Új Néplap, 2004. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
2004-02-02 / 27. szám
10. OLDAL SPORT 2004. Február 2., hétfő Kerekasztal-beszélgetés Az utánpótlás-nevelés helyzetéről Megkérdeztük a szakembereket a Szolnokon építendő B kategóriás műfüves pályáról Egy hete az egyik ingyenes megyei lapban fizetett hirdetés látott napvilágot: „Műfüves pálya épül Szolnokon, egyszerre szolgálja a labdarúgás utánpótlás-nevelését és a tömegsportot” címszóval. Ebben Radócz Zoltán alpolgármester örömmel tájékoztatta az olvasókat, hogy a Széchenyi városrészben egy 65x40 méteres műfüves (B kategóriás), villanyvilágításos labdarúgópálya kerül kialakításra, melyre az önkormányzat 32 millió forintot nyert a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium pályázatán, s ehhez 31.2 millió forinttal járul hozzá. Miután magunk is olvastuk az egyoldalas, színes fotókkal illusztrált anyagot, kíváncsiak voltunk, vajon a labdarúgó utánpótlás-nevelésben, illetve tömegsportban érdekeltek miként vélekednek a Szolnok viszonylatában mindenképpen számottevő beruházásról. Valamennyi, ebben a kérdésben érdekelt klub, szervezet, szövetség vezetőjét meghívtuk egy kerekasztal-beszélgetésre szerkesztőségünkbe, s természetesen az önkormányzat illetékesét is szívesen láttuk volna, ám ők elzárkóztak a megjelenéstől. Ehelyett Debreceni Sándor, a városháza kommunikációs koordinátora (magyarul sajtófőnöke) telefonon keresett meg bennünket, s rendkívül segítőkészen kifejtette az ön- kormányzat álláspontját a műfüves pálya kapcsán. Sajnos azonban ő nem tudott jelen lenni a beszélgetésen, így fordulhatott elő, hogy bár több, még fel sem tett kérdésre feleletet kaptunk, azért maradt megválaszolatlan kérdés. Kérdéseink 1. Az önkormányzat kikérte-e véleményét a GYISM-hez benyújtott pályázat beadása előtt? 2. Megfelel-e az ön által képviselt szervezet (szövetség, klub, stb.) kívánalmainak az építendő pálya mérete, helyszíne? 3. Mit kérdezne az önkormányzat képviselőjétől, ha jelen lenne? Kővári Lászlóné, a megyei Góliát Utánpótlás-nevelő Labdarúgó Klub vezetője- Még 2003. nyarán írásos véleményt kért tőlünk az önkormányzat, melyben kifejtettük, hogy mind a pálya méretével, mind a helyszín kijelölésével egyetértünk. Szerintem az utánpótlás nevelését nem lehet elkülönítve kezelni, mindenféleképpen az iskolai testnevelésre kell alapozni. A Széchenyi lakótelepen 25 ezer ember él, több oktatási intézmény működik ott, azaz már régóta szükség lenne egy újabb sportpályára. Ezzel szemben a Tiszaliget nehezen megközelíthető, infrastrukturális szempontból rossz. A döntés óta is többször beszélgettem a Széchenyi Gimnázium igazgatójával, Deák Lászlóval, így tisztában vagyok vele, az intézmény kiszolgáló helyiségeit (öltözői) használhatják majd a műfüves pályán mozogni vágyók. Ennek ellenére természetesen elismerem, a ligetben meglévő salakpálya átalakítása lényegesen olcsóbb lett volna. Nem szabad, hogy a labdarúgó utánpótlás nevelésében érdekeltek, a tömegsport vagy a versenysport mellett kardoskodók egymás ellen harcoljanak a műfüves pályáért. Sokkal inkább vállvetve kellene segíteni egymást az új sportkomplexum létrejöttéért, még ha az nem is oldja meg a város valóban meglévő katasztrofális létesítményhelyzetét. A kérdésem a következő lenne az illetékesek felé: Hogyan képzeli az önkormányzat az új pálya üzemeltetését és a 2004-es költségvetési keretben van-e erre elkülönített keret? Sokvári Béla, a Szolnoki MÁV FC kft. ügyvezető igazgatója (a klubnak 250 utánpótláskorú labdarúgója van)- Számomra roppant furcsa, hogy erre a beszélgetésre az Új Néplap szerkesztőségében és most kerül sor. Véleményem szerint ezt már több mint fél éve meg kellett volna ejteni, méghozzá az önkormányzat kezdeményezésére, amely ráadásul most sem képviselteti magát, mintha nem is érdekelné a sportban, labdarúgásban élők és azért sok áldozatot hozók véleménye. A válaszadást kicsit messzebbről kezdeném, hiszen szerintem jelen esetben már nem elsősorban a műfüves pálya kérdése a lényeg, hanem maga Szolnok város labdarúgó infrastruktúrájának léte, illetve nem léte. Nekünk nem a helyszínnel van gondunk, hiszen maximálisan elismerjük a Széchenyi lakótelepen létesítendő sporttelep létjogosultságát, hanem egy koncepciót hiányolunk. Régóta állunk levelezésben az önkormányzattal pályaügyben. Bár ígéretet többször is kaptunk a várostól, hogy a kérdésben támogatást nyújt számunkra, elég ha csak az SZVSI átvételének tényét említem, vagy a Cukorgyári sportpálya reaktiválá- sát, amelyet a Mátyás király úti pálya felszámolása (hová folyt a bevétel?) tett elkerülhetetlenné, azonban semmiféle konkrétum nem történt. Hiába fordítottunk majd 10 millió forintot a Cukorgyári Sporttelepre, június 30-cal felmondta a tulajdonos a bérleti szerződést, magyarul ablakon kidobott pénz amit ráköltöt- tünk. De még egyszer hangsúlyozom, nem volt más lehetőségünk. Felháborítónak tartom, hogy a megyeszékhelyen, megyei jogú városban, télen egyetlen használható futballpálya sincs, így badarság bármilyen minőségi utánpótlásnevelést számon kérni a klubon vagy egyáltalában ilyenről beszélni. De hogy a kérdésekre is válaszoljak: minket annak ellenére, hogy felajánlottuk véleményünket, segítségünket, senki sem kérdezett meg sem szóban, sem írásban. Miközben a szegedi önkormányzat 99 millió forintra nyújtott be pályázatot, s nyert el három(!) műfüves létesítmény építésére (120x60, 60x40, 40x20 m) - a Dél-Magyarország című lap ír erről karácsonyi számában -, addig Szolnok mindössze 32 milliót kapott, hiszen eleve csak a kispályás kategóriára pályázott. Véleményem szerint a stadionrekonstrukciós programot és a műfüves pálya építését nem lett volna, nem lenne szabad külön kezelni. Mivel a város mindannyiszor az utolsók között döntött és pályázott, nekünk rendre csak a maradék vagy a kedvezőtlen lehetőség jutott. Nézzük csak meg a többi megyeszékhelyet, hány stadiont építettek át, kapott villanyvilágítást, műfüves pályát, s mi van Szolnokon! Ha az utánpótlás-nevelésre írtak ki pályázatot, akkor ezt is kellene szolgálnia az épülő új pályának. Márpedig erre a 110x60 méteres felel meg! Ha pedig ennek megépítése ésszerűbb, olcsóbb lenne a Tiszaligetben, akkor az egyébként is nehéz helyzetben lévő önkormányzatnak ott kellene ezt megvalósítania. Indokaimat már tényleg csak címszavakban sorolom: 10 felújított öltöző, villanyvilágítás már rendelkezésre áll a Tiszaligetben, a stadionrekonstrukció vagy az elkerülhetetlen felújítás alatt elbontandó lelátói rész helyet biztosítana a műfüves pályának. A tömegsport és versenysport nem zavarná egymást - az egyik nyáron, a másik télen használja -, hiszen további területek is felszabadíthatók. Végül, de nem utolsósorban, olyan (sport) idegenforgalmi feltételeket lehetne kialakítani a Tiszaligetben, amely idővel komoly bevételt hozhatna a városnak is. Egyébként elnökünk, Ferencz Gábor az aktuális helyzetről 25 oldalas, fotókkal kiegészített információs anyagot küldött valamennyi illetékesnek. Talán nem kell hangsúlyoznom, válaszra a mai napig is türelmesen várunk. Úgy érzem, a város sportvezetése nem veszi vagy nem akarja tudomásul venni, hogy nyáron Szolnok azon egyetlen megyeszékhely lehet, amely az elengedhetetlen infrastruktúra hiányában (összesen két füves pálya áll rendelkezésre) nem fog tudni elindulni a hivatásos labdarúgó-bajnokságban. A kérdésem pedig a következő: A Szolnoki MÁV FC gyerekei használhatják-e majd a műfüves pályát? Mikor, mennyit, mennyiért? Váraljai János, a Lurkó Focimánia Futball Klub edzője, alközpont-vezető (U7, U9, Uli, U13 korosztályú, illetve felnőtt csapata van a klubnak)- Amolyan három aranyásóként, 2001-ben alakítottuk meg utánpótlásnevelő klubunkat, ám akkor nem gondoltuk, hogy ilyen sanyarú helyzetünk lesz. Amennyiben megvalósult volna a korábban, a Mátyás király úti sporttelepből származó pénzből tervezett sportkomplexum, most nem lenne miről beszélni. Mi mindent elkövettünk annak érdekében, hogy hozzájáruljunk a műfüves pálya megvalósításához. Mikor az kellett, hogy a pályázat érdekében az utánpótláscsapatok mellett felnőtt gárdát is létrehozzunk, megtettük. Mikor Kisújszállás után Szolnokra került az alközpont, elvállaltuk a kiskörzeti, körzeti, régiós tornák rendezését. Ennek ellenére úgy néz ki, csak a jóindulatnak köszönhetjük, hogy nem azonnali hatállyal lakoltattak ki minket a Vegyi-pályáról, hanem „csak” 2004. június 30-cal kell elköltöznünk eddigi otthonunkból. Mi szinte megalakulásunk óta állandó levelezésben állunk az önkormányzattal, még a polgármesterasszonyhoz is bejutottunk, ám a műfüves pálya helyéről, méretéről senki sem kérdezett minket. Mikor megtudtuk az adatokat, azonnal (2003. szeptember 11-én) megírtuk indokainkat, sport- szakmai szempontból miért nem tartjuk megfelelőnek, s mit javaslunk helyette. Nem hisszük, hogy az európai uniós csatlakozás hajnalán az lenne a cél, hogy a gyerekek továbbra is korszerűtlen, mi több, egészségtelen salakpályán nőjenek fel. Birtokunkban vannak a Bozsik-programhoz - ez alapján lehetett pályázatot benyújtani - szükséges pályaméretek. Ezek szerint a hét (30x20) és kilenc évesek (40x30) számára megfelelő az építendő pálya, ám a 11 esztendősek már 65x45 méteresen, míg a 13 évesek nagypályán játszanak. Arról nem is beszélve egy-egy alközponti torna lebonyolításához minimum három különböző méretű pályára van szükség. Mi is a Tiszaligetbe, a fekete salakos pálya helyére építtettük volna az újat. Kérdésünk: Miként tudja a város betölteni alközponti szerepét, ahol egyszerre 180-200 gyereknek kell helyet adni a jövőben, illetve várható-e, hogy a közeljövőben hasonló fejlesztésre kerül sorp Tiszaligetben? Urban Attila, a Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Labdarúgó Szövetség főtitkára, az utánpótlás bizottság tagja (57 labdarúgó szakosztály, 7300 igazolt játékos tartozik irányítása alá)- Számunkra nem is az a legmeglepőbb, hogy tőlünk nem kértek véleményt a tervezés időszakában, hanem sokkal inkább az, a megyeszékhely legnagyobb klubjától, a Szolnoki MÁV FC- től sem tették meg. Véleményünk szerint sportszakmai előkészítés nélkül hozták meg döntésüket az illetékesek, akik ráadásul járatlannak tűnnek a labdarúgó utánpótlás-nevelés, illetve tömegsport terén. Ha kikérik véleményünket, mi egyértelműen a Tiszaligetet és normál, nagypályás méretű műfüvest javasoltunk volna. Ezzel együtt elismerjük, a Széchenyi-lakóte- lepre igenis szükség van egy sportkomplexumra, mely bárki előtt nyitva áll. Mint szövetségi főtitkár nagyon örülök, hogy amint arról az Új Néplap szombati számában olvashattunk Martfűn, valamint híreink szerint Túrkevén is épül 110x65 méteres műfüves pálya, ám Szolnok miatt nagyon elvagyok keseredve. Labdarúgó szakmai szempontból a 65x40 méteres pályának nincs értelme, hiszen azon nem lehet futballistákat nevelni. Egyébként elképesztőnek tartom a megyeszékhely labdarúgó létesítményeinek helyzetét. A több mint nyolcvanezres városban két létesítményben, mindössze négy (két salakos, két füves) nagypálya áll a futballt szeretők rendelkezésére. Ilyen körülmények között hiú ábránd a nevelés, az előrelépés, lemaradásunk egyre nagyobb lesz a többi hasonló várossal (Kecskemét, Szeged, Nyíregyháza) szemben. A Tiszaligetet igazi sport-idegenforgalomi központtá, ezáltal által nyereségessé lehetne tenni, ám a jelek szerint hamarosan Martfű veszi majd át ezt a szerepet. Kérdésünk: Elképzelhetőnek tartja-e az önkormányzat, hogy a közeljövőben lényegesen javuljon a labdarúgó-létesítmények áldatlan állapota Szolnokon? Papp Béla, az Ifjúságért Közhasznú Egyesület vezetője- Ha szigorúan vesszük, igazából ránk nem tartozik a műfüves pálya kérdése, bár ötletünk, illetve inkább kérdésünk lenne ezzel kapcsolatban. Sajnos ismerve a Széchenyi Gimnázium öltözőinek állapotát, nem tartjuk valószínűnek, hogy bírni fogja a fokozott igénybevételt, alapos felújításra szorul. Bízunk benne, hogy az új intézmény, új munka- lehetőséget is teremt a fiatalok számára, s a pálya nem jut az enyészet sorsára... Rácz Imre és dr. Pintér Zoltán, a város legjelentősebb tömegsportját jelentő kispályás, amatőr labdarúgó- csapatok képviselői (hat csoportban, közel 80 együttes, azaz 8-900 amatőr játékos érintett)- Nagyon úgy néz ki, városi szinten Szolnokon senki sem foglalkozik a labdarúgással, nem úgy, mint Martfűn. Természetesen szükség van a Széchenyi-la- kótelepi új létesítményre, ám az nem oldja meg az utánpótlás-nevelés problémáit, bár az igaz, több a semminél - vélekedett Rácz Imre. — Tovább sarkítanám a problémát: biztos, hogy szükségünk van ennyi pénzért egy műfüves pályára? Ahelyett, hogy ebből a pénzből új salakos, esetleg füves pályát építenénk, a jelenlegi rossz, lerobbant létesítményünket felújítanánk. Ebből a 65x40 méteres pályából csak viták, veszekedések lesznek, hogy ki használja majd. Véleményem szerint igazából ott van realitása a műfüves pályának, ahol egyébként is van a városban 8-10 normál méretű futballpálya, s ez amolyan centerpálya jelleggel funkcionálna - fejtette ki álláspontját dr. Pintér Zoltán. Kérdésünk: Vdrt-e olyan felelős személy az önkormányzatban, aki mondjuk két év múlva (is) nevét adja a mostani döntéshez? Debreceni Sándor, az önkormányzat kommunikációs koordinátora- Sajnos későn értesültem a találkozóról, s a városi közgyűlés miatt nem tudok részt venni a beszélgetésen, ám természetesen szívesen kifejtem a döntéshozók véleményét. A Bozsik-programon keresztül lehetőség nyílott állami támogatás elnyerésére, s ezzel élni kívántunk. A város saját tulajdonában lévő területen, új létesítményt kívánt létrehozni, mely valamelyest csökkenti a jelenlegi rossz helyzetet. Lehet, hogy először nem igazából felel meg az utánpótlásnevelés elvárásainak, ám amint elkészülnek a hozzá kapcsolódó létesítmények, nem érheti kifogás ezen a téren sem. A Széchenyi-lakótelepen születendő sportkomplexumra már régóta ígéretet tett a város. Most minden egyben van: pénz (32 millió) plusz hely, így végre megvalósulhat a régi álom. Ez természetesen csak egy hosszabb távú beruházás első lépcsője lesz, amolyan „csali pálya”, mely hamarosan vállalkozási alapon tovább fejleszthető. Nem civil szervezetek, hanem a város összlakossága számára készül. A város vagyonát gyarapító jelentős beruházás 100 milliót meghaladó értéket hoz majd létre. Természetesen ez nem megy végbe egyik napról a másikra, ehhez időre van szükség, ám ezzel az első lépést megtesszük. Szívesen fogadjuk a civil szervezetek javaslatait, ötleteit a kihasználással kapcsolatban, bár egyelőre még korainak tartjuk az erről szóló tárgyalásokat. A pálya méretével kapcsolatban csak any- nyit tudok mondani, a városi önkormányzat Egészségügyi és Sportbizottsága által készített terv került a képviselő- testület elé. GÉLÉI JÓZSEF Összegzés Az általunk megkérdezett és mondandójukat vállaló személyek egyöntetűen elismerik, igenis szükség van a Széchenyi lakótelepen egy új sporttelepre. Azt azonban a Góliát LK kivételével valamennyien kifogásolták, hogy őket nem kérdezte meg senki, sem a helyszínről, sem a pálya méretéről. A legtöbb kifogás egyértelműen a 65X40 méteres pályát érte, mely sportszakmai szempontból alkalmatlan az utánpótlás-nevelésre, s ha másért nem is, de ezért „illett” volna az önkormányzatnak kikérni a szakemberek véleményét. Természetesen a meghívott vendégeink által feltett kérdésre megadjuk az illetékeseknek a válaszadás lehetőségét. Kővári Lászlóné Sokvári Béla Váraljai János Rácz Imre Urbán Attila
