Új Néplap, 2004. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-05 / 55. szám

4. OLDAL MEGYEI T Ű K Ö R Lázcsillapító a gazdálkodóknak Szolnok A legnagyobb agrár-érdek­képviseletek megyei vezetői szerint a mezőgazdaság alapvető gondjait nem oldja meg, csupán tünetei kezelés­nek tekinthető a demonstrá­lok és a szaktárca között lét­rejött megállapodás. Dr. Török István lázcsillapítónak minősítette az egyezséget, ami semmiképp sem tekinthető vég­leges megoldásnak. A gazdakö­rök (Magosz) - a hét végén újabb öt évre megválasztott - or­szágos alelnöke, me­gyei elnöke szerint fé­lő, hogy ennek betar­tásával is gondok lesz­nek, például a hektá­ronkénti nyolcezer fo­rintos földalapú támo­gatást nem biztos, hogy megkapják a gazdák a tavaszi munkák meg­kezdéséig. A Magosz-vezető óri­ási problémának nevezte, hogy egyes feldolgozók már jelezték: nem fogják betartani a megálla­podást, így pedig az semmit sem ér. Török István ezért úgy gondol­ja, az új agrárrendtartási törvény­nek a feldolgozókra is vonatkoz­nia kell. A jogszabálytól azt vár­juk, hogy szüntesse meg a rabló- gazdálkodást, s akadályozza meg azt, hogy hazánk a nyugati, túl­termelésből származó, állati ta­karmányozásra szolgáló termé­kek piacává váljon - hangsúlyoz­ta. Ugyancsak el kell érni, hogy a földtörvény a magyar gazdálko­dóknak kedvezzen - fűzte hoz­zá. A gazdahitelprogram kiszéle­sítése kapcsán az alelnök megje­gyezte: sajnos nem a magyar gaz­dákhoz jutott el a pénz. Komoly eredményként értékelte viszont az agrárberuházásokhoz kapcso­ló áfa-visszaigénylést. Várnái Csaba, a Jászkun Teszöv titkára szerint nem agrárbéke­megállapodás jött létre, hanem tűzszüneti egyezmény. Az egyez­ség csak a pillanatnyi helyzet ke­zelése, a több éve, évtizede felhal­mozódott problémákra nem kínál megoldást. A társas ag­rárvállalkozásokat tö­mörítő szervezet vezető­je úgy vélte: a rendszer- változás óta egyik kor­mány sem tudta megol­dani az ágazat alapvető gondjait, s nem fordított kellő figyelmet a terme­lők uniós felkészítésére annak érdekében, hogy fel tudják venni a ver­senyt. Váradi szerint jó kompro­misszum született tejügyben, a sertésnél már kevésbé. Szintén nagy előrelépés az áfa-vissza­igénylésről szóló passzus. To­vábbra sem világos azonban, ho­gyan és mikor jutnak majd hozzá a gazdálkodók a területalapú tá­mogatás előrehozott nemzeti ré­széhez. A gazdahitelprogrammal pedig az a gond, hogy mind a kis-, mind a nagytermelők többsége nem képes élni e lehetőséggel a fe­dezethiány miatt — tette hozzá. A titkár reményét fejezte ki, hogy a megállapodásban rögzített ered­mények mielőbb visszaköszön- nek rendeletek formájában, l. z. AGRARIUIV 2004. Március 5., péntek Az unalmat hírből sem ismeri Veress Zoltán virtigli debreceni, aki jó öt éve még azt se tudta, olyan település is létezik a világon, hogy Nagykörű. Két- ezeregy óta viszont a cseresznyés falu­ban lakik a párjával, aki korábban a konditeremben az edzője volt. És hogy teljes legyen az élete, a hajdani hajdúsá­gi úr most azt csinálja, amit szeret, hi­szen mangalicákat tenyészt. Nagykörű Veress Zoli a megfelelő szakirányú iskolákat elvégezve elhelyezkedett. Ugyanakkor tudta, dolgozzon bárhol, ha úgy fordul az élete, ne­ki az a fő álma, hogy egyszer valahol vidéken mangalicákkal foglalkozhasson. Mivel spor­tos srác volt, a konditeremben is sűrűn meg­fordult: erősíteni, izmosodni, hiszen 130-140 kilós súlyokig is eljutott. Mit ad az ég, szak­nyelven fogalmazva személyre szabott edző­je volt ebben a konditeremben egy korábbi fitneszes versenyző, bizonyos Tímea. Hogy Zoli lehetett remek tanítvány, vagy Timi cso­dálatos edző, a történet szempontjából nem ez a lényeges, inkább az, hogy egymásba szerettek. Közben a világ is nagyot fordult, és egy ízben Zoli azzal állt elő:- Lemehetnénk Nagykörűbe, mert ott al­kalom nyílik végre mangalicákat nevelni.- Az hol van?- Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a Tisza partján. Mivel szerették egymást, együtt érkeztek a faluba. Azóta vettek házat, Timi eladó egy üzletben, Zoli pedig végleg régi hobbijá­nak, a mangalicatenyésztésnek hódolhat. Hárman társak, és az úgynevezett vörös mangalicákat tenyésztik. A telepen Zoli a mindenes, a hajdan néhány darabos állo­mány hatalmas kondává duzzadt. Rengeteg a munka velük, naponta kétszer kapnak enni, de ha az idő olyan, a füvet sem vetik meg, mert legelő is tartozik a telephez. Zoli azóta az unalmat hírből sem ismeri. Mert ez olyan munka, hogy elsejétől a hó­Ezek az állatok az idegentől félnek, de Veress Zolit, a gondozójukat eltűrik FOTÓ: BAKOS JUDIT nap végéig tart, majd utána minden kezdő­dik elölről. Mert aki ezzel foglalkozik, egy- remegy, hogy szerdát mutat a naptár vagy piros betűs vasárnapot. Éppen ezért, Deb­recenbe is ritkán tudnak hazalátogatni a szülőkhöz. A hízók egyébként kapósak, ve­szik őket. Azért is, mert legújabban a pati­kusok azt is kiderítették, hogy a mangalica húsa, szalonnája mégsem annyira ártalmas a szív- és érrendszerre, mint korábban sok helyen, sokan leírták. Ráadásul mint őshonos magyar fajtát ta­lán az unióban is érdemes lesz és megéri tartani, mint honi sajátosságot. Minden­esetre a három nagykörűi tulajdonos a hí­zóvágás alatt természetesen elsősorban már mangalicahízót ért. ________________ D. SZABÓ MIKLÓS Az ínség „fakopáncsai”»' A biciklin fát tolók közül csak egyikük vállalta a nyilvánosságot FOTÓ A SZERZŐ Közép-Tisza-vidék A következő írás legfonto­sabb üzenete talán az lehet, hogy az ínség nehezen „szó­ra bírható”. Tiszaszőlősről Tiszabura felé autózva ugyanis nyolc, kerékpárján gallyakat, korhadt fatörzse­ket toló emberrel találkoz­tam. Közülük hosszas un­szolásra csak egy vállalta a nyilvánosságot. Az 51 éves N. Péter Tiszaderzstől jó három kilométerre tolta hazafe­lé meleget adó terhét a drótsza­máron. Fékeztem mellette, s kér­tem, hogy lefotózhassam.- Biztos, hogy újságíró? Nem valami más...? - ezekkel a kérdé­seivel kezdődött diskurzusunk, s miután megnyugtattam, hogy nem vagyok „valami más”, a „nem biztos, hogy ez a kiszolgál­tatottság a maga szégyene” kez­detű mondatom hatott, felnyitva az ínség inkognitójának zárját is.- Hat gyerekem közül egy kis­korút még fel kell nevelnem. A szívemmel és a lábammal állan­dóan a kórházat járom. Felesé­gem is leszázalékolt, így szűk negyvenötezer forintból kell ki­húznunk a hó végéig. Nagyon nehéz! Fűteni pedig valamiből kell! Most ezzel, amit lát. Le is fo­tózhatja, mert ez engedélyezett - mondja, fényt derítve a „nem valami más” személyére is. Szó ami szó, nagyon scrk pol­gármesteri hivatalban láttam már a „corpus delictit”, azaz a tiltott területekről fejmagasságban el­fűrészelt öles fákat. A kérdés, ami szerint a haszonszerzés vagy az ínség viszi-e a tilosba az em­bereket, sokszor még nyitott ma­rad. Mint az is, hogy ki kerül sa­ját hibájából vagy éppen önhibá­ján kívül ebbe a megalázó hely­zetbe. Az elkobzott fejszék, fűré­szek helyébe mindig kerül ugyanis új, de a legtöbb helyen igaz az is, hogy kijelölik már a természeti szociális segélyt nyúj­tó területet. Beszélgetőpartne­rem esetében nyíltan feszegetem ezeket a dolgokat, de ő csak úgy szőrmentén válaszol.- Megiszom én is néha, ami jólesik, de csak akkor, ha futja rá ebből a kis pénzből. Munkát rok­kantnyugdíjasként már nem is találok, de nem is nagyon bírok vállalni. Akkor még jó volt, ami­kor fizetésért dolgozhattunk. Most ez a helyzet, jövök, amikor tudok, ha a szükség rávisz. Egyébként meg igyekszünk egy­máson segíteni. Mi a gyerekeink­nek, ők pedig nekünk - mondja, jókat fújtatva s pihegve. Talán nemcsak tartalma miatt, hanem egészségügyi szempont­ból is jó volt ez a kis pihenő. Ő nekiveselkedik a totósnak, én meg megyek tovább az autóm­mal. Az úton még találkozom az ínség több biciklis „fakopáncsá­val”, ami azért elgondolkodtat: tényleg, kinek a szégyene ez a kiszolgáltatottság, ami hallga­taggá teszi legtöbb áldozatát? Olyan inkognitó ez, amelyről mindenki tud - morfondírozok, magamat is feloldva kicsit a vá­laszadás felelőssége alól. Pedig lépni kellene, mert ez a helyzet úgy is kóros, hogy károkat okoz. Nem csak az erdőkben, a lelkek­ben is. PERCZE MIKLÓS Hódítanak az idegen nevek Gyorsul a népesség csökkenése _________Szolnok Ke vin és Kira — többek kö­zött ezek voltak a legkedvel­tebb nevek az elmúlt eszten­dőben. A megyeszékhelyen az elmúlt öt évet tekintve ta­valy született a legkevesebb gyermek. Szolnok sem kivétel az országos tendenciák alól. Az elmúlt öt esz­tendőben a megyeszékhelyen is mind kevesebb újszülött látta meg a napvilágot, miközben az elhuny­tak száma emelkedő jelleget muta­tott. Az anyakönyvi hivatal adatai szerint tavaly csak­nem százzal többen hunytak el a megye- székhelyen, mint egy esztendővel ko­rábban. 1998-hoz képest 4-5 százalék­kal kevesebb újszü­lött látta meg a nap­világot 2003-ban. Gyorsulni látszik Ev Születések Házasságkötés Halálozás 1998 1990 336 2112 2001 1958 360 1884 2002 1880 363 1832 2003 1803 403 1936 (FORRÁS: ANYAKÖNYVI HIVATALI ugyanakkor a születésszám csök­kenése is. Míg korábban egyik év­ről a másikra 40-50 gyermekkel született kevesebb, 2002- ről 2003-ra már csaknem nyolcvannal kevesebb csecsemőnek örülhettek a családok. Kedvező folya­1 ^ mat viszont, hogy a házas- V, ságkötések száma, ha kis mértékben is, de emelke- { | dett. A legdivatosabb ne- L-M vek továbbra is idegen hangzásúak, így a lányok­nál a Kira, Zsanett, Noé­mi, míg a fiúknál a Kevin, Marcell hódított. Ugyanakkor mind gya­koribbak a régi magyar nevek, például az Emese, a Lilla, a Csen­ge, a Luca, a Koppány, a Zalán, a Hunor, illetve a bibliai eredetű ne­vek, mint az Abigél, Mirjam, Zoé, Ráhel, illetve az Ádám, Dávid, Márk, Máté. t.j. JÁSZKISÉR. Az önkormányzat legnagyobb beruházását valósít­ja meg a szennyvízhálózat kiépí­tésével. Ehhez az állami támoga­tás és a lakossági befizetések nem nyújtanak fedezetet, így a víziközmű-társulat hitelt vesz fel az önkormányzat kezességválla­lásával. Mindez nyolc éven ke­resztül évente 30-35 millióval terheli a település büdzséjét. Az önkormányzat ezért takarékos­ság intézkedésekről döntött, ami az intézményeket és a polgár- mesteri hivatalt egyaránt érinti. LZ KARCAG. A városban évek óta gondot jelent a Déryné Művelő­dési és Ifjúsági Központ épületé­nek rossz műszaki állapota. A te­lepülés önerőből nem tudja fel­újítani az épületet, ezért az ön- kormányzat a Déryné Művelődé­si és Ifjúsági Központ rekonst­rukciójához 50 millió forint ösz­Néhány mondatban szegű vissza nem térítendő tá­mogatás elnyerésére pályázatot nyújt be a Mezőgazdasági és Vi­dékfejlesztési Hivatal által meg­hirdetett SAPARD-pályázatra, a saját erőt pedig hitelből biztosít­ják. DE KISÚJSZÁLLÁS. A Belszervi Betegek, Rokkantak Napsugár Egyesülete március 12-én tartja nőnapi rendezvényét a Kisúj ét­teremben. A tagokat Rózsa End­re országgyűlési képviselő kö­szönti, a műsorban közreműkö­dik Szegi Albert középiskolás di­ák, Ujj Tünde népdalénekes, il­letve Angyal Ferenc és Ressinka Lajos citeraművészek. A nőnapi ajándékokat az egyesület férfi tagjai nyújtják át a hölgyeknek. DE SZOLNOK. Ismét kiállításnak ad helyet a Verseghy könyvtár művészeti szalonja. „A lengyel népművészet Jan Swiderski sze­mével látva” című fotótárlatot szombaton 16.30-kor Juhász Já­nos muzeológus, a Magyarorszá­gi Lengyelség Múzeuma és Le­véltára igazgatóhelyettese nyitja meg. Ugyanezen a napon a Dam­janich múzeumban is kiállítás nyílik 15 órakor, ott az Alföldről és peremvidékéről származó feu- dalizmuskori kályhacsempék lát­hatók a „Gerencsérek, kályhá­sok, tűzvigyázók” című kiállítá­son. BA SZOLNOK. Ma farsangi mulat­ságot rendeznek a Kassai Úti Ál­talános Iskolában. A rendezvény különlegessége, hogy minden felső tagozatos osztály megjele­níti az Európai Unió egy-egy tag­országát jelmezzel, zenével, tánccal, jelenettel. A legötlete­sebb produkciók készítői jutal­mat kapnak, ba ________ ■

Next

/
Thumbnails
Contents