Új Néplap, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)
2004-06-21 / 143. szám
4. OLDAL MEGYE I T Ü KÖR 2004. Június 21., hétfő- ERDEKESSEGEK Veszélyes motorosok Szinte lehetetlen tetten érni a száguldozókat Megyei információ Néhány héttel ezelőtt meghalt egy motoros fiatalember, a napokban pedig két másik súlyosan megsérült. Anélkül, hogy firtatnánk, a konkrét esetekben ki tehető felelőssé a balesetekért, tényként állapíthatjuk meg: manapság komoly gondot és nagy veszélyt jelentenek a motorosok a közlekedésben. A megyei rendőr-főkapitányság közlekedési szakemberei bárhogy is törik a fejüket, miként lehetne elejét venni az újabb és újabb tragédiáknak, sajnos nem juthatnak olyan megoldásra, ami egy csapásra megváltoztatja a helyzetet. A rendőri ellenőrzéseknek is vannak határai, és az esetleges felelősségre vonások sem oldanak meg mindent, így anélkül, hogy meg akarnák sérteni az egyre terebélyesedő motorostársadalmat, figyelmeztetnek a veszélyekre. A megyei forgalom-ellenőrző alosztály vezetője, Kaizer Attila őrnagy elmondta, a balesetek kiBALESETET OKOZÓ MOTOROSOK2003. június 15-ig: 6 2004. június 15-ig: _______9_ me netelétől és a felelősség melletti állásfoglalástól függetlenül megállapítható, hogy szinte valamennyi motorosbalesetben jelen van a gyorshajtás és a nagy teljesítményű járművekkel való virtuskodás. Ezek borzasztó veszélyt jelentenek magára a motorosra, de a közlekedés többi résztvevőjére is. Az utcai kaszkadőrjeleneteket szemlélve úgy tűnik, mindez nem tudatosult a fiatal, járművezetői gyakorlattal alig-alig rendelkező motorosok körében. A közlekedés veszélyein túl ez a fajta viselkedés mindennapos problémát okoz az otthonaikban nyugalomra vágyó emberek számára is. Kaizer Attila tájékoztatása szerint nyáron napi rendszerességgel kapják a lakossági jelzéseket az utcákon versenyző motorosokkal kapcsolatban. Nem titok, hogy a jelenség ellen nem egyszerű a küzdelem, a gyorshajtókat pedig szinte lehetetlen tetten érni, már csak azért is, mert a traffipaxos ellenőrzéseket, azok helyét a jól működő hírláncon keresztül messze elkerülik azok, akik nem a közlekedésre, hanem a versenypályának használják a közutakat. HGY Az összetartozás seregszemléje Tiszafüred Szokták mondani, hogy az évek óta ismétlődő rendezvényekkel kapcsolatosan hajlamos az ember a sablonok csapdájába esni. Nincs ez így az immáron nemzetközivé minősült Tisza-tavi Nyugdíjas Művészeti Fesztivál esetében, hiszen annak résztvevői mindig szolgálnak szívmelengető újdonságokkal és meglepetésekkel. Elöljáróban talán elég idézni az Idősek és a Nyugdíjasklubok „Életet az Éveknek” Országos Szövetsége örökös és tiszteletbeli elnökének, Krízsán Sándornak a megnyitójából azt a mondatot, amely az összetartozás ünnepi seregszemléjén a barátság fesztiváljának nevezte a rendezvényt. A szívmelengető újdonságok részeként szólni kell az új arcokról, melyek jelenléte idén rekordnagyságúvá tette a mezőnyt. „A fél ország itt van” — említette ünnepi köszöntőjében a szervezésből jelesre vizsgázó szakmai stáb, azaz a helyi Művelődési Központ igazgatója, Labancz Ignác, aki több mint hatvan településről közel nyolcszáz fellépő vendéget üdvözölhetett az intézmény udvarán. A másik meglepetést az egyre igényesebb és színvonalasabb produkciók mellett az szolgáltat ta, hogy a világot jelentő deszká kon kívül is teljes értékűvé vált a két nap: a viszontlátás örömével, az új barátságokkal, az egyre szélesedő testvérkapcsolatokkal, s azzal a sikerélménnyel, ami valóban életet adhat a szépkorúak éveinek. Talán úgy is, hogy a rájuk figyelők jobban megbecsülik a múltat, azaz a tisztesseggel és becsülettel ledolgozott és átélt évtizedeket, megtisztelik a jelent, azaz az éltes közösség ma is példamutató aktivitását, s reményt adnak a jövőhöz, melynek nyugalmát megszolgálták a fesztivál résztvevői. PM Szerettem kiállítást rendezni” „Hetvennél több publikációm van, de jobban szerettem kiállítást rendezni” FOTÓ! CSABAI ISTVÁN Szlankó István negyven évig dolgozott a Tiszazugi Földrajzi Múzeumban, ebből harmincötig igazgatóként. Tiszaföldvár- Hogyan választotta a muzeológus hivatást?- A pályám elég kanyargósán indult. Tiszaföldváron érettségiztem, de már diákként segítettem Varga Lajos tanár úrnak, aki földrajzot tanított, és később a tisz'aföldvári múzeum alapítója lett. Grafikonokat, térképeket rajzoltam neki, fotóztam... Érettségi után kitanultam a fényképész szakmát.- Ha már diákkorában ennyire érdeklődött a természettudományok iránt, miért pont a fényképészetet választotta?- Érettségi után úgy gondoltam, egy életre elegem van a tanulásból. Később revideáltam ezt a nézetemet, először Szegeden a főiskolát végeztem el földrajz-rajz, majd az egyetemet is földrajz szakon. Közben azonban már a múzeumban dolgoztam.- Hogyan jött létre a Tiszazugi Földrajzi Múzeum?- Varga Lajos 1956-ban kezdte szervezni, az első kiállítás 1959-ben nyílt meg, ennek az előkészítésében már részt vettem amolyan segédmunkával. 1960. október 1-től dolgoztam a múzeumban, és 1965-ben neveztek ki az igazgatójának, amikor Varga Lajos leköszönt.- Mi vonzotta a múzeumi munkában?- Mindig csodáltam azokat a kutatókat, akik képesek voltak reggeltő! estig ülni mondjuk egy levéltárban, és jegyzetelni, de én erre nem vagyok alkalmas. Jobb volt jönni-menni, a területen kutatni vagy kiállítást rendezni, akár fúrni, faragni, fűrészelni, paravánokat készíteni, villanyt szerelni. Szerettem kiállítást rendezni, inkább megrendeztem tízet, mintsem megírtam volna egy tanulmányt. Doktori disszertációnak témaként felajánlották Szegeden, hogy elemezzem a Tisza menti homokmintákat Tiszafüredtől Szegedig, de távol állt tőlem, hogy néhány kilométerenként mintákat gyűjtsék, azután elemezzem ezeket az egyetemen. Nem tudtam egy téma mellett lehorgonyozni, sokféle dolog érdekelt, de az igények is sokfélék voltak.- Vannak azért publikációi?- Hetvennél több publikációm van, de ezek mind viszonylag rövid írások, és többféle területet érintenek. Egyszer egy ötoldalas írás alapján egyórás előadást tartottam. Kértek, hogy a szóban elmondottakat írjam le és jelentessem meg. Azt válaszoltam, hogy az öt oldal a lényeg, abban minden benne van, a többi csak körítés volt, minek azt megjelentetni. Körülbelül ötvenhatvan kiállítást rendeztem, vagy részt vettem a rendezésükben, én ezeket is tartom annyira, mint a publikációkat.- A Tiszazugi Földrajzi Múzeum a megye egyetlen tisztán természettudományi múzeuma. Hogyan illeszkedik a megyei múzeumi szervezetbe?- Egy kicsit mindig kilógtunk a sorból, a többi múzeumban a néprajzi, a történelmi, a régészeti terület dominált, azok munkatársai találkoztak, megosztották egymással a gondjaikat, mi viszont nem nagyon tudtuk, hogy tanácsért hova forduljunk, kicsit magunkra voltunk hagyatva.- Négy éve nyugdíjban van. Dolgozik még valamin?- Kapok fölkéréseket, például több írásom megjelent a Tiszaföldvárról szóló kötetben, írtam a gimnázium évkönyvébe, a múzeum kiadványában Varga Lajosra emlékeztem. Rövidesen költözködik a Tiszazugi Földrajzi Múzeum, a költözésben is segítek. A nyugdíjazás egyébként nem okozott törést az életemben, készültem rá. Van egy kis szőlőnk, van egy unokám, akivel sokat foglalkozom. Egész életemben szerettem barkácsolni, kilenc éves koromban anyák napjára fakanalat faragtam édesanyámnak ajándékba. Most fát esztergálok, hintalovat meg villanyautót csináltam az unokámnak... b. a. Jobb- és balkezes polipok Zoológusok felfedezték, hogy a legtöbb polip előnyben részesíti valamelyik karját a többivel szemben. Most először sikerült a karok használatával kapcsolatban valamilyen összefüggést kimutatni. Ruth Byrne, a Bécsi Egyetem kutatója felismerte, hogy a polipok egy ismeretlen zug vagy hasadék felfedezésére mindig ugyanazt, a kedvenc karjukat használják. Megfigyelését az Állati Viselkedéskutató Társaság éves találkozóján tette közzé a napokban Mexikóban. A polipok mind a nyolc karja egyformán ügyes, mindegyik ugyanolyan feladatok végrehajtására képes. Eddig a kutatók semmilyen különbséget nem mutattak ki a karok funkciója terén. Ezért úgy vélték, hogy a polip mindig azt a karját használja, ami éppen „kéznél van”. És valóban, a polipok egyik kedvelt vadász stra téglája, hogy egy szikla tetejére vetődve maguk alá görbítik az összes karjukat, megragadva mindent, ami az újukba akad. Amikor azonban Byrne és munkatársai ismeretlen tárgyakat helyeztek a polipok medencéjébe, vagy T-alakú üreget mutattak nekik, hogy fedezzék fel, az állatok egy kiválasztott karjukat alkalmazták a vizsgálódáshoz. Sőt, a tárgyakkal való tevékenységhez két vagy három karjuk meghatározott kombinációját alkalmazták. A kedvenc kar általában elöl található. A hátulsó karok pedig gyakran szolgálnak helyváltoztatásra, így ilyenkor a lábak szerepét töltik be. Byrne szerint a kedvenc kar kiválasztását a gyakrabban használt szem határozza meg. Kimutatták, hogy a polipok az esetek többségében egyszerre csak egy szemüket használják, 92 százalékuk pedig számottevően gyakrabban használja egyik szemét, mint a másikat. A kedvenc szemmel azonos oldalon található a kedvenc kar. Az emberektől eltérően, a polipok között nem beszélhetünk oldalpreferenciáról. Az állatok ötven százalékának kedvenc karja a jobb oldalon, másik ötven százalékának a bal oldalon található. ■ BOGARASOK TALÁLKOZÓJA. A mezőtúri halfőző verseny egyik üde színfoltja volt a Volkswagen Bo- garak bemutatója, melyek között nyitott tetős is akadt. ______________________fotó: mészáros jános „R epülő patkányok” Belefáradva a több ezer galamb utáni takarításba, a párizsi Francia Nemzeti Könyvtár egy, a „repülő patkányokra” éhes vadászsólymot alkalmazna. Egykor London polgármestere nevezte a galambokat repülő patkányoknak, és az ellenük folytatott többfrontos küzdelemben a brit főváros is segítségül hívta a vadászsólymokat. Most a párizsi könyvtár vezetősége döntött úgy, hogy a modern épületegyüttes a jövőben egy vadászsólyomnak is otthont biztosít. A várva várt ragadozónak különleges mesterséges fészket építettek az épület négy, nyolcvan méteres tornya közül az egyikre. A fészket egy bénulásban alakították ki, alját homokkal fedték be. A vadászsólymok nem építenek saját fészket, inkább magasan fekvő szirteken, sziklafalaknál keresnek menedéket. Franciaországban csaknem háromezer vadászsólyom él, mindegyik látása borotvaéles, így jó eséllyel hamar kiszúrják a fészket - és remélhetőleg a bő- séges táplálékforrást is. ________■ Ne mzetközi Titanic-egyezmény Az elsüllyedt Titanic roncsának védelmére írt alá egyezményt az Egyesült Államok és Nagy-Britannia. Az egyezmény célja, hogy biztosítsa a víz alatti roncsot a fosztogatóktól és a további károsodásoktól. A szabályozás értelmében a terület látogatását szigorúan fogják ellenőrizni, az elsüllyedt hajóról pedig csak meghatározott eljárással lehet tárgyakat a felszínre hozni, s mindig azzal a kikötéssel , hogy a nyilvánosság számára közszemlére kell tenni. Az egyezmény akkor lép hatályba, ha a két szerződő állam törvény- hozása azt elfogadja. A különös szerződés létrehozását Robert Ballard kutató, a Titanic megtalálója kezdeményezte — a szakértő ugyanis ebben a hónapban alámerült a roncs megszemlélésére, és azt állapította meg, hogy mind a természeti erők, mind a tengeralattjáróval fosztogatók károkat tettek a legendás óceánjáróban. Ballard elmondta: az egyezményt Oroszországnak, Franciaországnak és Kanadának is alá kellene írnia, ők ugyanis azok az államok, amelyek rendelkeznek a roncshoz lejutást lehetővé tevő tengeralattjárókkal. A Titanic 1912. április 15-én süllyedt el a kanadai Newfoundland partjainál, 1500 utas veszett oda a tengeri tragédiában. Ma az óceánjáró roncsa a tengerszint alatt négy kilométerrel fekszik a tengerfenéken. KÍVÁNCSI GÓLYA. A Tisza és Zagyva torkolatánál türelmesen várakozó gólya figyeli a horgászokat, hátha neki is jut valami finom falat. FOTÓ: MÉSZÁROS
