Új Néplap, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-07 / 131. szám

TÜKÖR 6. OLDAL MEGYEI 2004. Június 7., hétfő (Folytatás az 1. oldalról) A város a jövőben is a kun településekkel való jó együttműködésért fog munkál­kodni - ígérte meg Herbály Imre ország- gyűlési képviselő, a megyei önkormány­zat alelnöke, majd a kunok történetét is­mertette. Mint elhangzott, a kunoknak és a jászoknak maguk választotta kapitá­nyaik voltak, akik önállóan irányították a lakosság életét a XIX. század végéig.- Az ezredfordulón Kisújszállás kez­deményezte a kunkapitányi jelképes cím felélesztését azzal a nemes céllal, hogy a ma itt élő nemzedékek is jobban megismerjék a térség sajátos múltját, ha­gyományait. A kun szó mára nem nem­zetiséget jelöl, hanem egy «lokális meg­határozottságú, büszkén vállalt maga­tartást, a hagyományok ápolásából táp­lálkozó, azokhoz ragaszkodó öntudatot — zárta szavait a szónok. 2003. május 10-én a negyedik kunka­pitányt Csíkos Sándor Jászai-díjas szín­művész személyében Berekfürdő vá­lasztotta meg. Az ő megbízatása szom­baton véget ért, így beszámolt kapitányi munkájáról. Ezután Kontra József polgármester is­mertette a kunhegyesi képviselő-testület határozatát, melyben Simái János ön- kormányzati képviselőt választották meg kunkapitánynak. Az indoklás sze­rint a kapitány hites ember, a kun ősök­től örökölt tisztességgel él. Soha nem fe­ledkezik el szülővárosáról, munkáját Új kapitánya van a kunoknak Simái János és felesége mindig a kunok erejével végzi. A kun hagyományok tudatos újjáélesztője, ápolója. Eddigi életútja és tevékenysége alapján méltó a kunkapitányi tisztség betöltésére. Simái János Palágyi Gábor, a Nagykun Együttműködési Tár­sulás elnöke előtt letet­te az esküt, átvette a kapitányi jelképeket, majd réztáblát helye­zett el a redemptiós zászlórúdon. A kunok új kapitányát lváncsik Imre, a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára köszön­tötte.- Nem egy messzi­ről jött és az önök ha­gyományaira rácsodál­kozó vendégként va­gyok itt, hanem olyan A zsinóros mentét lváncsik Imre államtitkár adta át A csákót Herbály Imre a megyei közgyűlés alelnöke adta át kun emberként, aki élete meghatározó 22 évét Kisújszálláson töltötte. Azért mondom, hogy kun emberként, mert az a meggyőződésem, hogy nemcsak an­nak van jelentősége, hogy a magyar nemzethez való tartozás érzése melen­gessen minket, hogy ismerjük történel­münket, a haza megalakítását, a sok di­csőséget, szenvedést, amin a magyar nép keresztül ment, hanem azt is fontos­nak, és egy igaz ember számára nélkü­lözhetetlen érzésnek tartom, hogy a ma­gyar nemzeten belül kötődjünk egy sző­kébb pátriához. Legyen valami kézzel­fogható, a szülőföldünkhöz minket örökre odakötő hagyományunk. A kun­kapitány választás felelevenítése egy ilyen dolog - mondta elismeréssel az ál­lamtitkár, majd jó egészséget kívánt Si­mái Jánosnak a megbízatásához. A ceremónia végén a huszárok vezeté­sével a hintók tiszteletkört tettek a város­ban. DARÓCZI ERZSÉBET Jelesre vizsgáztak a teherautók A miskolci székhelyű SZK. Transport Rt. a hétvégén újra bebizonyította: van mivel büszkélkednie. Az országos hálózattal rendelkező logisztikai vállalkozás szom­baton bátran tehette közszemlére szolno­ki kirendeltségének teherautóit, hiszen a zömmel húsáru- és gyógyszerszállítást végző gépjárműpark a független szakér­tőktől ezúttal is jeles osztályzatot kapott. Az immár közel másfél évtizede működő cég ve­zérigazgatóját persze korántsem lepte meg a mustra végeredménye. Szemerey Lóránd szerint ugyanis egy dinamikusan fejlődő, a hazai hűtőko­csis szállításban piacvezető, az uniós előírások­nak maradéktalanul megfelelő logisztikai társa­ságtól ma már elvárható a kifogástalan műszaki színvonal. Elvégre a remek szakembergárda mel­Impozáns tehergépjárműpark sorakozott fel a szombati szemléhez lett ez esetben csak a teherautók megbízhatósá­ga garantálhat minőségi szolgáltatást. Márpedig az SZK. Transport alapítói 1990-ben azzal a szándékkal láttak munkához, hogy meg­alapozzák egy országos, sőt idővel akár nemzet­közileg is elismert vállalkozás jövőjét. Igyekeze­tük nem volt hiábavaló. Ezt bizonyítják gazdasá­gi mutatóik is: míg az első évet 16 milliós árbe­vétellel zárták, addig ez a szám tavaly december­ben elérte a 4,3 milliárd forintot. Idén pedig már öt és félmilliárdos forgalommal számolnak. A vezető állítja: sikerük titka az ország hét me­gyeszékhelyén működő kirendeltségeik tevé­Gépjárműszemlét tartott az SZK. Transport szolnoki kirendeltsége kenységének kiszámíthatóságában rejlik. Ez irá­nyú törekvéseik legújabb vívmánya, hogy az Rt. összes - azaz közel félezer - járművét felszerel­ték műholdas helymeghatározóval. így a napok­ban megnyíló fő­városi vevőszol­gálat hamarosan a cég valamennyi partnere számára interneten követ­hetővé teszi a szállítmány he­lyét és a raktér pillanatnyi hő­mérsékletét. Mindez a Szole- Meat Kft. telephe­lyén található szolnoki kiren­deltség ügyfeleire is igaz - tudtuk meg az egység irá­nyítójától. Farkas Lajos ezen kívül azt is elmondta: 25 teherautó­juk átlagéletkora mindössze 3,5 év. Mercedes- eik, Iveco-ik, Volkswagen-jeik, Renault-jaik és Peugeot-jaik átlagosan hatezer kilométert futnak havonta. Az említett húsipari cégen kívül legje­lentősebb partnereik a Phoenix Pharma Rt. és a Mol-Lub Kft. Az ISO 9001-2000 szerinti minő­ségbiztosítási, valamint a HACCP élelmiszerhi­giéniai rendszerek alapján dolgozó harminc szakember és a tizennyolc hűtős, hat gyógyszer­szállító, illetve egy ponyvás teherkocsi azonban igény szerint a megye bármely vállalkozásának rendelkezésére áll. (PR) Játszva tanultak és barátkoztak Tiszafüred A Bán Zsigmond Reformá­tus Iskola és Óvoda alma- nachjában bizonyosan nagy betűkkel lesz beje­gyezve az elmúlt hétvége, hiszen a város legrégebbi hagyományokkal rendel­kező, de mégis legfiatalo­sabb oktatási intézménye nyolc egyházmegyei test­vérintézménye több mint száz gyerekét látta vendé­gül. A legfőbb ok a hittanismeretek versenyszerű tesztelése volt, ami azonban alkalmat adott egy igazi családi fesztiválra, amelynek jó hangulatát szom­baton ténylegesen a hit alapoz­ta meg. Az esemény, amelyet meg­tisztelt jelenlétével a Nagykun­sági Egyházmegye esperese, Szabó József és felesége, Edit nagytiszteletű asszony is, ünne­pi istentisztelettel kezdődött, melynek részeként a török­szentmiklósi diákok bibliai jele­netének is tapsolhattak az ér­deklődők. Ezután kezdődött el a ver­seny, amelyen valóban a rész­vétel volt a fontos. Egyrészt azért, mert Pál apos­tol életének ismerete és a bibli­ai történetek felidézése szinte minden versenyzőnek biztosí­totta a sikerélményt, másrészt pedig azért, mert a komolyan vett vidám játék igazi közössé­get formált: sok-sok maradan­dó élménnyel, melynek része volt a reformációs futás 1517 méteres távjának közös teljesí­tése is. Szintén a hitre alapozott szí­veslátással, amire büszke lehet a vendéglátó iskola kollektívá­ja. PERCZE MIKLÓS Telepesmúzeum épülhet Hortobágy—Tiszafüred Az egykori hortobágyi kitelepítő­táborok helyszínén kétnapos rendezvénysorozat volt a minap a Telepesek Társadalmi Múze­um Alapítvány és Hortobágyi Nemzeti Park közös szervezésé­ben. A meghívottak bejárták az 1950-től 1953-ig „üzemelő” kite- lepítő-tábori helyszíneket, Kócs- Piroskapusztát, az Árkus, Bor­sós és Kónya tanyákat, valamint a Borzas-Mihályhalmát. A ren­dezvény résztvevői részt vettek a Telepessors című könyv bemu­tatóján. Az egyik legszomorúbb történelmi örökségünket meg­őrizni kívánó program részeként szó esett többek között a telepes­múzeum létesítéséről, meghatá­rozva annak helyét, valamint a megvalósítás programtervét, be­leértve a pályázati lehetőségeket is. _______________________________PERCZE MIKLÓ» Tú l gyors járat Jól sikerült vizsgám után, büsz­keségtől eltelve szálltam fel a vá­rosomba induló gyorsjáratú buszra. Úgy gondoltam, az elne­vezés nem a sebességre, hanem a megállóhelyek kevés számára utal, ám azzal is tisztában vol­tam, hogy sofőrnek igencsak ta­posnia kell majd a gázt, ha az egy óra menetidő alatt teljesíteni akarja a mintegy hetven kilomé­teres távot. Mielőtt azonban rátaposott volna, már indulás előtt feltűnt a szokottnál nyersebb, ingerül­tebb modora, s mikor egy idős néni kérdésére is igen udvariat­lanul reagált, határozottan meg- orroltam rá. A városból kiérve aztán úgy tűnt, ez a gyorsjárat mégis szo­ros összefüggésben lehet a se­bességgel. A kissé szokatlan ve­zetési stílus sem volt nagyon ínyemre, de hát végül is a tempót tartani kell. Feltételeztem, így fél órán belül a célállomáson le­szünk... Miután éppen egy egész kamionsort előztünk, a nyaka­mat nyújtogatva kipillantottam a szélvédőn: kár volt, többé nem tettem. Egy vigasztalt: a sofőr tapasz­talt, tudja, mit csinál és nyilván soha nem tenné ki az utasait semmilyen veszélynek. Aztán az elméletem megdőlni látszott, amikor piros jelzésnél úgy men­tünk át a vasúti síneken, mintha az a világ legtermészetesebb dol­ga lenne. Talán én vagyok túl ér­zékeny, de elég kínos gondola­tok gyötörtek az út hátralevő ré­szén. Az utazás körülményeinek el­lenére szerencsésen megérkez­tünk a már nagyon óhajtott vég­állomásra. Furdalta az oldalam a kíváncsiság, ezért a sofőrt meg­kérdeztem:- Mondja már meg legyen szí­ves, miért hajtott át tilos jelzés­nél a vasúti síneken? Kérdésemre csodálkozás volt a válasz. Azt kérdezte: hol? Felele­venítettem, merre is történt az eset. Akkor mintegy megvilágo­sodott, s elmagyarázta: intettek neki a síneknél dolgozó pálya­munkások, menjen csak nyu­godtan... A válasz nem nyugtatott meg. Hja, kérem, így megy ez, jön a vonat, de mégse. És az az átko­zott lámpa is csak passzióból vil­log folyton, azért, hogy „csinál­ja” a feszültséget. Mindenesetre a bennem lévő szorongás feloldódott, mikor végre „leszálltam” a gyorsjárat­ról. Tüske azért maradt bennem: késtünk öt percet. SZEPCSIK RENÁTA Csíkos Sándor (jobbra) leköszönő kunkapitány átadja utódjának a kapitányi pecsétet Az autók műszaki állapotában még a szigorú, független szakér­tői vizsgálat sem talált kivetni valót

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents