Új Néplap, 2004. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-15 / 88. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2004. ÁPRILIS 15., CSÜTÖRTÖK : FELEMELŐ ÉRZÉS VOLT. Március végén családommal együtt megtekintettük Kardos Tamás Keretbe zárt világ című fotókiállítását Szolnokon. Na­gyon sok szép fotó tárult elénk, kifejezve az emberek egymás­hoz való viszonyát, az ember ál­lathoz való kapcsolatát, és a ter­mészethez, hazájához való ra­gaszkodást, az általa alkotott lé­tesítményt stb. Mindezeket vi­lágrészenkénti elhelyezéssel, rendszerezve láthattuk. Amikor Európa világrészénél haladtunk, meglepetés ért bennünket: Ma­gyarország rónasága tárult elénk. Felemelő érzés volt, előt­te időztünk a legtöbbet. Az öt világrész együttesen a világmin­denség, mely a szépséget, nyu­galmat fejezi ki — számunkra a kiállításnak ez volt a legna- gyobb értéke. f. k-né, Szolnok ígéret van, de... A múlt évben Szolnokon, az ille­tékes alpolgármester fogadóórá­ján kérdeztem meg, hogy ön­erős gyalogjárda-építésre van-e lehetőség az utcánkban. (Lénye­ge, hogy az ingatlantulajdono­sok elkészítik a járdatükröt és a zsaluzást, majd a helyszínre szállított úsztatott betont bedol­gozzák és locsolják.) A városve­zető örült a kezdeményezésnek, a közösségi munkának, s azt mondta: nyugodtan megszer­vezhetem a feladatot. így is tör­tént, s mintegy harminc kertes családi ház tulajdonosa írta alá a nyilatkozatot, hogy vállalja a fenti módon a gyalogjárda-épí­tést ingatlana előtt. Az önkormányzat kommuná­lis és szolgáltatási osztálya ké­sőbb azonban azt a választ adta, hogy az utcabizalmik nem vál­lalják az együttműködést. Utána pedig szomorúan tapasztaltuk, hogy alpolgármesteri aláírással egy olyan tartalmú levelet kap­tunk, hogy senki sem vállalja — az írásos nyilatkozatunkkal el­lentétben - a fizikai munkát. Ki­től mit várhatunk ezután? Ez év márciusában egy lakos­sági fórumon az ingatlantulajdo­nosok közül többen érdeklőd­tünk ismét, hogy miért maradt el az önerős gyalogjárda-építés, ám azóta sincs tudomásunk semmiféle intézkedésről. A történtek számunkra érthe­tetlenek, s reméljük, hogy az ígért járdaépítés ez évben mégis ValÓSUlhat. DIKÓ KÁROLY, SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített for­mában jelennek meg. Az itt olvasható vé­lemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlé­sét mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olva­sói levélként kezelje. NYÍLT NAP AZ OVIBAN. A szolnoki IV. Számú Óvodai Igazgatóság Rózsa úti tagóvodájában a húsvétváró napok keretében nyílt napot tartottak április 5- én. Többféle tojásfestési technikákkal ismerkedhettek meg a szülők és a gye­rekek ezen a napon. Közös munkával készültek el a csöppentett, festett, vi­asszal rajzolt és textíliával díszített hi­ntés tojások. A rendezvényt színesítette Sebők Zsolt szolnoki pedagógus origa- mikiállítása az „Ovigalériában”. A sok érdekes forma a felfedezés örömével hatott a gyerekekre és szüleikre egy­aránt, akik megtisztelték jelenlétükkel a nyílt napot. (Beküldött fotó) ____ ___ AZ ÓVODA MUNKATÁRSAI Ná la nincs lazítás Életünk folyamán a hozzánk ha­sonlóan gondolkodó, cselekvő és mentalitású emberek társaságát keressük szívesen. A környeze­tünkben természetesnek vesz- szük, ha ilyen emberekkel beszé­lünk. Nemrég találkoztam egy ilyen ismerősömmel Szolnokon: Icus- ról, Holeviczky Zoltánná női sza­bóról van szó, akinek a rádió hul­lámhosszán jó ismerősei slágert küldenek, hogy még a nap 10. órájában is „peregjen” a keze, esze, koncentráljon a figyelme, mert még ezt vagy azt a munkát el kell végeznie. Nem hajtja mun­káltató korbácsa, ő önmaga haj­ósára, mert semmi sem ad neki nagyobb sikerélményt, mint az elégedett kuncsaft, s hogy az az anyag, amit hozzá hoztak, az es­télyi, amit megálmodtak, a meg­beszélt időre elkészült. Nem akar csak saját elvárásának megfelelni. A mércét ugyanis ma­gasra tette, ezért van munkával teli a műhe­lye. Hogy mit varr szí­vesen? Mindent, ami másnak tán nyűg: nad­rágot, szűk vagy trapéz fazonban, estélyit, ala­kot kiemelőt, a nőt megmutatót, csinos női kosztümöt, standard táncosruhát, mindazt, amiben kiélheti kreati­vitását. Hogyan is kezdte? Úgy, hogy amit más már el sem vállalt, hoz­zá örömmel lehetett vinni: nad­rágfelhajtást, szoknyaleengedést, szakadt kabátzsebet, alakítást. Ica, a varrónő (BEKÜLDÖTT FOTÓ) így aztán zarándokhely lett a kis varroda. Van egy szakmabeli férfi, aki nagyon sokat köszön­het neki. Huszonévesen férfiszabóként a fejébe vette, hogy bővíti tudo­mányát, s bizony Ica asszony ingyen és bér­mentve, a szakma és a jó barátság kedvéért is­mertette meg a női sza­bómesterség trükkjei­vel. Nem engedte lazí­tani: „Tanuld meg! Amit ma megmutat­tam, este szabd ki, varrd meg a kedvesednek...” Minden alkalommal jó betérni hozzá, s elbeszélgetni ezzel a szorgalmas asszonnyal. VÁLÓCZINÉ HAJDÚ KATALIN A boldog kisgyermekekért A Ligeti napok rendezvénysorozat néhány résztvevője (beküldött fotói A „Ligeti napok” elnevezésű szol­noki rendezvénysorozat kereté­ben harmincegy bölcsődei szak­ember vett részt nemrég gondo­zónők számára szervezett elő­adáson. Az egyhetes rendezvényen olyan programra is sor került, amely elsősorban bölcsődeveze­tőknek és gondozónőknek szólt. A gyermeknevelésben nem lehet éles határt húzni ugyanis a két in­tézmény között, hiszen óvodába hároméves kortól járnak a gyere­kek, azonban bölcsődében is gondozunk, nevelünk olyanokat, akik a harmadik évüket már be­töltötték. A szervezetőktől minden év­ben lehetőséget kapunk, hogy vá­lasszunk témát érdeklődésünk­nek, problémáink aktualitásának megfelelően. Az idén Bogi Edit óvodavezetőtől hallgattunk elő­adást Hogyan kommunikáljunk a szülőkkel? címmel. A jól felépí­tett, rendkívül magával ragadó előadás valamennyi hallgató szá­mára sokat nyújtott. Elméleti tu­dásunkat felelevenítette, a gya­korlati példák sorozatában a min­dennapi életünk tükröződött. Megerősített bennünket abban, hogy a megváltozott társadalmi viszonyok közepette rendkívül fontos ezzel a témával foglalkoz­nunk, hiszen a szülőkkel való sokoldalú kapcsolattartás nagy hangsúlyt kell hogy kapjon a munkánkban. Úgy véljük, a megfelelő kom­munikáció nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a család és a bölcső­de hatékonyan tudjon együttmű­ködni annak érdekben, hogy ki­egyensúlyozott, testileg-lelkileg megfelelően fejlett, boldog kis­gyermekeket tudjunk óvodába engedni minden év szeptember 1-jén. Az ilyen rendezvények, alkal­mak fontosak az óvoda-bölcsőde kapcsolatában, mert a gyermeke­ket nevelő intézmények együtt­működése elengedhetetlen ah­hoz, hogy a felnövekvő gyerme­kekből harmonikusan fejlett, ki­egyensúlyozott és elégedett fel­nőttek váljanak. KOVÁCS CYÖRCYNÉ BÖLCSŐDEVEZETŐ ÉS MUNKATÁRSAI Kerékpárral, de hol? A Szolnok várost kelet-nyugati irányban átszelő utak - Szántó körút, Ady Endre út, Kossuth La­jos út, Templom út, Mártírok út — autóforgalma életveszélyesen nagy. A Mártírok út burkolata olyan állapotú, hogy csapadékos időben a sok kátyú miatt - me­lyek mélységét vízzel telt állapot­ban nem lehet megítélni — az el­esés kockázata nélkül nem lehet használni. Egyik márciusi napon az eső miatt a Tisza-parti sétányon jöt­tem haza reggel 8 és 9 óra között kerékpárral. Az ott posztoló rendőrök ötezer forintos helyszí­ni bírsággal büntettek. Akkor, amikor a sétányon rajtam kívül egy lélek sem volt! Mivel nem ér­tettem egyet, szabálysértési eljá­rást indítottak ellenem. A város gyarapszik ugyan, s bizonyára örülnek a Széchenyi- lakótelepen élők és a szandasző- lősiek az őket összekötő majdani útnak. Ám ettől még a városon belüli biztonságos közlekedés nem oldódik meg. Nagyon sok embernek a kerékpár a közleke­dési eszköze, s ezzel járnak dol­gozni, bevásárolni. Rendszeres buzdítást hallunk az egészség megőrzése érdekében történő mozgásra, melynek a kerékpáro­zás is egyik formája. Javasolom, hogy egy közvéle­mény-kutatást követően rendez­zenek az illetékesek a városban fórumot a kerékpárral közleke­dőknek, hogy megismerkedjenek a gondokkal, s az esetlegesen fel­használható ötletekkel. NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN Szolnok kertvárosi részén van néhány dolog, melyek változását az ott lakók már nagyon régen várják. Több fórumon elhangzot­tak ugyan az észrevételeik, javas­lataik, de sajnos eddig megoldás, eredmény nélkül. A volt Ifjúság ABC-vel szemközti buszmegálló üvegfalait régen szétver­te valaki. A széltől, nap­tól, esőtől semmiféle vé­delmet nem nyújt az ott tartózkodó utasoknak. Erősen megsülylyedt az egész, ezért esőzés ide­jén nem lehet aláállni, mert bokáig merülne a vízben az ember. Jó len­ne, ha közelebb helyez­nék a gyalogátkelőhely­hez, és rendbe tennék, valamint a 442-es út fe­lőli buszmegállót is, hogy az időseknek minéi kevesebbet kelljen gyalogolni, s ne legyen ott szabálytalankodás. Vészhelyzetben életet mente­ne a Kertvárosban egy utcai tele­fonfülke. Korábban ugyan több is volt, ám miután azokat sűrűn megrongálták, később — úgy tu­dom - leszerelték az összesét. A semmit nem érő buszmegálló (Beküldött fotó) Táblahiba Nemrég olvastam az Új Néplap­ban a megyeszékhelyen kihelye­zett utcatáblákról, s arról, hogy azok feliratai hibásak. Véleményem szerint nemcsak a helyesírási hiba a gond ezekkel a táblákkal. Például a Vásárhelyi Pál utca tábláját rossz helyre tet­ték. Ugyanis a Vásárhelyi Pál utca a Kandó Kálmán tér mögött, a vasúti töltésnél található. Az utca tábláját pedig hátrább kellett vol­na elhelyezni, a Városmajor utca végén, a hajléktalanok irodája és az utolsó négyemeletes Városma­jor úti épület közé, mert e ház mögött kezdődik a Vásárhelyi Pál utca. A város térképein sajnos szin­tén helytelenül, hibásan jelölték be a Vásárhelyi Pál utca nevét. Feltételezhető, hogy a táblákat kihelyezőket, a kivitelezőt is ez téveszthette meg. Javaslom a legközelebb ki­adandó Szolnok városi térképen korrigálni ezt az elírást, valamint az utcanévtábla megfelelő helyre történő mielőbbi elhelyezését. ________________NÉMETH MIHÁLYNÉ, SZOLNOK Vo lt egyszer egy rakodópart A „Barátok kertje” egy természet adta magaspart a Tisza jobb partján Szolnokon, a belvárosi katolikus templomnál. Ezen termé­szet adta magaspart alatt sík, egye­nes, széles partszakasz húzódott (húzódik ma is), amelyet árukirako­dás céljából egy kikötőfélének hasz­náltak a sószállítók és a szálfatuta- josok a XIX. században. A rakodó­part az 1900-as évek elején, de fő­képp az első világháború után faha­jókkal hozott kavics, homok, kő ki­rakodására és onnan történő elszál­lítására lett kijelölve, kialakítva. A rakodópart a Barátok kertje alatt, két lejárati rámpa között volt. A terület egyenletes simasága lehetővé tette, hogy a hajón ideszállított homokból, kavicsból mérhető prizmákat alakítsanak ki, és azt köbméterben adják el. Az 1920-as, 1930-as években a város­ban öt-hat magántulajdonú fahajó volt a Bede, Balta, Molnár, Szabó, Balázs, Gyenge család birtokában. A hajók több­sége 40-50 köbméteres volt, kivéve a Be­de család Józsi” nevű hajója, amely 100 köbméter feletti homokot tudott hozni. Ezek a hajók a bányahomokot a tenyői híd feletti Ürmös ásásból pakolták és hozták a Barátok kertjéig. Az úgyneve­zett füredit (nagyobb szemcsés) a Tisza­füred melletti Varnyas laposból szállítot­ták. A követ Tokajból, a sódert Tiszake- sziből szállították. Az 1920-as évek közepétől jó keletje volt az építőanyagoknak. 1925-35 között épültek Szolnok város meghatározott épületei, többek között a Tisza Szálló 1928-ban, Nerfeld-palota 1927-ben, a Bá­baképző, Fa- és Fémipari Iskola 1926- 1928-ban, Madas Mihály-féle bérház 1931-ben, Nagy Sándor-féle bérház 1930- ban, a megyeháza bővítése 1932-ben, a főposta 1932-ben, a tárház, a papírgyár 1934-35-ben, továbbá ebben az időben épültek be többek között a vásártér ki­parcellázott telkei is. Az áruval megrakott hajók beérkezése után a „bandák” azonnal Wépítették vagy rendbe hozták a pallójáratokat, és a kira­kodást összeszokott, begyakorolt módon megkezdték, és sötétedésig be is fejez­ték. A hajótulajdonosoknak állandó ta- licskás csapata volt. Minden talicskásnak volt „csikója”. Azokat a tizenéves gyere­keket nevezték csikónak - taligahúzó­nak -, akik legtöbb esetben a taligatoló gyermekei vagy rokonai voltak. Ezekre a segítőkre nagy szükség volt, mert a hajó és a prizmatér közötü szintkülönbség a 8 métert is meghaladta, és a távolság leg­alább 80 méter volt. A csikóknak olyan hám volt a nyakuk­ban, mint a hajóvontatóknak. A hám vé­géből nyúlt ki egy 10 milliméter vastag vaspálca, amelynek a vége kampóra volt meggörbítve. Ezt a kampót akasztották be a kubikos taliga előlapján csüngő karikába, és csak­nem kétrét hajolva karjainkat párhuza­mosan oldalra dobálva húztuk az ürítés helyéig a púposán megrakott taligákat. Akkor örültünk, amikor nyáridőben megjött egy-egy szaladó ár, mert ilyenkor a vízszint néha két métert emelkedett, és nagyban enyhítette a hajó és a rakodó­part szintkülönbségét, mely által megrö­vidült meredek útszakasz. A kirakodás nehéz, rohanó munka volt, de a tréfa az élcelődés, a „kitolás” órarenden folyt a taligatolók között. Csaknem mindenkinek volt bérmaneve, gúnyneve, amit egymás között eltűrtek, de idegennek nem. A legtöbb fahajó kis befogadó képes­ségű volt. A nagyobb méretűvel csak úgy tudtak versenyezni, hogy gyorsították a munkát, és az által kétszer tudtak fordul­ni a tenyői bányától, míg a nagy csak egyszer. A kirakott homokot a parton a tulajdo­nos embere rakatta mérhető prizmába, a másik végéből kiadta a fuvarosoknak a kifizetett, elszállítható mennyiséget. A hajók kora tavasztól a kifagyásig jár­tak, és azok gazdái vagy családtagjai vol­tak a kormányosai. A kirakodó kubikosok szombat dél­utánonként kapták meg bérüket a búza­piactér sarkán álló Pozderka-kocsmában, valamilyen hallgatólagos egyezség foly­tán valószínű két dolog miatt: egyrészt, hogy fogyasszanak, másrészt pedig azért, mert a kocsmáros egész héten hi­telt adott, és akkor tudta behajtani az adósságokat. Az 1930-as évek vége felé a városban jócskán megcsappantak az építkezések, majd kitört a második világháború. A há­ború után a fahajók egyre jobban kiszo­rultak a szállításból, kiöregedtek, javítás­ra szorultak. Még egy-két hajó „újjáé­ledt” tiszavirágnyi időre, de az már nem a régi volt. A Barátok kertje alatt még ma is ott a rakodópart helye, és mint néma tanú hallgat az egykori forgalmas, mozgalmas múltról. szurovecz pál, Szolnok magatartásuak, félelmet keltőek, melyeknek legjobban az egye­dülálló idős emberek vannak ki­szolgáltatva. Jó lenne ezért és megnyugtató, ha a környékün­kön időként felvillanna egy-egy rendőr-járőrautó. _____________H. É., SZOINOK-KERTVÁROS Az utóbbi időben gyakorivá raltak a betöréses lopások. Isme­retlen személyek teszik tisztele- :üket (etnikai kisebbség, román húsok, hajléktalanok) egy ideje errefelé. Rámenősen tolakodó Ki az illetékes?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents