Új Néplap, 2004. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-04 / 14. Vasárnapi szám

2004. április 4., vasárnap Közélet, gazdaság, közelről 3 Egy most zajló országos akció arra kéri a tanítványaikért felelősséget ér­ző pedagógusokat, hogy két hétig járjanak a saját testtömegük egyne­gyedét kitevő súlyú táskával. A kez­deményező arra a tarthatatlan álla­potra kívánja felhívni a figyelmet, hogy az általános iskolások öt-tíz ki­lós táskával a hátukon akár több kilométert is gyalogolva járnak isko­lába. E gy Somogy megyei nagymama felhí­vást tett közzé a Köznevelés folyó­iratban, megszólítva a pedagóguso­kat, hogy március 22-e és április 7-e között járjanak a saját testsúlyuk több mint húsz százalékát kitevő nehézségű táskával. Éppúgy, ahogy ezt nap mint nap megteszik a gyerekek. Indítványozta azt is, hogy április 7-én, az egészségügyi vi­lágnapon a szakemberek összegezzék a ta­pasztalatokat, akár országos nyilvánossá­got is adva azoknak. ■ Az általános isko­lások körében a me­gyei iskolaorvosi vizsgálatok évek óta magas arányú moz­gásszervi elváltozáso­kat állapítanak meg - tudtuk meg az ÁNTSZ megyei intézetének egészségvé­delmi osztályvezetőjétől. Vargáné Szabó Irén elmondta, a problémák egyik kiváltó oka lehet a túl nehéz iskolatáska, amelyet ráadásul sok esetben helytelen módon hordanak a tanulók. Hazánkban semmiféle norma nincs arra nézve, hogy mekkora súlyú lehet egy isko­latáska. A németek által javasolt arány azonban a gyermekek testsúlyának egy ti­zedében maximálja a teher felső határát. Ennek fényében igen riasztóak a legutóbbi szolnoki felmérés eredményei. Olykor saját tömegük negyedét is a hátukra veszik a diákok Az elsőtől az ötödik osztályig a diákok heti átlagban a testtömegük tizenkettő-tizennyolc százalékát viszik a hátukon, de felsőben, a nyelvi tagozatos osztályokban ugyanez a szám a húsz százalékot is meghaladta. Esetükben a rossz eredmény bizonyára a mozgás- szegény életmódnak is tulajdo­nítható. Ez az adat egyébként nagyjából azt jelenti, mintha egy hetvenöt kilós felnőtt minden­nap tizenöt kilogrammos cso­maggal járna a munkahelyére. A vizsgálat azt is megállapította, hogy tíz tanulóból kilenc hátitás­kát hord. Ebben semmi kivetniva­ló nincs, amennyiben az a hátge­rincet egyenletesen terheli, segíti a mellkas helyes anatómiai görbü­leteinek kialakulását és a légzést is. Ám a hosszú szíjon, ferdén vagy mélyre ló­gatott iskolatáska hibás tartáshoz ve­zethet. A felmérés alkalmával már az első osztályosok negyvenhárom szá­zalékánál tapasztaltak mozgásszervi elváltozást, míg a nyolcadikosoknál ötvenkilenc százalékra nőtt ez az arány. A felmérés eredményeiről az ÁNTSZ tájékoztatta a megye valamennyi alsó fokú oktatási intézményének igazgató­ját. Javasolták számukra, hogy próbál­ják biztosítani annak a lehetőségét, hogy a diákok minél több felszerelést hagyhassanak az iskolában, a pedagó­gusok csak a feltétlenül szükséges könyveket, eszközöket kérjék a tanu­lóktól, valamint hívják fel a szülők figyel­mét az iskolatáska rendszeres ellenőrzésé­re, hogy abban csak a legszükségesebb könyvek, füzetek, eszközök legyenek. A szülők és a tanárok egyaránt figyeljenek oda arra, hogy a gyerekek a táskájukat a hátukon, mindkét vállon, s minél rövi- debb szíjon hordják. Molnár G. Attila CSABAI ISTVÁN Tíz tanulóból ki­lenc hátitáskát hord ILLUSZTRÁCIÓFOTÓ: Kocsmáros volt negyven évig Azt szokták mondani, hogy a toliforgatókon kívül a vendéglősök, kocsmárosok ismerik legjobban a lelke­ket, hiszen ilyen helyekre mindenféle ember betér. így van ezzel a jászkarajenői Erős Ferencné, született Sipos Erzsébet is, aki négy évtizedig általában napon­ta négykor kelt és ennyi időt töltött a karai kocsmában a pult mögött. Holott eredetileg mindig ápolónő szere­tett volna lenni, de a múlt századi nagy világégések neki is meghiúsították az elképzeléseit. Erős Ferencné ápolónőnek ké­szült, mégis kocsmáros lett, öt éve pedig messze földön is­mert hímzőasszony Jászkaraje­nőn FOTÓ: BAKOS JUDIT T öbben állítják, hogy a kocsmárosok szeretik a részeg embert, mert iszik is, fizet másnak is. Erre a fejét rázza. — Nem így van, mert aki részegen jön be, az már alig­ha fogyaszt. Inkább leül va­lahová, az asztalra borul és elalszik. Márpedig egy ven­déglő nem menedékhely, ahol pihenhet az ember, ezért én ezeket a betérőket küldtem haza. Ma is állítja, hogy egy kocsma maga az élet, a való világ. Ott minden kiderül: ki a jó ember, ki a rossz, ki tar­tozik másnak, ki csalja a fe­leségét. — A jó kocsmárosnak akadnak írott és íratlan sza­bályai. Az írott az, hogy ő so­ha ne igyon, mert nem ez a feladata. Nekem a szódavíz volt a fő italom, igaz, ha valami új italféleség érkezett, bele­nyaltunk, de csak csínján. Ezt is azért tettük, hogy tudjuk: édes, keserű, erős, milyen aro- májú. Az íratlan szabáíyok kö­zé tartozik, hogy a kocsmáros ha sokáig akar egy helyen ma­radni, sose vigye a szót. Ma­gyarul ne legyen néprádió, tud­jon hallgatni, vagy ahogyan mi­felénk mondják: tartsa a száját! Sok neves színészt, embert, politikust kiszolgált a pult mö­gött, és az egyik leg­kedvesebb talán Gob­bi Hilda volt. Nem ve­tette meg a vendéglő­ket, ha tehette, mindig betért. — Azért, mert itt nem köntörfalaznak az emberek, egyéb­ként is borban az igaz­ság, vallja az egyik szólásmondás — állí­totta a művésznő. Sajnos a sok állás tönkretette a lábait, már a protézis sem se­gít, járókerettel lépked. Amikor 1999-ben eltemettette a férjét, hirtelen rászakadt a magány, a sok szabadidő. A család mesz- sze lakik, így hímezni kezdett. Jobban mondva nem kezdett, folytatta, ahol és amikor abba­hagyta. Álomszép térítők ke­rülnek ki a keze alól, és ha be­lelendül, 16 órát is dolgozik egyvégtében. — Nem kell hozzá más, csak tű, fonál, türelem, könnyű kéz és jó szem. Ha az nincs, jó szemüveg. Neki is van egy kiszolgált okuláréja, azzal remekül lát, jobban, mint ha újat íratna a szakorvosnál. Szinte végigvarr- ja, -hímezi a napokat, estéket, heteket. Mivel áldott jó szívű, a legtöbb remeket elajándékoz­za, a lányának, a testvérének, a rokonoknak. Leginkább otthon tartózko­dik, ritkán mozdul ki a házá­ból. A szomszédok vásárolnak be neki, mert a térde nehezen engedelmeskedik. Hiába: negy­ven év a pult mögött hosszú, nagyon hosszú idő volt. Az esze, a keze, a szelleme bírta, csak a lábai nem. Tiltakoznak is derekasan, még egy rövid sé­ta sem nagyon tetszik nekik, inkább az ülést, a hímzést ked­velik. Úgy tűnik, álltak eleget az évtizedek során, és most már pihenni szeretnének. D. Szabó Miklós Hogy mit ittak a karaiak? Reggelire a feles, a rövidital ment, napközben a bor, később a sör. Erzsiké nevetve sorolja, még emlékszik rá, hogy egy kisfröccs 1,70 volt, a nagy meg 2,30. Egy pohár sört 1,50-ért mért, a kor­sót 2,30-ért. Kezdetben kétféle üdí­tőt lehetett kapni az országban: jaf- fát és málnát. Kispohárral mérték, és szódát spricceltek rá. Később jött az üveges bambi, most meg már annyi a választék, a jó ég a tudója... JEGYZET Rímfaragók Az oktatási törvény módosítása értelmé- mAben az idén szeptemberben kezdődő i? tanévtől az általános iskolák első három r évfolyamában és negyedik félévkor a ta- ' ' 3, nároknak osztályzatok helyett szöveges formában kell értékelniük a tanulók tel- % jesítményét. Mégpedig olyan módon, ■JAt*- A hogy az az egy oldal terjedelmet ne ha­ladja meg, s úgy legyen megfogalmazva, hogy azt az alacsonyabb képzettségű szülők is megértsék. A szak­tárca a leggyakrabban előforduló műfajokról összeállí­tást is készített. Ezek szerint a pedagógusok például vá­laszthatják az előzetes szempontok alapján szabadon fogalmazott szöveget. De dönthetnek úgy is, hogy egy előre meghatározott skála megfelelő kifejezését alkal­mazzák. így a matematikaműveletek esetében az ke­rülhet az ellenőrzőbe, hogy a diák biztosan ismeri őket, bizonytalan, vagy egyáltalán nem tudja alkalmazni azokat. A legnagyobb különlegességet azonban a har­madik változat rejti. Ez ugyanis lehetőséget ad arra, hogy a tanárok akár verses formában is rögzíthessék benyomásaikat. Azaz ősztől esetleg érdemes lehet irodalmi tanulmá­nyokat folytatniuk az alsó tagozatos gyermekeket neve­lő szülőknek, ha el akarnak majd igazodni a metafo­rák, a verslábak, a rímek és a hasonlatok világában. Persze a pedagógusoknak sem árt felkészülniük. Hi­szen tanított szakjától függetlenül mindenkinek költe­mények sokaságát kell megalkotnia, amennyiben a verses értékelés mellett dönt. Ezt azután kellő ünnepé­lyességgel fel is olvashatja a tanuló születésnapján, mint ahogyan arra egyébként már ma is akad példa. Csak. a gyakorlatban fog kiderülni, hogy a rímfara­gás beváltja-e a hozzá fűzött reményeket. Az viszont elég valószínű, hogy a zöngemények elolvasása után a szülők többsége kikerekedett szemmel fogja feltenni a kérdést: na jó, jó, de akkor ez most valójában hányas lenne? Molnár G. Attila KOZELET Kalandvágyó fiatalok Több mint háromszáz kiskorú eltűnését jelentették be az elmúlt évben a rendőrségre — tudtuk meg a megyei rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési osztá­lyán. A rendőrség számára kiemelt feladatot jelent az otthonról vagy a nevelőintézetekből megszökött gye­rekek felkutatása. Ez rendszerint egy hónapon belül eredményre is vezet. A szökések okát vizsgálva a szakemberek megállapították, hogy az esetek hátte­rében leggyakrabban a kalandvágy áll, de a gyerek szökését eredményezhetik például a szülők előtt ne­hezen vállalható rossz iskolai eredmények, a csalá­don belüli konfliktusok, tiltott baráti kapcsolatok, szerelmek is. A szökevények egyik különleges rétegét jelentik azok a fiatalok, akik rendszeresen elhagyják a neve­lőintézetet engedély nélkül, minden esetben jelentős munkát adva a felkutatásukra küldött rendőröknek. Még ha viszonylag gyorsan meg is találják őket, ak­kor sem lélegezhetnek fel sem a nevelők, sem a rend­őrök, mert könnyen elképzelhető, hogy néhány óra múlva minden kezdődik elölről. A szökések magukban hordozzák a fiatalok bűn­elkövetővé és ugyanúgy sértetté válásának veszélyét is. A bűnmegelőzési osztály tájékoztatása szerint ta­valy a szökött gyerekek létfenntartásuk érdekében ti­zenegy esetben követtek el bűncselekményt. Az ál­dozattá válás szempontjából a lányok vannak a leg­nagyobb veszélyben. Közülük kerülhetnek ki az erő­szakos közösülés sértettjei, előfordulhat az is, hogy prostitúcióra kényszerítik őket. HGy Közepes halzsákmány A fogási naplók tanúsága szerint 2003-ban közepes évet zártak megyénkben a horgászok. Ám amíg a statisztikákból úgy tűnik, a tavaly kritikusan ala­csony vízállású Tisza kevésbé volt kegyes a halak szerelmeseihez, addig a Körösökön és az Alcsi-holt- ágon szerényen, az ország jó néhány távolabbi vizén pedig látványosan javultak megyénk pecásainak fo­gási mutatói. A Közép-Tisza Vidéki Horgászegyesületek Szövet­ségének értékeléséből kiderül: miután a Tisza Hor­gászegyesület átigazolt a hevesi szövetséghez, tavaly mintegy 2500-zal megfogyatkozott a szolnoki szék­helyű szervezet tagjainak száma. így fordulhatott az elő, hogy — bár múlt évben majdnem minden halfaj­ból kevesebb akadt horogra - az egy pecásra vetített zsákmány átlagos mennyisége mégis növekedett. A korábbi tapasztalatokkal ellentétben ezúttal azok számíthattak javuló esélyekre, akik távolabbi vize­ken próbáltak szerencsét. Míg ugyanis a térség halá­szati hasznosítói által telepített folyókon és holtága­kon általában visszaestek a fogási eredmények, ad­dig a megyei pecások többnyire sikerrel portyáztak az ország más területein. Kivételt képeznek ez alól a Körösök és az alcsiszigeti Holt-Tisza szerelmesei, akik 2003-ban az előző esztendőnél több halat zsák­mányoltak. Szakemberek szerint a Tisza „gyengélke­dése” is viszonylagos, hiszen akadt olyan tiszaroffi pecás, aki 256 kilogramm pontyot és 135 kilónyi amúrt könyvelt be fogási naplójába... Bugány Ólomsúlyú iskolatáskád

Next

/
Thumbnails
Contents