Új Néplap, 2004. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-03 / 206. szám

4. OLDAL HATVAN O N TÚL 2004. Szeptember 3., péntek Repülők ünnepi állománygyűlése A veterán repülők népes csoport­ja utazott Szolnokról Veszprém­be, a magyar katonai repülők XIV. országos találkozójára, amely egybeesett a Magyar Vete­rán Repülők Szövetsége megala­kulásának tizenötödik évforduló­jával. A résztvevők megkoszo­rúzták a repülők hősi emlékmű­vét, majd a helyőrségi művelődé­si otthonban ünnepi állomány­gyűlésre került sor. Mind az ün­nepi beszédekből, mind a sze­mélyes találkozásokból kiderült, hogy az elmúlt évtizedek politi­kai meghurcoltatásai, a létszám- csökkentéssel járó kényszerű nyugdíjazások, a családoknak néha megoldhatatlan feladatnak tűnő áthelyezések, az újrakez­dés nehézségei, megannyi meg­próbáltatást jelentett a légierő ál­lományának. S az onnét kikerül­tek viselték mindezt katonás helytállással, a jelenlegi állo­mány pedig példás fegyelemmel. Ezt a találkozót alapvetően mégis a jókedv, a vidám történe­tek felidézése, a rég nem látott egykori bajtársak ölelése jelle­mezte. Erőt adva, lelki felfrissü­lést jelentve a szürke hétköz­napokra^ __________________■ Ti sztelet a gondozóknak A nyugdíjasok megyei kulturális és érdekvédelmi egyesülete kihe­lyezett ülést tartott Újszászon az Akácfa utcai szociális otthonban, részben azzal a céllal, hogy a gon­dozottakat bevonja az egyesület munkájába. Mérész József, az in­tézet igazgatója tájékoztatta az el­nökség tagjait az otthon életéről. Szavaiból kitűnt, hogy a városi önkormányzat minden igyekeze­te ellenére nagy falat a szociális otthon egy ilyen kis településnek, mint Újszász. Jobban boldogul­tak akkor, amikor még a megyé­hez tartoztak. Adósságuk rende­zésére állandóan felszólítást kap­nak a Utásztól és a Tigáztól. Az anyagi gondok megismeré­se mellett a megyei elnökség tag­jai képet alkothattak maguknak arról az áldozatos munkáról, me­lyet a gondozók kifejtenek az otthonban. Ezt a feladatot hiva­tástudat nélkül nem lehet végez­ni. Nem csoda, hogy a fiatalok nem törekednek erre a pályára. A megyei elnökség tagjai egyet­értettek azzal a felvetéssel, hogy a testileg-lelkileg megrázó, ne­héz munkájukért a szociális ott­honok ápolói megérdemelnék a korkedvezményes nyugdíjat. Ezen a kihelyezett ülésen tár­gyaltak a Napsugaras ősz ren­dezvénysorozatróljs. _____ ■ Na ponta nyolc „túlóra” A pálinkásüvegek tizennyolc éve érintetlenül porosodnak a polcon. Jobban mondva poro­sodnának, ha a jászboldogházi Végh Sándor nem lenne olyan precíz, a rendre, tisztaságra oly sokat adó gazda, akit ráadásul derűs ter­mészettel áldott meg az ég. — Ezeket az üvegeket nyugdíjazásomkor kaptam a kollégáimtól — magyarázza. — Bezzeg ha a ki­sebbik fiamra bízták volna, régen kiszáradtak vol­na. Azt mondják: az alma nem esik messze a fá­jától. Az is igaz, de némelyik elgurul. Én egy korty bort sem iszom akkor sem, ha a hordóból a lopó- ba szívom, ő meg régen abádszalóki lakos lenne, ha bor folyna a Tiszában. Egyedül él. Gyermekei kirepültek, élettársa meghalt. A szomszédai nógatják: elkelne egy asszony a háznál. Tréfálkozva hárítja el:- Mindegyik jelölt csak a takarékkönyv után érdeklődik, de ha már ennyire unszoltok, beme­gyek Szolnokra, a lengyel piacra, mert úgy hal­lom, ott olcsón lehet asszonyt venni. Paraszt őseinek a bölcsessége, tapasztalata rejlik szavaiban. Bár közel negyven évet húzott le a MÁV- nál vasútépítőként, illetve vonal felvigyázóként, szár­mazása kitörölhetetlen nyomot hagyott életében:- Földdel nem rendelkeztem, mégis volt olyan idő, amikor két bikát és harmincöt disznót ne­veltem. Megtanultam féllábon kaszálni, mert a vasútárok meredek, s onnan szereztem be a szé­nát. Megtanultam azt is, hogy a természet a gaz­da, mi csak inasok vagyunk. A természethez iga­zodik az ember, s az állat is. Példaként mondom: amikor a kunmadarasi repülőtéren egy négyki­lométeres vasúti szakaszt bíztak rám, vettem a szovjet katonáktól egy anyakocát. Elámultam, amikor megfialt. Malacai melegítéséhez nem kel­lett infravörös lámpa. Úgy pucoltak azok a hó­buckákon át, mint a vakond a föld alatt. Csak on­nan tudtam, hogy hol vannak, hogy mozgott fe­lettük a hó. Mondtam is az állatorvosnak: nézze már, milyen edzett jószágok. Persze, hogy azok, hiszen ez a fajta a szibériai hideghez alkalmaz­kodik, magyarázta. Az édesapja mindig arra tanította, hogy a jó­szágot úgy kell szeretni, mint az embert. Meg is fogadta a tanácsát, s az érződött az állatok visel­kedésében.- Közel másfél mázsás disznómat kellett egy­szer beoltani. Az állatorvos azt mondta: szorít­sam a hízót az ólajtóval. Elég ha megvakarom a fülét, válaszoltam. Ugrálni fog, beletörik az in­jekcióstű, érvelt ő. Majd kiveszem a perzselés­kor, nyugtattam. A lényeg: a sertés meg sem rez­zent az oltáskor. Hetvenöt éves vagyok, de ilyet még nem láttam, csodálkozott az állatorvos. Sokan azt mondják: az állat nem gondolkozik, s nincs jó érzéke, pedig jobb mint az emberé. Annak idején, ifjúkoromban nagyszarvú ökrök­kel szántottunk. Délután kettőkor hagytuk abba a munkát. Addig az ökrök készségesen fordultak a dűlő végén, de két órakor - minden irányítás nélkül - mindig hazafelé vették az irányt. Nem kellett néznünk az órát, tudtuk, hogy mennyi az idő. Volt pedig egy „fatengelyes” zsebórám. Olyan hangosan ketyegett, hogy a nagykabát alól három méterre is kihallatszott. A háború alatt fel is figyelt rá egy katona. „Davaj csaszi” lett a vége. Vasútépítőként a Cegléd-Kecskéscsárda kö­zötti vonalszakasz második vágányának fekteté­si munkáit irányította. Hatvan ember tartozott a keze alá. Sokoldalúsága bizonyítékaként sajátke­zűig épített házat a lányának.- A vályogvetéstől a cserepezésig mindent csi­náltam. A kőműves csak a nevét adta. A sze­gényember csak így, társai segítségével boldo­gult. A közelmúltban az egyik szomszédja hízóvé­telt ajánlott neki. Meglepődött az alacsony ár­ajánlaton.- Miért adod ilyen olcsón? - tudakolta.- Azért, mert Sanyi bácsi nemcsak nekem, ha­nem mindenkinek segít - hangzott a válasz. Bokros teendőire gondolva, kérdem:- Hogyan telt az élete? Lakonikus rövidséggel válaszol:- Naponta nyolc „túlórával”. _________■ Pr ogramdús ősz A JNK-Szolnok Megyei Nyugdíja­sok Kulturális és Érdekvédelmi Egyesületének elnöksége elkészí­tette a Napsugaras ősz szeptem­berben sorrakerülő rendezvény- sorozat programját. Bátran állít­ható, hogy ilyen terjedelmes és sokszínű program egyetlen me­gyében sem található a nyugdí­jas- berkekben. Első eseményként szeptember 20-án egyesülettörténeti kiállí­tást nyitnak a szolnoki Civil Ház­ban. Szeptember 24-én hagyo­mányőrző szüreti felvonulást és bált rendeznek a Hild téren, illet­ve a Pelikán Szállóban. Szeptem­ber 26-án ünnepi filmvetítés lesz a Tisza filmszínházban. Szep­tember 27-én a Sportcentrum Kht. telepén (Holt-Tisza parton) rendezik az idősek játékos sport­napját. Szeptember 28-án 10 ezer lépés az egészségért című rendezvényre és meghívott ven­dégek közreműködésével teadél­utánra kerül sor. Szeptember 29-én tartják a gyermek vers- és prózamondó­verseny eredményhirdetését, és a VMZK-ban megnyitják a nyug­díjasok kézműves kiállítását. A sorozat legrangosabb eseményé­nek ígérkezik szeptember 30-án a Szépkorúak kárpát-medencei költészeti szemléje a VMZK-ban. A rendezvénysorozat befejezése­ként október 1-jén gálaműsor lesz a tiszaligeti körcsarnokban. Ezt követően ugyanott jótékony- sági gálakoncertet rendeznek a megyei kórház gyermekosztálya számára történő lélegeztető ké­szülék beszerzésére. Egy megosztott díj Meglehetősen gyakori, hogy egy-egy díjat megosztva adományoznak. Az viszont, hogy valamilyen díjat meg­osztva egy házaspárnak ítél­nek oda, meglehetősen rit­ka. Szajolban az augusztus 20-i ün­nepségsorozat alkalmából ez tör­tént. Erdélyi István és felesége a Szajol Községért-díjat vehette át. gyen az öltözőben. Operációja után nem sokkal, fél vesével, ötödmagával cipelte ezért a vil­lanyoszlopokat. Alapító tagja volt a polgárőrségnek. Munkahelye, a Mól szajoli telepe az ő koordiná­ciója révén sokat segített a köz­ségnek. A felesége — bár leszázalékolá- sáig három műszakban dolgo­zott a Mól bázistelepén —, bri­gádjával patronálta a kisújszállá­Erdélyi István és felesége Az indoklás dióhéjban: 1965-ben történt letelepedésük óta önzetle­nül vesznek részt a község közé­letében. Erdélyi István több évti­zedes sportkörvezetői munkájá­val sokat tett azért, hogy a futbal­listák ne hidegvízzel, lavórban mosakodjanak, hogy villany le­si fogyatékosok intézetét és a he­lyi óvodát, s férjével együtt részt vett a kommunális létesítmé­nyek építésének szervezésében is. A közösségért végzet munká­juk méltó elismerése ez a díj. Gondolatok egy „vegyes” szakkörről Ezek a mai fiatalok — halljuk gyakorta, nem éppen dicsérő hangnemben. Jelenti ez a korosztályok közti távolságtartást, a fiatalok és az idősek nem mindenben törvényszerűen kü­lön útját. Lehet ez másképpen is, ezt példázza a jászjákóhal- mi Horváth Péter Honismereti Szakkör, melynek tagjai kö­zött tizenegy évestől a kilencvenesig vannak. Lehet, hogy a szakkörben ezáltal meglevő fiatalos hév és az idősek tapasz­talatokon alapuló bölcsessége a sikereik alapja. körűek, annál is inkább, mert Fo­dor István több szervezet alapító tagja. Létrehozták a Jászsági Honis­mereti Egyesületet is, amelynek szintén Fodor István lett az elnö­ke. Sokirányú tevékenységét többször elismerték. A jász világ- találkozó alkalmából megkapta a Azt mondják: a Jászság „honis­merettel fertőzött” terület, hiszen tíz ottani településen tizenkét helytörténeti gyűjtemény találha­tó. Nos, ez a megállapítás különö­sen igaz Jászjákóhalmára. A Hor­váth Péter Honismereti Szakkör nem véletlenül kapott két ízben is megyei közművelődési díjat, s méltán kapta a kiváló honismere­ti szakkör címet. Gazdag gyűjte­ményt hoztak létre, melyet több kiállításon mutattak be. A szakkör fiatalokból és idő­sekből álló vegyes összetételének szinte jelképe Fodor István Ferenc szakkörvezető, aki az ifjúkor v,é- gén, lassan-lassan a nyugdíjas kor küszöbéhez érve, példamuta­tóan irányítja a honismereti szak­kört. Elsősorban neki köszönhe­tően a kapcsolataik igen széles­Egy negyedszázados fotó. A honismereti szakkör országjáró túráján, a Mátra Múzeumban készült Jászságért kitüntetést. Birtokosa a Kátai Gábor Emlékéremnek és a Honismereti Munkáért elisme­résnek. Módját lelte tapasztalatai publikálásának is. Egyik cikkéért már tizenkilenc évesen elnyerte a Természet Világa folyóirat külön- díját. Évekig tevékenykedett a Turista Magazin külső munka­társaként. Egyéb fórumokon is publikált. Főleg a honismereti, földrajzi témákat kedvelte. A Tá­jak, korok múzeumok folyóirat sorozatában három füzete jelent meg. Egy tanulmánya a jákóhal- mi iparosság fénykoráról most, a jászok napjára látott napvilágot. Fodor Pista kiskönyvtára című, húsz füzetet tartalmazó soroza­tában népszerű nyelven foglalko­zott Jászjákóhalmával.- Szeretném, ha mindaz amit összeszedtem, tapasztaltam, megmaradna az utókornak - mondja. így van ez rendjén, hi­szen az ember neve alkotásaiban él tovább. Meg az emberek emlé­kezetében. Főleg akkor, ha azt a munkát amit végzett, egy idősek­ből és fiatalokból egyaránt álló közösség folytatja. ___________■ Sz olnokon a BEOSz régiós vezetése Augusztus 25-én Jászbe­rényben találkoztak a Baj­társi Egyesületek Országos Szövetségének Észak-Ma­gyarországi Régiójához tartozó Nógrád, Heves és Jász-Nagykun-Szolnok megye tizennégy tagszer­vezetének, több mint ezer fős tagságát képviselő el­nökei. A rendezvényen részt vett és fel­szólalt Sípos Géza nyugállomá­nyú ezredes, hazánk negyedik legnagyobb létszámú civil szerve­zetének, a BEOSZ-nak az elnöke is. A résztvevők megvitatták a szövetség közelmúltban tartott beszámoló és tisztújító közgyű­lésén hozott határozatainak vég­rehajtása érdekében megoldásra váró feladatokat, továbbá az el­nökök adtak tájékoztatást az egyesületeik által végzett mun­káról és az azt nehezítő gondok­ról. Az esemény befejező mozza­nataként - mivel a korábbi ré­gióvezető, Konyhás Mihály nyugállományú ezredes életko­rára és egészségügyi állapotára való tekintettel felmentését kér­te -, új vezetőtestület választot­tak. A régió vezetőjének a szolnoki Fekete István nyugállományú al­ezredest, helyettesének Tamás József nyugállományú alezredest Gyöngyösről, vezetőségi tagnak pedig a szintén szolnoki Berena Béla nyugállományú alezredest választották meg. Ezzel az aktus­sal a BEOSZ Észak-Magyarorszá­gi Régiójának vezetése Szolnok­ra került. AZ OLDALT ÍRTA: SIMON BÉLA Emlékfotó a vasutas korszakából

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents