Új Néplap, 2004. október (15. évfolyam, 230-254. szám)
2004-10-17 / 42. Vasárnapi szám
2004, október 17., vasárnap Közelről 3 Rómában j árt a pápánál Elérte élete egyik nagy célját, amiért — természetesen többekkel együtt — hosszú éveken át dolgozott a szolnoki Kiss M. Jenő Béla: IV. Károlyt a napokban boldoggá avatta II. János Pál pápa. A lelkes királyhívő részt vett Rómában a ceremónián, majd fogadta a pápa. F elmenői révén került közelebbi kapcsolatba az utolsó magyar királlyal a jászkarajenői ősökkel rendelkező férfi. Tetszett neki a kor, szimpatikus volt a király személye, így elkezdett anyagot gyűjteni az uralkodóról. A végső indíttatást az adta meg az egykori sportreptérvezető, jelenleg vagyonőrként dolgozó férfi számára, hogy egyre többet lehetett tudni Károly fiáról, Habsburg Ottóról, akivel személyesen is találkozott. 1992- ben, a király halálának 70. évfordulója alkalmából pedig azon kezdett fáradozni, hogy április 1-jén 12 óra 23 perckor, a halál beálltának időpontjában szólaljanak meg a templomokban a harangok. Egyben megkérte a plébánosokat, hogy emlékezzenek meg az utolsó magyar uralkodóról. Kiss úr a világban többekkel együtt végzett fáradságos munkája most beért: boldoggá avatták az utolsó magyar királyt. Az ünnepségre kisebb katonai hagyományőrző csapat is kiutazott, ennek ő is tagja volt. A csoport egyébként /egyenruhában Alit díszőrséget az esemény egy részében. A Szent Péter téri fejleményeket követően többekkel egyetemben részt vett a magyar csoport a pápai kihallgatáson a VI. Pál teremben. Itt szinte közvetlen közelről láthatta a Szentatyát. Az egész ese- m é n y s o r egy életre szóló élményt jelentett számára. A boldoggá avatás folyamata meglehetősen hosszú. IV. Károly esetében ez 1949- ben kezdődött. Ekkor alakult a Károly király imaliga a világbékéért mozgalom, amely célul tűzte ki az uralkodó boldoggá avatását. Kiss M. Jenő Béla ebbe a ligába huszonkét megyebelit szervezett be. Az évek során egyre többen imádkoztak Károlyért, fogadták el személyét. Ezután felterjesztették Rómában, hogy avassák boldoggá. Idővel megkezdődött a procedúra, majd az úgynevezett per. Amikor már rengeteg mindent tisztáztak, akkor már csak egy csodára kellett várniuk. Ez be is következett: egy szerzetes nő, aki nem szívlelte a Habsburgokat, nagyon beteg volt. Rávették, hogy imádkozzon Károlyért, illetve Károlyhoz, és csoda történt: meggyógyult. A pápa október 21- ét jelölte ki boldog Károly napjának, azt a napot, amikor Zitával 1911-ben megházaso dott. Tóth András Amikor a pápa az áldást osztotta, önkéntelenül Is feltettem a kezemet, és így fogadtam - mondja az amatőr IV. Károly-kutató A Venus újra ragyog Veims-játóld Mi a címe annak a dalnak, amely a Venus új maxiján szerepel? A megfejtéseket levelezőlapon várjuk a szerkesztőség címére (Új Néplap, 5000 Szolnok, Kossuth tér 1.). A helyes megfejtők között gazdára talál a csapat által felajánlott egy-egy dedikált Kezdjük újra! CD és kazetta, illetve egy- egy poszter. A nyertesek nevét az Új Néplap Vasárnap Reggel következő, október 24-i számában tesszük közzé. A méltán népszerű Venus együttes a napokban Szolnokon járt, s ez alkalommal kérdeztük a csapat énekesét, Andit a tervekről és egy kicsit a múltról is. A rról a múltról, amit röviden úgy írhatnánk le: befutás, siker, megtorpanás, siker. A távolabbi múltról talán csak annyit, hogy az a bizonyos befutás, azaz a dallamos rockzenét játszó Venus országos (el) ismertsége azzal a bizonyos Kockahas című számukkal történt, amely a debütáló nagylemezükről lett sláger. A második albumuk után azonban Varga Zsuzsa énekesnő kilépett a csapatból, s az együttes ekkor úgy érezte, számukra itt a vég. Mint Andi meséli, szerencsére azonban mégis felülkerekedett a közös zenélés iránti vágy, s végül is úgy döntöttek, folytatják a megkezdett munkát, de nem egy új énekessel, hanem Andival, aki így a vokalista státusból előlépett az együttes énekesévé. A tagok sora (Rámán Andrea — ének, szövegíró, Kellermann Kristóf— gitár, zeneszerző, Németh István - basszusgitár, Vellai Tamás — dobok) még egy újabb gitároszeneszerzővel is bővült, méghozzá Töpivel, aki amellett hogy remekül bánik a hangszerével, arról is nevezetes, hogy ő a Magyar Queen Fan Club vezetője. A munka tehát folytatódott, amelynek eredményeként tavaly megjelent a Venus új CD-je, amely stílusosan a Kezdjük újra! címet kapta a keresztségben (s amelyről immár a harmadik kimásolt maxi kislemez jelent meg a napokban, a „Veled létezem” zongorával megspékelt verziója). A turnézások is beindultak, több nagy nyári megmozduláson is részt vettek (Sziget Fesztivál, EFOTT, az erdélyi Félsziget is nagyon sikeres volt számukra). Andi most is örömmel emlékszik arra a 2001-es országos turnésorozatra, amikor is középiskolákat kerestek fel, s azok tornatermében, aulájában adtak remek hangulatú bulikat. Ezt folytatni is szeretnék. Most ősszel pedig az egyetemi, főiskolai gólyabálokon teszik tiszteletüket a fellépők sorában. Panaszra tehát nincs okuk: új CD, új maxik, új klip, új koncertek. Mondhatni, a Venus (azaz az Esthajnalcsillag) újra ragyog. Andi egyébként elmondta azt is, hogy mivel Ti- szakécskén járt középiskolába, ezért a sulival rendszeresen átjártak Szolnokra a Szigligeti Színház előadásaira. A kitűnő előadások és a lenyűgözően szép színházépület mellett még most is nevetve emlékszik arra, hogy milyen jó is volt, amikor az előadások szünetében rendszeresen elszaladtak egy hamburgerezőbe, bedobni néhány falatot... Baranyi György J mm mm mm mm mb C Vl T mm Kw I Lelkemnek csöndes gyönyörűsége Levelet hozott a posta. Összevont szemöldökű zord felszólítás lapul a borítékban, miszerint élemedett korú járművem létezését törvényesítő fizetési kötelezettségem további elmulasztása esetén velem kellemetlen dolog történik. Végrehajtási eljárás kopogtat az ajtón, aminek lehetőségét minden időben kellő borzongással vette tudomásul a hozzám hasonlóan jogos állami pénzt rejtegető adóalany. Való igaz, a papirosnak igaza van. Sietek is a büntetést gyorsan útjára bocsátani, testvérét, az elmaradt sarcot már pár napja elküldtem a háztól, így ráérő időmben kész vagyok az önvizsgálatra, miért is nem tüsténkedtem hamarább. Oka, a lustaság mellett az adófizetés iránti össznépi vonzalom, ami a zsebeinkben kotorászó kezek sokasága miatt nem véletlenül elterjedt szokás nálunk. Már eleink is hasonlóan álltak vele Gárdonyi veretes sorainak bizonysága szerint: „adót fizetni mindenkor lelkemnek csöndes gyönyörűsége volt...”, s ezt az eléggé el nem ítélhető hajlamot csak erősíti távozó forintjaink érzékeny és örök búcsúja. Nagyon nehéz ugyanis újra találkoznunk velük azon magasztos célok képében, melyekért útjukra eresztettük őket, az autónál maradva, teszem azt a járható utak formájában, ahol nem a kátyúk fölött csattogó állkapcsunk tudósít bennünket megmaradt fogaink számáról. Addig, amíg ez meg nem javul, marad a szobrok vigasza. Egy mese szerint ugyanis a századfordulók szilveszterének éjszakáján megfordul a világ. Akkor éjjel a szobrok teszik azt a galambokkal, amit egyébként ők szoktak gyakorolni rajtuk. Szathmáry István A Körös partján lelt új otthonra Futás Ferencné Pest megyében élt egészen sokáig, mígnem egyszer fogta magát, s Kun- szentmártonba költözött. Azóta itt varrja csodálatos szűrjeit. Futás Ferencné nyugdíjasként költözött Kunszentmártonba FOTÓ: MÉSZÁROS M a már nagyon kevesen vannak az országban, akik el tudják készíteni a debreceni szűrt. Futás Ferencné ezen kevesek egyike, bár mint mondta, sajnos egyre kevesebb embert érdekel az efféle népművészeti termék, elsősorban a pénztárcájuk vékonyabb az embereknek. De talán még ennél is érdekesebb, hogy pilisi otthonát kunszentmártonira cserélte. — Azért nem teljesen ismeretlen számomra a település, hiszen férjem kunszenti születésű — beszélt a költözködés okairól. — Néhány évvel ezelőtt itt voltam egy nagyobb rendezvényen, s a polgármester úr mondta, hogy ha van kedvem, költözzek a városba. Megfogadtam a szavát, és néhány hónappal ezelőtt, így nyugdíjas koromban a váltás mellett döntöttem. Az ügyes kezű szűrrátétkészítő a polgármesteri hivatal segítségét kérte megfelelő lakás felkutatásában, így akadt rá egy kis házikóra, amit megvett, s már be is rendezett műhelynek, illetve otthonnak. — Nagyon jól érzem magam a településen, nagy a nyugalom és a csönd. Igazán otthon érzem magam, szeretnék aktívan bekapcsolódni a város népművészeti életébe is. Ennek jeleként a városnak ajándékba készített néhány díszes borosüveg-takarót, amivel igazán jó hírét kelthetik a településre érkező vendégek előtt. Pókász Endre
