Új Néplap, 2004. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-29 / 228. szám

FOTÓ: CSABAI ISTVÁN 4 20 04. SZEPTEMBER 29., SZERDA MEGYEI TÜKÖR Hagyomány és megújulás a művésztelepen Nemzedékváltás zajlik a Szolnoki Művésztelepen, s ez hatással van a telep arculatára, jellegére, ha­gyományainak értelmezé­sére is. A vita különféle intézményekben, testüle­tekben, társaságokban már régebben tart. Vere­bes György festőművészt, művészeti menedzsert ar­ról kérdeztük, hogyan lát­ja a jövó't. Milyen, milyen lehet és milyennek kelle­ne lennie véleménye sze­rint a művésztelepnek? Bistey András- A telep arculata változik, ám illeszkedni^ kell a hagyomá­nyokhoz. Ez nem konformiz­mus, csupán annak elismerése, hogy a Szolnoki Művésztelep száz és a szolnoki festészet százötven éve megteremtette ift a történelmi várterületen a kul­túra szigetét. Nem akarom misztifikálni a dolgot, de műkö­dik a hely szelleme, amit to­vább alakítva mindenképpen meg kell őrizni.- Hogyan lehet megőrizni?- A telepre jellemző hagyo­mányos szellemi értékeket a kor igényeihez kell közelíteni. Ez például eleven kapcsolatot jelent a város szellemi életével. Nagyon jónak tartom, hogy a képzőművészeti biennáléval egy időben megnyílhatott egy kiállítás, amelynek témája a mozi volt. A társművészetek ma általában közelednek egymás­hoz, ennek jó példája a képző- művészeti filmszemle és a bien- nálé. Ha a képzőművészet nyit a film és egyes intermédiás je­lenségek felé, az üdvözlendő, hiszen új kifejezési formák jön­nek létre.- A lényeg azonban az, hogy ezek az új formák milyen tarta­lommal ötvöződnek.- Készülhet valami számító­géppel vagy ecsettel, egyfor­mán lehet értékes vagy értékte­len. Akinek szeme van hozzá, meg tudja mondani, hogy hor­doz-e értékeket a mű, a megjele­nés formájától függetlenül.-Általános vélemény szerint a képzőművészetben szolnoki isko­láról nem lehet beszélni, itt min­den művész a maga útját járta, még ha érvényesültek is bizonyos alföldi realista hagyományok.- Az alföldi gyökerekből sok­féle lombozat bontakozhat ki, bár én nem bánnám, ha volna szolnoki iskola. Azt hiszem, aki itt él, vagy hosszabb időt tölt Szolnokon, arra hat a város le­vegője, szellemisége, és ez a művekben is megmutatkozik. Kellene egy köteüen, formasá­goktól mentes művésztársasá­got alapítani, nevezhetnénk akár Szolnoki Képzőművészek Társaságának, azokból, akik va­lamilyen módon kötődnek Szol­nokhoz, bárhol is éljenek az or­szágban vagy a világon. Az ArtCamp, amely nem itt kezdte a tevékenységét, most már évek óta Szolnokhoz kötődik, és tag­jai szeretnék is itt folytatni a nyári táborok hagyományát. De a filmszemlén föllépett Block csoport is több szálon kötődik Szolnokhoz. Tagjai perfor- manszt is bemutatnak, de mind kiváló festők. Ezek a kezdemé­nyezések mind hozzájárulhat­nak, hogy a hagyományokat gazdagítva formálódjon a szol­noki művésztelep új arculata. Részlet a képzőművészeti blennáléhoz kapcsolódó kiállításról Ötven tanév maradt a kisúji pedagógus mögött Kiss Kálmán 1954 szep­temberében kezdte a taní­tást Kisújszálláson a gim­náziumban, és fél évszá­zad után ugyanott fejezte be. Csak most már dr. Kiss Kálmánnak hívják. D. Szabó Miklós — Lehet, ma már nem minden­hol érdem, de én büszke vagyok arra, hogy egyetlen helyen, a nagy hírű Móriczban tölthet­tem el fél évszázadot. Remek ta­náraim, igazi tudósok palléroz­tak az egyetemen a történelem- fóldrajz szakon, és remek taná­rok fogadtak itt az iskolában is. Igazi szaktekintélyek, akik nemcsak a tudásukkal, de a vi­selkedésükkel is példát mutat­tak a diákságnak, a szüleiknek, szóval a környezetüknek — em­lékezik vissza a kezdeti idő­szakra. A TANÁR SZEMÉLYISÉGE MA IS DÖNTŐ Annyira tisztelték akkor az idősebb pedagógusokat, hogy bizony jó tíz évig csendőrpertu volt közöttük, ami azt jelentette, a kollégák tegezték, ő meg mint ifjú tanár magázta őket. Bizony el kellett telni egy évtizednek, amikor enyhült a szigor, és az akkori egyik korosabb szószóló közölte vele:- Bizonyítottál, Kálmán, úgy tűnik, nemcsak tanár, de jó ta­nár leszel, úgyhogy ide tartozol, közénk való vagy, éppen ezért szervusz, ami mától fogva köl­csönös. Kölcsönös lett, mivel a tanár úr is egyre ismertebbé vált, hi­szen 27 évig volt történelemből megyei szakfelügyelő. Örült an­nak, hogy majd’ három évtize­dig u megye legjobb szaktaná­rait látogatta, akiknek nemcsak tanácsokat adott, de sokat is ta­nult tőlük. Kezdetben mind a két szakjából felügyelő volt, majd maradt a történelem. Arra meg különösen ügyelt, hogy a továbbképzésekre a legneve­sebb szakembereket nyerje meg és hívja le. Kiss tanár úr életútjához még hozzátartozik egy érdekesség: Martfű és Tiszafóldvár kivételé­vel minden megyei gimnázium­ban és szakközépiskolában volt érettségi elnök.- Inkább jószívű elnöknek tartom magam, mint kutya szigorúnak. Ennek az az oka, hogy nekem is hasonló volt az alapelvem, mint a nagy tanár­elődeimnek: a diákot, ha arra méltattam, nem az érettségin kell megbuktatni, hanem már jóval előbb. hogy ezt a szép okmányt olyan alkalommal vehette át, amikor elsőéves, most felvett tanítvá­nyai álltak mellette, és mond­ták az esküszöveget. Hirtelen eszébe jutott, ötvenöt éve ő is ezt tette. Nagyon szegény egye­temistaként nyert felvételt, bár a kollégiumba nem jutott be. Al­bérletbe került többedmagával, és sportolt. Középtávfutás-ból az országos bajnokságig, dobo­gós helyekig jutott. A jutalom is sajátosnak bizonyult: az érem mellé az egyetemi menzán - visszatérve - dupla adag járt, ami akkor egy szegény, mindig éhes egyetemis­tának maga volt a mennyország. Az elsőben, esetleg a másodikban, ha nem bírja a színvonalat, rá­adásul szorgalma sincsen. Nem több száz, inkább néhány ezer embert tanított a fél évszázad során, akikből bírák, orvosok, jogászok, mérnökök, tanárok lettek, meg olyan felnőttek, akik megállták a helyüket a múlt század útvesztőiben is. Nincs olyan hét, hogy legalább egy, sokszor két érettségi talál­kozóra ne hívják, mert errefelé nagy a hagyománya az öregdi­ákok összejöveteleinek. Szomo­rú, hogy jóval fiatalabb nevelt­jei közül egyre többen már iga­zoltan hiányoznak, mert szűkre szabták földi létüket, és már el­költöztek az örökös tanyára.- Az érdemeimről - ha egyál­talán vannak - hadd ne én be­széljek, hanem azok, akiket ta — Szerencsém volt, mert emberileg, szak­mailag kiváló tanáraim és kollégáim voltak — mondja az aranydiplomás dr. Kiss Kálmán nítottam. Igyekeztem embersé­get, tisztességet adni a tananya­gon kívül, vagy éppen annak a segítségével. Ma is vallom, hiába a techni­kai felszereltség, csodálatos la­boratórium, a rengeteg szemlél­tetés, bizony a tanár személyi­sége éppen olyan döntő, mint a múlt században. Sőt, talán még fontosabb ebben a gyorsan vál­tozó, módosuló mindennapok­ban. A minap igazi meglepetés ér­te dr. Kiss Kálmánt, mert ked­ves levelet hozott neki a posta. A Kossuth Lajos Tudomány- egyetemről keltezték, amely ma a Debreceni Egyetem nevet vi­seli, és arról tudatták: mivel fél évszázada végzett, aranydiplo­ma illeti. Megható volt látni, Később az évfolyamukat tü­zérekké képezték ki: csak az övékét, se az idősebbeket, se a fiatalabbakat. Tartalékosként nyaranta behívták, nem volt mese, menni kellett a pilisi lak­tanyába. Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy jutott neki az életből minden: jó is, ke­vésbé jó is vegyesen, akár az időjárás. Azért vele meg a feleségével nem szakadt meg a tanársoro­zat. Bár a fiuk jó nevű orvos, a menyük gimnáziumi tanár, és ki tudja, hogy a három unoka közül valaki nem választja-e majd ezt az egyszerre átkozott és gyönyörű hivatást, amelyet mostanság röviden csak peda­gógusnak hívnak. A Jász-Nagykun-Szolnok me­gyei felnőttkórusok XIV. ün­nepi hangversenyét rendez­ték meg a zenei világnap al­kalmából Tiszafóldváron szombaton, a Papp Bertalan- tornacsarnokban. Az esemé­nyen a nyolcvanéves Tisza- fóldvári Városi Férfikart is ün­nepelte a fellépő tizenkét kó­rus, amelyek ajándékokkal is kedveskedtek a helyieknek. A megjelenteket és a kórusokat Borza Attila polgármester kö­szöntötte, majd a rendezvényt Ferenczi György, a megyei KÓTA elnöke nyitotta meg, aki megemlékezett a közel­múltban elhunyt Buday Péter karnagyról is. A fellépéseket közös vacsora és jó hangulatú baráti est követte a helyi mű­velődési házban. : S'í: *: tm**' Patikai pluszköltség M. G. A hazai média, így az Új Néplap is többször foglalkozott a szeptem­ber elsejétől megemelt patikai ügyeleti díjakkal. Internetes honla­punkon (www.ujneplap.hu) megjelentetett szavazójátékunk is erről kérdezte olvasóit: vajon mit szól mindehhez a lakosság? Mint kide­rült, a válaszadók háromnegyed része ezt az intézkedést is felhábo­rodással veszi tudomásul, súlyos többlettehemek ítélik meg a pati­kai ügyeleti tarifa növekedését, míg kevesebben gondolják úgy, hogy ez szükségszerű intézkedés volt. Ezúttal arra voltunk kíván­csiak, önök szerint hoz-e komoly változást a hazai közéletben Gyur- csány Ferenc kormányra kerülése?-Mit szól ahhoz, hogy háromszorosára emelkedett a patikai ügye­leti díj szeptember 1-től?-Ez természetesnek hatott, hiszen a korábban többletként felszá­molható 100 forint már nem fedezte az ügyeletes patikák plusz­- Eddig sem volt érdemes betegnek lenni Magyarországon...- Csodálkoztam volna, ha ez a tarifa kimaradt volna az általános hazai „díjemelkedési programból”! HHMHHHHHHHI55%- Nem értem, ez miért hír, hiszen nem annyira jelentős a többlette­her. H10% iäÄMüWbi! KÄfiMja

Next

/
Thumbnails
Contents