Új Néplap, 2004. október (15. évfolyam, 230-254. szám)
2004-10-10 / 41. Vasárnapi szám
Riport, interjú 2004. október 10., vasárnap Több mint humorista Magyarország legsokoldalúbb embere. Humoristaként ismerjük, de volt már kőműves, kertész, írt két könyvet ember és hit viszonyáról, most jön gyermekeknek írt verseskötete. NAGY BANDO ANDRÁS mégis állítja: néhány éve visszafogottabban él. NAGY BANDÓ ANDRÁS Született: 1947. november 12. Pályája: 1974 óta előadóművész. Humorfesztivál-győztes (1981 - 1982), a Mikroszkóp Színpad tagja (1982-1983), 1984-től szabadfoglalkozású. Orfü polgármestere (1990-1991), A Hócipő munkatársa (1989-1996). Három lemeze jelent meg, a Madarak tolláról című, most megjelenő könyve a tizedik kötete. Hobbija: fafaragás, fotózás, festés, régiségek, maratoni futás. itokban lett nagyapa...- Ez közös döntésünk volt a lányommal, Natival. Olyan sok újságcikk jelent már meg teherbe esett sztárokról, akik megmutatták gömbölyödő pocakjukat, majd fotóztatták magukat az épp hogy csak megszületett kisbabájukkal, hogy úgy gondoltuk, mi nem kreálunk egy újabb médiakismamát, illetve médiababát. Különben is: minden kisbaba egyformán szép, alig van köztük különbség. Ha csúnyácska, a család akkor is szépnek látja, tehát ez a közös öröm kizárólag rájuk tartozik.- Jó, akkor beszéljünk az egészségéről: az rendben van?- Lekopogom: úgy tűnik, igen. Nemrég ugyan volt egy kis riadalom, úgy tűnt, hogy be kell avatkozni egy kis radiológiai „hegesztéssel”, de aztán kiderült, hogy kisebb a baj. Megúsztam annyival, hogy most egy tablettával többet szedek. Egyébként naponta két órát teniszezem, nyáron 3-4 kilométert úsztam, futom a napi 8 kilométeremet. A családom néha fékezni próbál, de ilyenkor elfutok előlük... A fizikai állapotom segít abban, hogy szellemileg is friss maradjak.- Mégis, mintha visszavonult volna. Miért nem „mutatja magát”?- Ez jórészt az én döntésem volt, amit nem is kizárólag a szívem miatt hoztam. Egyszerűen többet akartam foglalkozni a szeretteimmel. Havi 3-4 előadásnál többet nem vállalok, de szerencsére nem is jutok gyakrabban a szervezők eszébe. De ez nem panasz! Óriási mázli, hogy képes vagyok nyugton maradni. így maradhat elég időm az olvasásra és az írásra...- Ha jól tudom, novemberben jelenik meg egy új kötete, amelyben gyermekversek lesznek. Hogy jött ennek az ötlete?- Nem, nem „gyermekversek”, hanem versek gyermekeknek és szüleiknek. Csak a kötet ötlete idei, verseket évek óta írok. Április táján írtam az első olyat, mely elindította a lavinát, és fél éven keresztül csak a kötet anyagával foglalkoztam. A verseket a gyermekkorom, a hajdanvolt falusi kisfiú története köti össze prózában. Egyik fő szándékom, hogy a városban élő, képernyők elé ültetett gyerekeket kicsaljam a természetbe. Az illusztrációkat is én rajzoltam, és a Szélkiáltó együttes már dolgozik a versek megzenésítésén. Talán novemberre CD-n is hallhatóak lesznek. Én pedig ugyancsak CD-re mondom a verseket. A kötet címe: Madarak tolláról, és a pécsi Jelenkor kiadó gondozásában jelenik meg november 12-én, a születésnapomon.- Ezt megelőzően az András könyve két kötete keltett nagy feltűnést. Abban a hit és az ember viszonyát boncolgatta. A közönséget nem zavarja ez a sokszínűség? Egyszer viccelődik, másszor Istenről elmélkedik, majd ízes történetekkel fűszerezett szakácskönyvet publikál...- Nem tudok mást a mentségemre felhozni, mint azt: ez mind én vagyok. Egyébként soha annyi levelet humoristaként nem kaptam, mint az András könyve megírása után. Sokan azt írták: azzal, amit papírra vetettem, amolyan mesterré váltam számukra. Nemrégiben TIT-előadásokon tapasztaltam, hogy rajongókból álló csoportok érkeznek. Ez egy picit meg is riasztott, hisz épp azt hangBoborján tettre kész DOLÁK-SALY RÓBERT saját alteregójáról, Bobor- jánról írt könyvet, s a kötet napokon belül napvilágot lát. Eközben a félszeg figura weboldala is elkészült, de megszemélyesítője se unatkozik: koncertezik és a Lart pour Tart társulattal Best uff-anyagot kreál. .Mimikor legutóbb beszéltünk, rosszkedvűen meséltél róla, hogy máig nem tudod eldönteni, érdemes volt-e itt ragadnod vagy helyesebb lett volna disszidálni. Mára eldőlt a nagy dilemma?- Itthon vagyok otthon és egyáltalán nem érzem magam rosszul. Az emberek szeretnek. Nemrégen a bankban egy hölgy nem tudott kiszolgálni, mert úgy rájött a röhögés, amikor meglátott, hogy ki kellett mennie... Gondolom, eszébe jutott valamelyik szerepem. Nemrég odajött hozzám egy tarfejű, kigyúrt arc, s amikor már-már azt hittem, hogy leüt, barátságosan vállon veregetett és kezet nyújtott. De persze mindettől még nem vagyok elszállva, s nem megyek el szó nélkül a visszásságok mellett. Annak például egyáltalán nem örülök, hogy évek óta mindig a kultúra húzza a legrövidebbet.- Mire gondolsz pontosan?- Ma gyakorlatilag úgy van egy fiatal művész kiküldve a nagybetűs életbe, mint amikor egy hosszútávfutót odalöknek a rajthoz hátrakötött kézzel és lábbal, s azt mondják neki: na, fussál! A művészettől egyszerűen elvették a levegőt Magyarországon. Mégis bizakodó vagyok. Azt gondolom, hogy a politika és a média eróziója ellenére van egyfajta fejlődés: módosul az utcakép, kávéházak nyílnak, kezd kitárulni a világ.- Felmérted már, hogy egy olyan néző szemében, aki a Barbara-show-ért vagy a Szuperbuliért rajong, a ti abszurd látásmódotok furcsának, kissé idegennek tűnhet? Ennek fényében pedig felmerül a kérdés: hol a végcél? A mai Magyarországon aligha válna ideállá a Monty Python társulat, s az olyan kiváló komédiások, mint Michael Palin, John Cleese vagy Terry Gilliam...- Ami az ideállá válást illeti, lehet, azt azért tudni kell, hogy a L’art pour l’art Társulat a mai Magyarországon igen sok embernek nagy kedvence. A színházba járó közönség, az e-mai- lek sokasága azt jelzi vissza számunkra, hogy rengetegen rajonganak a dolgainkért. A Madáretető című könyvem hatodik kiadását érte meg. Sokan vannak, akik ugyan nézik a tévét, de kritikus szemmel. Nekik is kéne műsorokat gyártani. Azt szoktam mondani, hogy nem baj, ha van minden, de akkor tényleg minden legyen!- Gondolom, azért te is kötsz kompromisszumokat. A Móni- ka-show-ba elmennél?- Oda spéciéi még nem hívtak, de sok helyre már igen, és sokszor mondtam nemet. Eddig például egyetlen filmszerepet se vállaltam, csak most, Tímár Péterrel tettem kivételt, örömmel. A show-műsorokkal is hasonló a helyzet. Csak azt vállalom be, ami vállalható. Szerencsére, a L’art pour Tart már jó ideje nem „tévéfüggő”, vagyis nem kell mindenáron ott lennie. Kicsit olyanok vagyunk már, mint a régi nagy rockbandák, azaz nem kell minden hülyeségre vállalkoznunk azért, hogy ránk figyeljenek az emberek.- Megjegyzem, a hazai rockmamutok többsége, bár bírja a közönség szeretetét, sok új ötlettel nem állt elő az elmúlt másfél évtizedben.- Mi azért iparkodunk. Egyébként is azt gondolom, hogy abszurdban a L’art pour l’art a legjobb itthon. De ezt nem mindig veszik tudomásul a tévés atyaúristenek, akik rendre kísérletet tesznek arra, hogy megmondják, mit csináljunk, hogyan viccelődjünk. Volt olyan, aki arról győzködött, hogy jól állna nekem a politikai humor. Csak hát engem ez az egész hidegen hagy. Na, ilyesmikért nem vagyunk mostanában semmilyen adón sem. Egyébként szerintem sokan nem tudják, hogy amikor Karinthy Frigyes alkotott, hogy hívták Magyarország miniszter- elnökét.- Újra csak azt tudakolom: mi a cél? Meddig lehet sikeres Anti bácsi vagy Boborján?- Szerencsére soha nem ragadtam le egyetlen figuránál vagy produkciónál sem. Tele vagyok ötletekkel, s a társulat tagjai is jó formában vannak. Ráadásul sok mindent csinálunk külön-külön is, ami plusz energiákat ad. Most októberben jelenik meg a második könyvem, és egy rockzenei lemezt készítek éppen. Ideális állapot azonban az lenne, ha még a mi időnkben, a mi tevékenységünk ideje alatt megtapasztalhatnánk, milyen egy egészségesen működő, állandóan mozgó, inspirativ szellemi közegben élni. Vagyis, ha a magyar kultúra élne, és nem agonizálna. Többek között én is ezen dolgozom. Szabó Zoltán Attila súlyoztam a könyveimben, hogy én senkit nem akarok követni, de engem se kövessenek. Az istenkeresés példáját mutattam meg, eszem ágában sincs szektásodni. Mindenki keresse meg a maga útját. A hit egyszemélyes műfaj. Az András könyvét már nem írom tovább, lezártam a hitről való elmélkedésemet. Amit akartam, már elmondtam. Amúgy az ízes beszéd - beszédes ízek című könyvem is egyfajta életfilozófia: arról, hogyan élvezzük az életet. Együnk, de ne zabáljunk. Igyunk, és ne vedeljünk. A mértékletesség is utat nyithat a határtalanság felé. Meg aztán arra is jó volt ez a könyv, hogy az András könyve két kötete után megmutassam: azért a Bandó nem kattant be...- A televíziókban szerepelhetne gyakrabban...- Nem csak az én döntésem, hogy ebben a szórakoztatásnak nevezett izében nem veszek részt. Sokan hiányolnak a Heti Hetesből, mások örülnek, hogy még nem voltam benne. A műsor indulásánál még engem kértek föl arra, hogy gyűjtsem össze az erre alkalmas szereplőket. Akkor én mást képzeltem el. Nem hét állandó személyt, hanem egy kábé negyvenfős, politikai hovatartozást illetően sokszínű csapatot, melynek tagjai akár hetente cserélgetik egymást. Ugyanis nem jó ott vendégnek lenni, ahol a hat házigazda egyfolytában azt az egyet cikizi, illetve a maga irányába terelgeti. Egy alkalommal Bajor betegség miatt hiányzott, akkor sem jutottam az eszükbe, inkább üresen hagyták a székét. Ma már akkor sem ülnék be, ha hívnának. Farkasházyval megvitattuk már párszor, hogy ellenzéki-e ma nálunk a humor vagy sem. Szerintem, ha ellenzéki lenne, akkor minden kurzusban kőkemény lenne, nem csak négyévenként. A kisember aspektusából kell szurkálnia. Kisember pedig a baloldalon is van, meg a jobboldalon is... A humoristának kormányváltás után is éppúgy tárgyilagosnak kell maradni, mint ahogy a kisember kisember, a szegény szegény, a kiszolgáltatott pedig kiszolgáltatott marad, attól függetlenül, hogy ki kerül hatalomra.- Szavai mögött némi panaszkodást vélek fölfedezni...- Szó sincs róla. Csak elem- zek. Én már akkor is elégedett voltam, amikor még nem voltam országosan ismert, és csak Szegeden nevetett az önálló estjeimen a közönség. Ha most valamelyik televízió felkérne egy negyedévente jelentkező műsorra, meggondolnám, hogy vállaljam-e. Ugyanis akkor újra vissza kellene álinom a mókuskerékbe. Hamvas Béla és Máray Sándor helyett napilapokat kellene bújnom, s azon tűnődni, hogy ha mindaz igaz, amit a parlamenti honatyák egymás fejéhez vágnak, akkor gazemberek vezetik az országot, ha meg nem igaz, akkor hülyék. Itt már volt olajügy, székházügy, brókerügy, villaügy, mégsem változott semmi. Mondjon egy olyan botrányt, amelyet nem mosogattak el, és egy olyan megvádolt honatyát, akit végleg elmeszeltek! Szabadi.Béla majd kijön a börtönből, Torgyán is marad á villájában. Róluk beszéljek humorosan? Komolyan mondom, nem érnek annyit. Dián Tamás DOLAK-SALY ROBERT S. K. Született: Krisztus előtt százötvenben Iskolái: Kutya- és Jegenyefa- képző Főiskola Foglalkozása: volt lemezborító, tojásszelídítő és autómentő. Jelenleg időrabló. Családi állapota: hajadon
