Új Néplap, 2004. október (15. évfolyam, 230-254. szám)
2004-10-30 / 254. szám
12 2004. OKTÓBER 30., SZOMBAT „Szent és üdvösséges dolog megemlékezni a megholtakról” „Elindulunk a szent helyre, a szomorú, gyászos kertbe" „Közel a tél, tudd meg ember, kórót zörget a november!” Az ó'szutó ködös, borongós hónapjának beköszöntekor emlegették ezt a mondást az öregek. A régiek Szent András havának kezdeti, jeles napjai — a mindenszentekhez kapcsolódó halottak napja — a mi zaklatottabb korunkban is a temetőkertek sírhantjai köré fordítják az élők emlékezetét. Amióta emberi kultúráról beszélünk, az ember valamilyen módon viszonyul az elhunytakhoz. Évezredes folyamat azonban, mire kialakult az, hogy évről évre egyetlen naphoz kötődve emlékezzenek meg. Az eltávozottak iránti, külön ünnepben is megnyilatkozó, mélységes tiszteletünk keletkezése egyidős a homo sapiensszel, a minden más élőlénytől eltérő, érző és gondolkodó emberrel. Rendszeresen megemlékeztek halottaikról az indogermán törzsek, a perzsák és a görögök is. November első két-három napja a halottak kultuszát szolgálja, de nem római hagyatékképpen, hanem kelta befolyás alatt. Ezt bizonyítja, hogy a rió- vember elsején megtartott mindenszentek napját, mint a másodikén (vagy ha ez vasárnapra esik, akkor harmadikán) megült halottak napját csak a 9. és 10. század óta ünnepli meg az egyház, holott Angliában, kelta területen már a 8. században is közünnep volt. November 1-je volt ugyanis a kelta év kezdete, amikor halotti áldozatokat hoztak az elhunytak tiszteletére. Amikor aztán a A mindenszentek ünnepe, a halottak napja csendes megemlékezésekkel telik kelta elem a francia egyházban is megerősödött, akkor a maguk ősi ünnepét - persze átka- tolizálva - áthozták a katolikus egyházi évbe is. A november elsejei mindszentet Krisztus után 835 óta, a másodikén tartott halottak napját pedig 998 óta tartja meg az egyház. A korai kereszténységben az egyházi életért, a hitért vértanúságot szenvedettek számára lassan kifogyott a naptár. Egy napot kellett választani a „kimarad- taknak”, ez lett mindenszentek napja, ami Rómában rögzült. A középkorban a halottak napja annyiban volt más minden halotti tisztelethez képest, hogy a személyes halottakra való emlékezés ünnepét egy naphoz kötötték. Az elmúlás, a halál gondolata beleillik a novemberi növényvilág, természet nyújtotta keretbe, a pihenni térő növényzet hangulatába. Ilyenkor főképpen a krizantém az, amely az esetleges korai fagyoktól jól védett kertekből - mint a múló év utolsó virága — szeretteink sírjára költözik. Sírjaikon gyertyát gyújtunk, hogy a hiedelem szerint a szegény fázós lelkek ennek fényénél melengessék magukat, másrészt, hogy fényeiknél visszataláljanak sírjaikba, s ne háborgassák tovább az élőket. Gyertyát gyújt mindenki - felekezeti hovatartozás nélkül - , hogy az emlékláng pislákoló fénye, az elhunyt kedves alakja köré vonja gondolatainkat. Néprajztudósok szerint nálunk a földművelő nép gazdasági esztendejét is a mindenszentek és a halottak napja zárta. Országszerte az élők szokása volt, hogy ekkor kalácsot sütöttek, amit a koldusok között osztottak szét imádságuk fejében. Eléggé általános hiedelem volt az is, hogy a halottak ezen a napon fölkelnek sírjukból, és hazajárnak. Ezért aztán éjszakára több helyen megterítették az asztalt, hogy a látogató ne maradjon éhen, s ne bosszulja meg magát az élőkön. Több vidéken például egész nap sütöttek, főztek, nagy lakomát csaptak, s éjfélig - „a kísértetek órájáig” - szólt a muzsika. Mindenesetre a halottak ünnepén — a halottak nyugalma végett - nem illett nagyobb házimunkát végezni, mosni, varrni, takarítani. És ez így van rendjén, olyan napok a november elsejei mindenszentek ünnepe és a november másodikai halottak napja, amikor nyugodtan sírhatunk. Hiszen ezek a napok halottainké. Akikre egyszerre gondolunk szeretettel és fájdalommal. Nyugodjanak békében! Megemlékezések őstörténete MINDENSZENTEK A hajdani rómaiak őseiket és hőseiket istenként és félistenként tisztelték. Szobrot emeltek, szentélyt állítottak számukra. Marcus Agrippa Kr. e. 27- ben építtetett egy hatalmas templomot, amit Pan- theonnak neveztek el. A Pantheont aztán Rómában 610. május 13-án keresztény templommá alakították. Ez adott alkalmat az ünnep bevezetésére: hiszen ezen a napon IV. Bonifác pápa a templomot az összes vértanú tiszteletére szentelte. Az ünnep történetében újabb lépést jelentett III. Gergely pápa (731-745), aki a Szent Péter Bazilika egyik mellékkápolnáját nemcsak minden vértanúnak, hanem „minden tökéletes igaznak” a tiszteletére szentelte. Az ünnep még a Vm. században május 13-ról november 1-jére tevődött át, valószínűleg azért, hogy ezzel a kelták régi népi újesztendejét megszenteljék. 835- ben Jámbor Lajos császár IV. Gergely engedélyével hivatalosan elismerte az új ünnepet, és attól kezdve a mindenszentek az egész kereszténység ünnepe lett. HALOTTAK NAPJA A november 2-i halottak napja konkrétan Sz. Odiló clunyi apáttól (962-1048) ered. Ő ezt az emléknapot a Cluny anyaegyház alá tartozó minden bencés házban bevezette. Ez a rendelete (998) mindmáig fennmaradt. Hamarosan pedig a bencés renden kívül is megünnepelték, a 14. századtól Róma is átvette. Magyar területeken ilyenkor szokás a sírok megtisztítása, rendbe hozása. A néphit szerint ugyanis hazalátogatnak a halottak. Ezért sokfelé hagyomány, hogy számukra megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra. A bukovinai magyarok körében pedig még a temetőbe is vittek ennivalót. Aki ezeken a napokon nem tud kimenni a teA görög katolikus templom altemplomában urnafülkés temetkezést biztosítanak a keresztény testvéreknek „Szenteiddel nyugtasd meg Krisztus a Te elhunyt szolgáidnak lelkét. ” A Görög Katolikus Egyház a Római Katolikus Egyház hagyományaival együtt emlékezik a mindenszentekre és a halottak napjára. Ennek maSzolnoki Görög Katolikus Egyházközség 5005 Szolnok, Pf: 68. Gyermekváros utca 2. ’ Tel: 56/220-236 Mobil: 30/3474-389 gyarázata: a földön élő hívők imádságaikkal és más cselekedeteikkel a tisztítóhelyen lévő telkeknek óhajtanak segíteni. „A tisztítóhelyen szenvedő telkeknek segítünk a mi imádságaink, szent miséink által, ezáltal megrövidíthetjük az Ő várakozásukat és elősegíthetjük az Ő üdvösségüket.” Örömmel tájékoztatunk mindenkit, hogy a szolnoki görög katolikus templom altemplomát megnyitottuk, ahol urnafülkés temetkezést biztosítunk a keresztény testvéreknek. PIETAS TEMETKEZÉS NYITVA: HÉTKÖZNAPOKON 07-17.00-IG CÍM: 5000 SZOLNOK, TEMETŐ ÚT 10. TEL.: 56/210-333 ÜGYELETI SZÁM: 20/474-4930 Halottaim találkoznak velem, És mondják, halkan: Testvér, türelem... (Juhász Gyula) Halottak napján, illetve a megelőző és az azt követő napokban különösen sokat gondolunk azokra, akiket már elveszítettünk. Fájdalommal teli szeretettel emlékezünk rájuk, akár idősen, akár fiatalon, netán gyermekként hagytak itt bennünket. Ez idő tájt nagyobb figyelemmel fordulunk a körülöttünk élő betegek, és mindenekelőtt az idősebbek felé, hogy gondoskodásunkkal megkönnyítsük szenvedéseiket, fájdalmaikat, vagy hogy némi örömöt és szeretetet nyújtsunk nekik még hátralévő hónapjaikban, napjaikban. November 2-án az elhunytak emlékezetére szoktak szólni a harangok 1-2 órát, amely idő alatt - a nép hite szerint - a halottak telkei megnyugszanak, megpihennek, nem szenvednek a tisztítóhelyen. A szolnoki PIETAS Temetkezés igényes, mégis diszkrét épületegyüttesében a temetkezéshez szükséges összes szolgáltatás megtalálható. A hozzátartozók kulturált környezetben, a temetkezési szolgáltatóház munkatársainak együttérző figyelmességével intézhetik ügyeiket. A PIETAS a Borostyán-kert Bt.-vel közösen ökomenikus halottak napi megemlékezésre hívja mindnyájukat november 1-jén, 15 órakor a szolnoki Körösi úti temető ravatalozóépületének búcsúztatótermébe! A PIETAS igényes, mégis diszkrét szolgáltatóháza Szolnokon, a temetői templommal szemben található metőbe, az otthon gyújt gyertyát. Zentán mindenszentek napján a család minden tagja meggyújt egy gyertyát, azt tartják, hogy akié a legelőször leég, az hal meg leghamarabb.
