Új Néplap, 2004. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
2004-03-18 / 65. szám
6. OLDAL KÖR KÉP 2004. Március 18., csütörtök 1 Várták, mint a lottóötöst Amikor a jóvágású Reményi Zoli 1993-ban elvette a szép Szakály Timit, felhőtlen boldogok voltak. Hogyne lettek volna, hiszen az eredetileg kunhegyesi fiatalok Bánhalmán helyezkedtek el, sőt a cég szolgálati lakást is biztosított nekik, amelyet később megvásároltak. Bánhalma Kezdettől akartak apróságot, apróságokat, és úgy voltak vele, akár a bölcs kunok, akik azt állították: az eső és a gyerek akkor jó, ha jön. Eső még csak- csak érkezett a meglehetősen aszályos vidékre, de az apróság valahogyan késett. Pedig akarták, hogyne akarták volna, a nagyszülők pedig talán még jobban. Zoli egy szem gyerek, Timiék ketten vannak testvérek, és bizony olykor-olykor összeszorult a szívük, ha látták, akik abban az esztendőben esküdtek mint ők, legtöbben már büszkén tolták kisfiúkat, kislányukat, volt aki már kettőt is. Egy idő után felkeresték a kórházat is, az illetékes szakembert, aki megvizsgálta és megnyugtatta őket: - Nincsen maguknak az égvilágon semmi bajuk, igyekezzenek csak, előbb-utóbb bekövetkezik a terhesség. Szó se róla, igyekezetben nem volt hiány, de a várva várt áldott állapot késett, akár a ladányi vicinális. Közben szépen gyarapodtak, Zoli egy kis üzletet nyitott, Timi a Bánfánál szorgoskodott. Hol ezt vettek a lakásba, hol azt, csak éppen a gyereksírás hiányzott. Mit nem adtak volna egy egészséges, ép, szép kisfiúért, kislányért, akit jobban vártak, mint a telitalálatos lottót. Végre 2002 januárjában csoda történt: egy felülvizsgálat során kiderült, hogy Timi három hónapos terhes. Madarat lehetett volna fogatni velük, pedig a neheze még hátra volt. Timit párja a széltől is óvta, így sem tudta megmenteni attól, hogy amikor még nyolc hónapos volt a kicsi az anyuci pocakjában, visítva rohant vele a mentő a kórházba. Történelmi dátum Reményiék életében 2002. július 11-e este 21 óra 05. Ekkor sírt fel Reményi Viktor, aki ugyan 2 kiló 10 dekával érkezett a nyári éjszakába, de iszonyatos éhesen és mérgesen. A büszke apa bevásárolt sokféle finom piát, mert jöttek a haverok, komák, ismerősök köszönteni, gratulálni csőstül. Az érdekesség az, hogy a temérdek ital végül is elfogyott, Zoltán annyi narancslevet, kólát nyelt, hogy kis híján felfúvódott. Azóta Viktor az úr otthon, lassan húsz hónapos. A világ körülötte forog. Jó baba, mert mindig végigalussza az éjszakát. Minden érdekli, le- s fel viharzik a szobában, mindent megnéz, megvizsgál, megtapasztal. Sőt megért, ráadásul a saját nyelvén válaszol is rá. Anyuci érti, fordítja magyarról magyarra, de egyre több szót megért tőle a hozzám hasonló ismeretlen is. Viktor élvezi a helyzetét, ő a középpont a nagyiéknál is, a családban és mindenkinek. Nem él vissza vele, mindenkihez barátságos, nyitott szívvel közeledik és beszél. Szerintem a legény kocsmáros lesz, mert a sör szót elég tisztán ejti, pedig senki se iszik a családban, legfeljebb a vendégek. Ami pedig a jövőt illeti, Timinek lassan, szűk másfél év múlva letelik a gyes. Ha ne adj isten, újabb 9 hónapos továbbképzés kezdődik, akkor az otthoniét tovább nyúlik. Ha nem, Timi visszamegy dolgozni. Viszont az lenne az igazi, ha Viktornak kishúga vagy öccse érkezne. Zoltán elmenőben úgy fogalmaz: - Rajta vagyok, hogy úgy legyen.___________________________o. szabó miklós A házaspár és szemük fénye, Reményi Viktor fotó, bakos judit híjyjúi: luí&uJjwdíh núMJ m jwj'jd Jü'j^uJhuilíi'j MmuJú'MM jjSJjwL 1 Ú) Néplap 1 OOP SZOLNOK a 3 db 3.000 Ft, a Húscentrum 2003. Kft. 2 db 2500 Ft, az Italcentrum Plus Kft. 4 db 2000 Ft, az Akvizitor Kft. 1 db 2000 Ft ÉRTÉKŰ AJÁNDÉKKAL LEPI MEG A NYERTESEKET. Mindenki szeret találkozni vele Kunhegyes Él a városban egy ember, akivel mindenki szeret találkozni az utcákon. Fekete a ruhája, a sapkája, az álla alatt hófehér kendő, a vállán karikába tekert drót, a végén nagyobb „pamaccsal". A harmincnegyediket tapossa, és Pék Zoltán a becsületes neve. Szaknyelven mondva fűtéstechnikai dolgozó, de a kutya se hívja annak, hanem kéményseprőnek. Ha Zoltánt meglátják, mindenkinek felragyog a szeme, hiszen aki nem tudná, a kéményseprő és a szerencse kézen fogva jár. Hozott is már szerencsét az itt lakóknak, akadt aki szerencsejátékon tízmilliókat nyert. Persze nem mindegy, ha találkozunk ezzel a fekete emberrel, hogyan viselkedünk. Szabó Bálint szerint - aki közel kilencvenet megélt a Csokonai utcában — ha meglátjuk, bal kézzel meg kell fogni valamilyen ruhagombot. Lehetőleg ne sliccgomb legyen, mert félreértik a műveletet. Nos, aki fogja a gombot, erősen gondoljon arra, amit el szeretne érni, és mindaddig fogni kell, amíg az illető nem találkozik az utcán egy szemüveges férfival vagy nővel. Ha önmaga is szemüveges, vegye le az orráról és nézegessen kicsit az arca elé, hogy bekövetkezzék az óhaj. Ha tíz EDZŐTEREM. Új sportolási lehetőséggel gazdagodtak a kunhegyesi kollégium diákjai, akik különböző új kondigépeken fejleszthetik izmaikat. Az új edzőterem az önkormányzat, az iskola és a szülők segítsé- gével jöhetett létre.