Új Néplap, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
2004-01-26 / 21. szám
4. OLDAL TÜKÖR 2004. Január 26., hétfő MEGYEI Emlékezés 1945. január 27-én szabadult fel az auschwitzi haláltábor. Ennek emlékére ezen a napon Európában holo- kauszt-emléknapot tartanak. A zsidók erőszakos elhurcolása hazánkban hatvan évvel ezelőtt kezdődött. A Szolnoki Zsidó Hitközség elnökével emlékeztünk az őrületre.- A megyéből körülbelül 10 ezer zsidót hurcoltak el 1944-ben. Csak Szolnokról és környékéről ötezer embert raktak vagonokra - kezdte válaszát az elnök. - A zsidók az 1840-es években kezdtek betelepülni a városokba, így Szolnokra is. Korábban csak a falvakban engedélyezték letelepedésüket. A Szolnokra betelepültek többsége iparos volt, de akadtak köztük kereskedők is. Később már nagyobb számban voltak soraik között ügyvédek, orvosok, tisztviselők - tekintett vissza a békésebb, távolabbi múltra a vezető.- A zsidóságot ebben az időszakban is érték atrocitások, gondolok itt a nevezetes tiszaeszlári perre. Az ellenszenv búvópatakként folyamatosan jelen volt. Ez mennyiben határozta meg életüket?- Természetesen nem tett rájuk jó hatást. A megyei zsidóság létszáma már a zsidótörvények előtt is megcsappant. A gazdasági válság idején is sokan mentek külföldre. Egy történet szerint egy család Izraelbe vándorolt ki - ekhós szekéren. A több hónapos út végén már csak szilvalekvárjuk volt, azon éltek. De ők legalább megúszták a következő évek borzalmait...- Aztán jöttek azok a bizonyos törvények...- A zsidótörvények jelentős presszi- ót gyakoroltak a zsidókra. Felsőfokú intézménybe nem járhattak, be kellett szolgáltatniuk vagyonuk egy részét, illetve nem is tarthattak alkalmazottakat. Az 1944-es német megszállást követően aztán elszabadult a pokol. A csendőrség hathatós közreműködésével 1944 májusában összegyűjtötték a zsidókat.- Ma már nem is tadja elképzelni az ember, hol gyűjtötték össze az embereket.- Bizony, az akkori szituáció mai észszel felfoghatatlan. Miskolcról például nagyon gyorsan elkezdték a zsidókat transzportálni. Szolnokon is létre kellett hozni egy gettót, amelyet először a Liget úton akartak kialakítani. Ez ellen az ott lakók tiltakoztak. így jelölték ki a belvárosban a gettót, a Csarnok utcában. Most a Pelikán Szálló és a Fehérház van itt. Kerítést emeltek, és a városból, illetve a közvetlen környékről ötezer embert zsúfoltak be a gettóba, amelynek területén volt egy ortodox templom és egy zsidó iskola. Bevezették a sárga csillag viselését is, és még azt is meghatározták, mikor hagyhatják el a gettót. Vásárolni persze nem tudtak semmit sem a szerencsétlen emberek, hiszen a pénzüket, vagyonukat elvették. Ismerősök, barátok, korábbi alkalmazottak segítettek rajtuk.- Mi történt ezután?- Nem sokkal később, május végén, június elején a városközponti (és egy másik, Szandaszőlős szélén lévő kisebb) gettóból gyalog elindították az embereket a cukorgyári gyűjtőbe, ahol Holokauszt: nem lehet elfelejtem Beszélgetés a Szolnoki Zsidó Hitközség elnökével vagonokra rakták őket. A cukorgyárba vitték egyébként a zsidókat más településekről, de még a Kunságból is. Karcagról, ahol a megyében Szolnokon kívül a legtöbb zsidó élt, szintén a megyeszékhelyre szállították a szerencsétlen sor- súakat.- Hogyan lehetett ezt a megaláztatást túlélni?- Nehezen. A cukorgyárban már sokan meghaltak, illetve öngyilkosok lettek. Sokan úgy voltak vele, onnan őket élve nem viszik ki. Ezt követően a zsidó tanácsnak kiadták, hogy jelölje ki, kik azok, akiket elsőként bevagoníroznak. A tanács úgy döntött, hogy azok a nők menjenek (gyerekkel együtt), akiknek a férje amúgy is munkaszolgálatos, illetve az öregeket jelölték meg. Tették ezt úgy, hogy nem tudták, hova viszik az embereket. A nyomorultak az auschwitzi haláltáborba mentek.- Mit tudni, mennyi ember menekült meg? A haláltáborokból mennyien térhettek haza?- A már említett ötezer ember fele került lágerbe. Közülük körülbelül ötszáz ember menekült meg. Az ötezer ember másik fele ennél némileg szerencsésebb volt, mert a lágerekbe már nem tudták őket vinni, így Ausztria és Németország felé vették velük az irányt. Szétszórták, és munkára fogták őket. Azok jártak a leginkább jól, akik mezőgazdasági tevékenységet végeztek. Az ötezer emberből végezetül körülbelül nyolcszázan tértek vissza Szolnokra. Sokan gyerekként élték át a poklot, látták szeretteik értelmetlen pusztulását. Van olyan (Szolnokon él ma is), aki kint született a lágerben. Csak a hihetetlen szerencsének köszönhető, hogy megmenekült. Az édesanya a hírhedt Mengele előtt sikeresen leplezte áldott állapotát. A szülés után pedig a többiek félték az anyát és gyermekét.- Ma hány zsidó ember él Szolnokon, a megyében?- A szerencsésen hazaérkezők közül sokan kénytelenek voltak azzal a szom «át' '■ ... «u &fyw n,u frf iS*1*1 Az elhurcoltak nevét tartalmazó mártírok táblája Szolnokon június 27-én emlékeznek arra, hogy az összes zsidót elhurcolták a városból és környékéről. A hatvanadik évforduló alkalmából a Tisza moziban levő kis zsinagógában istentiszteletet tartanak. Aztán a résztvevők buszra szállnak, és elmennek a temetőbe, ahol a hősök emlékművénél a rabbi és a kántor imát mond. Ezt követően megkoszorúzzák a Pelikán Szállónál elhelyezett táblát, amely a gettóra emlékeztet. Livi*®-iSj? ~á9l*&S -*»8?. **MI*,'*,Í*Í , .«10 mm RIMtt* ' •.•MKRMnWtf «T«W UrtB UML Su «moMi ur.m*C ttant aű y«w*w MIM MtttWMUf SAH! »m mmm uwirAui 2S*miu mmvm «««** utat mm n imu nuva Ä •"•SK.Sä! v ROMI mii-sh TJB" «*»8 säsr í;*uw taiígias «3 KI.ARÄ «aKíTJSíS SSiS 2BBS mm S 1MJU SrtWWJWR MMllü StmMlt. MRASSÓt TIISt'K , ■ STERN ARIIN KK£ STROTH AVI**! AMiORSE »rgy LA.K*S STERN GÉZA k/Allíl HAMV\ í?™' OAVm «•sB» ’“«Vm MST*' '■L'ainV. MS —«ä. WEIS/. SÁNDOR SAKDORNt WEIS7 RÖZA Ú fJSZftöttEK (.IHM TAI. WLISZHAUS JENŐ „ JENONR WBSM1SÍ8 SSBblWj.yp hUS'lKT""K n'ÄÜ!P z* *UUlut,.„ «Jw V«*i. ' r ^ . __ Szolnoki zsidó munkaszolgálatosok 1940-ben Gyomán <a szolnoki Damjanich múzeum archívumából} morú ténnyel szembesülni, hogy nem maradt senkijük sem, így elmentek Budapestre vagy külföldre. Ma Szolnokon 30-40 zsidó család él. Összesen a megyében 300 zsidó ember lakik.- Miként emlékeznek meg a borzalmakról manapság?- Az elhunytak emlékére rendezzük meg minden év júniusának utolsó hetében — amikor véget értek Szolnokon 1944-ben a deportálások — a mártírok istentiszteletét. Akkor sokan érkeznek vissza a világ minden égtája felől.- Öjtt i§ érintette a holokauszt? ' — Nincs olyan zsidó család, amelyben ne lenne elhurcolt és áldozattá vált rokon. Az én családomat is nagy veszteségek érték. Édesanyám megjárta a lágert, de haza tudott jönni. A kilenc testvér közül ketten jöttek haza. Munkaszolgálatos édesapámnak 11 testvére volt, abból visszajött három fiú.- Az egyéni sorscsapásokon kívül mit okozott még a holokauszt?- Nemcsak a zsidóságot érte megrendítő csapás a holokauszt által, hanem Szolnokot, a megyét is. Szolnokon például olyan befolyásos zsidók éltek, akik jelentős szerepet töltöttek be a város gazdasági életében, sokat tettek fejlődése érdekében.- Ennyi meghurcoltatás után ma vállalja valaki azt, hogy zsidó?- A rendszerváltás óta sokan visszatértek a vallásgyakorláshoz. Egyre többen kutatják családfájukat, keresik rokonaikat. Bejárnak a zsinagógába, az imaházba, elmennek az ünnepekre. A családok összetartanak; ez egyébként jellemző a zsidóságra. Segítik egymást, és ha valami probléma adódik akár a családok között is, akkor azt mindig megbeszélik. — Szerencsére él a hitközség. Hol gyűlhetnek össze manapság?- A Tisza mozi épületében van az úgynevezett kis zsinagógánk, illetve a Mária utcai imaházban szoktunk ünnepelni. A hitközség elnökeként az a nagy vágyam, hogy a több mint százéves, most felújítás alatt lévő Galériára, az egykori szolnoki zsinagógára kerüljön vissza a Mó- zes-tábla, és a Dávid-csillagot tegyék vissza a tetejére. Úgy néz ki, a terv valóra váltása sikerül. * A cikk szerzője kénytelen megjegyezni, hogy eredetileg egy olyan illetőt szeretett volna megszólaltatni, aki átélte a vészkorszakot, túlélte a lágert, és hazajött. Az elnök segítségével sikerült is egy idős emberrel találkozót megbeszélni. Külön kérdésünkre hangsúlyozta, nem lesz számára kellemetlen a beszélgetés, hiszen nap mint nap az átélt élményekkel kel, fekszik. Aztán az utolsó pillanatban mégis visszakozott. Pont akkor volt a budapes-' ti Tilos Rádió előtti tüntetés, ahol meggyújtottak egy izraeli zászlót. Talán ez ébresztett rossz emlékeket abban az emberben, akinek az égetés egyet jelent az emberi gonoszsággal, a halál árnyékával, szerettei kiirtásával, az átélt borzalmakkal. Talán nem akarta, hogy ha kitárulkozik, egyesek ismét ujjal mutogassanak rá: zsidó. Az elnök ugyancsak nem kívánta, hogy a neve megjelenjen a cikkben. TÓTH ANDRÁS Árvákat gondozott Mozambikban Tóth Katalin, pontosabban fogalmazva dr. Tóth Katalin eredetileg jászalsószentgyörgyi. Debrecenben, a Kossuth egyetemen szerzett művelődésmenedzser és jogász diplomát. A barátjával, Leventével úgy döntött, hogy szívesen elmenne Afrika valamelyik zugába humanitárius munkára. Találtak is az egyetem honlapján egyet, amelyet az USA-ban egy hónapos felkészítő tábor előzött meg. Beoltották őket mindenfajta nyavalya, fertőző betegség ellen, majd négy hetet voltak a Dél-afrikai Köztársaságban, amely után Mozambik következett. Mégpedig Maputó, a főváros. Portré A fiatal jogásznő egy árvaházba került dolgozni. Mozambikról annyit, 2000-ben a világ legszegényebb országaként tartották számon. Az emberek nádkunyhókban laknak, és az ottani vízből úgy inni, hogy előtte nem forralták fel, életveszélyes. A műszaknak eleje volt, vége nem. Gondozták, ápolták az árvákat, akik négy-huszonhárom év közöttiek voltak. Reggelire rendszerint híg kását kaptak, délben megint kása volt hallal, olykor rizs is került az asztalra, a vacsora rizs meg zöldségfélék, mogyoró és kókuszmártás. Ritkán csirkehús is színesítette a választékot. A kenyér ott az átlagembernek túlontúl drága, és nekik is csak hetente háromszor: kedden, csütörtökön, szombaton adtak. A beszélt nyelv portugál meg valami sajátos helyi nyelv keveréke. Tulajdonképpen a fő feladatuk az volt, hogy a gyerekekkel legyenek, és rengeteg szeretetet adjanak nekik, ha már árván maradtak. Fizetés nem volt, zsebpénzt kapott, azt a gyerekekre költötte. Ami az ország sajátossága: pusztít az AIDS, és Tóth Katalin öreg, idős embert nem látott, mert ott az átlagéletkor harminchét év. A lányok tizenéves korban szülnek, és ezer kisgyerekből általában kétszáz meghal. Kata ez alatt a száznyolcvan nap alatt nagyon jól érezte magát, és ezt a fél évet élete csúcspontjának tekinti: sok szeretetet kapott és adott ezeknek a koromfekete apró árváknak. Abban az országban, ahol a szegénység ellenére végtelen a nyugalom, senki nem rohan, nem ideges, és ezért lassan lehet előrehaladni, bármit elérni. Jellemző, ha telefonálni akart, olykor egy napba tellett. Mert akinél a szoba kulcsa volt, azt nem találta. Ha órák múlva meglett, kiderült, nem elég, mert kell még egy másik kulcs. Nosza, irány a másik kulcs után, amelyet másik személy őrzött. Olykor elkezdődött a keresgélés reggel, és késő délutánba hajlott az idő, mikorra végre telefonálni tudhatott. Kata sírva búcsúzott ébenfekete, csillogó szemű védenceitől, de nem volt mese, lejárt a fél év, utazni kellett vissza. Tengernyi emléket, szép emléket meg szomorút vegyesen hozott magával. És pár száz fotót, amelyből, mint a cikkünkhöz mellékelt fotón látható, akár az afrikai asszonyok, egy kicsi gyermeket hordoz, stílszerűen a hátára kötve. D. SZABÓ MIKLÓS
