Új Néplap, 2004. május (15. évfolyam, 102-125. szám)

2004-05-26 / 122. szám

4. OLDAL TÜKÖR MEGYE I 2004. Május 26., szerda Három község lelkipásztora Másfél ezer kilométert futottak A testépítők főleg a lány nézőknek tetszettek FOTÓ: A SZERZŐ FÉSZERTÜZ. Egy fészerben keletkezett tűz miatt riasztották hétfőn a tűzoltókat Szolnokon. Mint kiderült, a Temető úti épületben festékesdobozök ég­tek. A tüzet gyorsan eloltották, de így is 80 ezer forintra becsül­hető a kár összege. ___________________HGY __________Nagyrév__________ Sőreg Norbert úgy lett refor­mátus pap, hogy tulajdon­képpen elei az élet más terü­letein helyezkedtek el, ke­resték a kenyerüket. Hogy mást ne említsek, az eredeti­leg mátészalkai fiatalember­nek az édesapja rendőr fő­tiszt volt, az anyukája tej­ipari technikus, bár már mindketten nyugdíjasok. Őt pedig Mátészalkán beírat­ták egy erős szintű gépésze­ti szakközépiskolába. — Noha becsülettel megtanultam a kötelező műszaki ismereteket, képleteket, kísérleteket, már a Sőreg Norbert lelkipásztor a nagyrévi református templom­ban FOTÓ: BAKOS JUDIT kezdet kezdetén tudtam, aligha leszek műszaki szakember, és nem ezen a területen képzeltem el későbbi egyetemi tanulmánya­imat. Olyannyira nem, hogy érettsé­gi után jelentkezett a református hittudományi egyetemre, hiszen a lelkipásztori hivatás iránt ér­zett elkötelezettséget. Sikeresen el is végezte a nehéz szemeszte­reket, majd egyéves svájci ösz­töndíj várta Bernben. A kanto­nok országa egy más világ, ezt is megismerte, nem utolsósorban alaposan gyarapította, elmélyí­tette németnyelv-tudását. Hazatérve több helyen szol­gált. Békés megyében kezdett, dolgozott Mátészalkán is, Sze­geden egy ideig tanársegéd, mostanság pedig a nagyrévi parókia az otthona. Talán nem véletlenül, mert azt képtelen­ség lenne állítani, hogy mond­juk egy esztendővel ezelőtt azt sem tudta, merre, hol van Nagyrév. Ugyanis kamaszkorá­ban egy ifjúsági ki­ránduláson már megfordult ezen a sajátos, vadregé­nyes vidéken. Ám­bár a fiatal lelkész­nek Nagyréven van az otthona, azért Ti- szainoka és Cserke- szőlő is hozzá tarto­zik. Továbbá az óvo­dai, iskolai hittan­órák, gyülekezeti bibliaórák, mind­ezeken túl a nyári turistaszezonban Cserkeszőlőn német nyelvű istentisztele­tek is várják. Meg még egy fon­tos esemény: az idén augusztusban lesz az esküvője. A meny­asszonya zenetanár, úgyhogy sorsának to­vábbi alakulása attól is függ, lesz-e a fiatal- asszonynak errefelé állása. Mert a három település a tavalyi ér­kezése óta már a szí­véhez nőtt a harmincéves lel­késznek. — Istennek hála, nagyon sok a munkám, és úgy érzem, az itte­ni falvak lakói hálásak, megsze­rettek. Nyugodtan le lehet írni: ez a szeretet kölcsönös... Izmos fiúk a színpadon Mezőtúr A huszonhét éve működő Túri Szabadidős Sportegye­sület szombaton meghívásos fekve nyomó és testépítő or­szágos versenyt rendezett a városi színházteremben. A zsűriben helyet foglaló Czimmer- mann Ferenc, Cs. Farkas Sándor, Bordács Imre, valamint a versenyt vezető dr. Bíró István és a rendez­vényt szervező Szabó Sándor „ötös fogat” tizennégy országos bajnoki címet mondhat magáénak. A fekve nyomásban huszonnyolcán indul­tak, míg a testépítők közül hat túri fiú vállalkozott a megméretésre. A junior korosztályosok között Fad- gyas Roland győzött, míg a serdü­lők között Nagy Bence lett első, mindketten mezőtúriak. A felnőt­tek súlycsoportjaiban a követke­zők nyertek: 67 kg Gugolya János (Gyoma), 75 kg Czinanó Sándor (Békéscsaba), 85,5 kg Bajzák An­tal (Gyomaendrőd), 90 kg Papp Zoltán (Mezőtúr), 100 kg Marton Gusztáv (Békéscsaba), +100 kg Horváth László (Békéscsaba). Az öregfiúknak becézett masters (mester) I. csoportban Jámbor Gyula (Békéscsaba), míg a 11-ben Kuruc László (Békéscsaba) győ­zött. Itt lett második 155 kg-ban Trási Lajos túri vállalkozó, mint a mezőny legidősebb, 57 éves ver­senyzője, aki lapunknak elmond­ta, hogy a sport nélkül nem bírná a napi 14-16 órai munkát. Azt is fontosnak tartja, hogy ebben a sportban a vetélytársak nem egy­más ellenfelei, főleg ellenségei, mert ezt a szerepet itt a súly tölti be. Ezért is kitűnő jellemformáló ez a testedzés. FÜSTÖS JENŐ _______ __ Szolnok__________ Kü lönleges vendéget üldöz­tek a megyeszékhelyen. Bry­an, a Sláger Rádió reggeli műsorának állandó szerep­lője hintón utazta körbe a várost. Nem is olyan régen még egy üveg­kalitkában közvetítette az ország egyik legkedveltebb reggeli mű­sorát a Boros—Bochkor páros, most ismét visszatért a Tisza part­jára a rádiózás közkedvelt párosa. Mint mindenütt az országban, Szolnokon is kisebb-nagyobb fennakadást okozott a Bumeráng című reggeli show játéka. A Bry- an-vadászat néven meghirdetett „fogathajtás” már kora reggel há­romnegyed hétkor elkezdődött, elsőként az iskolások vették üldö­zőbe a hintót. A királylányként fe­szítő Bryan útitársa a reggeli mű­sor egyik vezetője, Bochkor Gábor volt. Az országos turné során még több nagyvárosba ellátogat a kü­lönleges csapat, azt persze sehol sem lehet előre tudni, hogy mi­lyen eszement járműben és ruhá­ban pompázik a díszes „vad”. Szabó Gyula a Lehel Ve­zér Gimnázium testne­velője, a sportos élet, a mozgás apostola. Hu­szonnyolc esztendeje tanít ebben az intéz­ményben és jókora cikk kerekedne abból, ha fel­sorolnánk diákjai, csa­patai eddigi megyei, te­rületi és országos dön­tőben elért eredménye­it. Ez kerülhetne annak a bizonyos, képzeletbe­li mérlegnek az egyik serpenyőjébe, a másik­ba meg az, hogy ő nem­csak az elméletben, az edzéstervekben, az ok­tatásban járatos, de ma­ga is tevékenyen spor­tol. Még most, három srác édesapjaként is. JÁSZBERÉNY Legutóbb is például azt a „csínyt” követték el, hogy nyolcadmagukkal csak úgy elfutottak a tő­lük 1571 kilométerre fekvő Vechtába, Jászbe­rény német testvérváro­sába. A futók egy része a suli régi, kedves diákjai közül került ki, és a pol­gármesteri hivatal elől indultak. Naponta átla­gosan 143 kilométert tel­jesítettek felváltva, összesen: a jók tizenöt­tizenhat, a még jobbak húsz-huszonegy kilo­métert. Jászberényből Gödöllő, Vác, Eszter­gom, Mosonmagyar­óvár, Pozsony, Ausztria, Passau, végül Vechta volt az útirány. Általában kem­pingekben aludtak, de ar­ra is adódott példa, hogy az áruházak rakodóteré­ben hajtották álomra a fe­jüket. Bécsben pedig pél­dául egy park jutott nekik. Háromszor akkora zuháré látogatta meg őket, amely után felesleges volt a zu­hanyozás. Amikor a holt­pontról faggattam, így fe­lelt:- A visszaemlékezésem szerint ez a harmadik nap után, a negyediken láto­gatott meg. Azután sike­rült túljutnom rajta, és a többi már