Új Néplap, 2004. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
2004-09-16 / 217. szám
4 2004. SZEPTEMBER 16., CSÜTÖRTÖK A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Határon innen és túl... A jászjákóhalmi Horváth Péter Honismereti Szakkör kétnapos kirándulásán — Szentgotthárdról kiindulva — két másik uniós országot — Szlovéniát és Ausztriát — is felkeresett, élvezve az útlevél nélküli határátlépést. A külföldi tájak is szépek voltak, azonban a legnagyobb élményt mégis az Őrség határon innenső oldala jelentette. A kirándulócsoportunk egy része nagy érdeklődéssel derítette fel a Szalafő-Pityerszert, ami gyönyörű látvánnyal tárult elénk. (Beküldött fotó) fodor istván ferenc, jászjákóhalma Szépítjük településünket Nem vágunk ki minden fát! Az Új Néplap szeptember 9-i számában megjelent „Ne vágj ki minden fát!” című írásra szeretnék reagálni. Sajnálom, hogy a cikk írója észrevételeit nem nekem írta meg, vagy mondta el személyesen. Mindennek ellenére sok mindenben egyetértek vele. Egyetértek abban, hogy Rákó- czifalva utcáinak egyharmada - sajnos - eső után szinte járhatatlan. Felmérettem: több mint hatszázmillió forint kellene belterületi útjaink, nyolcvanmillió járdáink rendbetételére. A megoldáson törjük a fejünket, együtt gondolkodva polgárainkkal. Világos, hogy ennyi pénzt pályázatokkal lehet előteremteni. A fák kiszáradása és a házak előtti területek rendben tartása már nehezebb ügy. Központi és helyi jogszabály szerint a lakóházak tulajdonosainak, bérlőinek kötelezettsége, hogy rendben tartsák a házelő- ket. Lehetne hatósági eszközöket alkalmazni, kényszeríteni az embereket, de úgy gondolom, a környezet nevelő hatása sokkal fontosabb és talán eredményesebb is. Mindezek mellett igyekszünk a fő közterületeket rendben tartani, és úgy vélem, hogy nem lehet ok panaszra, hiszen a település szépül és fejlődik, persze nem egyik napról a másikra. Vannak azonban olyan észrevételek, amelyekkel nem értek egyet. A Rákóczi utcán az önkormányzat egyetlen fát sem vágott ki. Néhány elöregedett gömbakácfát vágott ki egy ingatlantulajdonos, aminek a pótlását elrendeltük. Az önkormányzat a Kossuth úton a községháza környékén vágott ki - szintén öreg, csúnya, elszáradt - gömbakácot, ezeket szintén pótoltuk. Nagyon nagy probléma a Szabadság tér elöregedett faállománya. A fák — három különböző szakértő cég egymástól eltérő időben végzett vizsgálata szerint és egybehangzó véleménye alapján - veszélyesek, belül elkorhadtak. Ki kell őket vágni. Persze ezt nem tehetjük meg úgy, hogy helyükre ne ültessünk új facsemetéket, amihez viszont pénzre van szükség. A nem kis összeget pályázatokkal próbáljuk előteremteni. AII. világháborús emlékműnél az elkorhadt fák kivágását a falu- gondnokság végezte, és a vezetőség ötlete volt az említett megoldás (fatörzsből virágtartót készítettek), ami a főtér rehabilitációjáig a tér díszítését szolgálja. Azt javaslom az említett cikk írójának — aki tősgyökeres falvainak vallja magát —, hogy vegye fel a kapcsolatot a Rákóczi- falváról Elszármazottak Baráti Körével, ahol civil szervezeti tagként aktívan részt vehet szeretett településünk építésében, szépítésében, fejlesztésében. És természetesen várom kritikai megjegyzéseit, észrevételeit és megtisztelő javaslatait. TÓTH LAJOS POLGÁRMESTER, RÁKÓCZIFALVA Ne rongáljunk — formáljuk életünket! A várost járva tapasztalom környezetünk tisztaságának minimális változását, javulását. Viszont azt is látom, hogy a rongálások nem csökkennek. Megrongálják a játszótereket, sétányokat, buszvárókat, spray-vel lefújják a házak falát, és meg sorolhatnám a barbár tevékenységeket. Felvetődik bennem a kérdés: mibe kerül ez nekünk? Nemcsak pénzbeli értékekről szólnék, hanem magáról az erkölcsi oldalról, Szolnok város látképéről, ahol mi is éljük dolgos napjainkat. Tovább gondolva a gátlástalan rongálok tettének következményeit, az jut eszembe, hogy a városunkba látogatók milyen élménnyel mennek tovább, mi lesz a vélemé nyük. lövőre is eljönnek városunkba? Azt gondolom, hogy az efféle tettek elkövetőinek nincs reális képük a cselekedeteikről. Azt javasolnám nekik, hogy inkább vigyázzanak értékeikre, a közös értékeinkre, hiszen ők is itt élnek, dolgoznak, tanulnak. Az élet minősége pedig olyan, amilyenné formálják és formáljuk azt. Ne tegyük még rosszabbá! KÁNTOR ISTVÁN, SZOLNOK Élménydús költői kirándulás A romániai Költő község önkormányzata meghívására vettünk részt a hagyományos Petőfi-ün- nepségen, melynek jelentős eseménye a Petőfi—Szendrey páros szobor megkoszorúzása. Idén a koszorút a szobor megálmodója, Ferencz Tibomé helyezte el Deák Jánosáéval, a Szolnok Városi Klubok és Nyugdíjasok Érdekvédelmi és Kulturális Egyesület elnökével. Csoportunk az út során megismerkedett Nagykárolyban a volt Károlyi-kastély szépségével, Szatmárnémetiben a székesegyházzal, megtekintette a Vécsey-há- zat, ahol 1711-ben aláírták a szatmári békét Nagybányai tartózkodásunk lehetőséget adott nemcsak a város nevezetességeit megismerni, hanem találkoztunk a Teleki Blanka Nyugdíjasklub tagjaival, akikkel a Pedagógusklub már tizennégy éve tart fenn kapcsolatot. A kellemes négynapos kirándulásra mindannyian szívesen emlékezünk vissza. ALMÁSIJÓZSEFNÉ, SZOLNOK A mítosz valós története Az Új Néplapban szep- teníber 4-én egy szépen illusztrált írás jelent meg „Kaszópuszta mítoszok nélkül” címmel. Ezzel kapcsolatban jutott néhány gondolat az eszembe. A rendszerváltás óta folyamatosan erősödik a történészi - eseténként áltörténészi — hév, amely régmúltunk vagy közelmúltunk eseményeit újrafesti, többnyire a napi politika igényei szerint. Ez a gyakorlat a hézagos és ellentmondásos ismeretekkel megvert polgár fejében tovább kavarja a zűrzavart, s válik kaotikussá a társadalmi metakommunikáció. Mint az inkriminált történet tanúja és résztvevője, kötelességemnek tartom — ahogyan a bölcs római mondja: harag és elfogultság nélkül - az olvasók elé teríteni Kaszópuszta valós történetét. 1989. szeptember végén jelent meg Bokor Imre Kiskirályok mundérban című könyve. A mű szerzőjére rettenetes össztűz zúdult, ezért ő a parlament reformkommunista csoportjaihoz fordult védelemért. A következő héten az őszi ülésszak első napjain interpellációt nyújtottam be Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszterhez. A miniszter válaszát a parlament nem fogadta el, és a miniszter vizsgálóbizottságot alakított. A vizsgálat Bokor Imre könyvének minden állítását igazolta. Kaszópuszta neve a meghallgatások során bukkant fel, Bokor könyvében egyáltalán nem szerepelt. Története a következő: a hatvanas években a Szovjetunió közepes hatósugarú rakétákat telepített Magyarországra. A föld alatti kilövőhelyet erdős terep borította, és megtévesztő álcázás céljából még két ugyanilyen területen színleltek építkezést. Az álcázó területek egyike volt Kaszópuszta, ahol szívesen pihente ki fáradalmait a feudális urak egyéb örömeit is kedvelő Czinege Lajos is. A több hónapig tartó vizsgálat során a bizottság feltárta az akkori hazai párt kapcsolat- rendszerét. Megfogalmazta a „Czinege-jelenséget”, a pöffesz- kedő hatalomvágy együttesét. A jelentést az Országgyűlés elfogadta. Kaszópuszta „gazdáját”, dr. Kis Istvánt megsérteni nem kívánom. Tisztelettel hajtok fejet özvegye előtt, de azt a megállapítást, hogy ...„Czinege a rendszerváltás áldozati báránya volt...”, alapos okom van kétségbe vonni. DR. KIRÁLY FERENC, SZOLNOK Jó hangulatú találkozó A közelmúltban találkozót tartottak az egykor Vörös Csillag nevet viselő ruhaipari szövetkezet dolgozói. Az összejövetelre sokan érkeztek, akik nagyon jól érezték magukat, jó hangulatban Idézték fel a múlt, a közös munkák emlékeit. A csoport úgy döntött, hogy Jövőre újra találkoznak. Minőség, hírnév nélkül Tavaly ősszel cseresznyepálinkát főzettem Nagykörűben Tóth András bácsi főzdéjében, aki következő év tavaszán megkért, hogy nevezzem be az italt a Gyulán megrendezett versenyre. A rendezvényre természetesen ellátogattunk személyesen is, ahol a 68 nevező közül csak 31 fő pálinkája jutott be a versenyre. Ezt azzal indokolták, hogy a többi italnak magas volt a réztartalma - köztük volt az enyém is. Néhány hét múlva elküldtük azt egy hiteles intézetbe, ahol bevizsgálták, amely egyértelműen tanúsította, hogy réz- és egyéb fémszennyeződés nincsen az italban, íz és zamat tekintetében kifogástalan. Vajon akkor mi lehetett az oka annak, hogy a versenyen épp ezzel magyarázták a „kizárást”? Egy ilyen kis kifőzde miért nem szerezhet hírnevet magának? Én mindenestre bizonyíthatom, hogy ott mindig jó minőségű terméket kapok. MAKK JÓZSEF, NAGYKÖRŰ A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. BEKÜLDÖTT FOTÓ
