Új Néplap, 2004. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-20 / 67. szám

4. OLDAL MEGY E I T Ü KÖR 2004. Március 20., szombat Tanítványai kollégái lettek Szabó Lászlóné karcagi tanító a közelmúltban vette át Jász­berényben aranydiplomáját. Ebből az alkalomból volt igaz­gatói is köszöntötték a Györffy István Általános Iskolában. E sorok írója is tőle tanulta meg a betűvetést és olvasást. Karcag Magdika néni a Jászságból került Karcagra. Jászfényszaruban vé­gezte elemi iskoláit, majd Jászbe­rénybe került polgári iskolába, onnan pedig tanítóképzőbe. Min­dig nagyon szerette a gyerekeket. Kicsi korától kezdve testvéreivel, osztálytársaival tanítósdit ját­szott, talán ez indította el ezen a pályán. Nagyon nehéz idők jár­tak, amikor az ötvenes években elkerült otthonról. Amikor vég­zett, Karcagra kapta meg a kine­vezését. — Az első iskolám Karcagpusz- ta volt, ahol rögtön 1-3 osztályt tanítottam, aztán a Bikás iskolá­ba kerültem. Ez sokkal távolabb volt, földúton kellett megközelí­teni. Nagyon szomorú, silány kö­rülmények között kezdtük ott a munkát. A kicsik messziről jár­tak be az iskolába. Nehéz volt, ezeket a körülményeket a mai kezdő pedagógusok el sem tud­ják képzelni. Ót évet töltöttem ott, és a felsősöket tanítottam. Amikor összeházasodtam fér­jemmel, átmentem az ő iskolájá­ba. Egy év múlva pedig a Györffy- be kerültem és itt voltam három évtizedig. Itt a tanyasihoz képest másabbak voltak a lehetőségek. Minden évfolyamnak két-két osztálya volt, így délelőtt-délután is tanítottunk. A kicsiknek a sza­badidőben foglalkozásokat tar­tottunk. Mostanra kevés olyan dolog maradt meg, ami abban az időben nagyon jól kiegészítette az iskolai foglalkozásokat, példá­ul a délutáni összejövetelek.- Sok osztálya volt, általában mégis az utolsó a legemlékezete­sebb.- Ebbe járt a legnagyobb uno­kám. Utólag tudtam meg a lá­nyomtól, Dolcsikától, hogy Réká­nak bizony voltak otthon szomo­rú pillanatai, amikor nehezebben ment valami, a kis szája sírásra állt, és pityergésbe fordult végül a dolog. Én akkor ezt nem vettem észre, mert elég könnyedén ta­nult. Egy napon, hogy oldjam a helyzetet, arra kértem őket, hogy rajzoljanak valamit, ami nekik a legkedvesebb. Mindenki dolgo­zott, Réka azonban csak ült és nem csinált semmit. Mondtam neki: - Te is fogj hozzá! - Én nem tudok rajzolni - válaszolta. Tud­ni kell, hogy kézügyességét kera­mikus édesapjától örökölte. Ott­hon rajzolt, ragasztott, festett. Azt mondtam neki, nincs semmi baj, akkor üresen tesszük fel a la­podat a faliújságra. Ebben a pilla­natban ő is elkezdett rajzolni.- Lánya követte a tanári pá­lyán, fia nem.- Dolcsika a Györffy István is­kolában tanít, testnevelés-orosz szakon végzett, aztán elvégezte az angol szakot is. Öröm volt ve­le egy tantestületben dolgozni. Először ő is félt, én is, hogy nem lesz sok egy iskolában kettőnk­nek, de aztán nem volt semmi probléma. Az első pillanattól kezdve egy­értelmű volt, hogy ő pedagógus lesz. Az apja természetét örököl­te, nagyon mozgékony, minden munkában benne van, nemcsak a tanítási órákon lehet rá számí­tani. Réka unokám most végez Gödöllőn környezetgazdálkodási szakon. Laci fiam pedig élelmi­szer-ipari főiskolát végzett, jelen­leg termékmenedzserként dolgo­zik. Neki két kislánya van, Do­rottya és Blanka. A nagyobbik gimnazista, a kisebbik györffys.