Új Néplap, 2004. május (15. évfolyam, 102-125. szám)

2004-05-09 / 19. Vasárnapi szám

Közélet, gazdaság, politika 2004. május 09., vasárnap Poloskavadászat A titkárnő gondosan kikapcsolja a számítógépet, elrendezi az asztalon heverő iratokat és becsukja maga után az ajtót. Síri csend telepszik a szobákra. Azt hinné az ember, semmi sem mozdul. Csak éppen a le­zárt számítógépről a konkurens cég megbízottja valahonnan a távolból elkezdi letölteni az információkat. A z üzleti hírszerzés és a számítógépes bűnözés már most sokkal nagyobb mé­reteket ölt hazánkban, mint ahogyan sokan gondolnák. S a dologban az a leginkább meglepő, hogy az érintettek, tehát a cégek illetékesei becsülik le jócskán a valós ve­szélyt. Hogy mennyire, azt nagyon is hatásosan érzékelteti a PricewaterhouseCoopers nemré­giben elkészült felmérése. Az ötvenkét országban, köztük Magyarországon is megkérdezett cégek­től szerzett információk összegzéséből kiderült, hogy Nyugat-Európában a gazdasági bűnözés egyik, cseppet sem le­becsülhető formájának tartják a számítógépes visszaélést és az ipari kémkedést. Sőt a jövő­ben az ilyen ügyek sze­rintük a sokszorosukra nőnek majd. Magyaror­szágon viszont a felmé­résben részt vevő válla­latok illetékesei az ipari kémkedés kockázatát je­lenleg nulla százalékos­nak vélték, a számítógé­pes bűnözés pedig csak a válaszadók 1 százaléka szerint fordul elő. Ezek azonban a gazdasági bű­nözés meghatározó for­mái már hazánkban is, s a jelek arra mutatnak, hogy később még na­gyobb teret követelnek maguknak.- A vélekedés és a va­lóság közötti rendkívül nagy különbség azért el­gondolkodtató, mert a lebecsült veszély miatt a cégek nem is fordítanak megfelelő gondot a vé­dekezésre - összegez Fekete Miklós, a Pricewa­terhouseCoopers Kft. vezető menedzsere. - Sok helyen még azt sem tisztázták, melyek a cég üz­leti titkai. A visszaélések megakadályozásáért tett lépésekben pedig kifejezetten elmaradott Magyarország. A munkaerő szűrése jórészt megreked az életrajzoknál, és az már nagyon ritka, hogy a re­ferenciákat bekérnék, ellenőriznék is vagy utá­nanéznének a tanulmányi eredményeknek. Még vizsgálja a rendőrség annak a valu­tapénztárosnak az ügyét, aki egymás után négy bankot károsított meg azzal, hogy hétvégén tás­Rohánszky Mihály fókémfogó szerint a pályázatok környékén kivirágzik a piac, majd mindegyik cég szeretne a másik alá ígérni, ehhez viszont tudnia kell a konkurens számait... kában haza vitte a bevételt. Aztán hétfőn hiába várták. A legkisebb lopása 5, a legnagyobb 25 millió forint volt. S ez eddig csak a leghétközna­pibb gazdasági bűncselekmény. De nagyon jó példa arra, hogy ezt négyszer eljátszhatta, mert a megkárosított bankok inkább lenyelték a vesz­teséget, de nem tettek följelentést, mert retteg­nek attól, hogy egy ilyen kínos ügy kapcsán szó­ba kerül a pénzintézet neve. Márpedig ha ilyen súlyos visszaélés után sem osztják meg egymás­sal az információkat, kérdés, miért tennék ezt más esetekben. MARCZINEK RICHARD menedzser: - Biztos vagyok benne, hogy nem hallgatnak le, ma még nem olyan a cégkultúra Magyarországon, hogy ezt megtegyék. Én semmi pén­zért nem ruháznék be kémeszközök vásárlására. Amit meg akarok tudni munkahelyem tit­kairól, adatairól, azt én szerintem egyszerű kérdésekre adott válaszokból is megtudom. Talán az üzletfelek gondolataiból, titkaiból többet is jó volna tudni, de idegen eszközöket nem vetnék be e célból. LONTAI LAJOS cégvezető: - Nekem már eszembe jutott, hogy esetleg engem lehallgat­hatnak, de remélem, nem Így történt. Szerintem túl sokat se jó tudni. Legfeljebb vészhely­zetben vennék olyan berendezéseket, amelyekkel talán meg is védhetném magamat. Hal­lottam, hogy ezek olcsón kaphatók, így sokakat csábíthat illegális akciókra, s hallani rém­történeket, hogy egy-egy zsíros megrendelésért mi mindenre képesek egyesek... törvény tiltja, a polgári titkosszolgálatok is csak külön engedéllyel alkalmazhatják, de arra nincs paragrafus, hogy az ehhez szükséges eszközö­ket ne árusítsák. Rohánszky Mihály szerint - akire azt is mondhatjuk, ő a főkémfogó, mert a magánnyo­mozó iroda egyik tulajdonosa és vezetője is egy­ben - hazánkban az üzleti hírszerzés most a leg­nagyobb érdeklődéssel a pályázatok kiírását, a pályázást követi. Sokat ér tudni, hogy az ellen­fél ítány céggel, milyen feltételekkel jelentkezik, így aztán könnyebb lesz aláígérni. Ehhez szíve­sen megmozgatnak minden eszközt. S nemcsak az információ megszerzéséért, de a kiszivárog­tatás megakadályozásáért is. így ez a magán- nyomozó iroda is gyakran kap megbízást nem­csak a dolgozók megfigyelésére, hanem a lehall­gatás lehetőségének kizárására is. Számos poli­tikai párt székházán kívül most már rendszere­sen ellenőriznek irodaházakat is. Miként a világban, Magyarországon is számí­tani kell a számítógépes csalások ugrásszerű nö­vekedésére. Ez, mondhatni törvényszerű, mert az üzleti folyamatok automatizálódnak, s a cé­Számos cég azért a maga módján próbál utá­nanézni munkatársainak. A Budapesten műkö­dő Kémfogó Detektív és Információvédelmi Iro­da gyakran kap olyan megbízást, amelyben a munkáltató a segítségükkel ellenőrzi, hogy al­kalmazottja nem áll-e kapcsolatban a konku­renssel. Legutóbb egy bróker cég munkatársáról derítették ki, hogy másik, azonos tevékenységű vállalatnak is dolgozik. A leleplezéshez vagy ép­pen a tisztázáshoz a telefonlehallgatástól a meg­figyelésig, az illető környezetéből információ- gyűjtésig sokféle eszköz létezik. A lehallgatást Toll adóvevő (színes felvétel) 100 OOO Ft Toll adóvevő (ff felvétel) 60 OOO Ft Övtáskába rejtett, kép-és hangtovábbításra alakalmas a 80 000 Ft Hosszabbitóba szerelt lehallgató 30 OOO Ft Ehhez szükséges vevőkészülék 30 OOO R gek rácsatlakoznak a világhálóra. Nagyon egy­szerűen, szinte szakértelem nélkül elhelyezhető az internetes levelezési rendszeren keresztül egy olyan vírus, amely a számítógép klaviatúrá­ján történt minden leütést rögzít, s a begyűjtött információt továbbítja. Kicsit elavultabbnak tű­nő, de jól működő megoldás a gépben, biliéi tyűzetben elhelyezett poloska, amely a beviteli információkat küldi tovább, kódolja, majd a hozzáértő ezt könnyedén megfejti: és már meg is van, mondjuk a jelszó. A szakértők szerint a jövőben még gyakoribb lesz az ipari kémkedés és hírszerzés, csak a szereplők még profibbak lesznek. Hogyisne, amikor már bárki vehet egy csatlakozóba szerel­hető lehallgatót, s ő maga is különösebb szak­értelem nélkül beszerelheti és kedvére lehall­gathatja kedvesét, szomszédját vagy felebará­tait. Ja, ma már az amatőrök is boldogulnak. B. A. Rökk Marika országa vagyunk? Arról, hogy milyennek látják az Európai Unióhoz csatla­kozott országok népeit a közösség régebbi tagjai, már sokat olvashattunk. De vajon mit tartanak értékesnek /< az újoncok „hozományából”? A Bild című német lap összeállításából erről is képet kaphatunk. Az ered­mény magyar szemmel nem túl hízelgő.-i lehet Magyarország legjellegzetesebb épülete? A német lap „a Halászbástyát írja, ami - valljuk be - illik is az or­szágunkról kialakult sztereotí­piák sorába. Sőt, akár folytathat­nánk is a hortobágyi kilenclyu- kú híddal, a Parlamenttel vagy a Lánchíddal, ám végül is mind­egy, még mindig jobban járunk, mint a litvánok, akiknél a Bild az „elbűvölő tájak” kategóriá­ban egy földúton poroszkáló lovas kocsi fotóját közölte... Gasztronómiai vonalon olyan érzése lehet az olvasónak, mintha Európa keleti fertályán csak a káposzta teremne meg. A lengyeleknél ugyanis a „bigos” nevű eledelt (savanyú káposztá­ból egytálétel) emelték ki, a cse­heknél a sertéssültet knédlivel és párolt káposztával, míg a ma­gyar menüsorból a töltött ká­poszta lett a jellegzetes nemzeti étel. A gulyásról szó sem esik, pedig azt kicsit többen képesek kimondani. Hogy a paprikás csirkéről vagy a klasszi­kus pörköltről már ne is beszéljünk... Üdítő kivétel az elká­posztásítás tengeré­ben a szlovák sztra- ™ pacska, illetve a litvá­nok nemzeti eledele, a „cepelinai”, amely a ’ lap szerint darált hús­sal töltött krumpligombóc sza- lonnás • szósszal meg­locsolva. Mit lehet erre mondani? Reszkess, fo­gyókúrázó Európa! A nemzeti italoknál is borzonghatunk: a lengye­leknél a bivalyfűből erjesz­tett zubowkát tartják a legka­rakteresebbnek, ám attól való­színűleg már föláll a szőr a cse­hek hátán, hogy a Bild a Becherovkát a szlovákoknak „ajándékozta” - holott északi szomszédunk az eredeti cseh becherovkának csupán az után­zatát gyártotta, az originális ter­mék Jan Becher receptje alapján mindig is a csehek büszkesége volt. Ezek után már nem is cso­dálkozhatunk, ha a magyarok nemzeti italaként egy „Tokai ne­vű vörösbort” jelölik meg - amit ugye helyesen Tokaji­nak írunk, és a legkevés­bé sem vörös... Ám a számunkra leginkább mellbevágó informá­ció még csak eztán következik. A Bild ugyanis felsorolja az új tagországok leghíresebb fiait, lányait. A lengye­lek esetében Ka­rol Wojtylát, az­az II. János Pál pápát említik, a cseheknél Franz Kafka írót, a szlovákoknál Andy Warholt, a pop-art feltaláló­ját, a litvánoktól Charles Bronsont. Majd elérkezünk a magyarokhoz, ahol is a lap szó szerint ezt írja: „Magyarország legfőbb érdeme abban áll, hogy megajándékozta a világot az immáron ki­lencvenéves csárdáskirálynő­vel, Rökk Marikával.” Puff neki! Ennyit a legendás Puskásról, Teller Edéről, meg­annyi Nobel-díjasunkról, ideért­ve a némethonban oly népszerű Kertész Imrét is. A németek szá­Egy XX. századi szexbomba Német nyelvterületen nem telik el hét, hogy ne sugározná a televízió a kairói születésű magyar mozicsillag Marika Rökk valamelyik fekete­fehér vagy színes filmjét. A pályáját a ’20-as években Francia- országban táncosnőként kezdő szexbomba Párizs után meghódította New Yorkot is. Bájos arcát, izgalmas combjait a ’30-as évektől a filmvásznon és a pesti Royal Orfeumban is megcsodálhatta a pub­likum. Míg olyan hírességek, mint Marlene Dietrich hátat fordítottak a náci Harmadik Birodalomnak, addig a „géppuskalábú’’ Marika akar- va-akaratlanul a goebbelsi propagandagépezet céljait szolgálta. Miközben milliók kerültek koncentrációs táborokba vagy a frontra, addig a színésznőnek luxusvillája és ahhoz passzoló limuzinja volt a német fővárosban. Szép volt és tehetséges. A háború után felváltva Ausztriában és az NSZK-ban él, s már-már természetesen tabunak számított a szocialista táborban, így Magyarországon is. mára az az operettprimadonna szimbolizálja leginkább Ma­gyarországot, akit itthon már csak nagyon kevesen ismernek, s aki jelenleg is Bécsben él.- Nem kell ezt annyira mell­re szívni - állítja Réz András esztéta, aki amondó: a lap állítá­saiban van némi ráció. A gulyás például, bármennyire is büsz­kék vagyunk rá, nem speciáli­san magyar étel, hiszen a német konyhában ugyanúgy jelen van, mint az írek asztalán. A töltött káposzta már jobban illik hoz­zánk - bár ez is inkább erdélyi származású fogás. Ami pedig Rökk Marikát illeti, Réz kijelen­tette: a világ tele van szubjektív közhelyekkel, s mi sohasem tudhatjuk, hogy hol milyen nyo­mot hagyunk.- Lehet, ha Moszkvában kér­deznék az embereket a magya­rokról, kiderülne, hogy ott Már­kus Emília miatt szeretnek min­ket... A Bild összeállítása arról szól, hogy a német kultúrában milyen nyomai vannak a mi kul­túránknak. A németek szem­pontjából egy operett-énekesnő igenis imázsteremtő tényező... Réz szerint ebben annak is nagy szerepe van, hogy a ma­gyar operett egy időben híres volt Európában, s ez a mai na­pig visszhangzik. Az pedig, hogy milyen kép alakul ki ró­lunk, nem csak a németek fele­lőssége. A magyar cégek vezetői szerint nálunk az ipari kémkedés 0 száza­lék, vagyis nincs. A szakértő ezen csa mosolyog, hiszen nem lenne munkája, ha az egyébként nálunk is fillérekért beszerezhető lehall­gatókat senki sem venné.

Next

/
Thumbnails
Contents