Új Néplap, 2004. május (15. évfolyam, 102-125. szám)
2004-05-09 / 19. Vasárnapi szám
4 Közelről HHHHHNMNNMB 2004. május 9. vasárnap Repka Sándor az országos döntőig Jutott két tanítványával. Balról Bak Anita, jobbról Berta Krisztina FOTO: BAKOS JUDIT Bak Anita, a szolnoki Tiszaparti Gimnázium és Humán Szakközépiskola 12. c osztályos tanulója április végén Győrben a „Szép magyar beszéd” versenyen Kazinczy-díjat kapott. A szintén „tiszapartis” Berta Krisztina ugyancsak bejutott e verseny döntőjébe. Bak Anitával és felkészítő tanárával, Repka Sándorral a sikerről és előzményeiről beszélgettünk. int Repka Sándor elmondta, mintegy 140 résztvevő középiskolás diák gyűlt össze Győrben, közülük 70-en a határokon túlról, hogy kiderüljön, kik a legjobbak, kiket jutalmaz Kazinczy-díjjal a neves tudósokból és színészekből álló zsűri. A szabadon választott és kötelező szövegek elmondása mellett egy rövid szöveg „kottázása” is a feladatok közé tartozott. Meg kellett jelölni annak hangsúlyait, szüneteit, a beszédritmus szerint összetartozó elemeket. Bak Anita Kunhegyesről került a „Tiszapartiba”. Az általános iskolában vers- és prózamondással kísérletezett, a gimnáziumban kezdett foglalkozni a szép beszéddel.- Repka tanár úrral a középiskolába kerülésemtől készültünk ezekre a versenyekre. Elsőben a megyei döntőn harmadik lettem, és ez nagy örömet okozott. Másodikban ugyanez az eredmény már elkeserített, ugyanis szerettem volna eljutni a győri döntőre, de csak az első két helyezett utazhatott. Harmadikban azután ez sikerült is, most pedig megkaptam a Kazinczy-díjat. Meg akartam nyerni, de nem mertem volna fogadni rá, hogy sikerül. Anita az ELTE nemzetközi tanulmányok és szociológia szakra, valamint a Közgazdaságtudományi Egyetem szociológia szakára adta be a jelentkezését. A történelem mellett a nyelvek érdeklik, németet és angolt tanult, de szándékában van az orosz nyelvet is elsajátítani. Feltűnt, hogy nem csupán szép kiejtéssel beszél, de összefogottan, pontosan fogalmazza meg a mondanivalóját. Kérdésemre, hogy ez a két dolog szervesen ösz- szetartozik-e, Repka tanár úr válaszolt, aki egyébként vagy harminc diákját juttatta el az országos döntőre, és eddig három Kazinczy-díjas tanítványa van. — A szép beszéd és a pontos, világos fogalmazás aligha választható szét. Az beszél szépen, aki pontosan tudja, mit akar mondani. A szép orgánum nem elég, csak feltétel. Aki pedig mások által fogalmazott, leírt szöveget mond el, annak pontosan értenie kell, hogy miről szól a szöveg, és természetesen ez is összefügg a gondolkodással. A szép beszéd fejleszthető, sőt kell is fejleszteni, különösen ha valaki tehetséges és ambíció is van benne. B.A. Nem ütött, csak lopott? Jászladány A két helyi férfi előbb együtt iszogatott, majd az utcán nézeteltérésük támadt. Hogy ekkor mi is történt kettejük között, valójában nem tudni. Egy biztos, egyikük pénze nyomtalanul eltűnt. Rendőr legyen a talpán, aki kideríti, mi is történt pontosan a minap a két jászladányi férfi között. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy a későbbiekben gyanúsítottá váló 49 éves János együtt italozott alkalmi ivócimborájával az egyik helybeli szórakozóhelyen, ahonnét együtt távoztak. Ami viszont a továbbiakat illeti, már nem ennyire világos a történet. Az ivócimbora ugyanis később azzal kereste fel a rendőrséget, hogy társa az utcán dulakodást követően leütötte őt és elvette irattárcáját, amiben 4 ezer forintja is benne volt. Azt, hogy támadója ki volt, név szerint nem tudta megmondani, de a leírás alapján a rendőrök csakhamar előkerítették a többszörösen büntetett előéletű férfit. János akkor is a kocsmában volt. Rablás miatt gyanúsítottként hallgatták ki. Ennek so- • rán azonban a fentiektől