- Már nem tanít, de figyeli a kollégákat. Szabó Lászlóné- A nyugdíjba vonulásom után napközisként dolgoztam, ez a harmadik tanév, amikor már nincs csoportom. Nagyon ara­nyos kollégáim voltak, szerettem velük együtt dolgozni. A volt ta­nítványból lett kollégákat is sze­rettem, kicsi koruk elevenedett fel bennem, amikor találkoz­tunk. Öröm volt velük együtt dol­gozni. Ezekre érdemes emlékez­ni. Örömmel megyek vissza me­semondó versenyre, vagy olyan alkalomra, ahol a szülőkkel is ta- lálkozhatom. D4ROCZIERZSÉBET Ellenőrzik a pihenőidő betartását PHARE-pályázaton nyert pénzből vették a mobil korongvizsgálókat Megyei információ Egyre többször ellenőrzik a jövőben a külföldi és a bel­földi áruszállítókat a közle­kedési felügyelet munkatár­sai. Az uniós csatlakozással megnő a gépkocsivezetők kötelező pihenőideje betar­tatásának jelentősége. Mostantól két, korszerű berende­zésekkel felszerelt furgon végzi majd a 3,5 tonna össztömegű gép­kocsik menetíró készülékeinek, il­letve korongjainak vizsgálatát me- gyeszerte. A közlekedési felügyelet PHARE-pályázaton nyert pénzből, egyenként 12 millió forintért vásá­rolta meg a tachográfok és a koron­gok precíz vizsgálatára alkalmas műszerekkel felszerelt járműve­ket, amelyeket a rendőrség segítsé­gével elsősorban az elalvásos bal­esetek megelőzése érdekében ve­zényelnek ki a forgalmasabb utak­sekkel egyrészt baleset-megelőzé­si célokat szolgálnak, másrészt vi­szont a szállítások munkaügyi fel­tételeinek betartatásában is részt vállalnak. A közlekedési felügye­let a rendőrséggel közösen vég­zett közúti ellenőrzések során a gépjárművek komplex vizsgálatá­ra törekszik, amelynek természe­tesen fontos részét jelenti a gépko­csik műszaki állapotának szemre­vételezése, de ilyen alkalmakkal mód nyílik a járművezetők kötele­ző pihenőidejének számonkéré­sére is. Figyelemmel kísérik to­vábbá a veszélyes anyagok szállí­tásával kapcsolatos előírások be­tartását is. Kádár György hozzá­tette: a pihenőidőre vonatkozó szabályok megszegése miatt al­kalmazhatnak bírságolást, de sú­lyosabb esetben, amikor már a gépkocsivezető többször is hibá­zott, akár a működési engedély bevonása is bekövetkezhet. Mint mondta, elképzelhető, hogy a jö­vőben emelkedni fognak a bírsá­golás tételei, mivel a jelenleg ki­szabható büntetés mértéke ala­csonynak számít az Európai Uni­óban alkalmazott összegekhez képest. ________hgy TV-notesz Ó, az a masinéria! Elérkezett a várva várt nap — ezekkel a lelkes szavakkal indította út­jára kedden este a köztévé műveltségi vetélkedőjét Rózsa György, aki előtte, mint valami kisdiák a nagy vakációig, ő is úgy számolta a napokat. Nos, újra játszhat a magyar! Már akinek kedve szottyan rá, s nem rest értelmes dolgokkal is bíbelődni szabadidejében - eb­ben a sok-sok értelmetlenséget kínáló televíziós világban. És mert a Vágó-féle Milliomost - fájdalom -, hidegre tették, inkább a Való Világ, jelenleg ez az egyetlen szellemi játék most a televíziós poron­don, se párja, se versenytársa nincsen. Még sincs könnyű helyzet­ben, egyeduralkodóként sem. Manapság ugyanis az efféle agyat mozgató programtól el vagyunk szoktatva. így aztán vissza kell hozzá csalogatni a közönséget. Vége van már azoknak az időknek, amikor a játék meg a szappanopera, e kettő jelentette a biztos si­kert, a népszerűséget. Bár az utóbbi még úgy ahogy tartja magát, a vetélkedő azonban nálunk kiment a divatból. Lám, most is idegen­ből kellett beszerezni egyet, csak hogy legyen, saját ötletből nem születik ma már. Úgy látszik, se kedv, se energia, szellemi nincsen rá. Jöhet hát az import, itt van a maga szigorú szabályaival a Quizfire, vagy érthetőbb címén a Tűz-víz kvíz, amelynek legfel­tűnőbb tulajdonsága egy hatalmas, mozgatható építmény, monst­re szerkezet, amely jó válasz esetén képes a játékot ültében is ma­gasabbra emelni, rossz válaszkor viszont lejjebb süllyeszteni, akár addig, hogy az illető eltűnjön szemünk elől a mélyben: a szé­gyen bugyrában. A megszégyenítés rút eszköze ez a masinéria, el­idegenít és elembertelenít. Pedig a játékos nem bukott ember, csak aki alulmaradt a többiekkel való nemes küzdelemben. Meny­nyire más lenne, ha a kieső némi ajándékkal távozhatna, netán egy könyvcsomaggal, hisz a játék tárgya is a műveltség. És bizony nincs könnyű dolga a játékmesternek sem, mit is mondjon az el­keseredett versenyzőnek, amivel egyáltalán vigasztalni tudná. Va­lahogy fel kellene oldani ezt a ridegséget, a tudás és a taktika mel­lé a vetélkedésbe be kéne csempészni a jókedvet is, mert anélkül az savanyú és szomorú. S talán meg kellene hagyni a forduló min­denkori győztesének is, aki negyedmillióval gazdagszik, hogy ma­ga döntsön arról, kívánja-e folytatni a küzdelmet, vagy pedig in­kább kiszállna belőle. S nem addig játszatni kötelezően, míg egy­szer csak valaki mégis kiüti. Hol itt a játékos szabadsága? Talán furcsa, ahelyett hogy örömömet fejezném ki e mégiscsak értékesnek mondható program megjelenésén, helyette aggályai­mat említem. Igen, mert aggódom, hogy az említett problémák nem teszik-e kevésbé vonzóvá, netán ellenszenvessé is a különben nem túl nehéz kérdésekkel operáló játékot, amely így vagy úgy mégiscsak a gondolkodás malmára hajtja a vizet. Egyelőre ami egyértelmű: a játékvezető hatalmas lelkesedése. Bár a mi lágyszí­vű Gyurinknak sincs ínyére a kötelező „keménykedés”. A nagy kérdés: vajon átragad-e majd ez a lelkesedés a játékosokra és ránk, nézőkre is. A válasz csak a folytatásban. Én kivárom. Hátha. VALKÓ MIHÁLY Népszerű a Tavaszi Fesztivál Szolnok A zenei Tavaszi Fesztivált szerve­ző Ars-In-Kom iroda ajtajára ki le­hetne írni, hogy egyes előadások­ra már elővételben minden jegy elkelt, ugyanis rendkívüli érdek­lődés előzi meg a színvonalas ze­nei eseményeket. A március 22-i nyitó koncertre: a Szigligeti Szín­házban a Liszt Ferenc Kamaraze­nekar és Rost Andrea estjére még a lépcsőjegyek is gazdára talál­tak. De már csak néhány jegy van a Fesztiválzenekar koncertjére is, és nem lehet jegyet váltani az Ál­lami Népi Együttes május 3-i be­mutatójára sem. Ugyancsak telt ház várja a Győri Balettet. Más, szintén nívós hangversenyekre, így például a Pauk György (hege­dű) és JandóJenő (zongora) kon­certje iránt is fokozott az érdeklő­dés, bár jegyek még kaphatók. Bi­zony sok esetben az iroda mun­katársai sajnálattal kell, hogy el­utasítsák a jegyigénylőket. Mind­ez azt jelenti, hogy a zenei tavasz Szolnokon hagyományosan nagy sikert ígér. ___________ ■ Te ssék, lehet nevetni! A miniszter félrelép — a Szigligetiben A miniszter - Seres Zoltán - és az ő babája - Gubik Ági fotó; csabai istván És nemcsak lehet, de kell is, méghozzá sokat és nagyokat, mert ezen az estén adva van hozzá minden, ami rekesziz­mainkat mozgásba hozhatja: a vérbeli bohózat, az angol drámaíró-színész, Ray Cooney munkája (Ungvári Tamás mondható magyar szövegével), a nagy kedvvel játszó társulat és a nívós színpa­di kiállítás. Hibátlan színházi portéka, mely arra készült, hogy széles körben mulattassa a nagyérdeműt. Egyébként a bohózat eredendően is erre való, törvé­nyei úgyszólván mindent megenged­nek, eszközök tekintetében szabad a vá­sár, belefér még a gatyaletolás is, fino­mabb formában, ha csak lecsúszik, s úgj maiad csupaszon a fenék. S ahogy itt is tapasztalhatjuk, az is valószínűség, ami másutt, az életben neían valószínűt­len lenne. Mert bizony képtelennél képtelenebb helyzetek állnak elő „hajmeresztő” bo­nyodalmakkal abból, hogy a miniszter ahelyett, hogy végezné dolgát a parla­mentben, vitázna a költségvetésről, édes légyottra készül babájával, aki mellesleg az ellenzék titkárnője, ami­ből messzebb menő politikai következ­tetéseket azonban fölösleges lenne le­vonni. Ám a szállodai romantikusnak induló éjszakát alaposan megzavarja egy hulla, mely a szobában találtatik a reája zuhant tolóablak alatt. Tetézi a bajt, növeli a zűrzavart ráadásul, hogy közben ez a hulla feltámad ... Van itt kavarodás, jövés-menés, ajtók nyílnak és csukódnak, üldöznek és üldöztet- nek, a végén már azt sem tudni, ki ki­nek a mije. A tolóablak is nagy robajjal szedi rendre újabb áldozatait. Talán le­hetne rögzíteni, vetődik fel bennünk, de félre a józan ésszel, miként azon sem szabad fennakadnunk, hogy a szo­baasszony miért épp hajdani menyeg­zői ruháját tartja magánál váltásként szállodai munkahelyén, amit aztán rá is adnak a „hullára” szükségből. Hason­ló „esztelenségek” láttán jobb ha eszünket egyszerűen félretesszük, és átadjuk magunkat önfeledten az erő­sen, dúsan burjánzó játék örömének. Szóba kerül ugyan a parlament is, hogy épp ülésezik, de politice ennek sincs mélyebb értelme — felhőtlenül bolon­dos komédiázás ez, Szikora János mes­teri dirigálásával, aki a beígért, ám el­maradó Proust-bemutató helyett akár kárpótlásul is kínálja fel nekünk e sike­res mulatságot. Igyekszik teljes mérték­ben kihasználni a helyzetekben rejlő humor lehetőségeit, sőt még rá is tesz egy lapáttal — érdekes utalások a homo- szexualitásra -, továbbá azzal, hogy szobaasszonyt kreál az eredeti szoba­pincérből, így teremtvén újabb alkal­makat a neveltetésre az egyébként is olajozottan gördülő, tempós játékban, amelyben a színészek is bohózatos ele­venséggel játszanak, ötletekben szinte felülmúlván egymást, puskaporuk so­hasem fogy el. Seres Zoltán — ő a miniszter - eddig kevésbé ismert oldaláról mutatkozik meg, humora is remek, kiforrott, érett, bohózat ide vagy oda, nemes; Quintus Konrád a titkár szerepében hatásos, komikai hitellel ábrázolja a bajba ju­tott ember „rémületét”; Sztárek And­rea a miniszter feleségeként hoz igen mulatságos figurát, ahogy elnyújtott hangon kiáltozza: George!, s teszi ma­gát rámenősen, ezúttal is elementáris; Mihályfi Balázs vad villogásával, majd szánalmas siránkozásaival „rajzol” torz képet egy féltékeny, ostoba, őrült férjről; Sebestyén Éva a rászabott ra­vaszkásan szimatoló, pénzéhes szoba- asszonyával szerez derűs perceket, szokásához híven; Kaszás Mihály mint örökké gyanakvó, mindenért mérgelő­dő, fontoskodó, kimért szállodaigaz­gató, aki nemcsak orrát, hanem hang­ját is fennhordja, eredetien szórakoz­tató; Molnár László „meggyőző” hulla, amikor pedig menyasszonyi ruhába bújtatják, koszorúval a fején, röheje­sen kacagtató; Gubik Ági vonzóan ka­cérkodó titkárnő; Gombos Judit ápoló­nőként nagy vehemenciával veti magát játékba; Császár Gyöngyi egy kitalált, fura, baktató járással arat sikert. Ennyi is elég. Kacajoktól lármás ez a színházi este, s ha valaki azt mondja, hogy rosszul mu­latott, akkor hazudik. Az persze már egészen más kérdés, hogy mi marad meg ebből az őrült kalamajkából, mit vi­szünk haza fejünkben, tartósabb má­mort, miután elhagytuk a nézőteret. ____ VALKÓ MIHÁLY ra . A járművek egyike az elmúlt év­ben, a másik pedig idén került a közlekedési hatóság birtokába. Mint azt a megyei közlekedési felügyelet igazgatója, Kádár György elmondta, az ellenőrzé­A korszerű ellenőrző műszerek egyszerre 6 tachográfkorong vizsgálatát is lehetővé teszik FOTÓ: CS. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents