Új Néplap, 2004. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
2004-09-26 / 38. (39.) Vasárnapi szám
WSHSSüSSI 2004. szeptember 26, vasárnap Közelről 3 Hatvanöt éve kezdték a szakmát Nem akármilyen osztálytalálkozó helyszíne volt a minap a szolnoki tiszaligeti MÁV Járműjavító üdülőjének nagyterme. Összejöttek azok a diákok, akik 1939- ben, azaz hatvanöt éve kezdték a szakmát. kkor harmincötén vol- / V tak, egy közülük még a szakmunkásvizsga előtt, tizenévesen meghalt. Sajnos az évtizedek rendet vágtak soraikban: mára tizenegyen maradtak. Akad, aki Amerikában lakik, ketten eltűntek a nagyvilágban, nyolcán azonban eljöttek a hatvanöt éves találkozóra. Ki járókerettel, ki bottal, mások fürgén, sietve, mintha nem is nyolcvan tél hava, meszelte volna hófehérre halántékukat. Nem akármilyen életutak elevenedtek meg a pár órás találkozó során. Fülöp Ferenc a felvétel nehézségeiről beszélt.- Akkoriban a vasúthoz, ide, Szolnokra, a járműjavítóba bejutni főnyereménynek számított. Kétszáz próbálkozóból jó, ha húszat felvettek. Azok számítottak győztesnek, akiknek a testvérei, netalán- tán a szülei is ott dolgoztak,-és már bizonyítottak. Mert ez az üzem biztosnak számított, aki itt megállta a helyét, innen került nyugdíjba. A képzés nagyon szigorú volt, lakatosok, hegesztők, esztergályosok lettünk. Néhány órát mérnökök tartottak, és az is bonyolította a helyzetet, hogy előzetes felvételi vizsga is volt. Sokat nyomott a latban, hogy az édesapám is lehúzott ugyanezen a helyen negyven évet. Én is harminckilencet, és innen mentem nyugdíjba mint munkaügyi osztályveze=tŐ? miután diplomát is-szereztem. Fülöp úrról még csak annyit, ő volt a találkozó főszervezője. Bozsó Pálnak nem akármilyen lehetőségeket adott a sors.- Én is itt kezdtem, de nekem más feladatot jelölt ki az élet. Segítettem az ipari szakmunkásképzés létrehozásában, miután a háborút követően szinte minden eh lenfelünk hadifogságában- eltöltöttem több-kevesebb időt. Csepelen tizenöt évig iskolaigazgató voltam, majd három és fél Hatvanöt éve ilyenkor már szakmunkástanulók voltak. Állnak, balról jobbra: Fehér Sándor, Bozsó Pál, Gyime- si Ernő, Pintér Béla, ülnek: Sallai József, Kormányos László, FUlöp Ferenc és Agócs István év következett Észak-Koreában, Kuszon városában. Szerszámgépgyárat építettünk, létrehoztuk az ottani Szakmunkás- képző iskolát is. Kínában, Vuhanban is laktam, ott.egy csőgyárat húztunk fel az ipari negyedben. Mi volt a legérdekesebb? Sok minden, így a kínai konyha;, ami világ- ' hírű. Igaz, meglehetősen fűszeres. Ettem tengeri uborkát, ami úgy néz ki, mint egy • jókora selyemhernyó, csak éppen nagyon finom. — Mit jelentett önnek a régi járműjavító? — Mindent. Biztos alapokat, jó szakmát. Nekem ott dolgozott az édesapám, két testvérem, így kerülhettem be. Ráadásul sok remek sportoló akadt köztünk: országos bajnok birkózó, atléta, vívó. Én is fociztam a MÁV ifiben. Fehér Sándor más érdekességeket említ. — Akkoriban, 1939-42 között az volt a szokás ebben az üzemben, hiába érkezett valaki mérnöki diplomával, bele kellett kóstolni a lakatosságba is. Senkinek sem. ártott meg, hogy járatos lett, vagy valamit ■ konyított egy szakmához is. Főleg, ha már főnök lett. Ott egy életen át tanulni illett, mert lemaradt az ember.' Én például 1985- ben oktatási ügyintézőként kerültem nyugdíjba.- Család?- Egy lány, két unoka. Mindkettő főiskolás. Ok már más pályán képzelik el a boldogulásukat.- Ún boldog ember?- Igen, mert az első munkahelyem lett az utolsó is, és úgy érzem, szerettek, bíztak bennem. Igaz, kutya szigorú iskolának, helynek számított akkor ez a cég, de megérte, mert aki* tisztességgel iparkodott, tanult, arra húszévesen bármit rá lehetett bízni. Ráadásul a katonaság alól is felmentést kaptunk, mert háború ide, háború oda, az államvasutak stratégiai cégnek számítottak akkortájt. Már késő délutánba hajlott az idő, amikor a megjelentek asztalt bontottak. Eljött hozzájuk, köszöntötte őket Radócz Zoltán alpolgármester is, és érdeklődve hallgatta a régi mávosok egykori, ma már olykor hihetetlennek tűnő történeteit a munkahely, a szakma, a sport, egymás szeretetéről, mert mintha ezek a fogalmak mára kissé megkoptak volna. Vagy csak azért, mert kevesebbet beszélünk róluk? .Most ők beszélgettek egy jó délutánt, sőt, megfogadták: ha élnek, és a lábuk viszi őket, jövő ősszel ismét találkoznak. Csak az a baj, hej, de gyorsan elrepült ez a temérdek esztendő! D. Szabó Miklós Elsüllyedt világ Madaras László régész is kutatja a volt tanya emlékeit Az ötvenes-hatvanas éveknek, a téeszszervezés korszakának embert próbáló évei nagyon átformálták az alföldi táj képét is. A tanyáktól tarkított, kis gazdaságok sokaságát mutató vidék hosszabb-rövidebb idő alatt sík, egyhangú területté vált, lakói nagy részének otthona elenyészett, belesimult a földbe. A dózereket az eke követte, eltüntetve az egykori meghitt élet nyomait is. H f a a megcsendesedett ! \ J i, tájat, a Jászságot ré- y gészek járják, és a dr. Madaras Lászlóból, Benedek Csaba néprajzosból és segítőikből álló kompánia elhatározta, hogy félretéve régen erre járt elődeink hagyatékának firtatását, választ keres arra, hogy az emberi sorsváltásnak milyen nyomait őrizte meg számunkra az egykori lakóit tápláló anyaföld. A Jászberény közelében folyó útépítések kiváló alkalmat adtak erre a szokatlan feltárásra, mert a nyomvonal keresztülhaladt egy olyan építmény helyén is, melyet Hudra-tanya néven emlegetnek azok, akik még emlékeznek rá. Lakóit már feltehetően nem lehet felkutatni, de annyi bizonyos, hogy a tágabb rokonság a környéken él ma is, és a levéltárak is nagyon sok támpontot adhatnak az itt zajlott élet megismeréséhez. A tanyából nem maradt sokkal több, mint aminek a látványát a régész eddig is megszokta. Pusztán foltok jelzik, hogy itt nem csupán a ^ szél járt föj-alá, hanem mim W dennapos volt az emberi szó f is, és a jelzés alapján az ásó nagyon sok emlékét fordította a napvilágra az elmúlt mindennapoknak. Egy sietős távozás jeleit, melyek nem az önként vállalt életformaváltást mutatják, de ugyanakkor azt is tudatják az utódokkal, hogy akik itt éltek, mindent megbecsülő szeretettel addig használták tárgyaikat, amíg. csak árra alkalmasak voltak. így kerülhettek elő például egy olyan jászberényi gyógyszertár első tárgyi emlékei bő százesztendős üvegek formájában', amelyről eddig azt tudtuk, hogy létezett és mettől-meddig szolgált, de senki, semmit nem tudott felmutatni hagyatékából, beleértve a jászberényi múzeumot is. Ehhez az ebek harmincadjára került otthon nyújtott most segítséget. Azok a tárgyak is képviseltették magukat a leletanyagban, melyek a háztartás mindennapjait szolgálva tették könnyebbé az életet. Mára értéktelen kacattá silányultak, csak az értő szem látja meg rajtuk az egykor velük szívélyes jó viszonyban levő kezeknek a nyomát. Mint mindenütt az országban, hála eseményekben gazdag történelmünknek, jelentkeztek a harc kellékei is. Az egyik épület alapjában bukkant elő egy nagy halom kilőtt lőszer, nagy valószínűséggel a második világháborút követő Időkből, felidézve azokat az álmatlan éveket, amikor kevesebb fegyvernek nevezhető dologért is hajszálon lógott az élet. A feltárást lezárult, .most kezdődik a munka második, nem kevésbé érdekes szakasza. A levéltárak firtatása, é$ azoknak az embereknek a felkutatása, akik még szólni tudnak arról a világról, aminek élete valaha itt zajlott. Most a régész és a néprajzos közösen indul tovább, hogy a néhai emberi otthon elmondhassa a mának, amit megőrzött elődeink örömmel és bánattal telített mindennapjairól. SZATHMÁRY Önszorgalomból vigyáz a járókelőkre A szolnoki Széchenyi-lakótelepen élő Détár István közel három évtizeden át dolgozott az egészségügyben, aztán házfelügyelő, nyugdíjas, majd polgárőr lett. I skolaszezonban ő az, akivel a Széchenyi-lakótelepen a „piros iskola” melletti zebránál találkozhatnak nap mint nap a közlekedők, gyalogosok, járművezetők egyaránt. — Két éve jelentkeztem a polgárőrséghez - mondta. Détár István döntésének okát sem titkolja: — Van két fiam, 14 és 15 évesek. Egyedül nevelem őket. Mint minden más szülő, én is azt akarom, hogy ha reggel elmennek otthonról, este épségben térjenek vissza. Ezért tettem javaslatot arra, Détár István polgárőr a közlekedésbiztonság érdekében végzett hatékony és áldozatos munkájának elismeréséül a megyei baleset-megelőzési bizottság a héten megtartott ülésén jutalmat vehetett át a megyei rendőr-főkapitányság vezetőjétől, dr. Házi István dandár- tábornoktól. hogy mint polgárőr ügyelhessek a gyalogos-átkelőhely biztonságára - tudhattuk meg a 62 éves férfitől. Munkáját a rendőrökkel együttműködve végzi. Reggel és a tanítás utáni időszakban a hivatásos egyenruhások teljesítenek szolgálatot a zebránál, esténként pedig ő ölti fel a polgárőrök formaruháját, hogy a veszélyes helyen segítse a járókelők dolgát. Jelenlétét nemhogy kifogásolnák az emberek, határozottan örülnek neki. Mint mondta, számtalanszor megkérdezték már tőle, miért nem csinálja ezt nyáron is. Détár István büszke arra, hogy a tevékenységével kapcsolatos pozitív észrevételeket nemcsak neki teszik szóvá a közlekedők, hanem jó hírét keltik a rendőrségen is. Bizonyára ez is hozzájárult ahhoz, hogy polgárőri munkáját a rendőrség vezetői is elismerik. Ami a sikeres szolgálatellátást jelenti, a lakosság pozitív fogadtatásán túl tény az is, hogy amióta az önként vállalt szolgálatának helyszínén, a zebránál dolgozik, ott nem történi egyetlen baleset sem. HorvAth Győző Szentesen táncoltak a Pelikánok A szentesi Szilver Táncsport-egyesület volt a házigazdája annak a rangos versenysorozatnak, amelyen egy időben zajlott a standard táncok magyar bajnoksága, a juniorok tíz tánc országos bajnoksága, valamint a gyermek korosztály számára kiírt latin-amerikai táncok magyar bajnoksága. A szolnoki Pelikán Jáncsport-egyesület — mint a megye- székhely egyik legismertebb utánpótlás-nevelő bázisa — három párossal képviseltette magát a Csongrád megyei megméretésen. A gyerek II. (10-11 évesek) mezőnyében a három Tisza-parti párosból kettő bejutott a hatos döntőbe. A fináléban a Molnár Bence-Kovács Krisztina kettős bronzérmet szerzett, míg a Mári Zsolt-Stoflitz Boglárka duó, éppen lemaradva a dobogóról, negyedik lett. A szolnoki ver- • senyzők edzői: Szabó Andrea és Balázs Imre. A szentesi rendezvénnyel véget értek az idei osztályos és korosztályos országos bajnokságok. Az őszi és a téli időszakban azonban megkezdődik a felkészülés a tavaszi régiós, illetve magyar bajnoki versenyekre. Mészáros Géza A döntőbe jutott két szolnoki páros: hátul a bronzérmes Molnár Ben- ce-Kovács Krisztina kettős, elöl a negyedik helyezett Mári Zsolt— Stoflilz Boglárka páros Névjegy: j Dr. Madaras László ré- | gész, 51 éves, a történet- j tudomány kandidátusa ( Iskolai végzettsége: tudományegyetem Szakterülete: késő nép- vándorláskor
