Új Néplap, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-12 / 136. szám

4. OLDAL TÜKÖR 2004. Június 12., szombat MEGYEI Szamarasincs apostoltanonc Szolnokon járt a 75 esztendős erdélyi költőfejedelem, Kányádi Sándor A muzikális polgármester „ Szabadabb vagyok, mint az államférfiak, gyalog is járhatok s őrizet nélkül. Aki a porból vétetett, az út porával könnyen összebékül..." (Zarándokút) Az ünnepi könyvhét méltó gálája Kányádi Sándor színrelépése volt a szolnoki Városi Művelődési és Zenei Központban. A napok­ban 75. születésnapját ünneplő Kossuth-dí- jas költő - akinek Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal ki­tüntetést adományozta most — lélekmelen gető órákat nyújtott hallgatóságának - aho­gyan illetni szokta őket: a karonülőtöl a bot­ra támaszkodóig. A magát szamarasincs apostoltanoncnak tartó költőfejedelem elő­adásaival a világot járja, élményt nyújtva a magyar- és az idegért ajkúnak egyaránt. A Kolozsvárott élő Kányádi Sándor újabb verseskötetei is megjelentek a könyvhét alatt, amely esemény vegyes érzelmeket táplált benne: - Úgy tudom, hogy új köte­tek tekintetében a legnagyobb méretű könyvhétnek örvendhettek a határon innen élő magyarok, ám tapasztalatom, hogy az eddigi volt a legérdektelenebb. Változik a világ, s hogy jó, vagy rossz irányt vett-e, nem tudom, csak azt, hogy fogyatkoznak a szépirodalom olvasói. Azon ékelődtem idefele jövet, hogy míg a könyvhetet szinte szó nélkül lezárta a magyar sajtó, addig az amerikai hokibajnokságra, vagy Ronald Reagan halálára napokig oldalakat szántak a lapok. Nem beszélve a valóságshow-k tör­ténéseiről. Mindezekkel együtt pesszimista azért nem vagyok, inkább iróniával tekin­tek a világra. Legtöbbször öniróniával. Aki a saját esetlenségén nem tud kacagni, az a Névjegy Kányádi Sándor (Nagygalambfalva, 1929) 1954-ben szerzett magyar szakos tanári oklevelet a ko­lozsvári egyetem bölcsészkarán. 1950 óta Kolozsvárott él. Egy ideig a kolozsvári Utunk, majd a Dolgozó Nő, vé­gül a Napsugár című gyermeklap szerkesztője. Az erdé­lyi líra élő klasszikusa, versei nagy visszhangot váltottak ki az olvasóközönségben azáltal is, hogy szívósan járja a vidéket, elsősorban iskolákban, a gyermektársadalom­ban érzi otthon magát, mondja és szeretteti meg a ver­set. Drámaírói munkássága, műfordítói tevékenysége je­lesül egészítik ki e nagy formátumú alkotó életművét. másokét sem érti meg. Az én legnagyobb fájdalmam például az, színésztanoncként kiderítették rólam, hogy botfülem van. Én erről mit sem sejtettem, de tanáraim ezt mondták. Pedig nagyon szeretem a muzsi­kát, de hát ha már nem hallathattam a han­gomat, kompenzációként írtam a ritmusos verseket. Meg persze azért, mert a Napsu­gár című gyermeklapban ilyeneket rendel­tek meg tőlem. A kenyerem javát ebben a szerkesztőségben ettem meg, itt születtek meg a legkisebbeknek szóló ártatlansága­im. Visszatérve a fals szólamjaimra, azzal vigasztaltak a pályatársaim, hogy annak idején Petőfit is leparancsolták a színpad­ról, amikor nótába kezdett, Babitsnál meg csak a szövegről lehetett tudni, hogy a Him­nuszt, vagy a Szózatot énekli — ékelődött saját magán az erdélyi költő. Kányádi Sándor verseinek azonban még­iscsak minden sora hangjegyekért, dalla­mokért imádkozik. S ha már a születésna­pos a hangszálainak rezegtetését nem kí­vánta megosztani hallgatóságával, megtet­te azt Huzella Péter Kossuth-díjas előadó- művész, aki gitárkísérettel tolmácsolta a gyermekek és a felnőttek által jól ismert Ká- nyádi-rigmusokat. A könyvhét tehát csend­ben elmúlt, ám ez az este örök nyomot ha­gyott a gálán résztvevőknek... ,,...nem marad-e sziklára hullt magokként vajon terméketlen mit egy hosszú életen át' a jövendőnek elvetettem...” (Szelíd fohász) MÉSZÁROS GÉZA A cirkusz sztárja Koncsecskó Tamás 29 éves, szolnoki. Noha nem végezte el az artistaképzőt, a most Szol­nokon szereplő Eötvös cir­kusz egyik sztárja a 180 centi magas, 78 kilós fiatalember. Csodálatos BMX-kerékpárjával keresi a kenyerét esténként a po­rond nézői előtt. Tíz éve kerékpá­rozik komolyabban: pörög, forog előre-hátra egy árva keréken a mintegy nyolc-tízperces műsorá­ban. Ebben az akrobatikus talaj kategóriában többszörös orszá­gos bajnok és az egyik bemuta­tón figyelt fel rá Eötvös Tibor, a cirkusz igazgatója. Szerződtette erre a szezonra, tavasztól tél ele­jéig. Tapsoltak már neki Dunake­szin, Salgótarjánon, Balassagyar­maton, Jászberényben és most a lakóhelyén, Szol­nokon. Napinégy-ötórás edzés szükségelte­tik ahhoz, hogy megfelelő formá­ban legyen. Meg kitartás, elhivatott­ság, adottság, meg­felelő egyensúlyér­zék. Nehezek, ko­miszul nehezek ezek az egy keré­ken előadott mu­tatványok és bi­zony olykor edzé­seken előfordul: nem ott és úgy ér talajt, ahogy sze­retné. Fellépése­ken ilyesmi nincs, ott már egy picike lábletevés is tilos! A barátnője is szol­noki, pedagógus Szandaszőlősön. Tamás örül a cir­kuszi fellépési le­hetőségnek, de tisztában van vele, az artistaszakma nem időtlen. Ezért suliba is jár, egy PR szakreferensi isko­lába. NAGYKÖRŰ. Öt év használatra Vackor buszt nyert a nagykörűi önkormányzat a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium pályáza­tán - tudtuk meg dr. Varga Zoltán körjegyzőtől. Az autóbusz tulaj­donképpen vándor játszóház, 1,2 millió forint értékű játékkal és két számítóé : felszerelve. Az autóbusz üzemeltetésével Nagykörű és ■1 i ző települések fiataljainak kívánnak tartalmas időtöltést biztosítani ifjúsági rendezvényeken. Márki Sándor, Kunmadaras polgármestere rendszeresen szerepel, fellép egy zenekar­ban.- A zene nekem mindent ad, amit szóban nem tudok elmon­dani. Örömöt, bánatot, szenve­dést, hitet, reményt, szóval, ami kell a teljes emberi élethez — mondta. Valahogy már fiatalon készte­tést érzett a muzsikálás iránt. Akadt a családban egy juhász, aki ha békésen legelésztek a gyapjasok, tárogatózott. Hol sírt, Egyébként a zenekarunk négyta­gú. Nagy Csaba, Szántó János, Hann Mihály és én. Rengeteg he­lyen felléptünk már eddig. Nem beszélve a lakodalmakról, mert azoknak se szeri, se száma. Re­mek kis társaság, hiszen egy hú­ron pendülünk.-És a képviselő-testület? — Ez már bonyolultabb, mivel jóval többen vagyunk. Ennek el­lenére, ha hiszi, ha nem, adóssá­gunk egy fillér sincs. Sőt van egy csomó elképzelésünk gyarapo­dásra, fejlesztésre.- Régi kérdés, mi lesz a repülő­Márki Sándor polgármester és az egyik kedvenc hangszere a szaxofon fotó: bakos hol nevetett a hangszer a kezé­ben és a folyton folyvást másfe­lől fújó szél messzire vitte a ze­nét. Ekkor érlelődött meg benne a gondolat, hogy a népi hangsze­res játék lenyűgöző, mert min­denfajta érzelmet ki lehet fejez­ni vele. Tízéves forma lehetett ekkor és először egy furulyából igyekezett kicsikarni a benne lé­vő sok dalt. Egyre többet, egyre szebben csalta ki a melódiákat, majd váltott. Következett a táro­gató meg a szaxofon. Hogy mi a kedvenc nótája, dala?- Az érzelgősebbek lepnek meg igazán, mert szerintem ezekben benne rejtőzik a rég­múlt és a ma magyar valósága. térrel, amelyik önkormányzati tulajdonú?- A 768 hektáros területre most készül egy úgynevezett megvalósíthatósági tanulmány, párhuzamosan a nagyközség rendezési tervével.- Mikor tudhatunk erről az iz­galmas témáról bővebbet?- A hónap végére, a jövő hó­nap elejére. Stílszerűen egy gépmadárról szóló operettrészlettel búcsúzik tőlünk szaxofonon, ha már olyan szerencsések (vagy sze­rencsétlenek?), hogy egy repülő­térrel is rendelkezik az önkor­mányzat... D. SZABÓ MIKLÓS Hajnalék huszonhét gyermeke Rendkívüli lelkierővel végzi példamutató szolgálatát a ti­szafüredi Hajnal család. Szülő nélkül maradt újszülötteket vesznek gondozás alá, hogy néhány év múlva e kisgyerme­kek majd más családokhoz kerüljenek. Sokáig szülésznőként dolgozott Hajnal Andrásáé, aki 1995-ben munkáját hagyta hátra a hivatásos nevelőszülői szolgálatért. Egy sa­ját lány és egy fiú repült ki akkor a családi fészekből, így a felnőttek elhatározták, hogy társadalmi szükségletből, de inkább a gyer­mekek iránti szeretetből a máso­két is felnevelik. Arra vállalkoz­tak, hogy újszülötteket fogadnak magukhoz, hogy a kicsiket felké­szítve a családi közösségbe való beilleszkedésbe, néhány év múl­va a nagyobbacskákat nevelőszü­lők gondozása alá helyezzék őket. — Két kisgyermekkel kezdtük, s majd megszakadt a szívünk, amikor a programhoz illeszkedő­en továbbadtuk őket egy másik családhoz - sírja el magát kis hí­ján az asszony. — Azóta 27 gyer­meket neveltünk fel, és persze mindig meghasad kicsit a szí­vünk, amikor apró gondozotta- ink eltávoznak. Mi erre szerződ­A Hajnal szülők Viktória (balról), Tibi és Rita társaságában. Márkó ezúttal lemaradt a képről tünk, de nekünk ez nem munka, mint inkább 24 órás élethivatás, vagy leginkább egyfajta szolgálat - mondja. — Most négy gyermekünk van, a legkisebb, Rita egyesztendős, Viktória 2, Márkó pedig 3 éves ­veszi át a szót az apuka. - A leg- nagyobbacskánk, Tibi 11 éves, de ő annyira sérült, hogy valószí­nűleg örökre velünk marad - vé­lekedik. A Hajnal szülők a legérzéke­nyebb életkorban nevelik gondo­FOTÓ: BAKOS JUDIT zottaikat. Sok-sok törődés és ki­tartás az osztályrészük, ám gyer­meknevelési gondjaikban legna­gyobb támaszuk épp saját gyer­mekeik lettek. Isten éltesse mindannyiukat! MÉSZÁROS GÉZA

Next

/
Thumbnails
Contents