Új Néplap, 2004. október (15. évfolyam, 230-254. szám)
2004-10-11 / 238. szám
2004. OKTÓBER 11, HÉTFŐ 7 HATVANON TÚL „Gyopárt a Hargitáról hozzatok” A zagyvarékasi Kék Ibolya Erdélyben Melegszívű, nótás kedvű emberekkel, a zagyvarékasi Kék Ibolya műkedvelő művészeti csoport tagjaival töltöttem néhány napot Erdélyben. Vendég- szereplésre hívták őket a gyimesközéploki csángó- fesztiválra és egy Csíkszeredái fellépésre. Több volt ez az út egy átlagos turnénál. A területi és politikai szétválasztáson túlszárnyaló testvéri, nemzeti együttérzés megnyilvánulása öltött benne testet. Megható és elgondolkodtató volt a csángók életének megismerése. Pláne ott, a gyimesi völgyben. Dési Zoltán alprefek- tus is úgy fogalmazott, hogy az Csík legzordabb vidéke. Ott mindennap keményen meg kell küzdeni azért, hogy maradjanak és megmaradjanak. Maradjanak akkor is, ha még oly keserves is néha a sorsuk.- Azért volna szükség a kettős állampolgárságra - hangsúlyozta, - hogy érezzük, tartozunk valahová, nem vagyunk hazátlanok, mint azt itt sokszor hangoztatják. Nem kell félni attól, hogy elárasztjuk Magyarországot. Aki el akar menni a szülőföldjéről, az a kettős állampolgárság nélkül is elmegy. Deáky András moteljében azt a jelenetet ábrázoló szobrot állíttatja fel, amikor Szent István felajánlja Magyarországot Szűz Máriának. Szent István szobrát egy csángó fafaragó már el is készítette. A magyar nemzeti érzés - mások ellen nem irányuló — erősödésének számtalan jele van azon a tájon. A gyimesi völgyla épült kollégiummal, s mellette templom is. Az intézet berendezése még meglehetősen hiányos. A gyimesközéploki fesztiválról annyit: a hazai szereplések alapján a rékasiak sikere borítékolva volt. Fogadtatásuk a vártnál is nagyobb tetszést aratott. A műsorszámaikat követő tapsvihar nem csak a vendégegyüttesnek kijáró tiszteletadás volt, hanem a tetszés őszinte kifejezése. Nem volt pedig köny- nyű dolguk, hiszen a csángók messziről is jött csoportjainak fiataljai virtuóz táncukkal, szép énekekkel léptek színre. Hazafelé jövet megálltunk Székelyudvarhelyen. A főtéren lévő, az első és második világháború hőseinek kétszer lerombolt, de újra és újra helyreállított emlékművének talapzatán ez áll: „Gyopárt a Hargitáról hozzatok, a székely hősök halhatatla- nok.” S halhatatlan, meg nem szüntethető az a buzgalom is, amely az élők szülőföldjük iránti szeretetében, hagyományaik ápolásában nyilvánul meg. A főtéren a magyarság kiemelkedő személyiségeinek szoborparkja áll. Vajon melyik hazai település gondolna és áldozna erre? Az egyik hirdetésen megakadt a szemem: „Angol, német és román nyelvtanfolyam indul.” Román nyelvtanfolyam? Hát persze, hiszen Székelyudvarhelyen mindenki tud magyarul, de úgy tűnik, románul nem. Csíkszeredán, Románia második legnagyobb színpadán is felléptek, ott is sikert aratva a rékasiak, pedig a monstre kétezer személyes színházterem nagyobb produkciókra méretezett. A hatszázötven kilométeres Az egyik csángó csoport a fesztiválon ben, ahol harmincöt évig nem volt magyar nyelvű iskola, most már indulnak ilyen osztályok. Sőt, Gyimesfelsőlokon - jórészt magyarországi adományból - korszerű általános és középiskoút oda-vissza való megtétele szerfelett fárasztó volt, mégis arról beszélgettünk, hogy szívmelengető emléket őrzünk a csángók vendégszeretetéről és a Hargita meseszép tájairól. Az oldalt írta: Simon Béla Az arany fényében Vázlat dr. Nagy Illésről Dr. Nagy Illésről Vietnamban készült ez a kép Élethű portrét szerettem volna rajzolni dr. Nagy Illésről, de be kell látnom, hogy gazdag munkásságának, élete megannyi termékeny fordulatának felidézése egyetlen cikk keretében csupán hevenyészett vázlatra ad lehetőséget. így aztán nem maradt más választásom, mint az, hogy a Kötivízig 1989- ben nyugdíjba, de korántsem tétlenségbe vonult hajdani igazgatója szakmai pályafutásának állomásaiba nyújtsak röpke betekintést az olvasóknak. Jó alkalom erre az, hogy dr. Nagy Illés nem régen vette át az aranydiplomát. Bizton mondható, hogy az arany fénye illik munkásságához is, hiszen az jóval egy átlagos mérnöki tevékenység felett áll. Bizonyságul említhetném szakmai publikációi sorát, műszaki doktorrá avatását és azt a szerteágazó tevékenységet, melyet élete során kifejtett, s amiből a továbbiakban részleteket említek. Belvízrendszerek építése Az Építőipari Műszaki Egyetem Mérnöki Karának Vízépítő Szakán jeles eredménnyel védte meg diplomamunkáját, majd gazdasági mérnöki oklevelet szerzett. 1984-ben a folyami vízépítés szaktudományból műszaki doktorrá avatták. 1990- től vízgazdálkodási szakértői engedéllyel rendelkezik a mezőgazdasági vízhasznosítás, vízrendezés, vízkészletgazdálkodás, árvízvédelem, valamint a folyó- és tószabályozás szakterületen. Közben mennyi munka hárult rá! Kezdetben több rizstelepet tervezett. Foglalkozott a belvízrendszerek fejlesztésével. Vízügyi igazgatói útmutatása alapján készültek el a fejlesztési koncepciók. Az 1964-es zagyvái árvíznél Újszász védelmét irányította. Az emlékezetes 1970-es tiszai árvíznél a védelemvezető helyetteseként végzett nélkülözhetetlen munkát. Az 1965. évi dunai árvíz levonulása után a töltések helyreállítási és erősítési munkáiban vett részt. Tapasztalatai alapján írta meg az Árvízvédelmi kézikönyvet, melyben ismerted az árhullámok levonulása utáni teendőket. Részt vett a Kiskörei Vízlépcső építésében is. Ottani tapasztalatait a Vízügyi Közleményben publikálta. Az esőztető öntözés térhódításával, az ő irányításával valósult meg az abádszalóki, a tiszaföldvári, a törökszentmiklósi és a tiszakécskei öntözőfürt, s azok nyomásközpontja. Franciaországtól Vietnamig Az OVF megbízásából München környékén a műanyag csövek öntözési és ivóvíz-vezetési célokra történő alkalmazását tanulmányozta. Dolgozott Vietnamban is, ahol helyszíni irányításával 1300 hektáros rizstelepet terveztek. Francia- országi útján tanulmányozta Marseille vízellátását, s a délfranciaországi öntözést. Annak kapcsán szakértője lett egy Aixen Provencben Bogdánfi Ödön vizes mérnökről készült filmnek. Szintén az OVF megbízásából tanulmányozta a szibériai vízierőműveket. A Kötivízig igazgatójaként jó kapcsolatot alakított ki az észt meliorációs és vízügyi szervekkel. Alkalma nyílt az észtek világviszonylatban is kiemelkedő meliorációs tevékenységének tanulmányozására. Minisztériumi ösztöndíjasként ismerkedett Finnországban a számítógéppel irányított szennyvíztisztító telepek üzemeltetésével és a települések vízellátásával. Külföldi útjairól, valamint a tiszai hajózás és hajóút problémáiról is több tanulmányt jelentetett meg. Persze, nemcsak külföldi utakból állt a vüág. Az említettek mellett idehaza is volt bőven teendője. Az 1970-es évek végén például halaszthatatlanná vált a belvízcsatornák fenntartásának fejlesztése. Mivel az országban ilyen jellegű gép nem volt, kifejlesztették a „Kis- köre-700” -as típust, melyből már száznál több dolgozik az országban. A Kiskörei Vízlépcső építésével összefüggően előtérbe került áz ivóvíz- és csatorna hálózatok, valamint a szennyvíztisztító telepek építése. Az építésvezetők, a munkások átképzése, a szükséges gépek megteremtése is dr. Nagy Illés irányításával történt A Kötivízig volt a kivitelezője Cserkeszőlő, Tiszafóldvár, Karcag és Törökszentmiklós csatornázásának és szennyvíztisztító telepeinek, valamint a Szolnoki Húsipari Vállalaténak és a papírgyárénak is. Múzeum és szakközépiskola Igazgatói munkája során figyelt fel arra, hogy a Kötivízig történetének sok emléke veszendőbe megy. Ez adta az ötletet a ma már országos hírű Milléri Vízügyi Múzeum megalapítására. Tevékenyen részt vett a vízügyi szakközépiskola megalapításában is. Később óraadó tanárként bekapcsolódott az intézet tevékenységébe. Egy tankönyvi fejezet megírását követően megírta a Területi vízgazdálkodási adatgyűjteményt, majd részt vett az egyszakos vízügyi technikusképzés tantervének ösz- szeállításában. Harmincöt évi szolgálat után ment nyugdíjba. Azóta is tanít a vízügyi szakközépiskolában. Bár szíwel-lélekkel teszi ezt, alkotóvágyát nem teljesen elégíti ki. Erre vall, hogy az utóbbi években több kiadványa - a Közép-tiszai vízitúra-kalauz, a Tisza-menti kerékpártúra-kalauz, a Jogi és műszaki igazgatási ismeretek című szakközépiskolai jegyzet - jelent meg. Lektora volt a Cartogra- phia Kiadó Tisza-tó térképének. Márciusban megjelenik a Tisza-tó című útikönyve. Azt szokták mondani, hogy az embert nem szavai, hanem a tettei minősítik. Dr. Nagy Illés portréjához ezért nem kellenek nagy szavak. Sikert aratott a „Napsugaras ősz” A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Nyugdíjasok Kulturális és Érdekvédelmi Egyesülete az országban párját ritkító módon rendezte meg szeptember 20. és október 1. között a „Napsugaras ősz” című eseménysorozatot. De- mény Istvánnét, az egyesület elnökét arra kértük, értékelje ezt az időszakot.- Tavaly volt az első ilyen jellegű rendezvénysorozat - hangzott a válasz. - Az idén sokkal szélesebb körben hirdettük a rendezvényeket, amelyekbe - nagy örömünkre - bekapcsolódtak más civil szervezetek is. Anyagüag, erkölcsileg egyaránt támogattak bennünket. Közülük megemlíthetem a Bereczki Máté Gazdakört, a Civil Házat, az Esélyek Házát, akik nagyon jó programokkal járultak rendezvényeink sikeréhez. Szeptember 20-án, a megyei egyesület megalakulásának tizenötödik évfordulójára rendezett egyesület-történeti kiállítás megnyitásával kezdődött el a „Napsugaras ősz” sorozata. Általában minden rendezvényünket hatalmas érdeklődés övezte. Olyan létszámban gyűltek össze a nyugdíjasok, melyre a legmerészebb álmainkban sem gondoltunk. így volt ez szeptember 24-én, a szüreti felvonuláson is, amikor az Olajbányász Fúvószenekar mellett lovaskocsik, lovasok, népviseletbe öltözött nők álltak be a menetbe. Szerintem kétszer annyian voltunk ott, mint tavaly. Aznap este egy rendkívül jó hangulatú szüreti bál volt a Pelikán Szállóban, amit a Fazekas Rozika által vezetett Kabaré és Dalkör szervezett. Szeptember 26-án a Tisza Filmszínház kedvezményes áron vetítette le a nyugdíjasoknak a Bánk bán című filmet. Szeptember 27-én pedig az evezős pálya melletti sportcentrumban rendezték az idősek sportfesztiválját. A sportszámok után szellemi vetélkedő volt, aminek kérdéseit az Esélyek Háza munkatársai dolgozták ki. Az Esélyek Háza megtérítette a nyugdíjasok étkezési költségeit is. Köszönet érte. Szeptember 28-án a Civü Ház vendégei voltunk. Délelőtt „Tízezer lépés az egészségért” jelszóval városbejáró túrát szerveztek a nyugdíjasok számára. A nagy létszámú tömeget nyolc csoportra osztottuk. Okultunk a tapasztalaton. Jövőre minden klub önállóan indul. Aznap délután egy érzelemgazdag, úgynevezett „Őszi levelek” teadélutánt szervezett a Civü Ház a nyugdíjasok számára. Egy lelkész, pszichiáter, szociális munkatárs, az önkormányzat szociáüs referense, a Civü Ház munkatársa meüett én is részt vettem ezen a fórumon. Ennek a délutánnak számomra megható pülanata volt az, amikor a sütetek és nagyothallók képviselője jeltolmács segítségével mondott el egy olyan verset, melyet előtte szavakban haüottunk, s így követni tudtuk a mozzanatokat Szeptember 29-én a VMZK kamaratermében volt a gyerekek számára meghirdetett vers- és prózaíró verseny gálaműsora. A rendezvényen rendkívüü irodalmi órát tartott a ü. Rákóczi Ferenc Úti Általános Iskola VII. osztálya. A Szabadkáról érkezett gyermekcsoport a magyar irodalom gyöngyszemeiből válogatott műsorát a tavalyihoz hasonló nagy sikerrel mutatta be. Szeptember 30-án - immár tizenharmadik alkalommal — rendeztük meg a Szépkorúak Kárpát-medencei Költészeti Szemléjét, amelyre határainkon túlról is érkeztek résztvevők. Október 1-jén az idősek napját ünnepeltük a sportcsarnokban. A megyei közgyűlés által első ízben meghirdetett „Idősbarát ön- kormányzat” címet tanúsító oklevelet és plakettet ott adta át To- kajiné Demecs Katalin, a megyei közgyűlés alelnöke Beleznai Sándornak, Tiszaszentímre polgármesterének. A többi pályázó település oklevelet kapott. A megyei nyugdíjas-egyesület már harmadik éve jutalmazza azokat az embereket, akik hosz- szú éveken át önzetlenül munkálkodnak a nyugdíjas korosztály érdekében. Az idősek vüág- napján Beleznai Sándor, Tisza- szentimre polgármestere, Su- sánszki Andrásné, a tiszaszent- imrei nyugdíjasklub vezetője, a 35. évfordulóját ünneplő Szolnoki Népdalkör és Barta Árpádné, a kertvárosi Tisza Nyugdíjasklub volt vezetője részesült a díjakból. Az egész programsorozat nagy munkát igényelt a megyei egyesülettől Az elnökség tagjai mellett sokan tevékenykedtek azért, hogy rendezvénysorozatunk híre-neve eljusson messzi tájakra is. Mindenkinek köszönöm azt a sok-sok segítséget, amivel hozzájárultak ahhoz, hogy eseménysorozatunk méltó legyen a megemlítésre. *
