Új Néplap, 2004. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
2004-03-07 / 10. Vasárnapi szám
2004. MÁRCIUS 7. 3 KÖZELRŐL Napi tíz órát moz^L Hosszú utat tett meg addig, amíg a neve me- gyeszerte ismertté vált. Erdély szülötte, majd a forradalom szele átsöpörte a családot az anyaországba. Laktak Köröstetétle- nen, Törteién, Albertirsán, Cegléden, Abony- ban, és úgy tűnik, ő Törökszentmiklóson vert gyökeret. ■ Győrfi Dalma Székelykeresztúron született. Egy olyan településen, ahol a rendőrök kivételével ma is mindenki magyar. Ráadásul apai nagyanyja háza pontosan átellenben áll azzal a kúriával, ahol a néphagyomány szerint 1849 júliusa végén Petőfi Sándor utolsó földi éjszakáját töltötte egy körtefa alatt. A neves fát ma is óvják, védik, szinte nemzeti ereklyeként bánnak vele. A kis Dalma mozogni mindig szeretett, és erre bőven nyílt alkalma az ottani suliban. Nemcsak tagja volt az iskola tornászcsapatának, hanem többszörös országos dobogósak, sőt bajnokok is voltak. Aki pedig a román tornasport színvonalát ismeri, az tudja, ez nem semmi! 1990-ben átköltözött a család, és Dalma középiskolai tanulmányait a Tiszaparti gimnáziumban fejezte be. Először aerobikoktató lett, majd még hat, kisebb-nagyobb mozgással, tánccal kapcsolatos papírt szerzett. Tudta, ez sem elég, ezért a megfelelő tanulmányai után a táncpedagógusi diplomát is kézbe vehette. Zoltán Erika meglátta és hívta. — Ügyes vagy, jól mozogsz, gyere a tánckaromba, lesz helyed! Köszönte, de két ok miatt is nemet mondott. Az egyik, ki szerette volna próbálni magát mint táncot tanító pedagógus. A másik ok is egyszerű: akkor már húsz diákkal beindította tánciskoláját. Azóta a gyereklétszám 650-re emelkedett, és nyolc települést érint. A legfiatalabb táncosa négyéves, a legidősebbik huszonhat. Ami nem mellékes, fiú tánckara is van. Felléptek már a megyebálon, televíziós csatornák zene- és táncműsoraiban. Színpadi és showtánc, amit bemutatnak növendékei, és általában vastapsot, vastapsokat zsebelnek be. Sokszor ő is beáll a nagylányok közé. Napi tíz órát, olykor többet is mozog, így Dalma kisasszonyon egy deka súlyfelesleg sincs. Akad „gyereke”, aki már balettiskolába került, de táncoslányai között általános iskolások, gimnazisták éppúgy előfordulnak, mint megyei és országos szépségversenyek győztesei, helyezettjei. Évről évre részt vesznek fiatalabb-idősebb életkorú táncosai a hagyományos országos minősítő versenyeken, ahonnan legutóbb is három aranyéremmel, két ezüsttel és három bronzzal tértek haza. Egyébként Győrfi Dalma most végzi a tanítóképző főiskolát is. — Nem azért, hogy újabb oklevél kerüljön a vitrinbe, inkább azért, mert sok hasznosat tanulunk ezen a főiskolán. Olyasmiket, hogyan, miképpen kell bánni a 6-10 éves korosztállyal. Mert ez az az időszak, amikor nagyon meg lehet szerettetni a táncot, de ha az ember valamit rosz- szul csinál, nem úgy foglal- / kozik a gyerekkel, ő hátat / fordít. Nekem is, a táncnak / . is. Márpedig aki szépen, mutatósán táncol, ennek az | élet más területein is hasznát veheti, mert mindez meglátszik a mozgásán, megjelenésén is. D. Szabó Miklós lókat ismerik, de a szüleiket, nagyszü- leiket is. Tehetik, mert a diáklétszám kétszámjegyű, valamivel alatta a száznak. Falusi reménységek Akad egy picike iskola Tomajmonosto- rán, ahol szó szerint nemcsak a nebuNyugdíjasként is szívesen babázik ■ Ennek ellenére a fiú tornászok már tizenhat- szőr jutottak az úttörő-, majd a diákolimpia országos döntőjébe. Legutóbb pedig az a rendhagyó eset történt, hogy fiúkon kívül a lányok is úgy szerepeltek a megyei döntőn, hogy mindkét együttes tovább jutott az országos elődöntőbe, amelyet március 12-én Kecskeméten rendeznek. A kétszer hat versenyző kiválasztása nem tűnt egyszerűnek, a lányok közül a hetedik és nyolcadik osztályban nem akadt elég „hadra fogható”, így még hatodikos is bekerült a csapatba. Heti négy edzéssel készülnek a nagy megméretésre. íme a tizenkét versenyző, aki majd az országos döntőbe jutásért harcol a hírős városban: Sebestyén János, Négyesi János, Orosz Gábor, Kiss János, Csorba Mihály, Szabó Attila. Illetve: Sípos Erika, Kapitár Kinga, Kácsor Julianna, Borsi Mária, Sípos Andrea és Kapitár Erika. Felkészítő tanár: Kovács Béla. Felvételünkön a tomaji tornászcsapat legjobbjai: Kapitár Kinga, aki a lányok mezőnyében ösz- szetettben a legmagasabb pontszámot érte el és felvették Szolnokra, a Széchenyi testnevelés tagozatára. A legjobb tomaji fiú tornász pedig Sebestyén János, aki az erősebbik nem mezőnyében összetettben a harmadik legmagasabb pontszámot érdemelte ki. A hagyományaink megőrzését is hivatásának tekintő abádszalóki tanárnő 1991-ben osztálya gyerekeivel kezdte el felöltöztetni első babáit. A szakkör révén egyre többen ismerték meg a Kárpát-medence, majd a világ népi öltözködési szokásait. Azóta a babázók híre messzire eljutott, a Néprajzi Múzeum is felfigyelt a tanárnő munkájára. ■ Ezt a pedagógusi megszállottságot év elején a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Közművelődési Díjjal is elismerték. Először erről kérdeztük a díj birtokosát, a helyi Babamúzeum alapítóját, Steigauf Józsefnét.- Nagy boldogságot jelentet számomra ez a díj — kezdte válaszát a már nyugdíjas pedagógus. — Elsősorban az okozott örömet, hogy akkor úgy éreztem: nem csak nekem, másoknak is szívügye a hagyományok ápolása és megőrzése. Különösen a népi öltözködés kultúráé, mert az fehér foltnak számít a múzeumokban. — Tizenhárom év lemondása, daca, akarata vagy megszállottsága hozta létre ezt a gyönyörű gyűjteményt? — Egy kicsit mindegyik! Lemondás azért, mert a kezdetektől fogva magam szponzorálom saját ötletemet. Dac és akarat azért, mert akkor is dolgozott bennem a csak azért is tenni vágyás, amikor mások egyfajta csodabogárnak néztek, s nem hittek abban, hogy ez így kiteljesedik. Végül marad a megszállottság, hiszen e nélkül — beleértve a napi levelezéseket, a kapcsolatok kiépítését, a tudományos kutatómunkát, s magát a kivitelezést —, mindez nem valósulhatott volna meg. — Amikor reggelente belép a saját birodalmába, mit érez? Elégedett vagy büszke? — Csak azt tudom mondani, hogy az érzés nagyon jó. Arra azért büszke vagyok, hogy ez a birodalom már nagyon sokaké. Amikor zárás előtt legalább háromszor újra végignézem 64 nemzet közel hatszáz babáját, eszembe jut: mégsem dolgoztam hiába, hiszen olyan dolgot hagyok hátra, amely sok embernek szerzett, s fog is szerezni örömet. — Van olyan pillanata a „mesének”, amelyet örökké őrizni fog? — Muzeológusoktól, neves néprajzos szakemberektől kezdve minisztereken, Kos- suth-díjas művészeken, országgyűlési képviselőkön át, egészen a nagykövetekig már nagyon sokan rácsodálkoztak a múzeum ékeire, de én mégis annak az erdélyi asszonynak a látogatását őrzöm mélyen a szívemben, aki sírva adta át a babamúzeumnak azt a népviseletes ruhát, amit még a nagymamája készített neki. — Igaz ugyan, hogy ön volt az elmúlt tizenhárom év „katalizátora", de ismeri biztos a szlogent: ez a babamúzeum nem jött volna létre, ha .. . Folytatja? — Nagyon szívesen. Kezdve a polgármester úr, Bordás Imre segítségével, aki mindig bízott bennem, folytatva a sort a helyi emberekkel, akik a legféltettebb kincseikről mondtak le a múzeum javára, de ugyanígy hálával gondolok mindazokra, akik Thaiföldtől egészen a legkisebb magyar- országi sváb faluig tárgyi emlékeikkel gyarapították gyűjteményünket. Végül, de nem utolsó sorban szólnom kell férjemről, aki állandó segítőként viselte el a sok lemondással járó megszállottságomat. A páratlan gyűjtemény már eddig is sok látogatót vonzott JEGYZET Takarmány vagy étel? ■ Elképesztő információk láttak mostanság napvilágot azzal kapcsolatosan, hogy milyen élelmiszerek is kerülnek az üzletek polcaira. A legutóbbi agrárdemonstráció résztvevői is gyakran „operáltak” azzal, hogy miközben a magyar disznónak és másnak hovatovább nincs helye a piacon, nyugatról és keletről hónapokig tárolt, forgalomba ott már nem hozható, egyesek szerint már büdös, gyanús állagú húsok jönnek be az országba. Hogy ez valóban így van-e, vagy csak az elégedetlen tüntetők találták ki, nyomatékot adva saját termékeik piacvédelmének, nem tisztem eldönteni. De ahogy az ismert szólás mondja, nem zörög a haraszt. Egy általam nagyra becsült szakember a minap arról tartott komplex elemzést nekem, hogy miből is áll össze a tehéntartók egyik legfőbb célpontjává vált félig-meddig-alig tejtermék. Másik ismerősöm azzal riogatott, hogy bizony nem egy, emberi fogyasztásra szánt készítményben olyan összetevőket találunk, amit más országokban kizárólag állati takarmányként használnak fel. Persze erről sincs kézzel fogható bizonyítékunk, de tapasztalva a sajátos magyar piacgazdaság vadhajtásait, nem kell különösebb képzelőerő ahhoz, hogy elhiggyük. És hogy bonyolítsuk a képet, itt vannak a különböző E-anyagok, a stabilizálók, ízfokozók és társaik, a modem boszorkánykonyha újabb és újabb vívmányai, amiről az átlagembernek fogalma sincs: mi is valójában. Lehet, hogy bennünk van a hiba? Mert mi talán még emlékszünk, hogy valamikor a tej tej volt, a túró túró, a csirkecomb csirkecomb. Sajnos gyerekeink már egy más világba pottyantak, ahol nem egészen biztos, hogy az lapul a csomagolásban, ami rá van írva. így szegények azt sem tudhatják, milyen is valójában az igazi, s annak az íze. Csak sejthetik az elbeszéléseinkből. PORTRÉ Pataki Attila _ és a reinkarnáció Pataki Attila számára az istenhit és a család mellett a zene jelenti az élet értelmét, persze ez egyáltalán nem furcsa az ország egyik legismertebb rockzenészétől. ■ Az Edda is az a zenekar, mely már életében fogalommá vált. Huszonhatodik nagylemezüket adták ki a közelmúltban, de egyáltalán nem csappant meg a lendület, köszönhetően a hihetetlen energiával megáldott Pataki Attilának. — Számomra a zene a legfontosabb az életben, abból építkezem — mesélte lapunknak. — A közel három évtizedes pályafutás titka talán az, hogy mindig is az Eddával akartam játszani, ennek az együttesnek írtam és írom a zenéket — fűzte hozzá. Éppen húsz éve már annak, hogy egyik társuk katonának vonult, s iránta való tiszteletből kopaszra nyírt fejjel léptek fel egy pesti koncerten. Akkor látta az előadást egy francia menedzser, és azonnal szerződtetni akarta őket. Ám sajnos a hanglemezkiadó akkori vezetése megtiltotta a külföldi karriert, így maradtak itthon. — Cseppet sem bánom, hogy ez így történt, hiszen az életem kerek és szép. Engem a Jóisten segített mindig, így találhattam meg a zenében és a civil életben is a számításaimat. Van egy huszonkilenc éves nagy- és egy tizenegy hónapos gyönyörű kisfiam, akik igazán teljessé teszik a napjaimat. Hiszek a reinkarnációban, elfogadom a sorsot, s kíváncsian várom, milyen lesz a következő életem. A jövő mindig hozhat valami szépet és jót, idén például számtalan fellépést. Március elejére hatvan nyári koncertet kötöttek le az Eddának, amivel egyetlen hazai zenekar sem büszkélkedhet. — Március 13-án Szolnokon lépünk színpadra, már nagyon várjuk a találkozást az ottani közönséggel. Abban a helyzetben vagyunk, hogy hatalmas repertoárunkból szinte lehetetlen eljátszani mindent. így azt találtuk ki, hogy egy szép kerek mixet játszunk el, egy egészen extra nótát, ahol a legismertebb számainkat sűrítjük össze. Természetesen a kétórás élő koncerten igyekszünk kiváló szórakozást nyújtani az embereknek. Pókász Endre DSZM Percze Miklós — Egy táncpedagógusnak nemcsak érteni kell a gyerekek nyelvén, hanem folyton képeznie önmagát — állítja Győrfi Dalma
