Új Néplap, 2004. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-04 / 207. szám

4. OLDAL 2004. Szeptember 4., szombat MEGYEI TŰKOR „Menzavita” a hűtőgépgyárban Jászberény Negyvenöt szép esztendő Életrajza megírására készül a nyugdíjas kanonok A városban inár beszédtémá­vá vált — s felháborodott dol­gozók szerkesztőségünket is megkeresték panaszukkal — az Electrolux Lehel Kft.-ben alkalmazott, az étkezési hoz­zájárulások felhasználását szabályzó új rendszer. A sérelem oka, hogy a multinaci­onális cégnél ugyan 2000 Ft-ról 3500 Ft-ra emelték a dolgozók­nak járó étkezési hozzájárulás í összegét, viszont előírták, hogy az utalványokat kizárólag a cég területén - az üzemi étkezők- j ben, illetve büfékben — lehet fel­használni. Az étterem és a büfé új működtető kezébe került, aki - a panasz szerint - jócskán megemelte az árakat. Állítólag előfordult, hogy a nemtetszését kifejező dolgozót az elbocsátás­sal fenyegették meg, ha nem fo­gadja el az új helyzetet.- Minden elvárásnak megfele­lő üzemi konyhát és étkezőt tudtunk kialakítani az év első J felében, amelyre nem kevesebb j mint 150 millió forintot fordított ! vállalatunk — mondta elöljáró­ban Takács János, az Electrolux Lehel Kft. vezérigazgatója. Hoz­zátette: a felújítással a szakszer- } vezet is egyetértett. A beruhá­zást követően egy külsős cég­gel, a Sodexho Magyarország Kft-vel állapodtak meg az üze­mi étkeztetés továbbviteléről, mivel a cég más Electrolux-vál- lalatnál is megfelelő színvona­lon látja el a feladatot. — A dolgozók érdekében vál­laltuk, hogy saját költségen fel­újítjuk a konyhát, illetve nem kevés anyagi ráfordítással, min­den dolgozónak 2000 forintról 3500 forintra emeltük az étke­zési hozzájárulás összegét. A szerződéses feltételei között volt (amelyben a szakszerve­zettel is megegyeztünk), hogy az utalványokat az Electrolux Lehel Kft. területén lehet csak beváltani, egy, a korábbihoz ké­pest jóval kulturáltabb környe­zetben, az étkezőben. Az új szolgáltatás árai ehhez mérten elfogadhatók. Ha valakinek azonban nincs szüksége a me­leg ételre, az üzemekben talál­ható büfék állnak rendelkezésé­re. Azt elfogadom, hogy ezek árai, nem egy bevásárlóközpont árszintjével mérhetők, de nem is az a rendeltetésük. Úgy gon­dolom, az új rendszer első ne­hézségeit követően a nagy j többség megelégedésére szolgá­ló rendet tudunk kialakítani az üzemi étkeztetésben. Azt pedig ! nem tudom elképzelni, hogy a nemtetszését kifejező bárme­lyik dolgozót, állásának elvesz­tésével fenyegette volna meg bárki is — fogalmazta meg véle­ményét Takács János vezér­jgaZgatÓ. BANKA CSABA Még 1959. augusztus 28-án egy alacsony, szemüveges, fiatal plébános érkezett Kunhegyesre, a katolikus parókiára. Ide­helyezte az akkori érsek bizonytalan időre. Ebből azután negyvenöt, küzdelmekben gazdag, szép év lett, míg végül 2004. július 26-án az érsek úr felmentette az eddig megszo­kott, mindennapi teendői alól. Portré Már 75 évesen nyugdíjba mehe­tett volna, de még további öt évet engedélyeztek neki. De hát ahogy a mondás tartja, nincsen olyan hosszú időszak, amelynek egyszer ne lenne vége. így a nyolcvanéves Bollók Emil kano­nok, esperesplébános most is­csúztathassák: még a fújja-hord- ja időben is. Mindkét iskolában, a Kossuthban és a Dózsában is hittanórákat tartott éveken át. Pedig a munkája, tevékenysége az elmúlt rendszerben nem min­dig tartozott az államilag elis­mert, szeretett hivatások közé. Mondták róla, pár száz forint volt a havi illetménye, és amikor Az egyiket a templom végébe, ahová csontok, emberi maradvá­nyok kerültek. A Nemes grófok leszármazottaié, akiket a tomaji kápolna mellett temettek el. Saj­nos, valakik feltörték a határban lévő kriptát, mivel valószínűleg koronát, kardot, ékszert keres­tek. Nem találtak, így bosszúból a nekik mit sem ártó csontokat dobálták ki, egy részüket a ku­tyák hordták szét a szántóföldre. Ezeket a maradványokat szedték össze, és temették el a templom környékén. A hitélet mindennapos teendő­in kívül még felfedezte az első vi­Bollók Emil kanonok, aki 80 éves koráig segítette Kunhegyesen a hívek lelki életét merkedik a nyugdíjas esztendők elejével. Amikor arra kérem, rövid számvetést készítsen, mit adott neki az időközben városi rangra emelkedett település, és ő ezt mi­vel viszonozta, így összegezte a négy és fél évtized lényegét. — Átvehettem a Pro Urbe-díjat, amire ma is büszke vagyok, hi­szen testületi döntés eredménye. Azután munkát, szeretetet is kaptam, amelyeket igyekeztem viszonozni. Röviden ennyi. Hosszabban pedig ez a teendő „eleje van, de vége nincs” szerű elfoglaltságot jelentett az esperes úrnak. Bevezettette a telefont, a vizet a plébániába, kívül-belül teljesen felújíttatta, tataroztatta a katolikus templomot. Három harang lakik a toronyban, már egyszerűsítették, villamosították használatukat. Mindezek meg­valósításában segítettek a hívek, az egyház, meg az önkormány­zat is. A katolikus temetőbe egy kápolnát építtetett, hogy az ide temetetteket méltóképpen bú­az egyik hívétől egy nagyobb da­rab szalonnát kapott, olyan ma­gasra akasztotta, hogy az asztal­ra tett székről tudta csak elérni, így kétszer is meggondolta, át­rendezi-e a helyiséget, hogy vág­jon belőle, ezért dicséretesen so­káig tartott a nyolcadoldalnyi szalonna. Régi elsáigult iratokból felfe­dezte, hogy a katolikus temető­be, a kereszt közelébe harminc honvédet, az 1848/49-es szabad­ságharc Kunhegyesen és környé­kén elhalt hősi halottad temették. Azóta a kereszt és a környéke af­féle kegyeleti hely, ahol a helyi március 15-i ünnepségeket tart­ják.- Gyorsan elrepült az élet, mert sok volt a feladatom. Amit rám bíztak, megcselekedtem, igyekeztem megcselekedni. Ke­reszteltem, temettem, eskettem, együtt örültem, bánkódtam a hozzám fordulókkal. Ami talán még érdekes: négy keresztet állít­tattam, állíttattunk ez alatt az idő alatt. FOTÓ: BAKOS JUDIT lágháborús katonasírokat, a lenn nyugvó orosz, olasz hadifoglyok neveit, akiknek Kunhegyes jelen tette az örökös tanyát, nyug­helyét. Bár Bollók Emilnek időközben sokat gyengült a látása, olykor a kórházat is felkeresi, fiatalkori, sportos múltja még ma is elkísé­ri. Olyan ülőtartást mutat be két karosszék támláján, hogy a felekorúak is megirigyelhetik. Mindezeken kívül eljár az Isten házába, és pihen, egyre többet pihen. Elhatározta, lassan hozzáfog az életrajza megírásához, amely­ben benne foglaltatik a béke, a háború, a sport, a hitélet, az épít­kezések izgalma. Szóval, maga a XX. századi magyar valóság, Bollók Emil kanonok szemszögé­ből nézve. Akinek háza, kocsija nincs, de van kápolnája és egy olyan kerékpárja, amelyik annyit fogyaszt, hogy a tulajdonosa fü­tyülhet a folytonos olajárrobba­násokra. D. SZABÓ MIKLÓS Tv-notesz Sok a duma Itt van az ősz, itt van újra — dúdolgatom magamban Petőfi sora­it. Lám, kezdenek újra visszaszállingózni a vakációra elköltözött magazinok is. Ismét van már Mónika, de minek, Balázs is „osz­togatja” gyógyító tanácsait, csak legyen, aki elfogadja. Csupán Ja- kupcsek Gabriella nem tért vissza korábbi típusú műsorával leg­nagyobb fájdalmamra, helyén egy fiatal műsorvezető tűnt fel, Barbara érkezett, hogy megszólítsa kimondottan a fiatalokat. Gyertek, dumáljuk meg együtt, ami foglalkoztat benneteket! Nos, bele is csaptak mindjárt vaskosan a közepibe: barátság és szex összeférhetnek-e egymással. Ez volt a téma. Lefeküdnél-e azzal, aki csak a barátod? Es elindult a véleménycsere, a meghívott ven­dégek, fiatalok sorra kifejtik, mit is gondolnak róla. Sőt, bekap­csolódik a vitába riport formájában az utca embere, dumáljanak csak ők is. És mint adut, kijátszanak egy popsztárt, hadd legyen nagyobb súlya az eszmecserének, ám ettől bizony inkább bul­váríze növekedik. Amikor például az imigyen szóla: „Ha beindul­nak a hormonok, akkor nincs se barátság, se mese.” Szóval a szex, lefeküdni vagy nem lefeküdni. Ez volna a fiatalok legfonto­sabb ptoblémája, kérdem. Esetükben is már csak e kőiül forog­na a világ? A magazin pedig akarva, akaratlan ezt sugallja. Egy könnyűzenész lenne ebben a vonatkozási pont, véleménye netán példaérték a fiatalok számára? Súlyos dilemma ez, s erősen felve­ti a fiataloknak szóló műsorok készítőinek felelősségét. Nem a dumával van legfőképp gondom, mely lehet akár hasz­talan beszéd, hanem azzal, amiről folyik benne a szó, s ami ár­talmas lehet, mert nem mindegy, milyen irányba próbálják te­relni a fiatalok gondolatait. Szóval csínján ezzel a dumával, amelyben csajok, pasik kerülnek szóba. S amelyet ide nekem az oroszlánt is vehemenciájával dirigálja — szerkeszti is — Konta Barbara, akinek egyébként mondhatni jó a dumája, pö­rög a nyelve, fesztelenül teszi dolgát és akár testi varázsát is „be­kalkulálja” sikerébe. Új arc ebben a minőségében, még nem tudni igazán, mi is lesz belőle: Claudia nyomába lép-e vagy in­kább Jakupcsek lesz a mintaképe. Megtalálja-e a mértéket, avagy túlbuzogja magát hasztalan? És a kezdeti nézőcsalogató téma után valóban a fiatalok életét, sorsát alakító problémák fe­lé fordul-e a szórakoztató magazin? Ez is kérdés jelenleg. Bár­csak ezt tenné, és ne az ágy körül matatna, és ne csak azt firtat­ná, mit is ér egy pasi, s hogy kinek milyen jön be belőle, köz­ben azt ismételgetvén, hogy nem a külső, hanem a belső, a ki­sugárzás számít. Ám hogy minek is kellene kisugárzódnia, az már „sóder” szinten marad. No, de mit dumálok én, aki jóval túl a fiatalságán, s lehet, csak feleslegesen aggodalmaskodom azon, ami mai fiataljainknak egy­szerűen természetes: csajok, pasik, szex és minden. Tetszik-e vagy nem tetszik nekem, mindegy, ugyanis ez van. valkó mihály Kilépnek a Körös-Comból Megyei információ Kilép a megyei önkormány­zat — a megyei képviselő- testület döntése értelmében — a Körös Com Rt.-ből, amelynek alapító tagja volt. A mezőtúri székhelyű Körös- Com Távközlési és Telekommu­nikációs Rt. még 1991-ben jött lét­re az alapító településeket magá­ban foglaló térség távközlési hely­zetének javítására. A társaság a Matáv Rt. megrendelési alapján ! végezte a primer körzet telefon- hálózatának fejlesztését. Mára azonban az új vezetékes bekap­csolások száma nagymértékben lecsökkent, így a cégnek egyéb te­vékenységek felé is kellett nyit­nia. Többek között biztonság- technikai rendszerek telepítésé­vel, építőipari tevékenységgel is próbálkozott. Folytatta a műhol­das adatátviteli rendszerek telepí­tését, illetve kiépítette a Shell üzemanyagtöltő állomásokon a drótposta- (e-mail-) rendszert. Ta­valy még légkondicionáló beren­dezések telepítését is megkezd­ték. Ám a Körös-Com Rt. gazdál­kodása romlott. A tavalyi évi mér­legbeszámoló adatai szerint a cég veszteséggel zárt. A gazdasági társaságokról szóló törvény értel­mében pótbefizetési kötelezett­ség keletkezett, ezért a felügyelő­bizottság javasolta a közgyűlés­nek, hogy a részvénytársaság ala­kuljon át korlátolt felelősségű tár­sasággá, amelyet az el is fogadott. A megyei közgyűlés azonban - amely alapítóként vett részt a társaság létrehozásában, s a részvények hat százalékát birto­kolva (osztalékot még soha nem kaptak a befektetett összeg után) -, bár a kft.-vé alakulással egyet­ért, mégis úgy döntött, hogy a to­vábbiakban nem kíván a jogutód gazdasági társaságban tulajdo­nosként részt venni. BGY A gyöngyfűzés ifjú mestere T ÖRÖKSZENTMIKLÓS Az Iparművészeti Múzeumban a napokban vehette át Vass La­jostól, a NKÖM politikai állam­titkárától a Népművészet Ifjú Mestere címet Forgácsáé Mol­nár Anett gyöngyfűző. Mielőtt bárki azt hinné, hogy a gyöngyfűzés egyfajta gyermekjá­ték, bizonyosodjon meg róla, hogy egy-egy szemrevaló alkotás mennyi vesződséggel jár. Az sem árt tudni, hogy ez a mesterség nem napjaink találmánya, hiszen a világ számos népcsoportja — a hagyományokat követve — évszá­zadok óta fűzi formába a különfé­le gyöngyöket. A magyar nyelvte­rületeken a Sárköz a legjellegzete­sebb tájegysége a gyöngyfűzés­nek. A hajdani szigetvilágban a történelem viharait átvészelő la­kosság a múlt század közepén, a folyószabályozást követően meg­gazdagodott, és kialakította jelleg­zetes építészetét, valamint az or­szág egyik legszínesebb, de min­den bizonnyal legdrágább népvi­seletét. Az öltözékek drága se­lyemből készültek, színes gyön­gyökkel és csipkével díszítve. Ez a kultúra ihlette meg Forgácsné Molnár Anettet, aki tizenöt évvel ezelőtt még nem tudatosan készí­tette gyöngymunkáit.- A ’90-es évek legelején két kislány, a szomszéd két unokája tanított engem, erre a mesterség­re - idézi fel a múltat Anett. - Le­ültem hozzájuk játszani, és em­lékszem, a krokodilfűzést mutat­ták meg először. Az még tényleg gyerekjáték volt, de köszönettel tartozom nekik, hogy elindítot­tak az úton. A valódi gyűjtőmun­ka 2000 körül kezdődött, ekkor­tól kezdtem el tudatosan dolgoz­ni. Lejártam Sárköz településeire, Őcsényre, Decsre, Sárpilisre, Al­sónyékre, Pörbölyre és Bátára. Megismerkedtem az ottani idős emberekkel, népi iparművészek­kel, akik szívélyesen osztották meg velem a népi mesterség fogá­sait. Sokat tanultam a decsi Oláh Mártától, vagy az őcsényi Mino- rits Jánosáé Juliska nénitől, akik a térség szokásait, népviseletét, s a legkülönfélébb gyöngyfűzési technikákat mutatták meg ne­kem. Megismertem a csafringot, a nyaksit, a pártát, vagy a nyakba- vetőt is. Ezen tapasztalatok és gyűjtőmunka eredményeképp készült el az a dolgozatom, amellyel nemrégen elnyertem a Népművészet Ifjú Mestere címet — s közben megmutatja pályáza­ti anyagát is a fiatal mesterasz- szonyság, aki a gyöngyfűzésben egyetlen, aki ezzel a címmel ren­delkezik. Anett számos munkája a Népi Iparművészeti Tanács be­mutatótermében található, s miu­tán a közeljövőben még több ki­állítás és zsűrizés vár portékáira, így nagy valószínűséggel még az idén elnyeri a Népi Iparművész címet is. Azonban elsősorban mégsem kiállítótermekben sze­retné viszontlátni gyöngyfüzére­it, hanem táncegyüttesek hölgy­tagjainak fején, nyakában, népvi­seletén. Anett búcsúzóul még el­mondja, a jelentős időt igénylő tevékenységét nem végezhetné zavartalanul, ha párja, kislánya és a nagyszülők nem segítenék ki olykor-olykor a ház körüli teen­dőkben. MÉSZÁROS GÉZA Munkában a népművészet ifjú mestere, Forgácsné Molnár Anett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents