Új Néplap, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

2004-07-18 / 29. Vasárnapi szám

2004. július 18. vasárnap Közelről 3 Szászi Nikolett imádja a vitorlázórepülést, de katonai ügyésznek készül fotó a szerző Niki mostanában mindig Góbéról beszél. Lelkesen, már-már szere­lemmel. Nem is lenne ebben semmi furcsa. Csak hát Góbé egy vitorlá­zórepülő. Szászi Nikolett pedig egy tizenhét éves szolnoki lány, aki ha­marosan pilótavizsgát tesz. Nikit édesapja, Szászi Gábor őrnagy vitte fel először repülni. Ő is pilóta, igaz, ő he­likoptert vezet. — Egész kicsi voltam még az első fel­szállásoknál, de soha nem féltem. Szá­momra az apukám jelenléte egyenlő a tel­jes biztonsággal - meséli Niki. - Azóta is sokan megkérdezik, nem fordul-e meg né­ha a fejemben, mi lesz, ha lezuhanok, vagy fent történik valami, de ezekre a dol­gokra még csak nem is gondolok. Mindig olyan, mintha ott ülne velem apa, és ő vi­gyázna rám. Mivel jogosítványt jelentő vizsgához a korhatár tizenhét év, a kiképzése csak idén tavasszal kezdődött el. Ennek ellené­re már tavaly nyáron részt vett egy pályá­ra irányító repülőtábor elnevezésű előké­szítőn. Ekkor lett végleges és megváltoz­tathatatlan a viszonya a repüléssel. Idén már a Tiszavidék Sportrepülő Egyesület tagjaként készül az őszi vizsgájára. — Mi ott kint olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Vannak köztünk néhá- nyan, akik már évek óta hivatásos pilóták, ők tanítják azokat, akik talán első óráju­kon vesznek épp részt. Akik alapvizsgával (B) sem rendelkeznek még, azok egyedül nem repülhetnek, csak oktatóval. A repülés legunalmasabb, de talán leg­fontosabb része a felszállás előtti ellenőr­zés. Ilyenkor a pilótának át kell néznie a műszereket és megfigyelni a felszállóme­zőt, s ha minden rendben, jelezhet, hogy megkezdhetik a felszállást. Ez mindig egy aggregátor segítségével történik, ami köté­len felhúzza a gépet a repülési magasság­ba. — Miután elértünk a 400-250 méteres szintet, lassan elkezdjük az ereszkedést. Talán ebbe az érzésbe szerettem bele. Amikor csak én vagyok és a gép. Itt nincs motor, ami leállhat, ez a legbiztonságo­sabb módja a repülésnek. Mivel nincs hangja a gépnek, a madarak nem félnek tőle, így egész közel, szinte a vitorlázóval együtt szállnak - mondja ragyogó sze­mekkel. Bár ez élete első és örök szerelme, Niki nem tervezi, hogy hivatásos pilótának áll. Versenyekre még nem mehet, de kisegítő­ként vagy nézőként mindig ott van. És a sportrepülőtéren is majdnem mindennap. — A jövőben katonai ügyésznek szeret­nék tanulni, de a repülést nem adom fel, mert életem egyik legfontosabb részévé vált. Szeretnék jó pilóta lenni. Egyszer, egy régi öregtől hallottam: a jó pilóta ad­dig repül, amíg biztonsággal vezeti a gé­pet. Utána leteszi, és soha többé még re­pülőre se száll. Ilyen szeretnék én is lenni - mondja, majd mosolyogva elindul Góbé felé. Luzsr Nóra EGY Szedd a másikét! A héten lejárt az a határidő, ameddig el kellett távolítani az európai parla­menti választások plakátjait, falraga­szait a közterületekről. Az eredmény persze, mint ilyen esetben már meg­szokhattak, igencsak felemás. Jómagam évekig találkoztam olyan | plakátokkal amelyek még anno a legelső parlamenti 1 választásról maradtak kint közterületen. Az egyik re­ményt sugárzó tekintetű képviselőjelölt (aki végül nem került be parlamentbe) plakátja szinte már személyes 1 ismerősömmé vált, oly sokszor haladtam el mellette munkába menet. Komolyan mondom, még köszöntem is neki, ne érezze már annyira magányosan magát ott, I a villanypózna betontalpán. Idő teltével aztán az időjá- | rás megtette a hatását, egyre fakult a kép, és lassan vele I együtt a plakát is foszladozott. A maradványai azon- | ban még mindig jól láthatók. Valljuk be, nincs mit cso­dálkozni eme elhagyatott politikai plakát esetén. Amíg ugyanis a plakátolási, ragasztási láz a választások előtt I - legyen szó bármilyen voksolásról - igencsak magasra szökik, különösen a véghajrában, nem egyszer átra- | gasztva az ellenjelölt plakátjait is, addig ugyanez for­dítva már nem mondható el. Vagyis a választások után korántsem igyekeznek a pártok, az aktivisták eltüntetni a falragaszokat. így azok a határidő után is ott árvál­kodnak, pedig funkcionálisan már semmi szükség rá- 1 juk. Sokszor előfordul persze az is, hogy a lekapart felü- ! let a maradványokkal még csúnyábban mutat, tovább rontva a településképet, mintha fenn maradt volna a | plakát. | Mi lehet mégis a megoldás? Nem tudom, segítene-e, de én rábíznám az ellenérdekű pártokra, hogy mindenki a másik fél plakátját távolítsa el a közterületekről. Ismer­ve a hazai politikai viszonyokat, lehet, hogy akkor sok­kal nagyobb kedvvel fognának bele a munkába... Baranyi György Gyógyító sugárzások a Kálvárián? Afegyverneki „Kálváriadomb” gyógyító sugár­zásáról szóló elbeszélések nem új keletűek. A középkori mezővárosban — amely a híres, Er­délyből induló sóút mellett feküdt — gyógyító helyként tartották számon a település határá­ban fekvő kettős kunhalmot. Különösen a dé­lebbit, a „Naphoz közelebbit”, tehát a mai Kál­váriadombot JT int az különböző .... históriáskönyvekből, va lamint Fintha Ist­ván nyugalmazott természetvédelmi főtanácsos írásaiból kiderül, a pusztává vált Fegyverneken a később újra betelepített lakosság is bi­zonyára kitüntette figyelmével a település határában fekvő kunhalmot, hiszen akkor még éltek, akik úgy tudták, hogy Zöld Marci, a neves betyár el­fogásával (a közelben árulta el a szeretője) és kivégzésével is kapcsolatba került. Az 1844­50 között ide települő, Ma­gyarország különböző részei­ről érkező németek állítottak keresztet a domb tetején báró Orczy Anna grófnő tiszteletére 1847-ben. Ez a kereszt az ide települő németek és a később települő magyarok szakrális helye volt, hiszen a templom 1862-63-ban való felépítéséig szabad templomként is szol­gált. A betegek a templom fel­építése után is ide jártak, és megmagyarázhatatlan gyógy­ulások hírét kötötték a hely­hez. A Kálváriadombnak a XX. század nem kedvezett, a tech­nikai civilizáció mindent eluta­sított, ami az akkori vagy akár a mostani tudással nem ma­gyarázható. A jelenkor idős emberei legfeljebb titokban, az unokáik előtt is szégyellve jár­nak még ma is a dombra. Az Ősmagyar Táltos Egyház egyik tagja hívta fel Kovács András táltos figyelmét erre a helyre, aki a virágzó Tisza napjának előestéjén a fegyverneki sport­telepen a pozitív sugárzású he­lyekről, ezen belül a Kálvária­dombról is érdekes előadást tartott. Eszerint a magyaror­szági, nagyon erősen gyógyító sugárzású helyek térképét ki lehetne egészíteni Fegyvernek- kel is. FI ■ 1 M ' a— ■Ilii Egy 1847-ben, Budán nyomtatott népi eredetű i históriás énekben úgy ír a névtelen szerző, hogy | felakasztásának helye a fegyverneki kettős halom j egyike volt. A szövegkörnyezetből kisejlik, hogy | e halmot más esetben is használhatták hasonló j céllal. Ennyit tudhatunk meg a folklórból. De j hogy szólnak a hivatalos emlékek? A Zöld Marci- j ról fennmaradt bűnügyi iratok szerint őt magát és j két társát, a hasonlóan elhíresült Palatinszki Pis- l tát és a kevésbé ismert Kapus Miskát 1816. de- | cember 6-án, délután két órakor az Orczy báró j fegyverneki pusztáján álló kettős halom egyikén l a Törökszentmiklóson összeült statáriális bíróság j ítélete szerint végezték ki, hol „az akasztófán j mind a hárman kötél által az élők számából ki is j töröltettek”. Zöld Marci, az egész Tisza mentén \ Szatmártól Aradig fosztogató betyár 1790 körül j született Berettyóújfaluban, kálvinista kurtane­mes családból. A Nagyváradon állomásozó her­ceg Hessen-Homburg regimentbe erőszakkal történt besorozását nem bírván elviselni, 1815 karácsonya táján a katonaságtól megszökött. Utána más választása nem lévén, adta fejét a rossz életre. Bánházán találkozott össze Pala­tinszki Pistával, a többszörös katonaszökevén­nyel, akinek a társaságában véghezvitt rablásai­nak hamarosan híre ment. Kapus Miska Tisza- földváron csatlakozott hozzájuk. Sokáig nem vol­tak szabadlábon, mert a Becskereki Petinek is nevezett Palatinszkit 1816 őszén Tiszabőnél el­fogták, végül Zöld Marci 1816. november 16-án, Kapus Miska pedig három nap múltán, novem­ber 19-én Vásárhelyen került a törvény kezére. A híres haramiát egyébként az 1844-ben Fegyver­neken megfordult Petőfi Sándor két versében is megörökítette. Négydiplomás huszonéves Szabó Dóra még csak két év múlva éri el a har­mincat, de lassan már a negyedik diplomáját szerzi. Sőt, akkor se esik le a karikagyűrű az uj- járól — mivel négy éve házasodott össze Szege­di Zsolttal —, ha a pult mögé kell állni, és kiszol­gálni a betérőket. óra kunhegyesi, és most is ott lakik. Különös ismer­tetőjele, hogy világéletében szerette a virágokat, a kertészetet. Ezért Gyulán végzett, majd lett kerté­szeti technikus. Nem akart megállni, a kecskeméti főiskola következett, ahol kertészmérnöki diplomát vehe­tett át. Ez volt az első. Érkeztek a gödöllői évek: ott mérnök- tanári oklevél következett. Közben tanult is, tanított is He­gyesen. Férjhez ment, és 2000. október 31-én megszületett szemük fénye, Dominik fiuk. Ez a dátum a reformáció, a reformátusok napja, illetve azért is különösen érdekes, mert ő is október 31-én született, akár a kicsi fia, csak ép­pen huszonnégy évvel korábban. Ahogyan cseperedett a le­gény, a fiatalasszony folytatta a tanulást, és hamarosan megszerezte a harmadik diplomáját, a környezetvédelmi szakmérnökit. Tanít a helyi középiskolában: biológiát és környezetvédelmet, illetve ilyenkor segít édesanyja üzleté­ben. Ráadásul most építkeznek, így nyaralásra nincs se idő, se forint. Legfeljebb néhány napra leugranak a Tiszára, mi­vel a párja nagy pecás. Természetesen az oklevelek gyarapítása, gyarapodása ezzel korántsem fejeződött be, hiszen Dóra legújabban kertépítést is tanul. Mert érdekli, szereti, miképpen kell ki­alakítani egy csodaszép kertet, olyat ahol minden fa, bokor a megfelelő helyére, környezetbe kerül. Hiszen a mutatós Szegediné Szabó Dóra (balra) a virágüzletben is otthonosan mozog FOTÓ: MÉSZÁROS JÁNOS kert attól is szép, hogy az egymáshoz illő növények, fák ke­rülnek egymás mellé. Egy éve van hátra, és jövő nyárra vé­gez, kertépítő mérnök is lesz. Még akkor is bőven a húszas éveit tapossa. Majd lassan a sok tanuláson, munkán kívül arra is gondolnak, Dominiknak jó lenne egy kistesó. Akár október 31-én érkezik, mint az anyuci és a bátyó, akár más időpontban, nem ez a lényeg. Csak egészséges legyen, és jöjjön. Utána néhány év múlva Dóra majd arról is gondol­kodhat, lesz-e újabb, mondjuk ötödik diploma. Ha már fia­talon ennyire belelendült a tanulásba... Mészáros Géza D. SZ. M. Szelek sz8.rnM8.ii

Next

/
Thumbnails
Contents