Új Néplap, 2004. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-04 / 29. szám

4. OLDAL TÜKÖR 2004. Február 4., szerda MEGY E A megmérgezett folyó Visszatekintő Február 1-jén, a Tisza napján emlékezünk meg arról a szo­morú eseményről, amely ti­szai cianidszennyezés néven került be a krónikákba. A szőke folyót Románia felől érte olyan mérgező szennye­zés, amely Kelet-Közép-Eu- rópa történetének eddigi leg­nagyobb mértékű halpusztu­lását okozta. Az alábbi össze­állításban felidézzük az ak­kor történteket. Január végén a romániai Nagybá­nya melletti, ausztrál-román tu­lajdonú Aurul Bányaipari Vállalat által fenntartott nemesfémbánya ülepítőjéből gátszakadás miatt sú­lyos cián- (cianid) szennyezés tör­tént, amely a Zazaron, a Láposon, majd a Szamoson keresztül elérte a Tiszát is, s másodfokú vízminő­ség-védelmi készültséget kellett elrendelni. A ciánszennyezés sú­lyosságát mutatta, hogy a Szamos nagybányai szakaszán a ciánkon­centráció mintegy nyolcszázszo­rosán múlta felül a megengedett mértéket. A február 2-i jelentés szerint a szennyezés körülbelül három nap múlva éri el Szolnok térségét. A szakemberek ekkor még úgy gondolták, hogy a szeny- nyezés nem okoz ökológiai ka­tasztrófát, gyorsan felhígul majd a Tiszában... Február 3-án kiderült, hogy a vártnál lassabban közelít Szol­nok felé a cianidszennyezés. A vízügyi igazgatóság vizsgálati pontokat helyezett el Tiszafüred­nél, Kiskörénél, illetve Szolnok fölött, hogy a szennyezés hígulá- sát mérni tudja. A felszíni vizek minőségére vonatkozó szabvány szerint az erősen szennyezett víznél 0,1 milligramm/liter az összes cianidtartalomra vonatko­zóan az érték. A Szamoson ezzel szemben 31-32 milligramm/litert is mértek! Szolnoknál már e hí­rek hallatán megnőtt az artézi ku­tak forgalma (a szolnoki ivóvizet a Tiszából veszi ki a vízmű). Február 5-étől aztán már a Ti- sza-tavon és a Tisza megyei sza­kaszán teljes halászati tilalmat rendeltek el határozatlan ideig a ciánszennyezés miatti esetleges mérgezés megelőzésére. Eköz­ben a megyei védelmi bizottság operatív csoportjában a szakem­berek megvitatták az esetleges vízszennyezés elhárításának me­gyei szintű megoldását. A Kötiví- zig a Tiszán levonuló szennyezés káros hatásainak enyhítése és a Szolnokra érkező szennyezés hí­gítása érdekében a kiskörei táro­zóban megemelte a téli tározási szintet. Megyénkben egyébként, hét települést, több mint száz­ezer lakost, elsősorban Szolnok lakosságát érintette a szennye­zett Tisza-víz problémája. Szol­nokon ásványvíz-felvásárlási láz alakúit ki... A Tisza cianiddal szennyezett vize végül február 7-én érte el me­gyénket. A tiszafürediek döbben­ten nézték, ahogy a folyó sokton­nányi haltetemet sodor magával. Az élettelen testek között még magatehetetlenül tátogó kopol­tyúsok is voltak, s a víz közelé­ben érezhető volt a kesernyés mandulaillat. Szolnokon eköz­ben az artézi kutaknál megnövel­ték a kifolyók számát, és munká­ba állt az a gépsor is, amely órán­ként 1500 liter zacskós vizet állí­tott elő. Budapestről lajtos kocsik érkeztek. Szalay Ferenc szolnoki polgármester felhívta arra a fi­gyelmet, hogy minden eshető­ségre felkészülve 3-5 napra ele­gendő vizet készletezzen Szol­nok, Tószeg, Zagyvarékas, Szász­berek, Újszász, Rákóczifalva és Rákócziújfalu lakossága. Szol­noknál a szennyeződés mintegy 35-40 órás levonulására készül­nek. A polgármester kiemelte: nincs ok pánikhelyzetre, hiszen nincs Szolnokon olyan veszély, amely erre okot adna. Szolnokot február 8-án délelőtt érte el a szennyezés, amelynek fő hullá­ma (amelyben 2 milligramm/li- ternél nagyobb a koncentráció) február 9-én hajnalban hagyta el a várost. Erre az időre a felszíni vízmű szüneteltette a vízkivételt a Tiszából, és a tartalék vízkész­lettel biztosította a folyamatos el­látást. Előzőleg a polgármester arra kérte a lakosokat, intézmé­nyeket, hogy takarékoskodjanak a vezetékes vízzel, hogy a tarta­lék víz minél tovább kitartson. A Kötivízig közölte: sikeresek vol­tak a kiskörei tározóban végre­hajtott vízkeverési műveletek, mert a szennyezett víz felhígult és homogénebb lett. A szolnoki Tisza-hídon és a parti sétányon emberek Százai figyelték aggód­va a folyón levonuló szennyára­datot. Február 9-én hajnali egy óra tájban állt le a vízkivétel a Ti­szából, és a vízkivételi mű szi­vattyúi 13 órakor indultak újra. Délután bejelentették: nincs szükség tovább a bevezetett in­tézkedésekre, azaz ismét iható és korlátlanul használható a vezeté­kes víz. A vezetékes rendszerbe nem került szennyezett víz. A haltetemek eltávolítása eközben folyamatosan történt. Megyénk Tisza-szakaszán összesen 57-58 tonna haltetemet gyűjtöttek kon­ténerbe a halászok, s egy-egy el­pusztult kopoltyúsban 2,81 milli­gramm ciánt mértek testsúlykilo­grammonként. Február 17-én Szolnokra érke­zett Margot Wallström, az Euró­pai Unió környezetvédelmi főbiz­tosa. Elmondta, hogy összehan­golt lépésekre van szükség. A le­hetőségek között van szakembe­rek küldése a kárfelméréshez és a helyreállításhoz, valamint pénz­ügyi támogatás is. Az ugyancsak Szolnokra érkezett Romica To- mescu román környezetvédelmi miniszter sajnálatát fejezte ki a baleset miatt, hozzátéve, hogy az a lehető legkedvezőtlenebb pilla­natban következett be, amikor Románia megkezdi tárgyalásait az Európai Unióval. A román kor­mány teljesíti nemzetközi kötele­zettségeit, és érdekelt a gyors kár­felmérésben. A román jogsza­bályok szerint fizetnie kell a szennyezőnek. Szalay Ferenc polgármester hozzátette: jó esély van a Tisza rehabilitációjára, hi­szen a mellékfolyók egészsége­sek, a Tisza-tó nagy része egész­séges maradt, és talán tíz évre sem lesz szükség a károk nyoma­inak eltüntetéséhez. Peter Tufo, az USA budapesti és James Rosapepe, az USA buka­resti nagykövete a ciánszennye­zés okozta károk miatt aggódva február 29-én ellátogatott a Tiszá­hoz Szolnoknál. Elmondták: dol­goznak a magyar, illetve a román kormánnyal annak érdekében, hogy megtalálják a lehető legjobb megoldást a problémára. Nagyon fontos a Tisza újraélesztése, hi­szen ez a ciánszennyezés nem csak a folyó életét tette tönkre, hanem emberi életeket, a halá­szok munkáját is. Bejelentették, hogy az amerikai kormány 650 ezer dolláros támogatás kereté­ben három vízminőség-figyelő ál­lomást létesít a Szamoson, a Her- nádon és a Maroson. A két diplo­mata 50 ezer dolláros támogatást ajánlott fel Magyarországnak és Romániának. Dr. Nagy István, a Kötivízig igazgatója azt hangsú­lyozta, hogy e térségben a Tiszá­hoz kötődő hasznosítások az itt élő emberek megélhetését és eg­zisztenciáját jelentik, így rendkí­vül fontos számunkra, hogy ga­ranciákat kapjunk arra nézve, hogy ne ismétlődhessen meg a szennyezés. k k k A cianidszennyezés rávilágított az akkor még megoldatlan problé­mára, a tartalék ivóvízbázis kiala­kítására is, amely Szolnokot és hét környező települést, összesen 120 ezer embert érint. Azóta kor­mányzati címzett támogatással si­került elérni, hogy az alcsiszigeti Holt-Tisza tartalék ivóvízbázis­ként szolgáljon a jövőben. így bár­milyen tiszai szennyezés esetén, ha erre szükség lenne, száz száza­lékban tudnának ivóvizet biztosí­tani a Holt-Tiszából. A veszély ugyanis négy év elteltével sem múlt még el... BARANYI GYÖRGY Kelet-Közép-Európa eddigi történetében még nem volt ekkora halpusztulás... archív fotó

Next

/
Thumbnails
Contents