némileg eltérően mesélte el az eseményeket. Elmondta, tényleg volt egy kis dulakodás közöttük, sőt a tárca elvételét is elismerte, de állítása szerint ő nem ütött, tehát rablásról szó sem lehetett. Nem beszélve arról, hogy a tárcában szerinte nem volt több pár száz forintnál. A rendőrök a gyanúsítottat őrizetbe vették, és tovább nyomoznak az ügyben. Egyelőre kérdéses az is, hol lehet az elvett tárca. Emberük ugyan beismerte, hogy azt eldobta, ám az általa megjelölt helyen semmit sem találtak a nyomozók. HGY A gazdát sem mindig kímélik Tóth János karcagi fazekas úgy került a híres nevezetes Kántor családhoz, hogy benősült. Ebből kifolyólag több mint két és fél évtizede elválaszthatatlan az agyagtól, és szorgoskodása nyomán tányérok, butellák, Miska-kancsók, madárfigurák, tálak kerülnek ki a keze alól, s legújabban míves cserépkályhák csempéi is. zt viszont talán keveA sen tudják Tóth úrról, hogy akad még egy igazi, nagy hobbija: a méhészkedés. Lehet annak már egy negyedszázada, hogy megszerette ezeket a fullán- kosokat, amelyek sokszor a tulajdon gazdáikat sem kímélik, és egy-egy pergetéskor csípésekkel fejezik ki rosszallásukat azért, hogy munkájuk, szorgoskodá suk gyümölcsét, a mézet elszedik tő- / lük. Tóth úrnak je- / lenleg is akad vagy száztíz méhcsaládja. Az igazi szezon április végén kezdődik errefelé, a repcével. És mivel ebből a növényből tengernyit kócol a szél a karcagi határban, utazni sem kell érte. Az akác, az már más dolog: a hónap derekán teherautóra kerülnek a fullánkos családok, és irány a Nyírség. Két hetet ott gyűjtenek, két hetet a Mátrában. A gazda is szereti a mézet, főleg a teába, de Tóth János szerint egy jó évben négy pergetés is lehet: egy repcéből, kettő akácból, egy napraforgóból fotó: mészáros jános úgy van vele, azért a jóféle kunsági birkapörkölt sem akármi! Miként a mangalica szalonnája sem. Különösen akkor, ha már pirosodik a bőre körül, jelezve: érett. Bármilyen hihetetlen, a méznek is érettnek kell lennie, mert ha nem az, akkor ha elteszik, könnyen megsava- nyodik. Akkor jó és érett, ha a vízmennyiség kijön belőle. Azt szokták mondani, pergetni akkor szabad, ha a méhecskék viasszal lefedik a mézet. Sajnos, a kis állatoknak rövid az életük. Ez a munka annyira kimeríti őket, hogy fő hordásban négy hét, telente esetleg több hónap. Egy-egy erős család 50-60 ezer dolgozóból áll, meg ami talán a legfontosabb: a királynőből. Az is tény, minden méhész olyan kisjószágo- kat tart, amelyek soha nem hajlanak a szóra, idomításra. Főleg akkor rosszkedvűek, ha szél fúj, netalántán valaki kölnivagy dezodoros illattal közeledik hozzájuk vagy a méztől igyekszik megszabadítani őket. Ilyenkor szúrnak ahol tudnak. Akad, aki egy csokor fullánkot is elvisel, más egyetlenegy szúrástól is olyan rosszul lesz, hogy orvost kell hívni. Aki allergiás a méhszúrásra, jobban teszi, ha elkerüli a teli kaptárakat. Mert azok legalább könnyen észlelhetőek, nem úgy, mint az apró, cikázó méhecskék. D. Szabó Miklós JEGYZET Motoron szállni A jó idő beköszöntével előkerültek a garázsokból a motorkerékpárok, és az ■ utakon újra megjelentek a kisebb-na- I gyobb, zúgó-bőgő masinák. Az elmúlt Si£ jk években nagy divatja lett a motorozás- JHKfjLÉpj nak. A motorkerékpár, persze amióta csak létezik, különleges helyet foglal el i IHPIPi a járművek között. Mindig más, mindig I kicsit vonzóbb volt, mint az automobil. Mi teszi különlegessé a motorozást? Egyfelől a lázadás. A motor nyergében ülve az ember egyszerre érezheti magát a civilizáción belül és kívül. A kétkerekűre szállni annyi, mint az automatizált társadalom részeként fityiszt mutatni a kötöttségektől, szabályoktól szenvedő civilizációnak. A motorozás a mai világunk alapvető mozgatórugóját, a célt kérdőjelezi meg. A motoros nem azért száll gépére, mert valaI hová el akar jutni. Sőt, a legtöbbször sehova sem kíván eljutni. A motorozásnak — önmagára irányuló mozgásként — egyetlen célja a motorozás. Hol az autók között cikázva, hol a döcögő gépkocsioszlopok mellett robogva érezni a ruha legkisebb részein is befúvó menetszelet. Kiszáguldani a világból, a társadalomból. A motor maga a megtestesült szabadság. Mostanság azonban a motorra pattanni egyre inkább sikk is. Egy ménesnyi ló erejével megáldott motor nyergében ülő számára járműve talán már nem csupán a társadalmon kívüliség, hanem a társadalom felettiség, az „én már ezt is megengedhetem” bizonyítása is. Az autók között cikázva, a gépkocsioszlopok mellett robogva éreztetni: van aki megteheti, hogy lerázza a kötöttségeket, fityiszt mutat a szabályoknak. Míg más döcög, ő száguld. Bele a világba, céltalanul. Ilyenformán a motorozás maga a megtestesült státus- szimbólum. Teleki József Elhárították az életveszélyt Sokáig nagyon rossz állapotban volt Kunszentmárton egyik legértékesebb épületének, a római katolikus templomnak a homlokzata. Az első figyelmeztető jel az volt, amikor a torony erkélyének egy betondarabja lehullott a járdára. Szerencsére nem történt tragédia, bár ez csupán a vakvéletlenen múlt. Le is zárták gyorsan a műemlék épület környékét, s megvizsgálták jobban a homlokzatot. Kiderült, hogy még a díszítő szobrok is nagyon rossz állapotban vannak, elvileg bármikor leeshetnek. így a Gyulay Endre, szeged-csanádi megyéspüspök által adott harmincmillió forintból elsősorban a legveszélyesebb részt, a főbejárat környéki vakolatot erősítették meg. Ezzel azonban még nem értek véget a kötelező feladatok, hiszen a főfalak folyamatos vizesedése is hozzájárult az állagromláshoz. így dréncsövekkel vették körbe az épületet, hogy a csapadék ne jusson az alaphoz. Ezzel párhuzamosan megkezdődött a térburkolat cseréje, melynek következtében az átalakulóban lévő városközponttól nem tér majd el a most még kissé rendezetlen környezetű templom sem. Sajnos a teljes rekonstrukcióra nincs elegendő pénz. Több tízmillió forintra lenne ugyanis szükség, hogy újra teljes pompájában csodálhassuk meg a település talán legszebb épületét. Pókász Endre Koncert a nagyinak Családi koncertet adtak a nagymamának a Kuna gyerekek Anyák napján köszöntötték nagymamájukat a Kuna gyerekek. Ez önmagában még nem lenne kuriózum, ám ők Four- tissimo együttes tagjaiként koncerttel kedveskedtek a nagyinak. Korábban Kuna Family néven lépett fel a négy fiatal — Valéria, Márton, Gyula és Bence -, többek között a népszerű orgonaművész, Vamus Xaver koncertjein vendégszerepeitek. A rézfúvós hangszereken játszó testvéreket az apa, Kuna Lajos tanította, így kézenfekvőnek tűnt egy kisegyüttes alapítása tíz évvel ezelőtt. Az első pillanattól kezdve együtt zenéltek, így fokozatosan vált játékból életcéllá az együttes létezése. Az utóbbi években kialakították sajátos stílusukat, s főként népszerű melódiákat, világslágereket játszanak, egyedülálló módon csak fúvós hangszereken (trombita, harsona, kürt). A zenét látványos koreográfiával vegyítették, s így összeállított show-műsorukkal járják az országot. Az új stílussal új név is járt, Fourtissimo néven adták ki CD-jüket a közelmúltban. Igazi különlegesség, hogy a lemez anyagában szerepel első önálló számuk, Bence szerzeménye is. A kecskeméti zenészcsaládot erős rokoni szálak fűzik Szolnokhoz, pontosabban nagymamájukhoz. Ferencz Tibomé Julika, a Szolnoki Nyugdíjas Pedagógus Klub vezetője már régen kérte unokáit, hogy adjanak műsort a klubtagoknak. így most „házi koncert” keretében mutatták be lemezüket a megyeszékhelyen. Utána pedig a nagyi várta őket vacsorával... SZS Negyedszerre sikerült nyerni