____________________________________________________________________fotó, bakos judit Pék Zoltán munka közben FOTÓ, BAKOS JUDIT óhajból egy beválik, ez úgy terjed, mint a tavaszi influenza, és min-. denki áldja a szerencsét hozó embert. Aki viszont nem babonás, az is kipróbálhatja az egészet, hiszen amióta a kéményseprők megjelentek, mindig a szerencsével párosították őket. Kivéve ha ezek az emberek valahová becsengetnek vagy bekopognak.- Éppen most akarsz seperni Zolikám, amikor mostam? — Esedékes Bözsi néni, mert egy éve nem voltam. De jöhetek holnap is, mert a maga érdeke is, hogy ne legyen baj. Hogy egy kéményseprő miben hisz, erről így vall. — Az ennél jobb jövőben. Abban, hogy aki jól és sokat dolgozik, végre jól is éljen. Mert most valahogy nem az elvégzett munkát fizetik meg. Hiszem, hogy az uniós csatlakozás után ezen a téren is lesz valódi változás. Azt még hozzáteszi:- Egyébként lottózom is, kisebb nyeremények: kettesek - olykor egy-egy hármas - már voltak. De úgy vagyok vele, az igazi kéményseprő sose magának, hanem másnak hozza a szerencsét. Mert erre annyi, de any- nyi embernek szüksége lenne. Ebben tökéletesen egyetértünk. D.SZ.M. Képzőművészek vendégségben Kultúra Megyénkben minden nyáron több városban és községben is rendszeresen szerveznek képzőművészeti alkotótáborokat. Ezek közül némelyiknek már hagyománya van, a rendező települések értékes képzőművészeti gyűjteményekkel rendelkeznek a művészek évenként otthagyott munkáiból. Szolnokon a művésztelepen augusztusra kiürülnek a hosszabb időre kiadott vendégműtermek, olyankor a képzőművészeti alkotótáborok vendégei veszik birtokba a helyiségeket. A tavalyihoz hasonlóan idén is tervezik augusztus első felére az Artcamp elnevezésű alkotótábort mintegy 20 fővel, a hónap második felében pedig 6-8 erdélyi és kárpátaljai művészt várnak kéthetes időtartamra. Ennek az a feltétele, hogy a művészeti egyesület pályázatai eredménnyel záruljanak. Nevezetes színhelye a megye képzőművészeti életének a Mezőtúr mellett lévő Takács-tanya, ahol szinte egész nyáron zajlik az élet. A képzőművészet két alkalommal is kiemelt szerepet kap a programban: augusztusban négy héten át tíz-tizenkét festő, szobrász dolgozik ott, májusban pedig olyanokat várnak, akik most ismerkednek a képző- művészeti alkotás technikai fogásaival. Ez utóbbi tábor költség- térítéses formában működik. Nagykörű szintén kétszer várja a művészeket ebben az évben. Április 15-től, cseresznyevirág- záskor egyhetes tábort rendeznek, amelyen a tervek szerint öt művész vesz részt, július 5-e és 18-a között pedig a kéthetes hagyományos nyári alkotótáborba várják a vendégeket, akik zömmel a határokon túli magyar művészek közül kerülnek tó. A tábor a hagyományoknak megfelelően kiállítással zárul. A „szomszédvár” Kőtelek immár tizedik alkalommal rendezi meg nyári alkotótáborát. A jubileumot azzal ünnepük, hogy ismét meghívnak minden művészt, aki az elmúlt tíz évben már dolgozott Kőtelken. A tábor augusztus 30-tól szeptember 10-ig működik, 10-én nyitják meg az elkészült alkotásokból rendezendő kiállítást. Kőtelken is több határon túli művészt, festőket, szobrászokat, fafaragókat látnak vendégül. Berekfürdőn szintén évfordulót ünnepelnek, május 2-a és 10-e között tartják a 10. nagykun nemzetközi alkotótábort, ahol festők, szobrászok, fafaragók dolgoznak tíz napon át. Jászapátin még csak közelítik a 10. évfordulót, június 29-től nyolcadik alkalommal rendezik meg a kéthetes alkotótábort, elsősorban a Jászságból elszármazott művészeknek. A 8-14 festő, grafikus, fotós a Vágó Pál egykori műtermét is magában foglaló épületben dolgozhat. Ezzel Jászapátin a még Vágó Pál által kezdeményezett nyári alkotótáborok hagyományát elevenítették föl. Az elkészült alkotásokat rendszeresen bemutatják Budapesten is. A tavalyi munkákból idén április 15-től láthatnak kiállítást az érdeklődők. A felsoroltakon kívül információink szerint néhány más helyen is fontolgatják képzőművészeti alkotótábor szervezését, ezek az előkészítés különböző stádiumában vannak. b.a.
