Új Néplap, 2004. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-30 / 101. szám

19. OLDAL EURÓPAI UNIÓ 2004. Április 30., péntek IIHIM- Köztudott Önről, hogy szereti a szabad­ságot. Ha teheti, akkor szabadon mozog az országban, sőt szabadsága idején a világban is szabadul a beosztásával együtt járó korlátozásoktól Mit jelent ön­nek a szabadság, és mit jelent nekünk az Európai Unió kínálta szabadság?- Szabad embernek születtem, szere­tek élni ezzel a szabadsággal. A szabad­ság számomra azt jelenti, hogy tudom, mit akarok. Fölmérem a következmé­nyeit, és szuverén módon döntök. Én eszerint éltem mindig. Szeretném, ha él­ne a hazám is a megnövekedett szabad­sággal. Nem kétséges, hogy az uniós csatlakozás kedvez az erőnek és a sza­badságnak. Számomra az európai uniós szabadság azt jelenti, hogy az ember erőt kap. Az Unióban kialakult szabad­ság az erősek szabadsága, abban az érte­lemben, hogy óriási erőt ad Magyaror­szág számára egy nagy közösséghez tar­tozás. Olyan európai közösség tagja lesz, amely értékalapon szövetkezett, de amely pontosan felismerte és tudja azt, hogy érdekek alapján kell működtetni az Uniót.- A szabadság lehetőség: élni is tudni kell vele. Valahol olvastam, hogy ön jóval ötvenéves kora felett állt neki angolul ta­nulni.- így igaz. Én fiatalkoromban jól meg­tanultam franciául, használom is na­gyon sokat. Közben a világ rengeteget változott. Korábban három nyelv kö­zül szinte szabadon megválaszthatta az ember, hogy mit tart igazán fontos­nak, és a szerencsé­sebbek meg is ta­nulták mind a hár­mat: az angolt, a franciát és a néme­tet. Ma viszont egy­értelmű, hogy az el­ső az angol. Úgy éreztem, hogy ne­kem dolgom, feladatom van ebben a vi­lágban, ebben az országban, s rájöttem, hogy nem elégedhetek meg azzal, hogy franciául jól beszélek: meg kell tanul­nom angolul is. Nem voltam egészen öt- venhét éves, amikor elkezdtem angolt tanulni. Ma már nem okoz gondot az an­gol társalgás, az angolul folyó tárgyalá­sokon a részvétel. Csak nagyon ritkán használok tolmácsot.-De hát a miniszterelnöknek jár a tol­mács!- Jár a tolmács. Ebben azért egy kis ttükk is van: sokan azért kérik a tolmá­csot, hogy egy pici gondolkodási időt kapjanak.- Nem csak utazni, világot látni szeret az ember, hanem dolgozni is. Az Unió négy szabadsága közül az egyik éppen a munkavállalás szabadsága. E körül van ma a legtöbb kérdőjel itthon is és hatá­rainkon túl is. Mi várható?- Pontosan, jól fogalmazott: ez a sza­badság kategóriájába tartozik. Nem na­gyon hiszem azt, hogy tömegesen élné­nek magyar munkavállalók azzal a lehe­tőséggel, hogy kimenjenek dolgozni. De „Az új országok teljesíteni, produkálni akarnak, jobban akarnak élni. Ettől az Unió is gyorsabban fejlődik. ’ meg kell adni nekik a jogot, hogy szaba­don dönthessenek, ha akarnak, akkor kint dolgoznak, aztán visszajönnek. Én ezért harcoltam az Unió fórumain, hogy minél hamarabb megadják a most csat­lakozó országok számára ezt a lehetősé­get. Az ország jövőjét abban látom, hogy magas tudású, nagy és versenyké­pes szakismeretekkel rendelkező embe­rek itthon maradjanak. Azt is tudjuk, hogy az oktatás, a tanulás, a képzés a legdrágább, és a leghosszabban megté­rülő befektetés. Egy társadalom fektet be és lassan, fokozatosan térül meg, épül be a társadalom hasznába, az em­berek gondolkodásába. Ebből követke­zik, hogy nekünk, a kormánynak, a po­litikának kötelessége segítem, hogy a magyar emberek elsősorban Magyaror­szágon tudjanak boldogulni. Itt találják meg a saját örömüket az életben. A kül­földi munkavállalás ebből a szempont­ból másodlagos, de hasznos és kell is. Én azért harcolok, hogy meglegyen ez a szabadsága a magyar munkavállalók­nak. De hozzáteszem, hogy nem örül­nék, ha nagyon sokan mennének el máshova dolgozni.- Végül is május elseje határkő. Vala­minek a vége, vagy valaminek a kezdete?- Egyszerre mind a kettő. Nem tagad­hatjuk, az Unióba való belépésünk ha­tárkő: lezár egy szakaszt, és újat kez­dünk. A felkészülési munkának nincs vége azzal, hogy belépünk az Unióba. Mindegyik or­szág utána kezd­te a komoly iga­zodást. Az Uniós csatlakozás után kezdett el hirte­len változni és fejlődni Ausztria is. A csatlako­zás után három- négy-öt évvel ért el eredményeket Görögország és Portugália. Tehát egyszerre fejeződik be egy szakasz, és kezdődik az új. Most vi- láglik majd ki, hogy miként tudunk élni a lehetőséggel.- Mit várhatunk akkor ettől, és mitől kell tartani?- Esélyeket várhatunk: megnyílnak az uniós bukszák, lehet pályázni uniós pénzekre, és ha az adófizetők pénzéből az állam is hozzáteszi az egy forintot, ak­kor az Unió is hozzáteszi a maga egy fo­rintnak megfelelő euróját. Ebből gyors fejlődés lesz. Erre példa volt Írország, Finnország. Nagyszerű példák. Az eséllyel élni kell: jó pályázatokra, jó ötle­tekre, szorgalomra, jó teljesítményekre van szükség. Persze azt is látni kell, hogy a csatlakozás óriási alkalmazkodá­si kényszer is. Azok az országok tudtak jól megfelelni az uniós elvárásoknak, azoknak a népe sikeres és boldog, ame­lyek a leginkább képesek voltak alkal­mazkodni. Az Uniónak magasak a köve­telményei: java részük értékalapú és az emberek érdekeit, az ország fejlődését szolgálják. De az alkalmazkodás néha fájdalmakkal is jár.- Nehezebb vagy könnyebb lesz a csat­lakozást követően magyarnak lenni?- Először is: magyarnak jó lenni. Kul­túránk olyan érték, amelyet Európában meg kell ismertetni és szerettetni. Kinyíl­nak a kapuk, és ezzel sokszorozódnak a lehetőségek. A magyar emberek tudása, képességei értékek. Ugyanakkor biztos, hogy egyik percről a másikra nem ugrik meg az életszínvonal, csak megindulnak a fejlesztések. Több mint egy éve makacs módon mondom, és fogom mondani a következő két évben is, hogy az építke­zések évei jönnek minden értelemben. Építkezés, nemcsak az épület felhúzá­sa, hanem a tudás megalapozása, a versenyképes ismeretek megszerzé­se és a kutatásfejlesztés is. De ide tartoznak az autópályák is, amelyek nélkül nem tudunk modem orszá­got építeni. Nem tudunk modem országot építeni jól működő egészségügy, színvonalas felnőtt- képzés nélkül, és a fejlesztési for­rások jó felhasználása nélkül sem. Ebből lesz modern európai ! Magyarország, s az építkezésből életszínvonal. De a sorrend ez! Nincs olyan sorrend, hogy elő­ször van magasabb életszínvo­nal, és aztán majd egyszer el- ' kezdünk fejleszteni meg épít- ( kezni.- Azf mondják a közgazdá­szok, hogy az Unió mai átlagát, körülbelül 15-20 év múlva képes el­érni Magyarország.- Biztos vagyok benne, hogy így van.- Milyen lesz 15-20 év múlva az Unió, és milyen lesz benne Magyar- ország?- Azt gondolom, hogy az Uniónak még több tagja is lesz. Örülnék, ha pél­dául Horvátország rövidesen az Unió tagja lenne, nem is beszélve Romániá­ról, amely belátható időn belül sorra ke­rülhet. Szeretném, ha Horvátország és Szerbia is tagja lehetne. Azt gondolom, hogy ebben az Európában Magyaror­szág jó helyet foglalhat el.- Mert az újonnan csatlakozó orszá­gok lehúzzák az átlagot?- Nem. Én azt gondolom, hogy az át­lag jelentősen növekszik, mert ezek az országok fölfele húzzák a dinamikát. Az elején lefelé viszik az átlagot, matemati­kailag nem is történhet más, de a dina­mikát, a teljesítőképességet fölfelé vi­szik. Az új országok teljesíteni, produ­kálni akarnak, jobban akarnak élni. Ettől az Unió is gyorsabban fejlődik. Magyar- ország pedig jó helyen, úgy gondolom, hogy az első harmadban vagy a közép­mezőnyben, s nem a sor hátsó részében helyezkedik el, mert a magyar képessé­geiben nagy nemzet.- Amikor uniós csatlakozásról beszé­lünk, akkor érthető módon a potitika el­sősorban arról szól, hogy mit nyer a csat­lakozással az ország. Azt azonban nem lehet tagadni, hogy ennek a csatlakozás­nak lesznek vesztesei is. Kiket sorol ön a vesztesek közé?- Természetes, hogy amikor az em­S|®': bér a jövőre, az életre készül, akkor nem arról beszél, hogy milyen borzasztó ne­hézségek várnak rá. Mindannyian tud­juk, hogy az élet törvényei konfliktuso­kat is rejtenek. Az agráraim nagyon fon­tos terület, és szívemhez közel áll. Tu­dom, hogy a magyar mezőgazdaság sok­kal jobban felkészült, mint a most csatla­kozó országok bármelyikének agrárgaz­dasága, mégis lesznek nehézségei. Bizonyos ágazatok új követel­mények .elé kerülnek. És mindegyiknek a hatékony­ságát és teljesítményét nö­velni kell! Nem aggódom a szántóföldi növényter­mesztés sorsáért: kifeje­zetten nyertes lesz. Szorgalommal, jó telje­sítménnyel szintén nyertes lehet a zöld­ség- és gyümölcster­melés, a szőlészet, a borászat. Nem lesz könnyű a dolguk, mert nagy a verseny. Az állattartás, illet­ve az erre épülő élelmiszer-feldol­gozás viszont na­gyon nagy kihívások elé néz: mások az egészségügyi, higié­niai előírások. Ebben az ágazatban nagyon kell tudni igazodni.- Végül, mennyire Unió- konform Magyarország a csatlakozás pillanatában?- Ezt három mérce szerint is lehet mérni. Az egyik: nincs komoly szakember, aki ne azt mondaná, hogy Magyarország legalább olyan fölkészült, mint annak idején Görögország, Spa­nyolország, Portugália vagy Ír­ország volt. A másik: ha mércé­nek tekintjük a most csatlakozó tíz országot, akkor nincs olyan értékelés, amelyik ne az első há­rom közé sorolná Magyarorszá­got. A harmadik mérce a mi saját vágyunk, amilyenek szeretnénk lenni: jobbak, sikeresebbek, még eredményesebbek. Jó startvonal­ról indulunk a csatlakozás pilla­natában, és azokat a lemaradáso­kat, amelyek annak következté­ben maradtak ránk, hogy az elő­ző négy évet ellazsálták, különös­képpen az agrárintézmények te­rületén, nos ezek jelentős részét ledolgoztuk. Az agrárminisztéri­um vezetése fantasztikus mun­kával és erőfeszítéssel az elmúlt egy évben pótolta a hiányossá­gokat. Van még pár hetünk arra, hogy néhány szükséges kor­mány- és miniszteri rendelet megszülessen, és már most rendszeresen figyeljük a pályá­zatokat, hogy valamennyi le­hetséges uniós forrást igény­be tudjunk venni. KERCZA IMRE A pénzpiac is szélesedik Az Európai Bíróság A luxemburgi székhelyű Európai Bíróság az Unió alapintézményeinek egyike, a közösségi törvények megsér­tésének jogorvoslására hivatott központi szerve. A tíz új állam május 1-jei csatla­kozása az Unió belső piacának szélesítését is jelenti. Ahhoz, hogy ez a hatalmas gazdasági tér­ség zökkenőmentesen működ­jön, fontos, hogy a tagországok közötti utalások ugyanolyan ru­galmasan teljesüljenek, mint a belépők belső piacain. Ezért is fo­galmazta meg az Európai Bizott­ság az egységes európai fizetési övezet kialakításának a gondola­tát. A pénznek 6 nap alatt kell el­jutnia a jogosulthoz. Az euróbán, illetve svéd koronában történő át­utalások költsége nem lehet ma­gasabb, mint a belföldön ugyan­azért az összegért felszámolt tari­fa. Ehhez pontosan fel kell tün­tetni a kedvezményezett nemzet­közi bankszámlaszámát (IBAN- szám), bankazonosítóját (BIC- szám). 2001-ben 15 országban 40 bankszámláról 1480 utalást vé­geztek egy felmérés során. Az eredmények értékelése után ér­dekes következtetésre jutottak a kísérlet szervezői. 1. Az átutalt összegek 99,5 százaléka megérkezett. 2. Az átlagos átutalási idő 2,97 nap volt. 3. Költségek: a 100 eurós meg­bízásért átlagban 24,09 eurót kér­tek a bankok. Amikor csatlakozunk az euró- övezethez, az egyenlő költség el­ve bankkártyák esetében is érvé­nyes lesz. Ha egy másik tagál­lamban eurót veszünk fel vagy vásárolunk, akkor a pénzintéze­tünk ugyanazt a költséget kell, hogy felszámítsa, mintha mind­ezt itthon tennénk euróalapú tranzakció során. Addig, amíg nem vagyunk az euróövezet tagjai, a forintban in­dított átutalás esetében még drága a felszámolt költség. barta zsolt Euró majd később Csak a szlovéneknek van az Európai Unióba május elsején belépő közép-európai országok közül reális esélyük arra, hogy még az év vége előtt csatlakoz­zanak az európai átváltási me­chanizmushoz (ERM-II.), be­lépjenek az euróövezet előszo­bájába; másutt magas államház­tartási deficitek törik le az euró utáni vágyat - írta elemzésében a Frankfurter Allgemeine Zei­tung. Draskovics Tibor szerint az euró bevezetése időpontjá­nak megjelölésénél fontosabb a magyar gazdaság gyors és ki­egyensúlyozott felzárkózása. Az embereket sem maga az euró ér­dekli, hanem az, hogy az euró­pai életminőség gyermekeink perspektívája lesz, vagy még a mai nemzedéké. Egyébként az euró bevezetéséről a döntést csak a végső dátum előtt két év­vel kell meghozni - mutatott rá a pénzügyminiszter. Alapítása - 1952 - óta a bíróság mintegy tízezer jogi esettel fog­lalkozott: olyan ügyek ezek, amelyek kapcsolatban vannak a közösségi jogokkal. Bírósághoz fordulhatnak azok a természetes vagy jogi személyek, esetleg ál­lamok vagy térségek, amelyek úgy érzik, az uniós szabályok sértik valamely jogukat, vagy el­lenkezőleg: a közösségi rendben keresnek megoldást az őket ért jogsértésekre. Az EU legfőbb jogi intézmé­nye két testületből áll: az 1989- ben alapított Elsőfokú Törvény­szék feladata, hogy a kevésbé „fogós” ügyek megoldásával te­hermentesítse a luxemburgi tes­tületet. Az Európai Bíróság a bővítés után 25 bírából áll, Ma­gyarországot Juhász Endre de­legálta. Az ügyek többségében a fel­peresek valamelyik tagállam nemzeti bíróságához fordulnak, ha a közösségi joggal összefüg­gő sérelem érte őket. Szükség esetén a nemzeti testületek meg­keresik az Európai Bíróságot, hogy értelmezésre kérjék meg az érintett intézkedéssel kapcso­latban. A luxemburgi bírák ilyenkor tanácsadó szerepet töl­tenek be: véleményük nyomán a nemzeti bíróság ítélkezik. Az előző évtized nagy vihart kavaró uniós perei közül ilyen volt a Bosman-ügy: a labdarúgó egy belga bíróságon keresztül keresett megoldást a vendégjá­tékosok szerződéses jogaiban vélt hiányosságokra. Később ez a jogi ügy a magyar Balog Tibor személyén keresztül a tagjelölt államokat is érintette. Az ügyek másik kategóriája, amikor a károsult közvetlenül az Európai Bírósághoz fordul. Ez esetben egy bíró előzetes jelen­tést készít az ügyről, majd a fő­ügyész meghallgatása után kiad­ják az esetet egy „kamarának”. A testület a főügyész véleménye alapján többségi szavazattal dönt az ügyben, fellebbezésnek nincs helye. Az EU-tag Magyarországról bármely állampolgár vagy cég az Európai Bírósághoz fordulhat, ha úgy érzi, jogaiban sérti vala­mely hazai ítélkezés, illetve a magukat sértettnek érző magyar természetes vagy jogi személyek is beadványt intézhetnek Lu­xemburgba. TORONYI ATTILA Értékalapú érdekszövetség FOTÓ: EUROPRESS/ KERÉK ÁGNES

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents