Új Néplap, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-28 / 149. szám

4. OLDAL MEGYEI TÜKÖR 2004. Június 28., hétfő ? JPÜ Művésztelepi ARTjáró Szolnok Művésztelepi ARTjáró cím­mel tartották meg a hétvégén a hagyományos művésztele­pi kerti ünnepélyt az alapí­tás 102. évfordulója tisztele­tére. A gazdag programban színházi, zenei és táncren­dezvények mellett kiállítás­megnyitó és emléktábla-ava­tás is szerepelt. Bár a műsor már pénteken dél­után megkezdődött, a hagyomá­nyos kerti ünnepély szombaton délelőtt nyílt meg Pogány Gábor Benő szobrászművésznek, a Szol­noki Művészeti Egyesület alel- nökének köszöntőjével, majd Bot­ka Lajosné polgármester megnyi­tó beszédével, amelyben méltatta sá vált szolnoki művésztelepi kerti ünnepségen. . A közönség a fák árnyékában tartott megnyitó után a kiállító­termekbe vonult, ahol Sváby La­jos képeiből nyílt kiállítás. Meg­nyitó beszéd nem hangzott el, azt egy másik művészeti ág, a ze­ne helyettesítette: Patkós Balázs Ysaye Ballada című művét adta elő. A közönség a kert fái alatt talál­kozott Sváby Lajossal, aki a ma­gyarországi művészetek gyakran megszakított fejlődésének sajá­tosságairól, történelmi okokból bekövetkezett sokszori újrakez­déséről beszélt, végigkövetve a képzőművészet fejlődését Zsig- mond és Mátyás korától napjain­kig. Az előadás után tartalmas beszélgetés kezdődött a művész Ez alkalomból megemlékezett az osztrák festő pályájáról, szol­noki kötődéseiről, és a szolnoki képzőművészet kialakulásában játszott szerepéről. Az emlék­táblán Pettenkofen portréja lát­ható, a következő szöveggel: „Adolf Müller német festő egy­kori háza. Gyakran volt itt szál­lóvendég 1851 és 1881 között a szolnoki művésztelep elindító­ja, August von Pettenkofen (1822-1889) osztrák festőmű­vész.” Az ünnepség délután a prog­ram szerint színházi, zenei és táncrendezvényekkel folytató­dott, többek között föllépett a Híd Színház, valamint Báli József vezényletével a Szolnoki Szimfo­nikus Zenekar. A nap folyamán a gyermekek számára is gondos Dr. írás Mátyás az emléktábla leleplezése előtt August von Pettenkofen munkásságát, a szolnoki művésztelep kialakulásában játszott szerepét méltatta. fotó; bakos judit annak jelentőségét, hogy a mű­vésztelep megnyitja a kapuit a kö­zönség előtt. Elismeréssel adózott az egye­sületnek a gazdag programért, azért, hogy több művészeti ág ta­lálkozik az immár hagyományos­és a közönség között, majd a résztvevők átmentek a Szent 1st ván tér 5. számú házhoz, ahol dr. írás Mátyás, a Szolnoki Művé­szeti Egyesület elnöke leleplezte August von Pettenkofen emlék­tábláját. kodtak programról a rendezők: az Önálló Vizuális Alapiskola nyitott műhelyében rajzban, fes­tésben, mintázásban, linómet­szésben is kipróbálhatták tehet­ségüket. BISTEY ANDRÁS Kaszkadőrök és zászlóforgatók, azaz fergeteges Hidi napok A hagyományőrzés jelentős szerepet kapott a kétnapos programsorban fotó: sárközi jános Jánoshida Hagyományosan a Szent Iván na­pi búcsú idején rendezik Jánoshi­da falunapját, a „Hidi” napokat. A kétnapos eseménysort idén is a hagyományápolás, illetve a szóra koztatás jellemezte. Az esemény­sor a Zagyva-hídnál felállított Szent János-szobor megkoszorú­zásával kezdődött, majd az ün­neplők a falunapok új helyszíne­ként kijelölt szabadidőparkba vo­nultak át. A szabadidőpark két éve vált a szabadtéri rendezvé­nyek, a szabadidős elfoglaltságok egyik központi helyévé. Ekkor a mélyen fekvő, korábban nádas, mocsaras településrészt feltöltöt­ték és szökőkúttal, játszótérrel, aszfaltos, illetve salakos sportpá lyákkal látták el. Átadták a Jánoshida Községért díjakat, amelyet idén Zámbori Jánosáé, a faluház vezetője több évtizedes, a kultúra területén végzett áldozatos munkájáért ve­hetett át. A másik díjazott, Zámbori Jó­zsef pedig a közösségi életben végzett munkájával érdemelte ki az elismerést. Á kulturális műsor részeként bemutatkozott János­hida testvértelepüléseinek egy- egy kultúrcsoportja a szerbia- montenegrói Hajdújárásból, il­letve a bácskai Jánoshalmáról. Megmutatták magukat a helyi, il­letve környékbeli hagyományőr­ző közösségek is, ahogy bemu­tatták tudásukat a kézművesek is. Délután sokakat vonzott az is­kolások bemutatója, az olaszor­szági Asti városából érkezett zászlóforgató csoport, s ugyan­csak számos kíváncsiskodó fi­gyelte az utcai motorosok látvá­nyos kaszkadőr-bemutatóját is. Este zenés műsorok, és tűzijáték várta az érdeklődőket. Vasárnap sor került a hagyományos ünne­pi szentmisére és a búcsúi kör­menetre. Egész nap kirakodó vásár és szabadidős programok várták a helybélieket. BANKA CSABA (Folytatás az 1. oldalról) A verseny díszvendége Kunhe­gyes volt. A hegyesiek üdvözletét Kontra Józse/'polgármester tolmá­csolta. — E nemes kezdeményezés nem pusztán a lokális gondola­tok jegyében született meg. Arról is szól, hogy a települések együtt őrizzék a Nagykunság értékeit, örökségét, terjesszék szerte a nagyvilágban. Egyesek szerint ezt lehetne egyedül csinálni, de mit ér a kincs, ha csillogását föld vagy bezárt ajtók takarják, mit ér, ha a közösségek nem élvezhetik aranyló sugarát. Mi kunok azt valljuk, csupán összefogással, szoros együttműködéssel tudunk a múlt értékeire építve szebb jö­vőt teremteni. Erre példa a mai nap is. A bensőséges, családias hangulatban számos amatőr sza­kács fogja bizonyítani, hogy a Nagykunság legkedveltebb, leg- ízletesebb eledele nem más, mint a birkahúsból készült étel. Kívá­nom, hogy bőségesen fogyjék mellé a kisüsti pálinka is! — Azt szokták mondani, egy bir­kafőzés sok mindenről szól. Had idézzek egy karcagi mondást: a nagykunsági szikes talajt három dolog bírja, a szilva, az otelló sző­lő meg a birka. Van benne igazság. Ahhoz, hogy a birkaételhez étvá­gyat csináljunk szükség van a szil­vából főzött pálinkára. Ahhoz, hogy az emésztés könnyebb le­gyen, szükség van jófajta savany- kás borra. Nem véletlen hát, hogy ez a három összekapcsolódik a nagykunsági emberek életében. A szilvát nagyon elrontani nem le­het. A jófajta kaparós karcagi pá­linka meghozza az étvágyat, a bor kiforrja magát. Egyet lehet elronta­ni, ez a birka. Azért jöttünk ma itt össze, hogy ellessük azokat a mes­terségfogásokat, amelyek a birka­készítéshez szükségesek. Kívá­nom a főzőknek, legyenek szak­avatott szereplői azoknak a mes­terségbeli fogásoknak, amelyekkel Száznál több birkát faltak fel a birkaételek elkészíthetők — mondta köszöntőjében Varga Mi hály országgyűlési képviselő, majd megkezdődött a verseny. A főzők készítették ételeiket, közben a színpadon szólt a zene, felléptek amatőrök és profik egyaránt. A zsűri, élén Benke László olimpiai bajnok mesterszakács- csal ezek után értékelt. A profik nem voltak könnyű helyzetben, de igyekeztek igazságos döntést hozni. A hetvennyolc főző száz- huszonnyolc kondérban főzött. A zsűri ennyi birkapörköltet kós­tolt úgy, hogy közben nézte a pörkölt színét, ízét, küllemét, azt, mennyire figyelt oda a főző a darabolásra. A verseny győztese a karcagi ifj. Csontos György lett, aki juhász édesapjától leste el a Hubai Imre kóstolja saját főztjét A verseny alatt volt birkanyírás is Voltak akik egyszerre több kondérban is főztek szakma fortélyait. S hogy mi a ti­tok?- Édesapám nyájából választot­tam egy ötéves birkát, ami kívánta a fűszert, és én megadtam neki — ennyi. Mondhatja bárki, hogy ez önzőség, de több negyedik helyem mellé már vártam az elsőt. A Cson­tosok több nemzedékre visszame­nően juhászok, birkafőzők, így re­méltem, hogy közülünk bejut va­laki a döntőbe. Édesapám, édes­anyám, öcsém és én főztünk ma. Nagyon jó érzés hogy első lettem, de köszönöm édesapámnak is, hi­szen az alapokat tőle tanultam. Az eredményhirdetés alatt az édesapa vállán békésen aludt a Csontos család legifjabb tagja, György, aki már pénteken este bir­kát főzött. Homokot, földet hor­dott össze és mondta: apa, kóstold meg. Innentől indul a főzési haj­lam — mondta az ifjú apa, aki re­méli, hogy a Csontos dinasztiából a hat legjobb között lesz jövőre is valaki. A második helyen Géléi Ta­más végzett Kunmadarasról, aki szintén nem először indult. Nem számított ilyen jó helyezésre, az első hatba várta magát. Az elmúlt 20 év alatt kialakította saját stílu­sát, szinte szertartásosan készíti a birkát. Titka egyszerű, csak azt használja, amit a kunsági ember használt régen. A harmadik he­lyen Laboncz János végzett Kar­cagról. Neki sincs titka, édesapjá­tól tanulta a főzést, aki szerint kell egy jó birka a pörkölthöz, só, pap­rika, hagyma bele és utána folya­matosan ízesíteni kell. — A nyúzásban édesapám irá­nyított. Az a nehezebb, mint a fő­zés. Fülöp Gábor barátommal ko zösen főztünk. Én voltam a főző, ő meg a tüzelő és kóstoló - mondta a díjazott. A zsűritől rajtuk kívül még ti­zenhármán vettek át különdíjat. Karcagon a közönség is szava­zott, hiszen sok száz adag birka­pörkölt fogyott el szombaton... DARÓCZI ERZSEBET

Next

/
Thumbnails
Contents