Új Néplap, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-27 / 26. Vasárnapi szám

2004. június 27. vasárnap

Közelről 3

Nem fikció az éghajlatváltozás?

Egy mostanában vetített mozifilm igen aggasztó képet fest Földünk jövőjéről, egy esetleges klímaváltozásról. Ám szakemberek szerint nem is kell ahhoz feltétlenül az ember környezetkárosító tevékenysége, hogy bolygónkon alapvetően megváltozzanak az éghajlati viszonyok.

S

zámos jel utal arra, hogy a múltban bekövetkezett klímaváltozások némelyike egybeesett a Föld pályaelemeinek módosulásával. Újlaki Csaba, a szolnoki TIT Jubileum téri Uránia bemutató csillagvizsgálójának vezetője elmondta, ha a bolygó forgástengelyének jelenlegi

23,5 fokos szöge mondjuk függőleges helyzetűre módosulna, nem lennének évszakváltakozások, ha pedig vízszintesre, mindenütt szélsőséges időjárást tapasztalnánk. Ezenkívül nyáron ötmillió kilométerrel távolabb vagyunk a Naptól, mint télen, de 92 ezer évenként ez huszonegymillióra növekszik. Ugyanis pályánk körtől való eltérése ennyi időnként változik a legkisebb és legnagyobb érték között. Ráadásul januárban vagyunk a legközelebb, nyáron pedig a legtávolabb a központi csillagunktól, ám tizenegyezer év múlva e két időpont felcserélődhet. Elgondolkodtató, hogy a jelenlegi számítások szerint 125 ezer évente ezen hatások egybeesnek. így volt ez huszonhárommillió évvel ezelőtt is, amikor egy tartósan hűvös, hideg időszak köszöntött a világűrben kék gyöngyszemként fénylő lakóhelyünkre.

Ennél persze közelibbnek tűnő jelek is utalnak egy esetleges klímaváltozásra. Az elmúlt fél évszázadban 0,6 fokkal nőtt a Föld átlaghőmérséklete, s az utóbbi tíz esztendőben öt százalékkal emelkedett a légkörben a szén-dioxid mennyisége, s ez hővisszatartó hatást eredményez. Vagyis hozzájárulhat egyfajta felmelegedéshez. Ráadásul a széndioxid-molekulák ötven-száz évig sem bomlanak el. Főként amiatt, hogy a zsugorodó esőerdők egyre kisebb részüket tudják fotoszintézis útján oxigénné alakítani. A különféle kozmetikumok esetében használt, erősen üvegházhatású halogénezett freonok pedig akár ötezer évig is megmaradnak a levegőben.

Újlaki Csaba rámutatott, mindenképp figyelemre méltó, hogy időszámításunk előtt nyolcezer táján az addigi szélsőséges viszonyokat követően beállt az időjárásunk a nagyjából ma is meglévőre. Ekkor indulhatott meg az emberi civilizáció fejlődése is. Hogy mi okozta ezt

a változást, nem tudjuk. így azt sem, hogy Földünk nem tér-e vissza az azt megelőző kiszámíthatatlan éghajlatához.

Tudósok nem tartják lehetetlennek azt sem, hogy idővel leáll a Föld hőháztartásáért jelentős részben felelős Golfáramlat. Ráadásul egy francia

kutatócsoport műholdas mérései alapján úgy tűnik, bolygónk pólusváltásra készül. Ez a jelenség akár néhány hét alatt is végbemehet. A mágneses tér átmeneti megszűnése alatt pedig a kozmikus sugarak szabadon elérhetik a felszínt. Csillagászati szempontból tanulságos párhuzam, hogy amikor a Mars elveszítette mágneses terét, gyakorlatilag megszűnt a légköre is.

De nem kell ennyire globális méretekben szemlélni a jelenséget. Újlaki Csaba kifejtette, június 15-én rendkívül érdekes jelenséget láthattunk Szolnok felett is. Azon a napon a repülőgépek kondenzcsíkjai sokáig megmaradtak, s a felhőknek olyan éles határvonala volt reggeltől estig, mintha ollóval vágták volna el őket. Ez annak a jele, hogy a magaslégkör átalakulóban van. Június 20-án pedig csodálatos fénygyűrű ragyogott a Nap körül. A látványért a magas légköri fátyolfelhőzetben lévő jégkristályok voltak okolhatók.

Bár sokan csak fikciónak gondolják a globális éghajlat- változásról szóló teóriákat, érdemes felhívni a figyelmet, hogy például hazánkban, az ELTE honlapján is számos, ezzel a témával foglalkozó tanulmány olvasható. Hogy valójában milyenek is a kilátásainak, arról egyébként július 2-án este hét órától a szolnoki Jubileum téri csillagvizsgálóban tartanak előadást.

Molnár G. Attila

Pesszimista vészforgatókönyv az üvegházhatás további növekedése esetére Év Jelenség Hatás

2005 Uralkodó déli széljárás

2010 Érezhető felmelegedés

2015 Gyorsuló felmelegedés

2020 A Golf-áramlat leáll

2030 Európa hűlni kezd

2040 Világméretű felmelegedés 2050 Az óceáni vízkörzés átalakul

Szárazság, Időnként trópusi viharok Az évszakok megváltoznak Társadalmi igény a beavatkozásra Kiszámíthatatlan időjárás Pánik, élelmiszerhiány Drasztikus korlátozások Káosz

JEGYZET

Színes focivilág

Nem lehet panaszunk a labdarúgó Eu- rópa-bajnokságra, csak úgy sorjáznak a jobbnál jobb mérkőzések, a szebbnél u* szebb gólok, a káprázatos cselek, a

J5| nagy védések, van iram és jó hangulat, szóval minden, ami a futballhoz alap- ÄhjjPKajT' 1 vetően — jobb helyeken — hozzátarto■nf i zik.

Míg azonban a meccsek színvonala viszonylag kiegyensúlyozott, addig a nemzeti tizenegyet alkotók személye igencsak vegyes. Nézi a férj a meccseket, és a feleség, a csapatokban játszók neve hallatán folyton kérdez és kérdez... Mint mondjuk a Németország-Csehország mérkőzés közben, miszerint: az a Heinz, aki olyan szép gólt rúgott, ugye a német csapatban játszik? Nem, mondja a férj, ő a csehek válogatottja. És a Hübschman? Ő is cseh válogatott. Na de a Nowotny, az ugye cseh? Nem, ő a német csapat tagja. A Kuranyi és az Ujfalusi, Baros nevek hallatán is felkapja az asszony a fejét: mi is ott vagyunk az Eb-n? Nem, mondja a férj, csak vannak magyar felmenőkkel rendelkezők is mindkét csapatban. Vagy ott vannak a hollandok, angolok, portugálok, akiknél szintén ott vannak az egykori gyarmatokról származó focisták. Ez még inkább szembetűnő egy másik nemzeti tizenegynél. Meg is kérdi a feleség: ott, abban a kék mezben, az egy afrikai válogatott? Dehogyis — így a férj —, mit keresne Európa-bajnokságon egy afrikai csapat? Ők a franciák. Igaz, sok a fekete bőrű játékos, de ez nem is meglepő, ha megnézzük, ki honnan származik: van ghánai, elefántcsontparti, szenegáli, kameruni, kongói, de algériai arab származású is persze, vagy éppen nyugat-indiai, új-kaledóniai, sőt örmény is. Ám az asszony rákontráz: nem is tudtam, hogy a svédeknek pedig Szerbiában volt gyarmatuk. Miből gondolod? Hát ott játszik az az Ibrahimovics nevű játékos, akkor ő svéd gyarmatról jött, nemde? Nos, nem egészen, legyint lemondóan a férj, majd megállapítja, hátradőlve foteljében, miközben Bulgáriában gyártott Boci szeletet majszolgat Kínában készült Nike melegítőben, hogy azért tényleg, milyen színes is ez a futballvilág...

Baranyi György

Modern Robinsonok a Vörös-tengeren

Közel fele megyénkből verbuválódott annak a baráti társaságnak, amely június első napjaiban egyhetes búvártúrára indult a Vörös-tengeren. A híradásokból azóta kiderült, a felhőtlen kikapcsolódást ígérő szafari helyett mindenüket elvesztve, hajótöröttként kellett átvészelniük életük eddigi legfélelmetesebb kalandját. A nyaralás szolnoki szervezője azonban ma már nem csodálkozik ezen. A csapat rangidős búvára állítja, nem csupán hazai vizeken, de a világon mindenütt örök érvényű igazság: „Habár felül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr”.

J

únius negyedikére virradó éjszaka az egyiptomi Hurghada város kikötőjéből egy 19 fős magyar baráti társaság vágott neki a Vöröstengernek. Mindannyian a víz megszállottjai, tizenhatan tapasztalt búvárok. Köztük jó néhányan a túra egyik szervezőjének, a szolnoki Szuli- mán Istvánnak egykori tanítványai, akik mentorukkal együtt akkor még nem sejthették, néhány órán belül milyen megpróbáltatásokban lesz részük.

— Hat-nyolcméteres hullámverésben indultunk útnak. Érthető, hogy a csapat fele rövidesen a tengeribetegség jellegzetes tüneteit mutatta — emlékezett vissza a baljós előjelű eseményekre a rangidős búvár. — Én a többiekkel együtt valamivel jobban bírtam a strapát, de a hajón ide-oda szánkáz- va mi sem töltöttük valami kényelmesen az éjszakát. Megváltásként fogadtuk tehát, amikor kora reggel kikötöttünk a Hurg- hadától közel 70 kilométerre fekvő Brothers-szigetek partjainál. Az viszont ennek ellenére többen furcsál- lottuk: miért azon a helyen vetettünk horgonyt, ahol még erősen „lötyögött” a víz, miközben valamivel arrébb egy másik hajó szélárnyékban ringatózott. Ám úgy voltunk vele: a tengeren a kapitány mindenható, nem illik beleszólni a dolgába. Egyébként is ő a szakember...

Nos ezt később még több ízben is alkalma nyílt megkérdőjelezniük a magyaroknak. Először azonban csupán egy rövid közjáték borzolta a kedélyeket.

— Miután a betegeskedőket motoros gumicsónakokkal a személyzet partra fuvarozta, a hajón egy éktelen csattanásra lettünk figyelmesek — folytatta kálváriájuk történetét Szuli- mán István. - Aggódó tekintetünk láttán a kapitány megnyugtatott: jelentéktelen műszaki hiba okozta a zajt, menjünk nyugodtan merülni. S bár eredetileg ő lett volna a víz alatti „idegenvezetőnk”, a probléma elhárítására hivatkozva kimentette magát. Körülbelül háromnegyed órát töltöttünk a káprázatos élővilágot rejtő mélységben. Visszatérve ezek után nem kis meglepetést okozott a süllyedő hajónk látványa.

Utólag kiderült: a kikötőkötél valószínűleg feltekeredett a hajócsavarra, és rántott egyet rajta. Ennek következtében kiszakadt a tömítés, a hajó tatjába pedig nemes egyszerűséggel zúdulni kezdett a víz. A személyzet ugyan megpróbált cselekedni, de a szivattyúk nem működtek, és a motor is lángra kapott. Ezt követően egy klasszikus hajótörés forgatókönyve szerint peregtek az események.

A Karem ll-es elsüllyedése után négy nappal egy arab búvár is megpróbálta felkutatni a hajóban maradt értékeket. Sűrített levegős palackjával több mint hetven méter mélyre merült. A levegője azonban neki is elfogyott, így kénytelen volt „fellökni magát” a felszínre. A hirtelen nyomáskülönbség azonnal a halálát okozta: szétrepedt a tüdeje.

— Akkor már senkit sem engedtek a fedélzetre. Motorcsónakkal tettek bennünket partra úgy, ahogy voltunk, egy szál búvárruhában. A másik csoport, amelynek tagjai később indultak merülni, még ezt a „luxust” sem élA Karem II. „haláltusája"

vezhették. Több száz métert kellett úszniuk, mire az erős sodrásban kivergődtek. Végül a kapitány is menekülőre fogta. Ez volt az a pillanat, amikor mindegyikünkben kezdett tudatosulni: innen nincs visszaút. Aztán csak álltunk döbbenten, és meredten néztük, ahogy az irányíthatatlanná vált, haláltusáját vívó hajótest lassan minden pénzünkkel, papírunkkal és ruhánkkal együtt az enyészeté lesz.

A modern Robinsonok szerencséjére ez a sziget nem volt lakatlan. Működött rajta egy világítótorony, amelynek személyzetei gyakorlottan kezelte a helyzetet, és legelőször is enni adott a szerencsétlenül járt társaságnak. Mivel időközben a kapitány — felelősségének súlya alatt — teljesen meghasonlott, összeült a válságstáb. A szomszédos sziget mellől egy német csoportot szállító hajó sietett a bajba jutottak segítségére. Ennek fedélzetéről sikerült a túra egyik szolnoki résztvevőjének hazatelefonálnia. Itthon egy órán belül az egész hazai búvártársadalom értesült az esetről, és egy emberként sorakozott fel az esetleges mentőakció megszervezésére.

Ám erre végül nem került sor, mert a segélyhajóval visszajutottak Hurgha- dába, ahol viszont órákig tartott, mire igazolványaik hiányában a hatóságok megengedték, hogy partra szálljanak.

Pénz nélkül, kölcsön- nadrágban és -pólóban, sárosán, éhesen és a végsőkig kimerültén érkeztek a szállodába.

Két nap múlva Szuli- mán István és unokaöccse, a szafari másik szervezője, Nagy Sándor két ipari búvárral visszautazott az elsüllyedt hajóhoz. Menteni próbálták a menthetőt.

— Csodálkoztunk, hogy kísérőink megfelelő felszerelés nélkül, sűrített levegős palackkal vágtak neki a több mint hetven méteres mélységnek — mesélte a rangidős búvár. - A szabályok szerint ugyanis ilyen merüléshez már komolyabb légzőkészülék szükséges. De hiába figyelmeztettük helybeli társainkat.

Húsz perccel a merülés után az egyik búvárnak elfogyott a levegője. Nem maradt ideje megvárni, hogy a

A katasztrófában elsüllyedt, Karem II. névre keresztelt hajót speciálisan búvárszafarikra alakították ki. A 33 méter hosszú és 6 méter széles vízi járművet műholdas helymeghatározóval és komoly navigációs rendszerrel is felszerelték. A katasztrófát tehát nem a hiányos műszaki feltételek, hanem — a szakemberek véleménye szerint sorozatos emberi mulasztások okozták.

teste fokozatosan alkalmazkodjon a nyomáskülönbséghez, feldobta magát a vízre. Mire kihúzták, már sem a kezét, sem a lábát nem tudta mozgatni.

— Rögtön tudtuk, hogy keszonbetegséget kapott. Gyors segítségre szorult, ám a hajón nem volt oxigénmaszk — magyarázta Szulimán István. — Végül már ordítottam a kapitánnyal, hogy hívjanak helikoptert, hiszen ha a férfi nem kap elég oxigént, meg is halhat. Közben még a másik búvárért is izgultunk, aki hamarosan életjelt adott magáról. Négy óra alatt értünk vissza Hurghadába. Azóta megtudtam, a szerencsétlenül járt búvárt néhány napja kiengedték a keszonkamrából. Állítólag felépül. Ha ez igaz, akkor óriási mázlija volt.

A csoport egy hét után - a körülményekhez képest ugyancsak szerencsésen - hazaért. Az igazi küzdelem azonban csak ekkor kezdődött. Végeláthatatlan bolyongás a hivatalok útvesztőiben, amelynek tétje az igazolványaik újbóli beszerzése, és nem utolsósorban annak a több mint 30 millió forintnyi kárigénynek az érvényesítése, amely a balul sikerült kaland során hullámsírba veszett értékek szerény ellentételezését szolgálná. Szulimán István azonban most is higgadt és bizakodó.

— A honi bürokrácia nem könnyíti meg a dolgunkat — állítja. — Persze azért akadnak kellemes csalódásaink is. A túrát szervező utazási iroda segítőkészsége például ilyen. A történtek persze ezenkívül is komoly tanulságokkal szolgáltak. Ám mind közül számomra talán a legfontosabb: hajótörésünket emberi mulasztás okozta. A Vörös-tenger és Egyiptom nem tehet semmiről. Éppen ezért a társaság egy részével együtt magam is úgy gondolom, ha egy mód van rá, legkésőbb ősszel visszatérünk... Bugány János

Újlaki Csaba szerint akár csillagászati okok is vezethetnek Földünk éghajlatának megváltozásához FOTÓ: CSABAI ISTVÁN