Új Néplap, 2004. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-11 / 60. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2004. Március 11., csütörtök A KERTVÁROSIAK GOND­JA. Szolnokon, a Kertváros fe­lé történő közlekedés átszerve­zése során több változás tör­tént nemrég. Jó, hogy az elága­zásnál bővült a körforgalom, szélesedett az elágazáshoz kö­zeli útszakasz. Ismerőseimmel együtt hiányoljuk azonban, hogy a 442-es út jobb oldalán lévő autóbuszmegállót messzi­re elvitték a lejárótól. Az uta­sok a rövidebb utat választják, és ez balesetveszélyes! A meg­épített váróknak nincs oldaluk, az eső beesik, a szél átfúj raj­tuk, és a hátulját nem erősítet­ték meg, az egyiket a levelem írásakor a szél kifújta, de a sze­métkosarak is eltűntek. Jó len­ne a Kertváros és a Cora között a gyalogosoknak, babakocsit tolóknak s kerékpárral közleke­dőknek egy aluljáró megépíté­se. DR. SOÓS ISTVÁN, SZOLNOK NE VÁGJ KI MINDEN FÁT! Egyre főbb leendő családi ház tulajdonosa igyekszik Szolnok zöldövezetében, a Kertváros­ban és Szandaszőlősön épít­kezni. Meglátásom szerint az első ténykedésük, hogy kivág­nak minden fát, akár szüksé­ges, akár nem, majd megépíte­nek a telek mintegy 80 száza­lékát lefedő épületet, plusz a járdákat, s létesítenek egy te­nyérnyi pázsitot. Nem értek egyet a gondolkodásukkal, hi­szen miért kell zöldövezetbe menniük, amikor pontosan azt szüntetik meg, amiért oda igyekeztek? Javaslom minden építkezőnek, hogy legalább a kivágott fák pótlásáról gondos­kodjanak, hiszen a zöldövezet - a fű, a fa - több generáció egészséges környezetének a biztosítéka. CS. K., SZOLNOK AZ ÖREGEDÉS MŰVÉSZE­TE. A Szolnokon működő Nyugdíjasok Baráti Köre meg­alakulása óta Az öregedés mű­vészete címmel sorstárs tréning keretében segíti tagjait, vala­mint az idősek II. sz. Gondozá­si Központjának gondozottjait, hogy az öregkor szépségeit fel­ismerjék, azt pozitívan éljék meg. Az első kurzus 2001— 2002-ben tizennégy foglalkozás keretében nagyon sikeres volt, majd folytatva 2003—2004-ban, a harmadik kurzus befejezése előtt állunk. Úgy érezzük, nyugdíjasként még fontosak va­gyunk a világban, amikor hall­gathatjuk Simon Béla nyugdíjas újságírót, dr. Lovász Tibor házi­orvost, dr. Szabó Julianna igaz­gató főorvost, Demény Istvánná nyugdíjas civil szervezeti veze­tő és mások előadását; kérdez­hetünk, s véleményt nyilvánít­hatunk. Tapasztaljuk, az élet al­konyának szebbé tételét szol­gálja mindazon információk megszerzése, amelyek birtoká­ban pozitívan tudjuk az öreg­kor problémáit kezeim. A leg­utóbbi vendég a Vajdaságból át­települt professzor asszony, Saffer Veronika volt, aki nagy hozzáértéssel ismertette Kertész Imre magyar író életútját, mun­kásságát, a Sorstalanság című regényét és a Nobel-díj történe­tét. SÓS KÁROLYNÉ, A VÁROSMAJORI NYUGDÍJASOK BARÁTI KÖRE SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasz­tott írások - a levélíró előzetes hozzá­járulása nélkül, mondamvalójánaK tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétle­nül azonosak a szerkesztőség állás­pontjával. Névtelen vagy címhiányos írások köz­lését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. TÉLBÚCSÚZTATÓ. A szandaszőlősi Eszterlánc Óvoda kicsinyei nemrég kiszebábu-égetéssel búcsúz­tatták a telet. (BEKÜLDÖTT FOTÓ) Vitézségüket tábla hirdeti A lengyel légió hős fiai a szolnoki csatában A szolnoki megyeháza keleti hom­lokzatát határoló utca, az egykori Kert utca nevét a szolnoki csatá­ban vitézül harcoló lengyel önkén­teseiről nevezték el. A városba lá­togatóknak, de város lakóinak a fi­gyelme is ritkán terjed ki arra az emléktáblára, amely a mai Len­gyel légió utca bejáratánál van. Az 1849. március 5-i, Damja­nich által vezetett csatában a sza­badságharc hírére hazánkba ér­kezett önkéntesekből verbuváló­dott lengyel katonák is részt vet­tek a csatában. Nyolc légiójuk volt, amelyek közül Jozef Wi- soczki zászlója Damjanich har­madik hadtestében Szolnoktól kezdve végigharcolta a tavaszi hadjáratot. A História Domuszának 1849. március 5-i krónikájából ismer­hetjük a hiteles feljegyzést: „A csata fél nyolckor kezdődvén, amelyben a magyar honvédek cselt vetvén, s nagy számmal a Ti­sza partja alá vonulván, a part alatt egész a Szent János kápolná­jáig feljöttek és a császáriakat há­tulról szuronnyal nagy sebesen megtámadták. így tehát mind a homlok egyenest álló, mind a há­tulróljött magyar honvédek szuro­nyait ki nem állhatva császáriak és különösen magukat kitüntetett nemes lengyel ifjak, úgynevezett lengyel légió által a császári ágyuk megrohantatván, a bekerített a császáriak nagy zavarodásba jöt­tek. Amennyire lehetőségükbe ál­lott, szétfutottak a magyar honvé­dektől a városon keresztül és Abony út felé lévő szérűskertek alatt üldöztetve s öldöstetve egé­szen a város Zagyva malmáig...” Damjanich törzstisztje, Hor­váth Pál kapitány az indóház kö­rüli csatáról jegyezte fel: „Egy csapat önkéntes lengyel légionis­ta pikástán 86 fő 2 tiszttel azt hit­ték, mint igazi lengyel ulánusok, csak a pikával (a lengyelek sajá­tos fegyvere 283 cm hosszú lán­dzsa, vasból készült véggel) győ­zik le az ellenséget. A császáriak ellen vívott támadásaikkal kudar­cot vallottak. Bár bátran nekirúg­tak, de a német lovasok vértesek, s a mellük vaspáncéllal védve volt. Az eltörött pikanyéllel véde­keztek a németek éles kardja el­len. Mi volt a következmény? A 86 emberből mind a két tiszt és 60 ember sebesülve és 3 halottal maradt a csatatéren. Jókai Mór fel is jegyezte a Len­gyel légió csatadalát: „Jáci, táci, vojáci, Klapci Krakoviáci, Cservena csapicska, Moja kuhanyicska.” Magyarul: „Ezek a katonák A krakkói fiúk A piros sapkások, Az én kevesseim.” A szolnoki csatában a hős lengyel légió katonái megosztották a csá­száriak hadseregét, mely hozzá­járult Damjanich győzelméhez is. A hős lengyel katonák megér­demelték, hogy vitézségüket az utca elején emléktábla hirdesse. ___________________NAGY JÓZSEF, SZOLNOK Büszkék voltunk megyénkre Nem mindennapi élményben volt része annak, aki külön- vonattal utazhatott a közel­múltban Budapestre a Nem­zeti Színházba Shakespeare: A vihar című előadásra. Még múlt év végén szereztünk tudomást arról a különleges szer­vezésről, eseményről, hogy janu­árban Jász-Nagykun-Szolnok megye mutatkozik be a Nemzeti Színházban. Büszkék voltunk Budapesten a Jász-Nagykun-Szolnok megye művészeti és kulturális értékeit bemutató kiállításokra, valamint az előadásban szereplő színé­szekre, hiszen többségük a szol­noki Szigligeti Színház tagja volt vagy jelenleg is tagja. Az előadás előtt az aulában Bajza József szobra előtt megem­lékezés volt a 200 évvel ezelőtt született Nemzeti Színház első igazgatója tiszteletére. Itt hallot­tam először Bajza József „Szol­nok mellett” című versét: „Szolnok mellett, a Tiszánál, Damjanich dicső vezér áll, És előtte a sereg,...” SÜLYE KÁROLYNÉ ÉS MÉG 37 TÖRÖKSZENTMIKLÓSI __ RÉSZTVEVŐ Ne rombolj, védd! Szomorúan tapasztalom Szolnokon a nagyon sok, ap­ró, sokaknak jelentéktelen, de bosszantó, sokszor elke­serítő jelenségeket, rongálá­sokat. Nagyon gyakran látom például a telefonfülkék, buszmegállók szétvert oldalát. Vagy vajon ki­nek ártottak, hogy így tönkretet­ték, festékkel lefújták a buszmeg­állókban lévő menetrendtáblát (Ki törli vajon le és mikor lesz ol­vasható?), s összefirkálták a vá­rosban lévő padokat, falakat, szinte minden szabad falfelüle­tet. Kinek van ennyi ereje, ideje, hogy erre az ízléstelenségre po­csékolja? Miért nem értékeli a szép, rendezett környezetet? Mi­ért kell fölösleges kiadást elő­idézni másoknak? Valamilyen összefogás — társadalmi vagy hi­vatalos - kellene értékeink vé­delmére a vandálok ellen! Itt-ott a városban falkába ve­rődve járkálnak a kutyák az ut­cán. Van, aki fél tőlük, van, aki megsimogatja; azonban soha nem tudni, mikor lesz a kutyaba­rátból ellenség. Állandó vita pél­dául az emberek között a kutya­tartás szabályainak be nem tartá­sa, hiszen az ebekkel való bánás­mód mindig gazdájuk kulturált­ságán múlik. Tapasztaltam például azt is, hogy a József Attila úti buszmeg­állóban rossz helyre állították a hirdetőtáblát. Javaslom, hogy ha nem szállítják el onnan, a tulajdo­nosa emeltesse feljebb, hogy vé­letlenül sem maradjon ott a pádon a fájós lábbal üldögélő utas... ________BÉRCZI JENŐ, SZOLNOK Költői est Abonyban Már nem hizlalunk Otthonról hoztam a szokást, hogy karácsony tájékán hí­zót vágunk. Gyerekkorom­ban láttam, hogy tavasztól télig etették, hizlalgatták a tenyészetből kimustrált álla­tot, ami karácsonyig 200- 250 kilósra gyarapodott. Az ünnepekre s az új évben ki­telt belőle a húseledel. A vágáson ott volt sógor, koma, jó barát, hiszen akkoriban nem fogadtak hentest. A csikorgó hi­degben már hajnalban gyülekez­tek a nagy munkához. Viccelő­dés, pálinkázás közben saccol- ták, hány mázsás lehet az áldo­zat és hány ujjnyi a szalonnája. Édesapám volt a böllér. Mi, gye­rekek száraz szalmával hintettük be a mozdulatlan jószágot. Reg­gelire vért és pecsenyét sütöttek az asszonyok, ebéd orjaleves és májpörkölt volt. A vacsora több fogásból állt: hurka, kolbász, to­ros töltött káposzta, hájas tészta, kukoricalisztből készült máié. Az est jó hangulatban telt. Édes­apám a saját termésű szőlőből készült borocskáját kínálgatta. Nótázgattak, s éjfél után min­denki hazaindult - ki gyalog, ki lovas szánkón. Apáról fiúra szállt ez a szokás, amely sajnos nálunk megszűnt az 1990-es évek közepétől. Addig foglalkoz­tunk sertéshizlalással, amíg si­mán ment az állatok eladása, át­vétele, árának kifizetése. Ez a fo­lyamat egyszer csak megszakadt, a kereslet lecsökkent, majdnem megszűnt. Az állatokért való já­randóságért „harcolni” kellett! Később egy két disznót hizlal­tunk csak, amely a családnak ele­gendő volt. Majd a takarmány magas ára miatt felhagytunk vele, és készen vásároltunk vágni való állatot. Egy-két év teltével már fél sertés is elegendő lett, így már nem volt disznóvágás nálunk az utóbbi években. ____________________ ______P. I., ABONY ÜGY ES FOTÓSOK. A „Kattanj az iskolára” elnevezésű fotópályá­zat 1. helyezettje lett „Az iskola nagy, mi kicsik vagyunk” címmel a Fiumei Úti Általános Iskola média szakkör fotósorozata az elsősök­ről (szakkörvezető: Próczai Norbert). A képen Fehér Aladár elsős portréja látható._____________ (beküldött fotói PA MPUSKASÜTÉS. A jászjákóhalmi Jákó Kertbarát Kör hagyomá­nyos pampuskasütő versenyén tízen indultak a dobogós helyekért. A farsangzáró rendezvényen az első díjat Tóth Józsefné, a másodikat Fodor Istvánné, a harmadikat Lékó I. Istvánné nyerte el. Különdíjat kapott a fotó jobb oldalán látható férfi versenyző, különleges pam- puskájáért. (beküldött fotói _____________________________________________FODOR I8TVÁM HMKC, JÁSZJÁKÓHALMA CS ÉPA. Heteken belül újra főz­hetnek az önkormányzat kony­háján. A kibővített és a HACCP- program élelmiszer-biztonsági előírásainak megfelelően kor­szerűsített konyhára a napok­ban kapták meg a használatba vételi engedélyt, és már a műkö­dést engedélyező okmányra sem kell sokat várni. A 28 millió forintos beruházás minisztériu­mi, valamint területfejlesztési tanácsi támogatással valósult meg. tj JÁSZÁGÓ. A gödöllői Dufies Fotográfiai Stúdió fél éve kíséri figyelemmel Jászágó ünnepeit és hétköznapjait. Az elmúlt hetek­ben a képanyag a gödöllői Műve­lődési Központban volt látható. A fényképeket az idén Jászárok- szálláson, Jászberényben és a jú­liusi Jász Világtalálkozó alkalmá­val Jászladányban is bemutatják. Az első jászsági kiállítást szom­Néhány mondatban baton Jászágón nyitotta meg Pé­kár István, a Duna Televízió Rt. elnöke. A tárlat megszervezését a Jászok Egyesülete is támogatta. LZ JÁSZBERÉNY. A téli, hideg hó­napokra Budapestre szállították a Jászberényi Állat- és Növény­kert sarkantyús teknősét. A me­leg éghajlathoz szokott nagytestű hüllőnek a fővárosi állatkert adott téli szállást, mivel ott tud­ják megfelelő körülmények kö­zött tartam az állatot — tudtuk meg Fercsik Péter igazgatóhelyet­testől. BCS JÁSZAPÁTI. A minap tartotta éves közgyűlését a mozgássérül­tek egyesületének helyi csoport­ja. Az elmúlt év értékelése mel­lett szó esett az idei tervekről is. Előreláthatóan Lillafüreden és Törökszentmiklóson tesznek lá­togatást ebben az évben, illetve havi rendszerességgel tartják fo­gadóóráikat, amelyen aktuális problémáikra keresnek megoldá­sokat. BCS KARCAG. Tojásdíszítő, -festő technikák, más népek húsvéti ünnepkörének tárgyai és ünnepi díszek a témája annak a pályá­zatnak, melyet a karcagi Déryné Művelődési Központ hirdetett meg. A felnőttek és gyermekek pályamunkáit március 29-ig vár­ják. DE KISÚJSZÁLLÁS. A kun tele pülés is képviselteti magát már­cius 18-21 között az Utazás-kiál­lításon Budapesten. A Tourin- form-iroda munkatársa az Al­föld-standon várja majd az ér­deklődőket, 19-én pedig Balogh Károlyné szalmafonó és a Nagy­kun Néptánccsoport tart bemu­tatót. DE hangulat ölelte körbe a jelenlévő­ket, s a szereplők szép, tiszta ma­gyarsággal adták elő az abonyi B. Káté Lilla verseit Romhányi Ani­ta (zongora) szolnoki és Bányász Viola (hegedű) abonyi zeneta­nárnők. Az előadásnak nagy si­kere VOlt. P. BÁLINT ZSUZSA, ABONY A közelmúltban irodalmi teázóvá varázsolták az abonyi Bihari Já­nos Zeneiskola hangversenyter­mét. Mintegy negyvenfős hallga­tóság gyűlt össze az igényes, mű­vészi, költői estre. A miliőt emel­te a Heiling György festményei­vel díszített terem. Emelkedett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents