Új Néplap, 2004. október (15. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-24 / 43. Vasárnapi szám

2004. október 24., vasárnap Közelről 3 Könyvtáros motornyeregben Vince Rita egyik kedvenc időtöltése a motorozás Nehéz elképzelni, hogy két világot, a könyvtár békés fi­loszok járta csöndes terme­it, és a motorostalálkozók zajos-füstös világát össze­kötheti egymással valami. A kívülálló szemében az öreg fóliánsok, versek és könnyed romantikus regények között idegenül hatna az országuta­kat járó, feketébe öltözött sisa­kos, marcona társaság, és ugyanez visszafelé is igaz le­het. Mit kereshet egy könyvtá­ros, aki ráadásul leány, a köz­tudottan férfias életet szimbo- ■ lizáló két- és háromkerekűek nyergében? Rita eredetileg néprajzos­nak készült. Először a népmű­vészet szép alkotásai kapták meg a fantáziá­ját, majd vonzalma e színes világ iránt kéz­zelfogha­tóbb formát öltött, ami­kor jelent­kezett a debreceni egyetem néprajz szakára. Sorsa végül úgy hozta, hogy a jászberényi főiskolán kellett megkezdeni tanulmányait könyvtár szakon, de a váltás széles érdeklődése révén nem okozott számára gondot. Nyi­tott az irodalom felé is, különö­sen kedves számára a reform­kori magyar költészet hazafi- ságot sugalló felemelő hangjá, de kedvesen cseng fülének a reneszánsz líra muzsikája is. Talán innen is indult érdeklő­dése a népi kultúra iránt. Hi­szen a népköltészet is sok szállal kötődik az általa ked­velt irodalomhoz. A könyvtár­ban, a polcok között járva úgy érzi, a felhalmozott tudás szin­te kisugárzásként veszi körül. Azt mondják, mindenkiben kettős lélek lakik. Rita e szelíd világ örömei mellett mindig szerette a kemény kihívásokat is, gyermekkora óta vonzódott a sporthoz. Kezdetben kézilab­dázott, majd családi indíttatás­ra, nővére példája nyomán, fi­gyelme a motorok felé fordult. Ez önmagában nem volna kü­lönös, hiszen nagyon sok csi­nos leány üldögél a száguldó masinák nyergében utasként, de őt ez nem elégítette ki. Mint vallja, azok a hölgyek, akik fér­fitársaikkal vesznek részt a motorostalálkozókon nem tar­toznak vele egy kategóriába. Ők utasok és társak csupán. Ő a maga ura. Annak ellenére, hogy barátjával kel útra, ki-ki a saját gépe nyergében ülve. Nem tart a konfliktusoktól sem, igyekszik mindig elkerül­ni őket, annak ellenére, hogy küzdősportokban szerzett jár­tasságára biztosan számíthat. Első lépéseit a technika vilá­gában azzal tette meg, hogy beszerzett egy kosárban szer­vírozott 1971-es évjáratú Trophy MZ oldalkocsis német járművet, s begyűjtve a hozzá szükséges szerszámkészletet életre keltette az egykori or­szágúti vándort. Minden da­rabját ismeri, hisz százszor kézbe fogta, mire megbízható útitársa lett, aminek nyergé­ben semmi félelmet nem érez. Rendszeresen megfordul a külvilág számára némileg misztikus motorostalálkozó­kon, ahol főleg az ott uralkodó szellem fontos a számára, az alábbi eset illusztrálta bajtársi- as légkör, amit talán másutt nehezen lehetne megtalálnia. Barátjával az egyik találkozóra menve az országúton kisegí­tették igen nagy értéket jelentő pótkerekükkel az egyik lerob­bant kollégát, és teljesen ter­mészetes vek, hogy azt más­nap a találkozó színhelyén hi­ánytalanul kapták vissza az is­meretlentől, meleg köszönő szavak kíséretében. Persze a mai világ sok ellenszenves vo­nása már az ő mikrokozmo­szukat is elérte itt-ott. Ilyen volt az a lesajnálás, ami egy nyugati, úján csillogó motor­csoda nyergéből érte őket, amikor egy csavarhúzót pró­báltak kérni a gazdájától egy kisebb javításhoz. A válasz le­sújtó volt: ilyen ütött-kopott al­kalmatosság életre keltéséhez ne reméljenek segédkezet. Ilyen is van, de e különleges vi­lágot azért még mindig körül­lengi egy őszintébb, bajtársia- sabb világ szelleme. Ezért úgy érzi, hogy a motorosok világá­ban barátjával együtt egy ro­konszenves lelkületű társakból álló csapat tagjai lehetnek. SZATMARY Ősi csillaglegendák nyomában A csillagok mindig is vonzották az emberi te­kinteteket. A Földről lát­ható különféle alakzato­kat már a régmúltban elnevezték, hozzájuk bi­zonyos legendák is kapcsolódnak. Ezek egy része magyar ere­detű. M inden nép körében számos hiedelem kapcsolódik a csilla­gos égbolthoz. Az emberek mesék és legendák formájában örökítették meg egyes érzéseiket, amelyek ta­lán éppen a megismerhetet- lenre igyekeztek választ talál­ni. Bizonyára már akkor meg­születtek ezek a legendák, amikor még nem is írtunk tör­ténelmet. Ezek mára kultúr- kincsünk részeit képezik, no­ha jóllehet, a csodás történe­tekben csak elvétve fedezhető fel valamilyen megfigyelési tény. Ám árulkodnak elődeink belső világáról, megörökítésre érdemesnek ítélt gondolatai­ról. A legtöbb csillagkép külön­leges nevekkel, nekik tulajdo­nított érdekes sajátosságokkal van felvértezve. Mint Újlaki Csaba, a szolnoki TIT Uránia bemutató csillagvizsgálójának vezetője lapunknak elmond­ta, számos csillaglegenda és monda magyar eredetű. Az egyik legismertebb csillagkép, a Nagy Göncölszekér nevét a magyar monda szerint Gön­cölről, egy híres táltosról kap­ta, aki az emberek között jár­va gyógyította a betegeket, be­szélni tudott a fákkal és a ma­darakkal. Egyszer eltörött szekeré­nek a rúdja, de senki sem se­gített neki. Ezért haragjában a lovak közé csapott, s felrepült az égbe. Azóta ott kocsiká- zik görbe rúdú szekerén. A Göncölszekér rúdjának kö­zépső csillaga a Mizar, mellette pedig halvány csillag pislog, az Alcor, amit népünk Ostorosnak, Kocsisnak, Bé­resnek, Kisbéresnek nevez. A mondái eredete szerint egy­szer Jézus egy kocsin utazott, s kocsisának béréül az örök üdvösséget ajánlotta fel. A ko­csis azt kérte, ha teljesülhet kívánsága, inkább azt szeret­né, hogy az örökkévalóságig kocsijának bakján ülhes­sen. Jézus teljesítette óhaját, ám mivel ilyen könnyen elutasította az örök üdvösséget, azzal a büntetéssel súj­totta, hogy kocsiján mindig visszafelé kell haladnia. Égi útja során a A csillagvizsgálóban idén még számos érdekes témá­val várják az égbolt titka­it kifürkészni vágyókat, így hallhatnak majd az ősrobbanás teljesen új megközelítéséről és elméletéről, az űrku­tatás legújabb ered­ményeiről, kará­csony előtt pedig több előadáson keresztül foglal­koznak majd a betlehemi csil­laggal és a nap­tártörténettel Újlaki Csaba szerint az égbolt csillagképeihez megannyi mese és legenda kapcsolódik fotó: csabai istván Göncölszekér valóban a rúd­dal ellentétes irányban halad. A Lant csillagkép híres fény­pontját, a Vegát a magyar me­se Csősznek nevezi. A hagyo­mány szerint a csősz észre­vette azt az embert, aki szénát lopott. Nyomába eredt, de nem tudta utolérni. A lehul­lott szalmát, mint országutat az égen a Tejút jelöli. A Nagy Kutya csillagkép a Kis Kutyával együtt a vadász Orion kísérői. Legfényesebb csillaga a Szíriusz. A magyar legendában ő az Ebédhordó vagy más néven Sánta Kata, aki ebédet visz a három ka­szásnak. A néphit szerint azért lett sánta, mert megbot­lott a kaszában. Más változatban alacsony látóhatár feletti ma­gassága miatt erős vibrálása, sántikáló fé­nye miatt nevezik Sánta Katának. Persze mindezeken túl szá­mos más, különleges legenda is fűződik az égbolt bizonyos alak­zataihoz. Aki kíváncsi a hasonló történetek­re, azt október 29-én, pénteken este várják az ősi csillaglegendá­kat felidéző, videovetí- téssel és távcsöves megfigyeléssel kiegé­szített előadásra a Ju­bileum téri csillagvizs­gálóba. Molnár G. Attila JEGYZET Jogtalanul S Mostanában alig múlik el olyan hét, amikor nem hallunk kegyetlen állatkínzá­sokról, amelyek legfőbb szenvedő alanyai többnyire kutyusok. Ráadásul olyan történetek ezek, amelyekben szó sincs az állat részéről jelentkező, az embert fenyegető veszélyről. Félelmetes kimon­dani, de gyakorlatilag kedvtelésből űzött tevékenység ez. Bár nemrég szigorodott az ilyen esetek­ben alkalmazandó törvény, ám úgy látszik, ennek még kevés jelentősége van. Nem elég visszatartó erejű a ki­szabható többéves börtönbüntetés lehetősége. Sokan azt vallják, hasonló kínokat kellene átélniük az elkövetőknek, mint amilyeneket áldozataik voltak kénytelenek elviselni, s akkor aligha vetemednének többet ilyen cselekedetre. Jogállamban persze nem számít elfogadottnak egy ilyen eljárás. Inkább valamiféle változásnak kellene bekövetkeznie az érintett emberek gondolkodásmódjában. Ehhez ter­mészetesen nem elég az iskolázottság, a társadalmi nor­mák és elvárások, a törvények tisztelete. Mindez fabatkát sem ér, ha nincs meg valakiben az állatok iránti jóindulat és szeretet. Ha másért nem, hát azért, mert a teremtő neki adott értelmet, tudást és a világ jobbításához szükséges képességeket. Ám ahhoz nem nyerte el a jogot, hogy mind­ezeket brutális kegyetlenkedésekre használja fel olyan élőlények rovására, amelyek az ilyen támadások ellen tel­jesen védtelenek. Molnár G. Attila Avatókancsó Kisújszállásnak Vígh István immár eljutott a hatvannégyig, és Kisújszálláson jegyezték be a matrikulába. Ám negyvenhárom esztendeje a megyeszékhe­lyen él. Sőt itt is dolgozott, gépkocsivezető­ként rótta az országutakat. Szereti, kedveli az egyre bővülő, szépülő Szolnokot. égis, az immár deres halántékú hajdani kun le­génynek a szíve csücskébe Kisújszállás fészkelte be magát. Tizenegy évesen itt kereste a legelső, munkával szerzett forintokat, kannákkal vizet hordott a kubikosoknak. Nehéz volt a két tele edény a vékonydongájú kislegénynek, de mind­ezért kárpótolta az első keresete. Azután a kul- r túrotthon­ban tizen- jnégy évig rop- r ta a népi tán­cot. Hálás szív­vel gondol min- á dig vissza régi iskolájára, V o n a Laci Mm jäSgk Vígh István és féltve őrzött kincse, a kisúji avatókancsó FOTÓ: BAKOS bácsira, aki nagyon szigorú, de igazságos tanár volt. Na­gyon szegények voltak akkoriban az emberek, így ők is, mások is, de valahogy jobban összetartottak, szerették egy­mást. Legutóbb nagy örömmel utazott vissza, vagy aho­gyan ő mondja: haza az elszármazottak találkozójára, ahol több mint háromszázan jöttek vissza szülővárosukba rövid időre, a megye meg az ország, sőt Európa különböző része­iről. Látta a régi ismerősöket, akiket évtizedek óta másfelé vitt az útjuk, sorsuk. Jövőre esedékes ötvenéves iskolai ta­lálkozójuk: arra ha lába, egészsége engedi, mindenképpen elmegy. Otthon, a vitrinben akad egy féltve őrzött, pótolha­tatlan kisújszállási kincs: az úgynevezett avatókancsó. Va­lamikor több is készült belőlük, de az emberöltők, megpró­báltatások már eltüntették, megsemmisítették őket. Az övét is több darabból ragasztották egésszé. A kancsó lényege az, hogy az úgynevezett nősök farsangján mindazoknak részt kellett venniük, akik a múlt évben esküdtek, kötötték egy­be életüket. Ezt a fiatal házasok mindegyike, férfiak és nők is meghúzták, nem kis derültség közepette. Ugyanis a kan­csó szája felett egy jóvágású menyecske pucér hátsója van, amellyel akarva-akaratlan kapcsolatba került a kortyolgató orra. Nos, Vígh úr a kancsót valamelyik kisújszállási intéz­ményre, valószínűleg iskolára testálja hamarosan. Legyen azon a településen, ahol egykoron használták. D. Szabó Miklós Kyt Az Új Néplap Vasárnap Reggel október 17-i számban . megjelent Venus-játék nyertesei: Tóth Mihály, Kisúj- ” szállás (dedikált Kezdjük újra! című CD és egy pla- kát) és Mészáros Richárd, Szolnok (dedikált Kezdjük újra! című kazetta és egy plakát). A nyereményeket ►“■“i szerkesztőségünk titkárságán vehetik át! Névjegy: Vincze Rita 21 esztendős, harmadéves könyvtár-műve­lődésszervező tagozatos hall­gató a jászbe­rényi főiskolán. Kedvtelései: motorkerékpá­rozás, kungfu, fotózás, versek

Next

/
Thumbnails
Contents