magától ment. Hogy mi mindent ettek az úton? Kolbászt, szalá­mit, szalonnát, tepertőt, ezeket kapták. Meg főtt ételeket, például paprikás csirkét, ezeket a tanár úr varázsolta a tányérokra, mert nincsen abban sem­mi gubanc, ha egy testne­velő tanár például kony­hai ismeretekkel is ren­delkezik. Amikor megérkeztek, fejedelmi fogadtatásban volt részük. Az ottani új­ságok írtak róluk, és há­rom napig ünnepelték a nyolc magyart. Ha most valaki azt gondolná, ez­zel vége az évnek, az na­gyon téved. Hamarosan esedékes a Tisza-tó-futás, majd ősszel a Bécs-Bu- dapest maratoni. Neki, nekik nem először: ötöd­ször. DSZM Szabó Gyula tanár úr az éremmel és a plakettel, amellyel igazolja, hogy ő is tagja volt annak a csapatnak, akik tizenegy nap alatt 1571 kilométert futottak fotó: bakos judit Attila sírja és Tigris tank Régész ismerőseimtől, már akivel vagyok olyan jó viszonyban, hogy meg merem kérdezni, időnként érdeklődöm, hogy megtalálták-e már Attila sírját. Ilyenkor egyesek csúnyán néznek rám, mások vi­szont mesélni kezdenek. Házi statisztikák szerint az országban évente mintegy ötven bejelentés érkezik arról, hogy „egészen biztos” értesülések szerint itt-ott-amott megtalálható Attila sírja, csak ásni kell. Nemrég az egyik szolnoki belvárosi telefonfülke mögött javasolta valaki ásatás megkezdését, más esetben az volt a bejelentés alapja, hogy szőlőtelepítés közben elveszett egy karó, s az csak egy üregbe csúszhatott, mivel a szomszéd messze dolgozott, nem lophatta el. Ha pedig üregbe csúszott, az az üreg csakis Attila sírját rejtheti, vagy legalábbis valamelyik vezéréét. A nagyobb múzeumokban néhol van egy-egy munkatárs, akinek egyéb teendői mellett az a dol­ga, hogy fogadja az Attila sírját bejelentőket. De nemcsak a nagy hun király sírjáról jönnek hírek, az újabb korok története is megmozgatja az em­berek fantáziáját. Mostanában több hír is érkezett különféle mú­zeumokba elásott második világháborús német Tigris tankokról. A pálmát az a bejelentő vihetné el, aki szerint az általa fölfedezett tankban a ke­zelőszemélyzet is benne van, épen és egészsége­sen. Lehetséges, hogy a népmesék késői, csökevé- nyes hajtásával állunk szemben, ugyanis már gye­rekkoromban is hallottam a Budai Vár alatti beom­lott élelmiszerraktárban a feltárások idején fölfe­dezett német katonákról, akik levegőhöz és vízhez jutván eléldegéltek ott vagy tíz évig a raktárban maradt konzerveken, szintén egészségesen, igaz, a szakálluk derékig ért, amikor megtalálták őket. De nemcsak Attila sírja és elásott tankok bor­zolják a régi dolgok iránt fogékony emberek fan­táziáját. Régebben a múzeumi tanácskozásokra olykor ellátogatott egy idősebb úr, aki a rendez­vény elején rendszerint szót kért, és közölte, hogy ő Dzsingisz kán unokája, a mongol uralko­dó Szegeden udvarolt a nagymamájának. Mivel úgy hallotta, hogy Dzsingisz kánt „bélistázták” Mongóliában, most odautazik, és kieszközli a re­habilitációját. Ezután fölállt, és elhagyta a termet, megkezdődhetett a tanácskozás. Igaz, ö doku­mentáltan klinikai eset volt, hosszabb kezelés után engedték el a zárt osztályról, mivel megálla­pították, hogy nem ön- és közveszélyes. BISTEY ANDRÁS Királylányra vadásztak A királylány és kísérője: Bochkor Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents