki­ismeretünket igazítani a drogo­zás által jelentett szenvedély­hez. Az ecstasyfogyasztásunk is mindennapossá vált. Ezt követte a speed, ami még ütősebb volt: ennek két napon át éreztük a hatását. Végül úgy értük el a legnagyobb hatást, hogy a há­romféle szert alkohollal együtt fogyasztottuk. Ehhez is hozzá­szoktunk, a kuriózumot már szer. Erre a szerre jellemző, hogy a fogyasztás másnapján pánikroham tor ki az emberen. Ez velünk is megesett. Napo­kig félelemben éltünk, letargi­kus állapotban meredtünk rpa- gunk elé. Fájtak a csontjaim, gyötört a félelem, depressziós állapotba kerültem, volt, hogy az foglalkoztatott: megölöm magam. Egyszerűen fájni kez­dett az élet. Végtelenül letörtté, motiválatlanná váltam a társa­ságom többi tagjával együtt. Vagy egy sarokban ücsörögve töltöttük el az időt, vagy megál­lás nélkül járkáltunk az utcá­kon, hogy valahogy lekössük magunkat.-Nem éreztétek úgy, hogy kül­ső segítségre lenne szükségetek?- Anyám a maga módján megpróbált segíteni. Mivel a munkámat sem tudtam már el­látni, ő adott pénzt, de beleszó­lást nem hagytam a dolgaimba. Elég korán határozott egyéni­séggé váltam, nem akarom részletezni, de meglehetősen zűrös gyerekkorom volt. Dur­ván visszautasítottam minden, kábítószerrel kapcsolatos kér­dést. Ma már tudom, azért vol­tam dühös, mert tudtam, hogy anyámnak igaza van, én pedig nem akartam szembesülni az igazsággal. A mélybont azonban csak ez­után következett. Csak az volt a szempont, hogy buli legyen. Vá­logatás nélkül mindennap min­denféle szert fogyasztottam, másra már nem is költöttem, csak drogra. Minden ambícióm elveszett. Most már tiszta fejjel elgondolkozva az akkori éne­men tudom, hogy drogfüggő, életunt beteg emberré váltam 23 éves koromra. Sajnos én ta­pasztalatból mondhatom, hogy a fű is okozhat függő­séget. Felesleges ennek el­lenkezőjével áltatni magun­kat. Annyira megutáltam az egészet, hogy elegem lett. Barátaimmal közösen hatá­roztuk el, hogy abbahagy­juk. Egyik napról a másikra elhagytunk minden szert. Nehéz időszak volt. Jelent­keztek az elvonási tünetek. Alig ettem, alig ittam, ag­resszívvá váltam. Tanulásba kezdem, úgy gondoltam, mu­száj rendezni az életem. Be­lülről persze folyt az alkudo­zás. Emiatt aztán, ha nem is a korábbi szintre, de visszaes­tem. Gyűlöltem az egészet, vár­tam egy alkalomra, ami vég­képp megoldja a problémát.- Született benned egy erős el­határozás? — Nem igazán... A fordulópon­tot az jelentette, hogy 2003 őszén egy kisebb mennyiségű fűvel elkaptak a rendőrök. Eljá­rás indult ellenem, de részesül­tem a megelőző, felvilágosító hat hónapos szolgáltatásban. Aztán szerveztünk egy „utolsó bulit”, ahol ismét elkaptak. Hamarosan jön az újabb csoportterápia. Tamás tavasz óta nem hasz­nált semmiféle drogot. Azt mondja: tiszta. Ő is azok közé tar­tozik, akik tapasztalatból tudják, mi a drog. - Jó érzést, boldogsá­got vártam a drogtól, de most, hogy már egy ideje kijöttem eb­ből, visszagondolva, rosszként élem meg az akkori élményeimet - mondta azzal az őszinteséggel, ami talán a rögös útra tévedt fia­talokat is megérinti. Segítség csoportterápiával A drogfogyasztóvá vált ál­dozatok segítésének egyik lehetőségét a szol­noki polgármesteri hiva­tal Humán Szolgáltató Központ Drogkonzultáci­ós és Információs Köz­pontja jelenti. HGY Ez a lehetőség 2003 márciusá­tól áll fenn, akkor jött létre a szervezet - tudtuk meg Szap­panos Józseftől, a központ szak­mai vezetőjétől. Vele együtt összesen négyen végzik mind­azt a munkát, ami már másfél éve elválaszthatatlanul ehhez az intézményhez kötődik. - Te­vékenységünket a Hetényi Gé­za Kórház II. Sz. Pszichiátriai és Addiktológia Osztályával együttműködve végezzük. Azokban az esetekben, ahol a kábítószer-fogyasztóknál egészségügyi problémák is fel­fedezhetők, az illetőt a kórház­ban kezelik, amennyiben vi­szont már nem igényel egész­ségügyi ellátást, hozzánk ke­rülhet - tette hozzá. A szakmai vezető elmondta, a drogkonzul­tációs és információs központ­ban csoportfoglalkozásokkal, filmvetítésekkel próbálnak eredményeket elérni. A beszél­getések során az élettel, életvi­tellel, életélményekkel kapcso­latos szabad témaköröket vet­nek fel. Alapvető cél az, hogy az elfe­dett lelki tartalmak a felszínre kerüljenek, amik a drogfo­gyasztást kiváltó okokat is fel­tárják, láttassák a droggal kap­csolatos kitörési lehetőségeket. A legfontosabb természetesen az, hogy a központ segítségét kérők le tudjanak állni a szer­ről. A drogkonzultációs és infor­mációs központ eddigi másfél éves működése alatt mintegy százan vették igénybe a szol­gáltatásokat. Azt, hogy milyen eredménnyel, nem lehet nyo­mon követni. Szappanos József tájékoztatása szerint ügyfeleik­nek csak egy töredéke az, aki a későbbiek során jelt ad magá­ról, legtöbbjük sorsáról azon­ban nincs tudomásuk. Az intézményt nyújtotta le­hetőségekkel egyébként nem­csak azok élhetnek, akik „le­buktak” és rendőrségi eljárás folyik ellenük, hanem bárki, aki kábítószer-problémával küszködik és segítségre van szüksége. A központ a csoport- foglalkozásokon túl a drogmeg­előzési tevékenységben is részt vesz. Kiadványokat készít, a szü­lők, hozzátartozók számára is ad tanácsot. Szappanos József Tévhit, hogy Szolnokon nincs a drogfogyasztók leállását segí­tő intézmény. Az ellátórendszer teljes kiépítése valóban nem valósult meg eddig, ám a rendszer egyes elemei léteznek. A Drog Konzultációs és Információs Központ úgynevezett ala­csony küszöbű szolgálat, ami azt jelenti, hogy beutaló nélkül, térítésmentesen, bárki önként, akár anonim módon igénybe veheti szolgáltatásait, és a szermentesség sem követelmény. Elérhetősége; Szolnok, Városmajor út 67/A. Telefon/fax: 56- 420-614. A szenvedélybetegek fekvőbetegellátását a megyei kórház pszi­chiátriai osztályai, kiemelten a II. Sz. Pszichiátriai és Addikto­lógia Osztály végzi. Elérhetősége; Szolnok, Tószegi út 21. Tele­fon: 56-503-603. Hiányzik azonban a járóbeteg-ellátásra hiva­tott drogambulancia és a rehabilitációt biztosító, a visszaesés megakadályozását szolgáló bentlakásos rehabilitációs köz­pont

Next

/
Thumbnails
Contents