Új Néplap, 2004. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-11 / 35. szám

4. OLDAL 2004. Február 11., szerda RIPORT Bessenyei Ferenc Kossuth-dí- jas színművész, A nemzet színésze február 10-én volt 85 éves. Ezekben a napokban jelenik meg feleségének, B. Élthes Eszternek harmadik könyve, amely A pokol or­szágút ján címet viseli. A há­zaspár évek óta visszavonul­tan él lajosmizsei tanyáján, egy ló és néhány hűséges ku­tya társaságában. Bács-Kiskunban, egy lajosmizsei tanyán, a világ zajától távol, visz- szavonultan él Bessenyei Ferenc színművész és felesége, B. Élthes Eszter. A ház és közvetlen környe­zete megőrizte a hagyományokat. Nincs modernizáció, nincs túlépí- tettség. Senki nem próbálja ki a „régiből újat, újból régit” ma diva­tos varázslatait. Ez a környezet nem olyan, mintha egy hamisítat­lan parasztház lenne, hanem való­ban az. A fákból, bokrokból nem szakértő kertépítő alkotott már- már zavaró egységet, hanem a ház gazdái ültették a maguk kedvére. Es ettől minden hiteles. A birtok­nak szerves, mégis önálló része a kis kápolna, amelyet bizonyára Eszter látogat leggyakrabban. Színészként, fenyegetettségben A fogadtatásunk nem nevezhető éppen barátinak, hiszen a tanyát őrző négy hűséges kutya egymást túllicitálva ugat. Az udvaron megjelenik Bessenyei Fe­renc. A nyolcvanöt év képte­len volt elbánni vele. A meg­jelenése ma is tekintélyt pa­rancsoló. Aki egy görnyedt öregúrra számít, annak csa­lódnia kell. Csak az egykori Dúvad — hiszen ez a filmbé­li alakítása talán a legismer­tebb - lett sokkal nyugod- tabb, bölcsebb. Letelepedünk a nyári konyhában, ahol a kályhá­ban égő fa ropogva ontja a meleget. Az ódon asztal fö­lött porcelán ernyős lámpa ég. Csak úgy mellékesen kérdezem az idős művész­től, ugyan hogy szolgál az egészsége. Erre azt mondja, reméli, nincs több hülye kérdésem. Csalódnia kell, mert rögtön azt kérdezem, dolgozik-e néha. Erre felhá­borodik. Ne legyek buta li­ba, ő már nyolcvanöt éves, haldoklik! De legalábbis rosszul van, szédül. Aztán rögtön megsi­mogatja a kezem, nem akar ő bántani, mint ahogy én sem őt. Mesélni kezd, az elmúlt hat­vanöt évről, hiszen 1940-ben állt először színpadra, Szegeden, kó­ristaként.- Rég volt és gyönyörű volt. A sors a színpadra vezérelt, nagy­szerű emberek, szellemi társak között éltem le az életemet, hatal­mas szellemi energiák között, nagyszerű célokkal. Németh László, Madách, Széchenyi, Ily- lyés, végtelenül sorolhatnám. Olyan jó volt hozzám az élet, Látogatás a nemzet színészénél Kedden ünnepelte nyolcvanötödik születésnapját Bessenyei Ferenc hogy ezek közé terelt. Kemény korszak, mert például egy Né­meth Lászlóval nagyon nehéz volt együtt gondolkodni, csele­kedni. En tudtam - a mai napig tudom -, hogy Magyarországon magyarnak lenni nem faji kérdés, hanem erkölcsi tartás kérdése. Egy nép sorsához illő magatartás. Abban az időben nehéz volt en­nek érvényt szerezni. Nagyon ko­molyan kellett ezt venni, a gon­dolatokat tiszteletre méltó álla­potba hozni, hogy elfogadják azok, akik akkor szellemi veze­tőknek tartották magukat. Egy gondolatot - Kossuthot vagy Bánkot - végig gondoltaim esté­ről estére a közönséggel nagyon veszélyes volt. Mert mögöttünk állt az a hatalom, amely ezt nem akarta.- Színésznek lenni örökös fe­nyegetettségben?^- Hát persze! És ennek ellené­re csinálni kellett azt, amiben hit­tünk, küzdeni azért, hogy Ma­gyarországon magyarok marad­hassunk. Örülök, hogy e kor­szaknak az egyik képviselője le­hettem. A korszak pedig megen­gedte - Rákosi és Aczél elvtársak is. Aczél egyébként nagyon sze­li. Élthes Eszter retett, sok levelét megtaláltam a közelmúltban a könyvek között. Mindig kérdezte, hogy miért nem látogatom meg. Én pedig mond­tam, hogy nem tudok kártyázni. Az ember kártyázni vagy kollégi­umban vagy börtönben szokott. Erre azt mondta: „Egy szavába kerül!”- Önt jelleme, orgánuma ren­delte arra, hogy többnyire klasszi­kus hősöket, történelmi személyi­ségeket játszott. Csak ön alakítot­ta ezeket a szerepeket, vagy azok is formálták az ön jellemét? — Olyan szerencsések voltunk, hogy egymásra találtunk. E hő­sök jelentős része akkor íródott meg, amikor én éltem. Én pedig tudomásul vettem, és érvényt szereztem az írók gondolatainak. A kegyelem állapota- Filmszínészként 1951-ben mu­tatkozott be, egy téeszelnököt ala­kított. Aztán mintegy száz filmsze­rep következett, miközben rendü­letlenül kitartott a színház mellett is. Volt-e különbség a kettő között?- Nagy különbség volt, mert a színpad szent, a film pedig egy­szerűen nem az. Nagyon érde­kes, jópofa, tudjuk, hogy így lát bennünket a világ, de ennyi. Nem lehet összehasonlítani. Mi akkoriban a filmet nem is vettük annyira komolyan, pedig az még másféle film volt. Tanulságosan szép, komoly, gondolkodásra ta­nító.- Pedig azt azért el kell ismerni, hogy napjaink olvasni nem szere­tő ifjúsága pontosan ezeknek a filmeknek, az ön feledhetetlen alakításainak köszönhetően haj­landó megismerni Jókai Mór vagy Gárdonyi Géza hőseit.- Ez valamennyire elégtétel, és a mában rögtön más értel­met kap. — Volt olyan szerepe, ame­lyet ma már másként alakí­tana?- Egy alakítás attól függ, hogy hogyan tart téged az anyag. Mivel értesz egyet? Mivel akarod, hogy ők is egyetértsenek? Mivel aka­rod meggyőzni az embere­ket? Az anyag téged miről győz meg? Mit nyitott ki a szemedben, az agyadban, a szívedben, az érzékeidben? Ez egy ilyen játék. Akkor és ott úgy jó, úgy kell történ­nie. Boldog vagyok, hálás az Istennek, hogy ide vezérelt. A kegyelem állapotában vol­tam egy életen keresztül. A most dolgozó fiúkat kicsit irigylem. Picike vacakokkal is szinten tudnak maradni. Néhány rossz poén hatal­mas sikerekhez elég. Nem haragszom rájuk, mert saj­nos, ilyen lett a világ, az ízlés. Ők ma már tudomásul veszik, nem akarnak beleszólni.-Jó a megalkuvás?- Nem jó. Megalkudni kény­szer hatására lehet, de előre meg­fontolt szándékkal már árulás.- Lát-e olyat a fiatal pályatár­sak között, akik értéket is adhat­nak?- Nem csak rajtuk múlik. Na­gyon sok tehetséges fiatal srác van, de a többi a velük szemben támasztott igényen múlik. Az igé­nyeknek most nagyon kedvesen megfelelnek. Ebbe azonban bele se lehet szólni. Szinte elképzel­hetetlen, hogy ezt most másképp is lehet csinálni.- Hogyan telnek a napjai, van- e társasága?- Reggel veszek néhány újsá­got, átolvasgatom, aztán ülök egyik székről a másikra. Nem já­rok sehova, és hozzám is csak rit­kán jönnek. Kállai Ferenccel néha kifecsegjük magunkat, nagyon ritkán meglátogat a komoly-bo­lond Raksányi Kutyu. Ő is meg­öregedett, de szellemes, jó fej. Mindig szélsőséges őrült volt. Még a régi Nemzeti Színháznál történt, hogy a villamossínek fe­lől az épületen volt egy létra, lent­ről egészen a tetőig. Kutyu ezen a lépcsőn kézállásban, háttal ké­pes volt felmenni. Szóval ilyen BESSENYEI FERENC legfontosabb ki­tüntetései: Kossuth-díj 1953, 1955. Érdemes művész 1954. Kiváló művész 1970. SZOT-díj 1978. Munka Érdemrend, a Magyar Népköztársaság Zászlórendje 1989. A Magyar Köztársasági Érdem­rend Középkeresztje 1994. Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában 1997. A nemzet színésze 2000. A Nemzeti Színház örökös tagja. ember volt. Aztán nagyon ritkán jön az Avar István. Ők sem szíve­sen mozdulnak már. De hagyjuk a szomorúságot, inkább egy vers­sel búcsúzom: Szép asszonyom, a szerelem ötlettelen és ócska jószág, és mégis hidd el, ez az egy hajszás valamink: a valóság... Közeledve Istenhez Miközben .Eszterre várunk, eszembe jut, hogy Adynak ez a verse a Biztató a szerelemhez cí­met viseli, és milyen furcsa, hogy ugyanezt a versét még életében időnként itt-ott megjelentette, csak más címmel, és egy-egy asz- szonynéwel. Vajon véletlen-e, hogy a művész ezzel búcsúzott? Közben Bessenyei Ferenctől azt kérdezem, mi a véleménye felesé­ge a napokban megjelenő harma­dik könyvéről, amelynek címe: A pokol országútján.- Eszter nem egyszerűen tehet­séges, Eszter zseniális. Ezért nem lehet hozzászólni a könyvhöz. Nehéz problémákat feszeget, de magasrendű, már-már bibliai ma­gasságokban van a mű szelleme. Végre megérkezik a könyv író­ja is, aki mostanában a megjele­nés előtti utolsó hajrával van el­foglalva.- A pokol országútján első olva­sásra sokaknak úgy tűnhet, mint Istennek és az egyháznak a nép­szerűsítése. Ugyanakkor részlete­ket is tartalmaz azzal kapcsolato­san, hogy ön miként tért meg ti­zenkét évvel ezelőtt a katolikus egyházhoz. Minek a hatására tör­tént ez a megtérés?- Nem népszerűsítem az egy­házat, és Istent végképp nem. Az Ő méltóságához végtelenül rossz ez a kifejezés. Én objektív igazsá­got, tényeket írok le. Mintha azt mondanám, hogy a nap az égen van. Tegyük fel, hogy évekig kö­dös, borús idő van, az emberek nem látják a napot, de az attól még ott van. Manapság minden, de kivétel nélkül minden eltakar­ja Istent, az igazságot. Azt is írom a könyvemben, hogy az utolsó időkben járunk - ez talán két év, vagy egy évszázad, nem tudhat­juk - és most a sátán olyan mó­don keríti hatalmába a földet, mintha — az előbbi hasonlatom­mal élve - vastag felhőréteg bo­rítaná az eget. Isten azonban ettől még ott van, akkor is, ha hisszük, akkor is, ha nem. Egy filozófus mondta, hogy az igazság nem változik at­tól, hogy hány ember hiszi. Ami a személyes élményeimet illeti, ezt csak a könnyebb megértés és olvasás miatt írtam le. A saját megtérésemről ugyanis az Óda a szellemhez című második köny­vem szólt. Tizenkét évvel ezelőtt egyébként velem semmi rendkí­vüli nem történt. Vannak híres megtérések, az enyém nem ilyen volt. Nagyon szokatlan életet él­tem. 1975-ben, 26 évesen kiván­dorolhattam Németországba. Itt már szereztem egy építészmér­nöki diplomát, kint pedig egy fogorvosi diplomát. Németor­szágban volt a praxisom, tehát ott is élhettem, a házasságom révén azonban a magánéletem itt zaj­lott. Azt láttam, hogy ez a világ tömény hazugságra épül fel. Az úgynevezett kommunizmusban és az úgynevezett nyugati világ­ban egyaránt. Nekem mindkettőt volt alkalmam látni. Az itthon élő magyarok azt hitték, hogy ez Nyugaton jobb. Ugyanolyan ha­zugság mindkettő. A világot kezdtem tagadni. Erre azt mon­dom, hogy ha egy egyenes két vé­gén van egy-egy város, akkor ahogy az egyiktől távolodom, úgy szükségszerűen közeledem a másikhoz. Velem is ez történt. Távolodtam ettől a világtól, mert hazugságra épült, és így önkénte­lenül közeledtem Istenhez.- A pokol országútja ezekben a napokban jelenik meg, egy idő­ben férje nyolcvanötödik születés­napjával. A könyvet elsősorban férjének ajánlotta. Miért?- Úgy gondolom életem legna­gyobb feladata az ő megtérése, üdvözülése. Hiszek abban, hogy a mi együttélésünknek, az ő jó egészségi állapotának mind az ő megtérése a célja. A második könyvemet alig fél éve olvasta csak el, a mostanit pedig már ed­dig kétszer. Kívülről ugyan nem sokat látni ebből rajta, de ki tud­hatja, hogy mik történnek, mi­lyen változások mennek végbe egy ember lelkében? TAKÁCS VALENTINA A határ a munkahelye Karcagpusztát elhagyva, a régi négyesen Karcag felé haladva az út mellett kucsmás, nagykabátos férfi őrzi a gulyát. Kide­rül róla, Olajos Istvánnak hívják, negyvennyolc éves, és a vég­telen puszta a munkahelye. Ha csak nincs afféle fújja-hordja idő, mindennap kint van. A regge­li, benti munkáik után kilenc körül kihajtja a jószágot.- Most jól elvannak, mert ez a tél eddig nem erős! - összegzi a tapasztalatait. Kinn lakik a tanyán, tulajdon­képpen ez az otthona is. Reggel korán kel, de korán is fekszik, ehhez szokott a szervezete. Nőt­len, családja nincs. A szórakozá­sa az, hogy ha összegyűlik né­hány szabadnapja, bemegy a testvéréhez Karcagra, ott tölti el az időt. Korábban dolgozott a té- eszben is, de hát nem egyedüli, akinek úgy alakult az élete, hogy más foglalatosság után kellett néznie. Soha nem unatkozik, a határ csak a figyelmetlen ember­nek egyhangú, mert az tele van élettel, és ott mindig történik va­lami. Azután sok az ismerős, ve­lük is vált néhány szót, szóval so­hasem egyformák a napok. Amíg beszélgetünk, fél szemmel a csi­pegető gulyát figyeli, bár két hű társa parancsára várva nézi a gazdit. Az idősebbik Szikra, hat­éves szuka, a másik a termeténél fogva a Kiskutya névre hallgat. Fél szavakból is megértik egy­mást, szinte állandóan a gazdin csüngenek, mikor kell már egy nagy vágtával közelebb terelni az elkóboroltakat. Mert a gulya álta­lában együtt legel, de azért ennyi W*. | - ’ Ez a munka, a legeltetés most februárban is könnyű, mert gyenge a tél - állítja Olajos Ist­ván FOTÓi MÉSZÁROS JÁNOS állat között mindig akad egy-ket­tő, amely olykor külön útra té­ved. Mindaddig, amíg István nem szól a szőrmókoknak: - Eridjetek csak, hozzátok vissza a SZélit! D.SZ.M. Néhány mondatban JÁSZFELSŐSZENTGYÖRGY. Kútba esett kutyához kértek se­gítséget tegnap délelőtt a jászbe­rényi tűzoltóságtól. Egy családi ház udvarán egy gyűrűs ásott kút­ba esett bele az eb, „akit” a tűzol­tók egy létra segítségével hoztak vissza a felszínre. Az állatmentés ugyanúgy hozzátartozik a tűzol­tók feladatköréhez, mint például az emberek vagy éppen a vagyon­tárgyak mentése, hgy SZOLNOK. Az év elejétől új ve­zető irányítja a munkát a szolno­ki 1-es postahivatalban. Bubori Ferenc a debreceni postaigazga­tóságra távozott Szöllősi Bélát váltotta fel a vezetői székben. Bubori Ferenc korábban már te­vékenykedett az 1-es postánál, mégpedig vezetőhelyettesi posztban. Ezt követően a török­szentmiklósi körzeti posta veze­tője lett, innen került pályázat útján az 1-es posta élére, ta SZOLNOK. Ötödik alkalommal rendezik meg a kardiológiai na­pot február 13-án, pénteken 10 órától a megyeházán. A tudomá­nyos konferencián a szívgyógy­ászat aktuális kérdéseiről, leg­újabb vívmányairól hangzanak el előadások, szs SZOLNOK. Szolnok a gulyás fővárosa - hirdeti már jó ideje a legmagyarabb ételnek fesztivált is rendező Csányi Sándor. Már­pedig akkor úgy illik, hogy a gu­lyásfőzés „világrekordját” is a megyeszékhely jegyezze. Úgy tűnik, ez nem is várat sokáig magára. Csányi Sándor és Csül- lög Gábor ugyanis Guiness-re- kordra készül a szeptemberi gu­lyásfesztiválon. Természetesen az eddigi csúcs is magyarok ne­véhez köthető. A világ legna­gyobb „adag” gulyását ugyanis egy budapesti fesztiválon főz­ték. Akkor egy 4250 literes bog­rácsot töltött meg az ízes étel. A szolnokiak most ezt ugyancsak felülmúlnák. A tervek szerint ugyanis 1200 kilogramm húsból, kétezer kiló burgonyából több száz kilónyi hagymából, papri­kából összesen tízezer tálnyi le­ves rotyog majd egyetlen hat­ezer literes üstben, tj TISZAROFF. Az idén is megren­dezték az iskola tornatermében a hagyományos kispályás teremfo­citornát. A torna népszerűségére jellemző, hogy Szolnokról, Kar­cagról, Törökszentmiklósról, Ti- szagyendáról és helyből tizenkét együttes vetélkedett a győzele­mért. Az ötfős csapatok mécs­esenként kétszer tíz percig gyö­törték egymást, és a dobogó leg­tetejére végül is a szolnoki Pataki FC legényei állhatták. A legjobb helyi együttes, a Ferenczi Sped a harmadik helyen végzett, dszm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents