Új Néplap, 2004. május (15. évfolyam, 102-125. szám)

2004-05-04 / 103. szám

6. OLDAL VISSZATEKINTŐ 2004. Május 4., kedd j^|| Brüsszel csak keretet, lehetőséget ad Az asztalosságtól a színház világáig Szolnok Május elseje, illetve hazánk első európai uniós napja al­kalmából Szolnokra látoga­tott Szent-lványi István, a parlament európai integrá­ciós bizottságának az elnöke. Ebből az alka­lomból készült vele interjúnk.- Miért választotta me­gyeszékhelyünket?- Szabad demokrata országgyűlési képvise­lőként nagyra értékelem az SZDSZ itteni, megyén belüli szakembereinek, politikusainak a tevékenységét. Azt a munkát például, amelyet a csatlakozás során végeztek. Ebben, mint az integrációs bizottság elnökének, talán nekem is van részem, leg­alábbis úgy gondolom.- Hogyan ítéli meg a mai hely­zetünket?- Attól, hogy tagok lettünk, nem jött vagy költözött le hozzánk a mennyország. Ismerve a koráb­bi csatlakozó országok azóta lát­ható eredményeit, fejlődését az tény, nem mindegyik egyenlő mértékben nyert. Ki többet, ki ke­vesebbet, de ami a lényeg, min­denki nyert. És nem bukott, mert ez is nagyon fontos. Nagy a politi­kusok, a média felelőssége, hogy ebben a gazdaságilag erős közös­ségben keressék azokat a lehető­ségeket, amelyekkel hazánk élni tud. Elvégre Brüsszel csak a kere­tet adja, biztosítja, az ebből, ezek­ből fakadó előnyöket nekünk kell megkeresni, megtalálni, kiaknáz­ni, élni velük.- Melyek az előnyeink, esetleg hátrányaink?- Talán a legnagyobb elő­nyünk, hogy kreatív, alkotó nem­zetnek tartanak ben­nünket. Olyanoknak, akik minden helyzet­ben keresik a kiutat, a jót, azt, ami előre visz. Hátrányunk talán ez az örökölt pesszimizmus. Valami olyasmi: úgy­sem sikerül ez nekünk, legalábbis a nagy több­ségnek. Holott a csatlakozásnak az egyik legsarkalatosabb pontja az, hogy végre eljutottunk oda: sa­ját sorsunkról magunk dönthe­tünk. Persze a döntésben benne van a jó megoldás, meg a hibázás lehetősége is. Ugyanakkor csak magunkat okolhatjuk, ha téved­tünk, és a kesergés helyett keres­ni kell a megoldás, előre lépés másféle lehetőségeit, ha ez egy­szer is bekövetkezne. Ami még lé­nyeges, nagyon kell figyelni a pá­lyázatokat, pályázati lehetősége­ket, hogy minél több támogatás­hoz jussunk. Az elkövetkezendő hetekben, hónapokban dől el, hogy mit is ér az az elméleti tu­dás, ami eddig már a birtokunkba került, és amelyet most át kell ül­tetnünk a mindennapok gyakorla­tába. Azon egyszerű oknál fogva, hogy ne csak keveset nyerjünk, de a lehetőségek szerint sokat, na­gyon sokat profitáljunk a csatla­kozás előnyeiből. ________p. sz. m. Má jus elsején jó néhány neves, közismert színész megfordult, fellépett Szolnokon a tiszaiige ti szabadtéri színpadon. Közé­jük tartozott Pandits Béla is. Portré Talán kevesen tudják róla, hogy nagy tehetségként indult, aztán eltűnt, és legújabban mintha új­ra egyre több szereplési lehető­séget kapna a világot jelentő deszkákon. Zenés, táncos, éne­kes műsora nálunk is hatalmas sikert aratott.- Az ember élete olyan mint a vasúti sín, mert ezek a sínek messzire, távolba vezetnek. Igaz, vigyázni kell a kitérőkre is, és ebből, ezekből az én éle­temben is adódott néhány. Kezdem azzal, hogy jobb híján kitanultam az asztalos-, majd a műbútorasztalos szakmát. Az intarzia világa megfogott, azt szerettem csinálni, mert finom, mert bensőséges, mert szép, és lélek kell hozzá. Szóval ebből lett egy bizonyítványom.- Holott más, esetleg színész szeretett volna lenni?- Nem kimondottan, inkább vendéglátós. Ezt láttam otthon, itt dolgoztak azok, akik közel álltak hoz­zám. Elvégre apám cukrász volt, anyukám felszolgáló, nevelőapám pincér. Akkoriban a New York kávéház ismert költők, írók, új­ságírók kedvelt helyének számított.- De közben a színészet, az éneklés is ér­dekelte.- Igen, olyannyira, hogy 1967-ben részt vettem a táncdalfesztiválon, ami akkor or­sze heten végeztünk. Többek között Zala, Oszter, Andai is.- Ezek szerint sínre került az élete.- Már úgy ahogy. Játszottam néhány évet, majd megnősül­tem. A vendéglátás is változat­lanul érdekelt, presszót vet­tem, olyan klubokat, bárokat, ahol színvonalas műsor volt. Ez nem mindenkinek tetszett, ezért kitúrtak. Közben a házas­ságom is tönkrement, elvál­tam. Az egyik előadásomat lát­ta egy Kanadában élő hölgy. Annyira tetszett neki, hogy ki­hívott a tengerentúlra. Sajnos időközben beteg lettem, még­pedig olyan súlyos, hogy rok­kantnyugdíjasként leszázalé­koltak. Ha hiszi, ha nem, ez a pénz még az éhen háláshoz is kevés. Elárulom önnek, most havi 29 ezer 200 forint a nyug­díjam. Szerencsére akik tisztel­nek, szeretnek, ismét hívnak.- Bámulatosan bírja a sok mozgással, énekkel, tánccal já­ró fellépéseit, úgy látom.- Köszönöm. Egyébként is a hozzám hasonló sovány embe­rek roppant szívósak, kitartó­fotói m. j. ak. Ugyanakkor azt is tudom, hiába jutottam kitűnő korba, azaz végig ötös az életkorom, az egészsé­gemre korántsem ez a jellemző. Olyanok a betegségeim, nem tudom, mennyi van még hátra.- Hála istennek, azt más sem tudja, ezért kívánok még önnek a szolnokihoz hasonló sok-sok sikert, ovációktól hangos fellépést. A nézők, a hallgatók örömére. D. SZ. M. szágos ügynek számított. Úgy tűnik, amit előadtam inkább a nézőknek, hallgatóknak tetszett, mert közönségszavazatokkal dön­tős, a döntőben harmadik lettem. Ismertté váltam. Megindult a szekér, mert ugyaneb­ben az évben felvettek a Színművészeti Fő­iskolára is, ahol 1971-ben diplomáztam. A felvételim elsőre sikerült, és olyan szigorú­ak voltak a követelmények, hogy mindösz­Kl MIT TUD? A szolnoki Napsugár Gyermekház még tavaly ősszel hirdette meg a gyermek és ifjúsági Ki mit tud? versenyét. A napokban megrendezett döntőn két korcsoportban és négy kategóriában mér­ték össze tudásukat az indulók. fotó. c*. l Röviden TISZATENYŐ. Két napon ke­resztül ünnepeltek a helyiek. Pénteken a szervezetek, intéz­mények és magánszemélyek közel félszáz emlékfát ültettek a Szent István-parkban a csatla­kozás tiszteletére, este pedig kertmoziztak, míg szombaton egész napos utcabált tartottak. MG TÖRÖKSZENTMIKLÓS. Az első uniós napon térzenére éb­redtek a város lakói. Délelőtt a Kereplő Bábszínház a gyerme­keknek kedveskedett, délután a Füsti Fecskék szórakoztatta a nagyérdeműt, a tűzijátékot megelőzően pedig a Vénusz együttes lemezbemutató kon­certet adott, mg ■ Finn vendégek a főiskolán _________Szolnok_________ Az európai uniós csatlako­zás előnyeit kihasználva a magyar főiskolai és egyetemi hallgatók menjenek minél gyakrabban külföldre, de a más államokban megszer­zett tudásukat később Ma­gyarországon hasznosítsák — javasolta Minna-Maarit Jaskari és Ari Palenius, a finnországi Laurea Polytech­nic főiskola két tanára, akik az Erasmus tanári mobilitási program keretében látogat­tak el a Szolnoki Főiskolára. A vendégek Hyvinkaa városából érkeztek, s angol nyelvű előadá­sokat tartottak a házigazda intéz­mény diákjainak. Tapasztalataik szerint viszonylag kicsi a különb­ség a két ország felsőoktatási rendszere között. Az eltérések egyike, hogy ná­luk pontokkal értékelik a hallga­tókat, s Finnországban a felsőok­tatás a kétszintű képzés kereté­ben zajlik, amelynek bevezetésé­re már nálunk is folynak az elő­készületek. Hamarosan azonban ezek a különbségek is elmosód­nak. A magyar hallgatók felkészült­ségről elismerően nyilatkoztak. Sokat kérdeznek, s a tanáraik ál­tal megfogalmazott kérdésekre jó válaszokat adnak. Könnyen be lehet vonni őket közös beszélge­tésekbe. A finn vendégek szerint ezen eszmecserékből ők és a tében más országokban is járt már, de még sehol sem érezték magukat olyan jól, mint hazánk­ban. Úgy érzékelték, a magyar emberek kedvesek, nyitottak. Szívesen visszatérnének még hozzánk. Ezt magánemberként, a családjukkal biztosan megte­Minna-Maarit Jaskari (jobbra) és Ari Palenius szerint kiváló a magyar hallgatók felkészült­sége fotó: mészáros János hallgatók is sokat tanultak, hi­szen az efféle megbeszélések jó alapot szolgáltathatnak a tanár­diák együttműködéshez. Minna-Maarit Jaskari és Ari Pa­lenius az Erasmus-program kere­szik, de szeretnék azt is, ha len­ne a két iskola között egy konk­rét projekt, amelyen együtt dol­gozhatnának, s a jövőben is ápol­hatnák a kapcsolatokat. ________________MOLNÁR O. ATTILA TŰZOLTÓ-BEMUTATÓ. Látványos tűzoltási és műszaki mentési bemutatót szerveztek a kunhegyesi önkéntes tűzoltók a városi majális alkalmából. A feltételezés szerint két személygépkocsi ütközött ösz- sze, az egyik kigyulladt, a másikba pedig beszorult a sofőr. A helyi lánglovagok két tűzoltóautóval érkez­tek, majd pillanatok alatt megfékezték a tüzet, és kiszabadították a sérültet - ezzel elnyerve a közön- ség elismerő tapsát. __________________________________________________________fotó, tűzoltóság Ge nerációk közös Európája Tanulságos párbeszédnek lehettem fültanúja eu­rópai uniós csatlakozásunk előestéjén. Egy, még kisiskolás korú „ördögfióka” kérdezte már igen­csak szépkorú beszélgetőpartnerét a holnapról:- Tessék mondani, ma is szilveszter van? - kérdezte a fiúcska, mire az inkább nyolcvan-, mint hetvenéves, idős hölgy így reagált:- Miért lenne az? A gyerek elbizonytalanodott egy kicsit, de még kitartott.- Azt mondták a tévében, hogy holnaptól új év köszönt ránk! Holnap már 2005 lesz? A generációs vita az idős hölgy pedagógiai vé­nájából fakadóan az alábbiak szerint találta meg ezek után a közös nevezőt:-Talán új élet?!- Az nem ugyanaz?- Nagyon hasonló, de 2005-re még várnunk kell néhány hónapig.- Akkor miért lesz éjfélkor himnusz meg tűzi­játék?- Azért, mert ünnepiünk!-Mit?- Azt, hogy tagjai leszünk az Európai Unió­nak!- Az nekünk jó?- Neked biztosan jó lesz, hogy nekem mit hoz? Maradjunk annyiban, hogy örülök, hogy én megértem ezt is...- Akkor csak jó ez az „unijó”!- Miért gondolod?- Mert együtt ünnepelhetünk! A kisfiú még nem tudta, hogy mit, s az idős hölgy sem volt igazán biztos abban, hogy. mit hoz számára ez az áprilisi szilveszter, de érző­dött, hogy a „közte hetvennel” is erősödött ba­rátságuk. Másnap mindketten európaiként felkelve, s megtapasztalták azt a jelent, amit a múlt próbált elmagyarázni a kíváncsi jövőnek! Bár éjfélkor egyikőjük házában sem durrant pezsgő, mind­ketten ünnepeltek. A maguk módján: a kisfiú vi­rágot szedett anyák napjára, az idős hölgy meg rendbe tette szerettei sírját a temetőben. Valahol Európában, ahol már csak egy unió van... Le­gyen ez mindkettőjüknek jobb, mint a szovjet volt, ám ez már politika, amit mellőzzünk, hi­szen a kisfiú és az idős hölgy barátsága szigorú­an pártsemleges. PERCZE MIKLÓS Paudits Béla havi nyugdíja huszonkilencezerkettőszáz forint

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents