Új Néplap, 2004. május (15. évfolyam, 102-125. szám)
2004-05-04 / 103. szám
Bőven terem gyümölcs, szőlő, zöldség, minden, ami nekik meg a családnak, a gyerekeknek, unokáknak szükséges. Bencsik úr, hála istennek, még 74 évesen is jól bírja magát, és gyógyszerként a vörös- meg a fehérbor hive, de csak mértékkel. Marika sajnos igazi pirulát is szed, mégpedig a rakoncátlanko- dó vérnyomására. A hűtő tele hússal, bár sok főzeléket is esznek, de a házigazda úgy van vele: - Én azért a fogósabb ételeket se tolom el magam elől, és az se baj, ha a párom húst hússal készít. Elvégre ettől fog az ásó | meg a kapa, nem a köményma- ' gos levestől. Szerintem senki sem vitatja az állítás igazát... D. SZABÓ MIKLÓS Koccintás az első ötven évre, amelyik gyorsan eltelt kölcsönös szeretetben és sok-sok munkával FOTÓ: BAKOS JUDIT 12. OLDAL 2004. Május 4!, kedd A szerelem és a munka hozta össze őket Akár bevalljuk, akár nem, a munka az emberek életében döntő fontosságú. Főleg akkor, ha az ember olyan családba születik, ahol nem dúskálnak a földi javakban, éppen ezért minden fillérért, forintért meg kell dolgozni. így volt és van ez a szolnoki Bencsik József és Ecseki Mária esetében is, akik már több mint ötven esztendeje együtt járják az élet útját. Szolnok És hogy boldoguljanak, napról napra még ma is tesznek érte valamit, szóval a kölcsönös szereteten kívül nem esik ki a kapa, ásó, permetező a kezükből - éppen ezért dolgoznak is. Természetesen már nem akkora sebességgel, mint a hatvanas, hetvenes években, de hát nem is ez a lényeg. Bencsik Jóskának már tizenéves korában is nagyon tetszett a nála öt évvel fiatalabb Ecseki Marika. Miért, miért, adódott ennek több oka. Az egyik az, hogy mosolygós, nevetős, szép kislány volt, aki a szomszédjukba járt, mert ott lakott a barátnője. Olykor ők is elbeszélgettek már ekkor is. Megtudta róla, hogy a törékeny kisasszony 13-14 évesen piacra hordta, árulta a gyümölcsöt. Több mint 90 gyümölcsfájuk volt, és a termés értékesítésébe őt is bevonták, szinte még gyerekkorban. Nem halt még abba bele senki, ha korán megtudja, milyen nehéz a fillérekből forintokat gyűjteni - így voltak vele a szülei. Vitték az árut a 60-asba, a piacra és bizony akkoriban olyan értéke volt a szép gyümölcsnek, hogy aki a hasznot nem a kocsmában hagyta, hanem a takarékba tette, öt-tíz év után házépítésbe vagy -vételbe foghatott. Egy szó mint száz, a két fiatal megszerette egymást, és 1954. április 17-én kimondták a holtomiglan-holtodiglant. Érdekes módon nagyszombaton tartották a polgári, húsvétkor az egyházi esküvőt. Lehettek a lagziban vagy százan, és olyan jól meg eredményesen összeboronálták őket, hogy a minap túljutottak az aranylakodalmon. Persze ez csak így leírva, papíron egyszerű, mert ez a fél évszázad nagyon mozgalmasnak bizonyult. Jöttek a gyerekek, először Jóska fiuk, majd Marcsi lányuk. Őket nevelték, taníttatták, és ma már három unoka is tartozik a családhoz. A legidősebbik huszonkét éves, a legkisebb ennek a fele, és az egyik szó szerint lenézi őket, mert eleddig kétméteresre nőtt ebben a jó időben. Hogy több legyen, mindig megfogták a munka végét. Jóska a Mezőgépnél, majd a tiszaligeti pártiskolában volt karbantartó. Marika a tejcsarnokban dolgozott. A kereset annyi volt, amennyi, úgyhogy utána sem tétlenkedtek, és otthon temérdek jószágot tartottak: hízókat, aprólékokat. Jós- ka mint igazi ezermester, a kerítéscsinálástól kezdve a lakatosmunkáig, hegesztésig, gépjavításig mindenhez értett.- A fizetésemet az utolsó fillérig hazaadtam, mert a nejem volt mindig a pénzügyminiszter. Ma már hihetetlennek hangzik, de volt olyan időszak, hogy öt másodállásba is vártak, ennyi helyre mehettem. Igaz, szabadidőm annyi maradt, mint a fehér holló, de hát ahogy a szólásmondás tartja: valamit valamiért. A munka ma sem kerüli őket. Van földjük, a kert 500 négyszögöles, és még bérelnek is egy másikat. A fürdők „plasztikai sebésze” „Jogot a levesnek” Szolnok A cserkeszőlői és a túrkevei strandok látványos felvirágoztatása után most a megyeszékhely két uszodalétesítményének, a tiszaligeti és a Damjanich fürdők fejlesztésén fáradozik Bogdán Béla, a Víz- és Csatornaművek Koncessziós Rt. újonnan kinevezett fürdőágazati igazgatója. A Szolnoki Vízügy Dózsa vízilabdacsapatával 1985-ben Magyar Népköztársaság Kupát nyert Bogdán Béla sportpályafutása végeztével sem tudott elszakadni a víztől és az uszodáktól. A gépész- mérnöki diplomával rendelkező fürdőágazati igazgató Svájcban, majd Németországban tapasztalatokat gyűjtött, idehaza pedig saját ötleteit felhasználva alakíttatott át számos fürdőlétesítményt. Kreatív terveit az építtetők jó szemmel nézték, s immáron neve van e szakmában. A cserkeszőlői és a túrkevei mellett a kisvárdai, a szekszárdi, s hamarosan a berekfürdői strand is a Bogdán-féle szépészeti beavatkozáson megy keresztül. Erős lokálpatriotizmusa mellett az újabb jelentős kihívás is hazacsábította. De vajon milyen lehetősége lesz az említett két szolnoki uszoda átalakítására, főleg azok után, hogy a jól értesült „zuhanyhíradók” a Damjanich uszoda lebontását is közszájra bocsátották - kérdeztük kinevezése után. — A két létesítmény önkormányzati tulajdonú, a koncessziós társaság pedig azok üzemeltetői. A napokban a polgármester asszonynál jártunk, aki megerősítette, hogy a város és a vízművek elképzelése megegyezik a fürdők fejlesztésével és működtetésével kapcsolatosan. A tiszali- geti strand az elmúlt évben külcsínre már minőségileg is elfogadható formát öltött, idén pedig azon leszünk, hogy a szolgáltatások színvonalában is a vendégek kedvében járjon. Elsődlegesen bevezetjük a rendkívül kedvezményes, 600 forintos napi csúszdajegyet, további családi kedvezményeket is nyújtunk, a füves területet felújítjuk, s majd a későbbiekben különféle szórakoztató rendezvényekkel szeretnénk a nagyközönséget kiszolgálni. A Damjanich uszoda fejlesztése jelenleg nagyobb volumenű beruházást igényel, de az idei nyár még csak a látványtervek készítésének időszaka lesz. Adott a városvezetés támogatása, s most azokat az elérhető pályázatokat kutatjuk fel, amelyek az önerő mellett elegendő támogatást nyújtanak a közös elképzelések megvalósításához. A Damit a meglévő funkciója mellett a well- ness-jellegű szolgáltatások irányába szeretnénk megnyitni, míg a tiszaligetiben a távlati terveink, hogy egész éves üzemeltetésűvé tegyük, és különféle wellness- és gyógyszolgáltatások kapjanak benne helyet. Ezáltal a megye- székhely sűrűn látogatott fürdővárossá válhat, amely bevételt hozhat az önkormányzatnak, munkát teremthet a helyieknek, illetve további beruházási lehetőségeket a letelepedő vállalkozásoknak — mutatott rá az igazgató. MÉSZÁROS GÉZA Magyar-magyar kapcsolat Tiszafüred A magyar szót a külhonban is életben tartó könyvgyűjtési akcióval kezdődött a szinte teljesen magyar ajkú, a romániai Vajdaságban lévő falucska, Majláthfal- va és Füred kapcsolata. A kapcsolatot igazi katalizátorként ápoló Zrínyi Ilona Általános Iskola a sikeres könyvgyűjtést követően már kétszer látogatott el Majláth- falvára. Az önkormányzat, a helyi vállalkozók, az egyházak, s minden jó érzésű füredi polgár segítségét bírva, nemcsak könyveket, de ruha-, pénz-, élelmiszer-, játék- és számtalan szívbéli adományt is eljuttatott a kis faluba. Nem is beszélve arról a legtisztább ajándékról, amit a találkozások öröme tudott adni: magyaroktól a legma- gyarabbaknak. A füredi delegáció legutóbbi vizitjéről lapunk is beszámolt, utalva arra a meghívásra is, mely a Zrínyi iskola április 30-i gálájára invitálta a majláthfalvai iskola delegációját. A magyar-magyar „csúcs” létre is jött ezen a napon: újabb és újabb játékos élményekkel, műsorokkal, szövődő barátságokkal, a közös hagyományok ápolásával, szakmai eszmecserékkel, s azzal a vendéglátói figyelmességgel, amely egy modern faxberendezést ajándékozott a Tiszafüredre látogató maj- láthfalviaknak. A vendégfogadás, vendéglátás hagyományainak népszerűsítésére szerveződött „Balázs Mester Asztaltársaság” programot hirdetett „Jogot a levesnek” címmel a jó evés védelmében. Arra szólítják fel a cukrászokat, a vendéglősöket, a szakiskolák oktatóit, hogy évente legalább három híres magyarról elnevezett ételt tartsanak a választékban, oktassanak a diákoknak. Idén az Andrássy-gu- lyást, a Jókai-bablevest, az Ujhá- zy-levest javasolják, a cukrászoknak a Deák-kuglóf, a dobostorta és a Mikszáth-szelet készítését ajánlják. A társaság céljai között szerepel „neves” helyekről, éteTv-notesz lekről szóló irodalmi alkotások születésének segítése is. A 2001- ben alakult társaságban képviselteti magát a Magyar Gasztronómiai Fesztiválok Egyesülete, a Magyar Országos Cukrász-ipartestü- let és a Magyar Pékek Ipartestüle- teis. Szereti ön a Konyakot? Szokatlanul furcsa verseny zajlik a közszolgálati televízióban: ki tudja vonzóbban népszerűsíteni a kultúrát a képernyőn? Ami rá is férne szegényre. Hárman szálltak versenybe: Győrfi, Bakács és Mélykúti. Mindegyikük három-három alkalomra kapta meg a kultúra magazinját, hogy azt csináljanak vele, amit akarnak. No meg amit tudnak! Majd meglátni, végül is ki lesz a győztes, ki marad őszre is talpon. Győrfi Miklós Rakottját már „elfogyasztottuk”, kissé hagyományosra sikeredett, nem szolgált semmi meglepővel, szabályosan sorjáztak benne az egyébként megbízható riportok, beszélgetések. És túl vagyunk a második kísérleten is, nincs több a Konyakból sem. Az elmúlt héten utoljára hörpinthettünk Bakács Tibor Settenkedő kulturális italából, aki miután a Megasztár, a könnyűzenei vetélkedő zsűritagjaként belekóstolt a nagy nyilvánosság kellemes ízébe - extravagáns „ítéleteivel” maga is sztár lett -, „besettenkedett” a köztévébe is, hogy önálló műsor vezetőjeként mutassa meg magát. Nos, sikerült is alaposan meglepnie bennünket. Fittyet hányva mindenre, ami eleddig kultúrában többnyire járta, rendkívül lazán és köny- nyedén foglalta el a képernyőt, már-már hányaveti, kihívó lazasággal, vállalván a provokáló szókimondást, akár „tenyérbe mászó” bátorságát is - a kultúra holmi beugrató ügyvédjeként. Például a színész Cserhalminak, amikor a művészek rangjáról esik szó, nyersen vágja oda: Nektek végetek van! Nem kíméli a meghívott könyvkiadót sem, nekiszegezvén: Te még hiszel az olvasóban? — hogy tudniillik van még valaki, aki olvas, és hangjában ott bujkál: te szerencsétlen. De idézhetnék más hasonlókat is. Aztán műsor közben mily merészen, meghökkentően válassza meg testhelyzeteit! Van, amikor hátradől egy hatalmas díványon, és úgy eregeti szavait; máskor elterülve a földön, s akként konferálja a következő beszélgetését, de leül egy aluljáró lépcsőjére, feláll egy épület tetejére, s onnan a magasból lelkesíti nézőjét széttárt karokkal, és megteszi ezt egy gépkocsiból is, leeresztett ablakán át. Oly mérvű személyesség ez, mely erőszakosan vonja magára a figyelmet, s kissé eltereli a tárgyról, amely lehet egy kiállítás, egy színházi előadás, egy új könyv, egy film, tehát maga a kultúra. Eltekintve azonban az említett túlzásoktól, a szélsőséges külsődlegességektől, változatos tartalmával, mozgósító szándékával, hogy nemcsak megmutatni, ámde gondolkodtatni is szeretne, egyáltalán nem érdektelen ez a Konyak. Az utolsót, amelyben kissé alábbhagyott már a műsorvezetői túlburjánzás, s tartalma is ötletesen igazodott egy meghatározott témához, ténylegesen a gyermekekhez, már kellemesen ízlelgethettük. Ahogy a filmes Jeles Andrással beszélgettek róluk, mennyire tiszták és romlatlanok, avagy a MU Színház bemutatója kapcsán történt, amikor az ellenük való erőszak került szóba. És a festőművész vendéggel történt gondolatcsere is erre mutatott, hogyan lehet a gyermekek képességét erőszak nélkül is kibontakoztatni. Mindezek külön-külön is igen tanulságosak. Kétségtelenül újszerű, más hang, más íz ez, mint amit megszoktunk. Azért nem tökjó, hogy a műsorvezető kifejezésével éljek, szereti használni, de mindenképp figyelemre méltó. Hogy befutó lesz-e? Nem tudni. Ugyanis hátra van még a harmadik, Mélykúti Ilona KultÓRA-ja, amely ma este kezd el „ketyegni”. Hányat mutat majd és főleg mit? Volt már Rakott, meg Konyak is, ő talán majd egy flambírozott magazinnal áll elő? VALKÓ MIHÁLY Bogdán Béla: „Sűrűn látogatott fürdőváros sá válhat Szolnok" fotó, bakos judii
