Új Néplap, 2004. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-12 / 36. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POST Á J Á B Ó L 2004. Február 12., csütörtök Kutya világ Kertes családi házban élünk, s kutyát is tartunk. Megtörtént, hogy nyolc kiskutyával lettünk gazdagabbak. Tudtuk, nem tart­hatjuk meg őket. Boldogságban, gondoskodásban volt részük ná­lunk. Szerető gazdikat igyekeztünk keresni, s karácsony előtt volt is jelentkező, majd négy kiskutyát odaajándékoztunk neki. A má­sik négyet a szolnoki állatott­honban helyeztük el. Nemrég hallottuk, hogy egy néni udvarába bedobtak egy be­kötött zsákban három kiskutyát. Legnagyobb döbbenetünkre a mi négy ajándékba adott kutyu- saink közül három volt a zsák­ban. Köszönjük az ismeretlen néninek, hogy szeretettől indít­tatva a három kiskutyát bevitte a menhelyre, jobb életet remélve nekik. így hét kiskutyánk jó helyre került, s talán rövid időn belül valóban állatot szerető emberek­nél találják magukat. Most már csak azért az egyért aggódunk, amelyet megtartottak azok a „kedves” emberek... _________________B. ISTVÁNNÁ, SZOLNOK Erről ritkán beszélünk Előfordul, hogy valamüyen ok­ból egy diáknak tanév közben kerül sor iskola- vagy intéz­ményváltásra. Ilyenkor szorong a gyermek és a szülő egyaránt. Mi vár rá az új helyen? Hogyan érzi majd magát ott? Hogyan tud beilleszkedni? Milyenek lesznek a társai, s befogadják-e? Milye­nek lesznek a tanárok? A mi családunkban a napok­ban került sor erre az esemény­re. Szolnokon, a Sípos Orbán Szakképző Iskolában emberség­gel, empátiával, odafigyeléssel, türelemmel és személynek szó­ló szeretettel találkoztam. Örü­lök, hogy a mai, elszemélytele­nedő világunkban ilyen példa is van, s jó, hogy megtapasztalhat­tam. Az iskola további munkájá­hoz sok sikert kívánok! [NÉV ÉS CÍM a SZERKESZTŐSÉOBEW) Éljünk békében! Az auschwitzi haláltábor 1945. január 27-én szabadult fel. Ezt a napot holokauszt-emléknappá nyilvánították Európában. Az emléknap alkalmából Berlinben Wolfgang Thierse antiszemitiz­mus elleni harcra szólította fel egész Európát. A zsidóság Magyarországon falvakban élt, majd az 1840-es években kezdtek betelepülni a városokba. Többségük iparos, kereskedő volt. 1850-1944-ig tör­ténelmüknek ez az a felejthetet­len korszaka, mert becsületes honpolgárként - mindig a haza védelmezői voltak - kiérdemel­ték egyenjogúsításuk (emanci­pációjuk) törvénybe iktatását. Egy évszázad sem kellett saj­nos azonban ahhoz, hogy a fa­sizmus életre keljen, és faji meg- különböztetettségükben a zsi­dóság a történelemben addig is­meretlen módon a gázkamrá­ban végezze. A haláltábor felszabadítása az életben maradt zsidók újraszü- letését jelentette. A békés együttélésnek írott és íratlan szabályait faji, vallási megkülönböztetés nélkül kívá­natos volna, ha kötelezően min­denki betartaná. _____________ BARANYI J„ SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasztott írá­sok - a levélíró előzetes hozzájárulása nél­kül, mondanivalójának tiszteletben tartásá­val - szerkesztett, rövidített formában jelen­nek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség állás- pontjával.Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levél­ként kezelje. ARANYLAKODALOM. A Tiszasülyön élő Mészáros Ferenc és neje életében jeles nap volt ez év janu­ár 24-e. A helyi házasságkötő teremben gyermekeik, unokáik, dédunokáik jelenlétében ünnepelték há­zasságkötésük 50. évfordulóját, mely alkalommal megerősítették ötven évvel ezelőtt egymásnak tett fogadalmukat. Képünkön az ünnepeltek családi körben.________________________beküldött fotó, m. t. „A z örök érték halk...” Sok a tehetséges zongorista Megyei verseny Törökszentmiklóson Nemrég rendezték meg Török­szentmiklóson a tizedik megyei zongoraversenyt. A sok tehetsé­ges résztvevő közül kiemelkedő helyezéseket értek el: I. korcsoport. 1. Nagy Anna (Törökszentmiklós), tanára Ba- laskó Istvánná. 2. Urbán Fanni (Jászapáti), tanára Nagy Ilona Il­dikó, és Váradi László (Jászapá­ti), tanára Baginé Czékmán Dóm, valamint Krikuska Anett (Török­szentmiklós), tanára Nártási Er­zsébet. 3. Polyecskó Zita (Jászbe­rény), tanára Telek Károlyné és Hagyó Lászlóné. II. korcsoport. Különdíjat ka­pott D. Nagy Ágnes (Karcag), ta­nára dr. Debreczeniné Géczi Ani­kó, és Tímár Zsófia (Jászbe­rény), tanára Varga Zsuzsanna. III. korcsoport. 1. Kiss Imre (Kisújszállás), tanára Kurucz Krisztina. 2. Weinrauch Dénes (Szolnok, Bartók Béla), tanára Hadobás Jánosáé. 3. Bakó Klau­dia (Szolnok, Bartók Béla), taná­ra Hadobás Jánosné. IV. korcsoport. 1. Taraszova Brigitta (Tiszafüred), tanára Ta­raszova Marianna, és Remili Nassima (Jászberény), tanára Pe­temé Varga Erzsébet és Hagyó Lászlóné. 2. Rab Zita Mónika (Karcag), tanára Kocsisáé Hálák Éva. Különdíjat kapott Dékány Dóra (Túrkeve), tanára Halusz Katalin. V. korcsoport. 1. Nagy Csaba (Törökszentmiklós), tanára Ba- laskó Istvánná. 2. Sztán Sebasti­án (Szolnok, Bartók Béla), tanára Majoros Zsuzsanna. Különdíjat kapott Mosek Márta (Karcag), ta­nára Kocsisné Hálák Éva. A zeneiskolák közötti összesí­tésben 1. helyezett lett a török­szentmiklósi Kodály Zoltán Ze­neiskola, 2. a szolnoki Bartók Bé­la Zeneiskola, míg 3. a jászberé­nyi Palotásy János Zeneiskola. _____BALÁZS ZSOLT, TÖRÖKSZENTMIKLÓS Többéves, alapos gyűjtőmunka után megjelent a Túri Fazekasmúzeum füzetei sorozat második kötete. A kiadás mentora, gondozója dr. Tolnay Gábor múzeumigazgató volt. A cél nemes, és a helytörténet szempontjából nagyon hasznos volt: önálló kötetben megjelen­tetni Varga Lajos mezőtúri tudós tanár tudomá­nyos munkásságát. A tanulmányfüzér összeállítása, szerkesztése a városkutató Varga Lajos életútjának bejárása, a fellelhető szellemi hagyaték utógondozása méltó és értő kezekbe talált tanítványánál, barátjánál és eszmetársánál, dr. Füstös Jenőnél. Az életrajz nem szokványos, gazdag fénykép­anyag segítségével mutatja be azt a szellemi kul­túrát, amely érlelte a kivételes szellemi adottsá­gokkal és tehetséggel rendelkező tanárembert, aki a mezőtúri iskolaügy meghatározó egyénisé­ge volt. A kötet a rendelkezésre álló szakirodalom, va­lamint a magánkézben lévő források teljességre törekvő nyilvánosságra hozatalával igyekszik be­mutatni Varga Lajos rövid, de példamutató életét és munkásságát. „Az örök érték halk. Aki meg­hallja, annak visszaköszön”. Varga Lajos szelle­mi hagyatéka ilyen örök halk érték: aki meghall­ja, annak visszaköszön. Akik közelebb álltak hozzá — sokan vannak — nemcsak ezekből a publikációiból ismerhették őt, hanem a mindennapi életből, az iskolából, a könyvtárból, a helyi közéletből. írásainak csokor­ba gyűjtése az életrajz kiteljesítésével igazolja azt, hogy a munkássághoz kötődő, ragaszkodó élettér, a lakóhely évtizedek s remélhetőleg év­századok múltán sem felejti el azok emlékét, akik önzetlenül szolgálták településük és lakói­nak boldogulását. Váljanak valóra mielőbb azok a gondolatok, hogy például a Református Gimnázium kollégiu­ma az ő nevét viselje, s ha az újjáéledt kaszinó­ban egy szobor hirdetné: éppen most 100 éve an­nak, hogy Kodály Zoltán részt vett a helyi hang­versenyen — hát bizony sokan akkor is Varga La- j os Kodály-tanulmányára gondolnának. így igazolódnak vissza Németh László sorai: „A tanárnak nincsen perselye: amikorra végzett a pályával nem marad más érzése, mint hogy bőke­zű volt s szétosztotta magát. S milyen boldogító ez az adakozás!” HEOEPÚS ANNAMÁRIA Jogtalanul megbántottak A minap a szolnoki piacon ba­nánt és narancsot vásároltam, melyet az eladó egy zacskóba és egy fehér szatyorba tett. Ezt a szatyrot a táskám mellé fogtam, majd betértem a piac melletti boltba vásárolni, ahol szinte na­ponta megfordulok. Vásárlás közben a kezemben lévő táskába tettem a piaci szatyrot — hogy könnyebben tudjak vásárolni -, majd ezután észrevettem, hogy a biztonsági őr figyel. A pénztárnál történt fizetés után odalépett mellém, és közölte: menjek az irodába, mutassam meg a táská­mat, mert gyanúja szerint lop­tam. Nem kívánom senkinek azt a megszégyenülést, amit éreztem! Miután bekísért, és szembesül­tek az ott lévők, hogy tévedtek, félvállról elnézést kértek, és meg­engedték, hogy kisomfordáljak megszégyenülve a hátsó ajtón! Nemsokára 60 éves leszek, éle­temben mindig becsületesen dol­goztam, és inkább adtam min­denkinek, nemhogy loptam vol­na. Az eset óta nem tudok napi­rendre térni a jogtalan sértés fe­lett. Azonban a boltba ezek után is bemegyek vásárolni, ugyanis úgy érzem: nem nekem kell szé­gyenkeznem! ________________________K. M„ SZOLNOK tö rő ember Értékes a teljesítményre A cselekvésigényeket, módokat meg kell határozni A társadalmi és egyéni cselekvésigényekről szólva abból kell kiindulni, hogy hol is állunk most. Milyen az ország, milyen a világunk és településünk helyzete, állapota, s benne önma­gunk, családunk élete, az anyagi és szellemi létfeltétel, a bol­dogulási esély, s élni tudunk-e a lehetőségekkel? Tudjuk-e ön­magunkat kormányozni; jól és igazságosan, hatékonyan cse­lekedni, kívánatos módon viselkedni, emberhez méltóan bán­ni anyagi javainkkal és egymással? Egy Magyarország van — mond­ják a szakemberek -, de milyen? Mint tudjuk, a politikai, gazdasá­gi állapot legyűrűzik a régiókhoz, megyékhez, kistérségekbe, fal­vakba. Milliós nagyságrendű sze­génység van az országban, amely Jász-Nagykun-Szolnok megyét drámai módon érinti. 2003-ban 416 ezren éltek itt, és közülük csak alig több mint 86 ezren dol­goztak. Szomorú, hogy a 4-es fő­út négysávosítása még várat ma­gára, így a befektető tőke aligha fog idetalálni, s megindítani a me­gye fejlődését. Önvizsgálat kell a bajok, tenni­valók idején, és nem lehet az épí­tő kritika figyelembe vétele nél­kül jó programot készíteni a fel­adatokról az arra hivatottaknak. A cselekvésigényeket, módokat meg kell határozni. S ki csinálja meg mindezt, ha nem mi, akik itt élünk? A változtatás egyének mű­ve, de hogy ki mit tesz, egy cse­lekvési rendszerbe kell ágyazni, szervezni, menedzselni. Ezt nem fogjuk senkitől - az EU-tól sem! - ajándékba megkapni, és való­színű, hogy fájdalmas út vár ránk, amin végig lehet s kell men­ni. Ahhoz, hogy jól cselekedjünk, megfelelő információt kell kap­nunk és befogadnunk. Ismerete­inket a bennünket körülvevő vi­lágból, a társadalomból, tárgyak­ból, tapasztalatokból, tudomány­ból (családból, iskolákból, mun­kából, közéletből) meríthetjük. A tudomány és technika fejlődésé­nek üteme rendkívül felgyorsult. Tudásunk egy idő után elavul, s nehéz lépést tartani a fejlődéssel. A tanulás egész életre szóló dolog lesz mindenkinek Magyarorszá­gon a jövőben. Ez itt most még sokaknak nem igény. Azonban nem véletlen, hogy a munkanél­küliek felének most csupán nyolc általánosa van! Mi űzi, hajtja, készteti, kény­szeríti az embert, hogy meghatá­rozott módon cselekedjen? Pél­dául a tanulói tevékenység motí­vumai: szakmára, pályára való felkészülés, anyagi érdek (gyors meggazdagodás), hatalomra va­ló törekvés, jutalom, dicséret stb. Sokan gondolják, hogy csak azt tanulják meg, ami kötelező, amely sikerhez, előnyhöz juttat, ami az életben maradáshoz szükséges, míg másokat hajt a becsvágy, ambíció, önérzet. Egy­re értékesebb a teljesítményre tö­rő ember, akinél a teljesítmény döntő, s kiformálódása az egyik legfőbb nevelési, felkészülési cél. A növekvő igény megvalósítá­sában fontos az elhatározás és az akaraterő. Nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a sokoldalú ember elsősorban a sokirányú és folyamatos tevékenységben ala­kul, változik, fejlődik, így elégíti ki környezetének és önmagának cselekvésigényeit. ____________PR. BÁLINT SÁNDOR, SZOLNOK Sz erelem és lázadás Tizennégy. Erről a számról ne­kem térben és időben két, telje­sen eltérő esemény jut eszembe: az egyik 1789. július 14-e, a láza­dás, szabadság, egyenlőség, test­vériség, a francia forradalom év­fordulója. A másik, a néhány éve nálunk is meghonosodott február 14-e, Valentin-nap, a szerelmesek napja. Hogyan kapcsolódik e két tartalom egymáshoz? A szerelem is lázadás valami ellen, valami mellett vagy valakiért. Mit lehet még elmondani erről az érzésről, amit klasszikusok ezernyi létező formában megírtak, s minden életkorban megéltek? A szerelem olyan mint a mondat: egyszerű, összetett, lehet bővített, alá- vagy mellérendelő, kijelentő, kérdő, felkiáltó, felszólító, óhajtó! Ho­gyan mondod, ejted, súgod, szi­porkázód azt az egyetlent, mire mindenki vágyik? Mire rádöbbenünk életünk de­rekán, hogy ezt a keserű-édes fáj­dalmat gyermekeink is megélik, óva, vigyázva, féltve gondolunk a jövendőre, s arra, hogy az élet­ben minden változik, csak a sze­relem állandó és örök. VÁLÓCZINÉ HAJDÚ KATALIN SZÍV KÜLDI. Néhány hete egy álmos reggelen munkába menet meghökkentő és egyben szívmelengetően vidám keréknyomokba „botlott” Bajcsy-Zsilinszky utcai házuk kapuja előtt Járomi István. Tiszavárkonyi olvasónk nem sokat tétlenkedett: kapta a fényképe­zőgépét, és megörökítette a vékony hólepelre rajzolt üzenetet, amelyet így, Valentin-nap előtt közreadunk. _____________________________________________ibikOldótt fotói It thagyott bennünket A szolnoki születésű, kivételes tehetségű labdarúgó, Szekeres Jó­zsef 67. életévében, január 31-én elhunyt. Az idősebb sportbarátok bizonyára emlékeznek a Szolno­ki Kinizsi (Cukorgyár) saját neve­lésű játékosára, aki húszéves ko­rában, 1957-ben került a Szolno­ki MÁV csapatába, mint többszö­rös megyei ifjúsági válogatott. Több csapat, közöttük fővárosi is szerette volna megszerezni, ő azonban a MÁV-ot választotta. A csapat mindenesévé vált: jól cse­lezett, remekül fejelt és gólerős volt. 1959-1961 közötti időben a Cselényi, Sándor, Abonyi, Ke­gyes, B. Nagy, Rozmis, Tóth, Csá­bi, Szekeres, Horváth (Kajla), Dobos, Sós, Pintér és Draskóczi játékoskeret méltán érdemelte ki a legendás Szolnoki MÁV — aranycsapat utáni — „ezüstös” csapat titulust. Újabb elsőligás csapatok keresték, végül az NB I- es Tatabányai Bányásznak ked­vezett a szerencse. Évekig a vidé­ki csapat meghatározó játékosa volt, aki a magyar B-válogatott cí­meres mezét is magára húzhatta. Közben Közgazdaság-tudo­mányi Egyetemet végzett, labda­rúgó-edzői képesítést szerzett. Az aktív labdarúgás befejezése után családjával visszaköltözött Szolnokra. 1975-től mintegy tíz évig a Szolnoki MÁV SE, majd a Szolnoki MÁV-MTE elnökségé­nek tagja, a labdarúgó-szakosz­tály elnöke, miközben 1977-től négy évig a az Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezete Szolnok Megyei Sportbizottságának veze­tője, 1981-től szintén négy évig a Szolnok Megyei Labdarúgó-szö­vetség elnöke volt. Mindkét gyer­meke, Judit és József a MÁV- MTE saját nevelésű játékosai, Jó­zsi hétszeres magyar labdarúgó­válogatott, Judit pedig többszö­rös magyar bajnok, csúcstartó, nemzetközileg is eredményes at­léta. Tisztelettel, nagyrabecsülés­sel, mély főhajtással búcsúzunk Szekeres József labdarúgótól, sportvezetőtől, kedves barátunk­tól. VARGA FERENC LABDARÚGÓ-SPORTVEZETŐ, SZOLNOK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents