Új Néplap, 2004. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
2004-09-23 / 223. szám
6 2004. SZEPTEMBER 23., CSÜTÖRTÖK A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Negyven évvel ezelőtt, 1964- ben léptük át utoljára diákként a Tiszaburai Általános Iskola kapuját. E kerek évforduló alkalmából nemrégiben újra összegyűltünk, ahol az igazgató „bácsink” nevét viselő Saághy Ferenc-emlékterem- ben tartottuk meg az osztályfőnöki óránkat. Nagy örömünkre szolgált, hogy egykori tanáraink kivétel nélkül elfogadták meghívásunkat, és jelenlétükkel megtiszteltek bennünket. Együtt örültünk és könnyeztük meg a régmúlt idők eseményeit. Tiszteletet, megbecsülést, jó útravalót kaptunk tőlük a nagybetűs életre. Hálával tartozunk ezért Raffay Gyu- láné osztályfőnökünknek, Hídvégi Ilona orosztanárnőnek, Szabó Antal fizikatanárnak, Szabó János tanár úrnak, Harsányt Ferenc tanár úrnak és kedves feleségének, Vera néninek. Egyperces néma felállással emlékeztünk meg azokról, akik már nem lehettek közöttünk. Az osztályfőnöki óra, az iskola körbejárása - ahol rengeteg emléket felidéztünk - után a találkozó a művelődési házban folytatódott, ahol finom vacsora mellett tovább beszélgettünk. A hangulat remek volt, a nótázás és a tánc hajnalig tartott. Örülök, hogy ebben a rohanó világban tudtunk szakítani időt egymásra, egy rövid időre odafigyeltünk a közös emlékekre. ASZÓDINÉ DOBLER ERZSÉBET, TISZABURA KEDVESSÉG A KÓRHÁZBAN. A közelmúltban három hetet töltöttünk a mozgásszervi rehabilitációs osztályon, ahol nagyon kedves bánásmódban részesültünk. Köszönjük az egész osztály munkáját, az orvosok kedvességét, hozzáértését, a nővérek, a gyógytornász, a masszőr lelkiismeretes kezelését, jó szándékát. Örülünk, hogy pozitív tapasztalatokkal gazdagodtunk. GÖBLYÖS SÁNDORNÉ, MOLNÁR DEZSŐNÉ, MARTFŰ CUKORBETEGEK KÖZÖSSÉGE. Minden ember életében fontos a közösséghez való tartozás, ami a betegek esetében talán még hangsúlyosabb. Nagyon sok a cukorbeteg is, akik a Vasutas Cukorbetegek Klubjában beszélhetnek életükről, tapasztalataikról, és akiknek szakorvosok nyújtanak segítséget A program színes: többek között orvosi előadások, gyógytorna várja az érdeklődőket minden hónap utolsó keddjén. NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN ADJUNK VÉRT! Május elsején legkisebb lányom erős hasi görcsökkel ébredt, így be kellett vinni a kórházba. Ettől számítva négy hónap szenvedés várt rá, hétszer műtötték, mindösszesen négy hetet töltött otthon, többször kapott vért. Szerencsére az ő esetében mindig volt elegendő, de sajnos sokan vannak, akiknek emiatt „késik” a gyógyulások. Mi tudjuk a véradás fontosságát, így a vöröskereszt segítségével október 12-ére véradást szerveztünk a megyei kórházban, ahol reméljük sokan segítenek. NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN Mi, magyarok évszázadok óta védtük Európát a nyugati civilizációt leigázni akaró barbársággal szemben, elláttuk élelemmel, termésünkkel, szorgalmunkkal, annak ellenére, hogy állandóan megosztani próbáltak és próbálnak minket. Ma - mást most mellőzve - felháborodva vesszük tudomásul, hogy egyre inkább terjed hazánkban az állatkínzás. A televízió különböző műsoraiban bemutatott, és a magam, illetve ismerőseim által tapasztalt állatkínzások csak halvány töredéke annak, amit falvakban és városokban művelnek emberek a szerencsétlen, kiszolgáltatott jószágokkal. Sok helyen fedél nélkül vagy lyukas vashordóban, rövid láncra kötve, kiszolgáltatva az időjárás szeszélyének, kevés ennivalóval sínylődnek a szerencsétlen kutyák. Ha a kisgyereknek kisállat kell, akkor a szülő megveszi azt, amit egy idő múlva megun a csemete, ilyenkor papa, mama elviszi az állatot kocsival, és valahol kidobja. Hogy aztán mi lesz velük, azt mindenki jól tudja. Az állatok verése szinte már megszokott dolog. Ezt a nyugati országokban szigorúan büntetik. Nálunk is van állatvédelmi törvény, de a részleteket mi, hétköznapi emberek nem ismerjük. Miért nem avatkoznak bele az illetékesek, ha állatkínzásokat tapasztalnak? Egyáltalán kik az illetékesek? Véleményem szerint, aki nem tudja rendes körülmények között tartani az állatokat, az ne tartson semmilyen, házi kedvencnek nevezett jószágot. Én meg is tiltanám az ilyenek az állattartást. Nemcsak szégyenfolt, hanem szívtelenség is, hogy az ember leghűségesebb és legősibb barátja, a kutya, a ló, a macska szadista kínzásoknak van kitéve. Nem tudjuk azt, hogy mikor, milyen körülmények között születik majd egy olyan törvény, amelyben lesznek olyan szankciók, melyek gátat vetnek a szadista módszereknek, az állatkínzásoknak, és felnyitják azoknak az embereknek a szemét, akik üyet cselekednek. GÚTH SÁNDOR, NAGYKÖRŰ Nem csak a húszéveseké a világ Négy éve egy országos nyugdíjas-találkozón a kertvárosi Tisza Nyugdíjasklubot és a Szegedi Újvárosi Klubot egy párnak sorsolták ki. A két szervezet között azóta barátság alakult ki, amelyet minden évben találkozóval erősítünk. Idén Is ellátogattunk a szegedi társainkhoz, amelyet ők Is viszonoztak a közelmúltban. A két klub tagjai előadásokkal köszöntötték egymást, és az egész nap vidám hangulatban telt el. Az egyetlen probléma csak az volt, hogy az idő gyorsan elszállt, de biztos, hogy még sokszor találkozunk. Ezzel a példával szeretnénk arra buzdítani „ezüstkorú” társainkat, hogy ők Is élvezzék a nyugdíjaséveket, hiszen a miénk is a világ. TERJÉKl BÉLÁN É, SZOLNOK Értéket teremt a munka Emberként, mások által is megbecsülve... Mostanában sokat hallunk a munkanélküliségről, én nem is az ezzel kapcsolatos számok halmazát szeretném elmondani, hanem az általam is méltó érzetek, érzelmek belső világáról szólnék. Kérdem én, nem a munka uralkodik elvileg minden elosztás, következésképpen az életben maradásunk fölött? A munkanélküliségem során én is sok mindent megértem. Az ebben a helyzetben az emberre telepedő szégyen érzése a gyötrő beletörődésen kívül semmi más reakciót nem engedélyez számunkra. A szégyenen túl - a munkakeresés során a sokadik helyen is azt közük az emberrel, hogy túl idős vagy éppen túl fiatal - nem vagy alkalmas egy-egy állás betöltésére. Mert ugye a szégyen megváltoztatja az embert, elveszi az erejét, kifosztja őt. A szégyen hozza létre a zsákutcákat, akadályoz meg minden ellenállást, amiatt mondunk le arról, hogy feltárjuk valós helyzetünket. A munkanélküliek, a hajléktalanok arra vágynak, hogy teljes jogú emberként létezzenek. Emberként, mások által is elfogadva és megbecsülve. Elveszett évtizedeimben, mikor én is munkanélküliként léteztem, rettenetes sok öreg tekintettel találkoztam, amelyet a nyomor még a fiatal szemekben is elültet,.s gyermekeik szemében is visszatükröződik. Gondolom nincs szükség falakra vagy őrtornyokra, hogy bebörtönözzék azokat az embereket. Hiszem, hogy nincs szükség fizikai akadályokra, egyébként is a társadalom előítéleteiből emelt falak rabjai ők. Fegyverek nélkül is állandóan merényleteket követnek el ellenük. Többségünk nem mer belegondolni, milyen szégyenletes az az érzés, hogy az ember felesleges. Kérdés az, hogy meddig törődünk bele, hogy balekok vagyunk, és meddig hisz- szük, hogy nincs más lehetőség. Az ember azért születik, hogy értelmet adjon az életének, minőségi életet, hogy értékeket hozzon létre. És mindezekhez fontos dolog az értékteremtő munka is. NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN A jászjákóhalml Jákó Kertbarát Kör 15. alkalommal rendezte meg termékkiállítását. A kétnapos rendezvény minden évben nagy siker, a felnőtt érdeklődők mellett rendszeresen megtekintik az óvodások és Iskolások Is. A bemutatott termékeket, növényeket a kiállítás végén tombolán kisorsolták. A képen az egyik nyertes veszi át ajándékát. (Beküldött fotó) fodor istván ferenc NÖVÉNYEK KIÁLLÍTÁSA Példa, amit követni lehet Az Új Néplap Vasárnap Reggel augusztus 29-ei számában megjelent „Válaszol az iskola” című írást olvasva néhány gondolat jutott eszembe. Nemrég egy óvodai dajka mesélte, hogy megfigyelte azt, hogy érkezésnél az egyik gyermek szépen összehajtva teszi le a ruháját, amíg a másik csemete összevissza dobálja le. Az egyiket nevelték, tanították, a másikat kiszolgálják. így, ami elmaradt ma, azt nehéz bepótolni ma vagy holnap. Az igaz, hogy a mai gyerekek sok mindenben felülmúlják szüleiket, de az biztos, hogy önellátásban alulmaradnak. A rendszeresség, a pontosság, az öneüátás, az egymásra való odafigyelés megtanítása az otthon feladata. De sokan nem törődnek ezzel. A szétesett családban nincs példakép, amit követni lehet. Pedig a gyerek csak a példa alapján tanul. A nevelést minél hamarabb el kell kezdeni, hiszen annak hiánya a szülőt minősíti, valamint a gyermek egész életét befolyásolja. Egyszer pedig ők is szülők lesznek... Tegyünk tehát meg mindent annak érdekében, hogy a fiataljaink jobban megfeleljenek a jövő kihívásainak, elvárásainak, a magunk és elsősorban az ő érdekükben, molnár ferencné, szolnok A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az Itt olvasható vélemények nem jíeltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket Is olvasói levélként kezelje. Ne bántsuk az állatokat!
