Új Néplap, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-03 / 128. szám

4. OLDAL

A

SZERKESZTŐS É G

POSTÁJÁBÓL

2004. Június 3., csütörtök

LOVAGOLTAK. Nagyszabású gyermeknapi rendezvényt tartottak nemrég a szolnoki Árnyas óvodában. A délután színfoltját az egyik szülő, Gáspár Csaba pónilovai jelentették, amin a gyerekek kedvükre lovagolhattak. (BEKÜLDÖTT FOTÓ)

Szórakozóhely és a szomszédok

A megyeszékhely belvárosában lakunk. A kellemes hely azonban kellemetlen dolgokkal jár az utóbbi időben. Velünk szemben üzemel egy klub, s megnyitása óta oda az éjszakai nyugalmunk, pihenésünk. Szomorú, hogy a belvárosban este tíztől hajnalig fiatalok hangoskodnak, trágárkodnak a diszkóból hangzó, dübörgő zene mellett, s a környék reggelenként kultúrálatlanul koszos, egészségtelenül összepiszkított.

Félünk, hogy a nyár közeledtével - amikor éjszaka egyébként nyitottak az ablakok — mi történik, hiszen az egészségesek is, de a szívbeteg szomszédok, kisgyerekek még nehezebben viselik el az éjszaka hangoskodókat, a mások szórakozásával járó zajt.

(NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN)

Levélírónk panaszával Szolnok Megyei Jogú Város aljegyzőjéhez fordultunk, aki többek között az alábbiakat válaszolta:

. . .„ Az említett szórakozóhely üzemeltetője a többször módosított (4/1997. (I. 22.) Kormányrendeletben előírtaknak eleget tett, illetőleg megfelelt a jogszabályban előírt feltételeknek, ezért működési engedélyét 2002. november 8- án kapta meg.

... A bejelentés alapján a hivatal munkatársai éjszakai ellenőrzést tartottak a társhatóságokkal közösen, és vizsgálták az üzlet működési engedély szerinti működését. Megállapították, hogy az üzlet a jogszabályokban foglalt előírásoknak megfelel. Egyúttal az ellenőrzéskor felhívták az üzemeüe- tő figyelmét, hogy a vendéglátóegységet köteles úgy működtetni, hogy

a környékbeli lakók nyugalmát ne zavarja.

.... Az üzlet szomszédságában élő állampolgároknak joguk van csendháborítás miatt szabálysértési feljelentést tenni az elkövetőkkel szemben, tanúkkal alátámasztva Ezen túlmenően amenynyiben a zavaró hanghatások továbbra is fennállnak, lehetőségük van a hivatal szabálysértési hatóságánál bir- tokvédelmi eljárást kezdeményezni.

Az üzlet működését (a városban valamennyi üzlettel együtt) a polgármesteri hivatal munkatársai a társhatóságokkal közösen a jövőben is rendszeresen ellenőrizni fogják, és az engedélytől eltérő működés, illetve a környék lakói nyugalmának zavarása esetén a szükséges hatósági intézkedést megteszik.

______________________DB. MOLNÁR TIBOR"

SÉ

TAHAJÓZTUNK A TISZÁN. Má

jus 13-án a szolnoki Egyesített Szociális Intézmény idős lakói, klubtagjai és dolgozói hajókiránduláson vettek részt. A szolnoki hajóállomásról induló, mintegy másfél órás sétahajózás a Tiszán páratlan élmény volt minden résztvevőnek, hiszen a folyó közepéről gyönyörködhettünk a város és környéke látképében. A hajón ajándékműsorral kedveskedett Sülyi Károly, Dalos Gizella és Murányiné Bodnár Mária, akik a kirándulás kellemes hangulatát segítették elő, s felejthetetlenné tették a kellemes napot. (Beküldött fotó)

EGYESÍTETT SZOCIÁLIS INTÉZMÉNY LAKÓI, KLUBTAGJAI SZOLNOK

A szépség nem minden

Környékünk, a Széchenyi körút és tájéka kulturáltnak, kellemes zöldövezeti lakókörnyezetnek ismert Szolnok városában. Szépen gondozott elő- és hátsókerteket láthat az erre sétáló.

Rendezett külsejű emberek igyekeznek otthonukból reggel munkába autókkal, autóbusszal. Látszólag minden ideális. A hétvégeket, mint egy nyaralóövezetben, úgy lehet eltölteni. Ki lehet próbálni az állattartási hobbit, lehet aranyos cicákat, kutyákat tartani, s ezzel is az itt lakók életminőségét emelni. Igen, ez az első benyomás, amikor az ember először erre jár.

Egymást csak a szomszédok ismerhetik. Ugyanazok, akik reggel sietnek kulturált külsővel, s azok, akik maradnak otthon, ebben a

szépen gondozott környezetben. Mi, itt lakók különbözőek vagyunk, de egy környezetben élünk, ezért a kulturált környezet kulturált viselkedést, alkalmazkodást is feltételez, tiszteletben tartva egymás „hóbortjait”. Ha nem, azon sem lehet manapság meglepődni, hiszen a csapból is az folyik, a televízióban s a mozivásznon is az látszik, hogy az emberek ahol és ahogyan lehet, bántják egymást, különböző fondorlatos módszerekkel. Mit tehet a kisember az apró bosszúságokért, aki nem szólhat bele közvetlenül az emberek életminőségébe, azonban ezen a környéken lakik?

Néhány egyszerű receptet javaslok - mindennapi tapasztalataimra alapozva - a velem nem együtt gondolkodó embertársaimnak. Próbálják meg a szép lakókörnyezetüket, a szomszédaikat úgy elviselni, amilyen, és minden szomszédot, egymást tiszteletben tartani - s nem zavarni, keseríteni a mindennapi életét a másként gondolkodóknak. Például ne pusztítsák el méreggel egymás cicáját, kutyáját, s ne telepítsenek sövényt közös területre, hogy más lakók arra ne járhassanak, vagy különcként ne építsenek személyre szóló szalonnasütőt a közös területre, esetleg ne bömböltessenek magnót harmadik szomszédig hallhatóan, és sorolhatnám még tovább.

Nem vagyunk egyformák, s békében, kulturáltan kellene egymás közelében élnünk. Olyan módon, amilyennek kívülről látszik az erre sétálónak ez a szép városrész.

__________(NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN)

A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje.

Tíz körmükkel a földet kaparták

Visszaemlékezés a szolnoki vasútállomás hatvan évvel ezelőtti bombázására

Akkor, aznap hatvan évvel ezelőtt még több száz kilométerre húzódtak a frontok, de az éjszaka folyamán, főleg a reggel bekövetkezett szőnyegbombázás közvetlen közelünkbe hozta a háborút. Ezen a napon, 1944. június 2-án reggel hét óra körül a Budapest I. Rádió megszakította adását, és légi veszélyre figyelmeztetett a délnyugati országhatár teljes szélességében, majd nem sokkal később a nagyobb fokozatra, légiriadóra: Bácska, Baja, Kanizsa, Pécs, Zala megyékre és városokra. A felsorolásból már nyilvánvalóvá vált és kikövetkeztethető volt, hogy több repülőkötelék tart az ország belseje felé. Ezek a repülőgépek — többségében négymotoros nehézbombázók voltak — már a szövetségesek által elfoglalt olasz területekről szálltak fel, különböző támaszpontokról és részben az Adria, majd országunk fölé érve, a Balaton térsége fölött egyesülve, a Duna—Tisza „szalagjára” rátérve indultak céljaik felé...

(BEKÜLDÖTT FOTÓ)

A történet ott kezdődött, hogy éjfél körül néhány zavaró repülő a város fölött kioldotta bombáit, amelyek néhány házat leromboltak, és több halálos áldozatot is követeltek.

A nevezetes napon Magyarország fölött szikrá- zóan napos, derűs volt az ég. Nyolc óra előtt szólaltak meg a légiriadót jelző szirénák szaggatott hangjai városunkban, Szolnokon. Ezután hosz- szú-hosszú percekig elképesztő csend lett. Majd fölülről idegtépő zúgás hallatszott. Fönt a magasban délkeleti irányból apró, ezüstösen csillogó repülőgépek sokasága közeledett, szabályos kötelék alakzatban. Még látszottak a légvédelmi Bo- fors-ütegek pamacsai messze a gépek alatt, majd a jelzőbombák után elkezdődött a tömegével hulló bombák vérfagyasztó, fülsiketítő süvöltése, dobhártyarepesztő robbanásai. A „tánc” alig néhány pedig tartott, majd ismét síri csend lett, amelyet néha szakított meg egy-egy robbanás a vasúti rendező-pályaudvarból.

Ezen a napon Szolnokot 130 gép támadta három hullámban, és 870 bombát dobtak le - közölték később hivatalos helyről. A légiriadó lefújása után is robbantak időzített bombák, tartály- kocsik és lőszeres vagonok. A Liget utca és a Levente utca sarkán állt Antal Gyula boltos háza, amelyet egy vasúti vagonkerékpár rombolt le. Ennek az egytonnás tengelyes kerékpárnak legalább 150 métert kellett repülni arra a helyre!

A város lakossága valamilyen oknál fogva nem volt felkészülve erre az eseményre, amely egyik percről a másikra helyükbe hozta a háborút.

A lebombázott, letarolt városrész látványa borzalmas volt. A vasútállomás'előtti utcák közül a Liget utca, Lehel utca, MÁV-kolónia, Báró Jósika utca, Mátyás király utca, Levente utca, Szép utca, Géza út házai nagyobb részt elpusztultak, de amelyek nem kaptak találatot, azok is olyan sérülést szenvedtek a légnyomástól és a föld rengésétől, hogy lakhatóságuk veszélyes volt. A közvetlenül az első sínpár mellett épített német egészségügyi fertőtlenítő fabarakkok teljesen leégtek. Hőtől összezsugorodott vaságyakban szénné égett emberi maradványokat lehetett látni. A bombák által kiforgatott föld nedves szaga keveredett az égő anyagok fojtó füstjével.

A támadás után „valahonnan” előbújt szülők keresték gyermeküket, gyermekek a szüleiket, sokkos állapotban. Lehetett látni a tíz körmükkel földet kaparó emberek kutatását, vélt helyen a romok alatt rekedtek után. Voltak olyanok, akik egyszerűen nem tudták, hol keressék házukat, volt otthonukat a földdel egyenlővé tett utcák helyén. Nem volt támpont, hogy hol keressenek, csak álltak a romok tetején körbe-körbe forogva, valamilyen ismertető jelet vagy tárgyat keresve. A környéken a lakosság részére légoltalmi óvóhely csak a félig kész közgazdasági iskola alagsorában volt, mintegy 400 fő befogadására, de ez is szűkebb lett, mert a város 75, nagy értékűnek tartott festményei megóvására annak egy részét lefoglalta.

Ilyen volt hatvan évvel ezelőtt, 1944. június 2-a Szolnok város történelmében, ami csak a kezdet volt, 8 óra 25 perctől.

SZŰRÖVECZ PÁL, SZOLNOK

Hol voltak a légvédelmisek?

Azon a hatvan évvel ezelőtti napon ragyogó napsütéses reggelre ébredtünk, de a hangulatot elrontotta a rádióbemondó hangja: Bácska, Baja, Szeged, Szolnok - légi veszély, majd ismételte: Bácska, Baja, Szeged, Szolnok légiriadó, légiriadó! Kiugrottunk az ágyból, s láttuk, hogy odakint az égbolt telistele repülővel, mértani pontosságú távolságban egymástól, de már robbantak is a ledobott bombák, azt se tudtuk, mit csináljunk. Beszaladtam a szobába ablakot nyitni, ám ahogy hozzáértem, az a légnyomástól magától kilódult, és már láttam is a fekete füstöt, amint keveredett a vörösen égő lángnyelvekkel, mikorra a másik ablakot kinyitottam. Férjemmel és kisfiámmal lementünk a légópincébe, ahol — mivel víz állt az alján - téglákon álltunk. Szörnyűséges rémület lett úrrá ott mindenkin. Később, 11 óra körül mentünk föl, mert az akkor tíznapos kisbabámat meg kellett etetnem. A bombákat talán tíz perc alatt leszórták, de nem mind robbant fel azonnal, az utána következő huszonnégy órában rövidebb-hosszabb időközönként, és még éjjel is hallottuk. De hol lehettek a légvédelmiek, merthogy egyetlen légvédelmi ágyú sem lőtt a repülőkre?!

Mintegy 800 méternyire lehettünk a vasútállomástól - amely a fő célpont volt. Ott a németek barakképületei voltak. Láttuk, hogy sok-sok férfi meztelenül futott, de felöltözöttek is, kis batyukkal. A menekülők elmondták a rémületet, amelyet átéltek, sokan véreztek, különféle sebesüléssel menekültek. Délután a férjem szüleivel, a legfontosabb holmijainkkal elmentünk egy malomszögi gátőrházba, ahol szívesen láttak. Borzalmasan féltem. A Zagyva partjáról, a gátról látszott az állomás körüli fekete füst és a lángok. Másnap Kiskőrösre utaztam a kisfiámmal édesanyámhoz. Úgy hat kilométer távolságra lehetett Pest felé Paládics-puszta, addig jött a vonat, és visszatolatott.

Az állomás épületét annak ellenére, hogy nagyrészt sérült volt, kevésbé érte a találat - az óra, mintegy me- mentóként 8.35-kor állt meg -, a vágányokat azonban igen, és az állomás városi oldaláról két utca, a Liget és a Báró Jósika nevű és még sok-sok ház eltűnt. Errefelé évekig csak a hatalmas bombagödrök és az ég felé meredező kémények voltak láthatóak.

DARÖCZI ANNA KRISZTINA, KECSKEMÉT

A vasútállomás előtti MÁV-kolónia családi házai a bombázás után. A háttérben a MÁV-víztorony látható (BEKÜLDÖTT FOTÓ)

Az angolszász légitámadás pusztításai a szolnoki pályaudvaron