Új Néplap, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
2004-01-24 / 20. szám
4. OLDAL TÜKÖR 2004. Január 24., szombat | MEGYEI Akire haragszik, magázza Kunhegyes Ha valaki egyszer úgy istenigazából nekiveselkedik és megírja a kunhegyesi gimnázium históriáját, minden bizonnyal abból kihagyhatatlan Csiszér Miklós tanár. Részben a bemondásaiért, részben azért, mert kutya szigorú pedagógus hírében áll, akinél nagyon kell tudni. Úgyhogy vele riogatják az elsősöket: majd megismeritek a magyarok istenét, ha hozzákerültök! Az biztos, meg is ismerik az elején, majd aztán a felsőbb osztályokban minden rendeződik. Akadt nem is egy olyan végzős, ballagó társaság, ahonnan heten jelentkeztek biológia szakra. Csiszér Miklós 1965-ben végzett Debrecenben, a Kossuth egyetemen, biológia-földrajz szakon. Az édesapja neves orvosnak számított Újszászon. A fia a Verse- ghyben, Szolnokon érettségizett, de nem vonzotta a doktori pálya.- Olykor túl sok vérrel járt ez a fehér köpenyes hivatás, így nem érdekelt... - állítja. Diplomája után fiatal tanárként Kunhegyesre került a gimibe, aminek egy híján negyven éve. Azóta ott van, húsz éve ugyanaz a széke, kollégák mentek el, haltak meg mellőle, körűié, de ő rendíthetetlenül maradt. Pedig az óráin nincs pardon, nála tilos lazsálni, tizenöt jegye is születik egy nebulónak egy év alatt. — Ki szóban, ki írásban felel, ki a táblánál, ki rajzol. Nem hagyom őket eltunyulni, mert akkor nem tanulnak. Legendás az írása, többen állítják: az egyiptomi ékírás néhány variánsa könnyebben fejthető. Amikor ezt említem, nevet. — Az az igazság, olykor én sem tudom kiolvasni, de sokan megfejtik azért a padokból. Azt állítja, régebben a fiúk voltak jobbak biológiából, mostanság a lányok. Orvosok, biológusok, kutatók kerültek ki a keze alól, és számolnak be a találkozókon sorsukról, elevenítik fel a régi órákat. Azt a sajátságos esetet is, amikor a tanár úr osztályfőnök volt, és elvitte kirándulni védenceit Miskolcra. Nyaggatták, engedje el őket diszkóba, de hallani se akart róla. Végül a hosszas könyörgésre beadta a derekát: - Nem bánom - dör- mögte jellegzetes hangon —, mehettek. Most este fél tíz, tízre mind itt legyen! És lássanak csodát, otthon voltak. Az égvilágon mindenkit tegez, kivéve, ha valakire haragszik, mert nem tanult. Akkor magázza. Ezt nem lehet soká bírni, mert tőle nem ezt a stílust szokta meg senki.- Tanár úr, bármit megteszek, megtanulok, csak ne tessék engem magázni! - így a bűnös. Sok remek eredményt ért el biológiából, sok elismerést kapott a ma már deres bajszú, halánté- kú tanár úr, aki Kunhegyesen és a környékén nemzedékeket tanított. Azonkívül vezetett lövész szakkört, MHSZ-szakkört, fotóklubot, vöröskeresztes és elsősegély szakköröket is. Az első két osztályban olyan, mint az acél, utána már „csak” tanulni muszáj. — Nagyon kell szeretni a gyerekeket, meg nagyon követelni tőlük. Kitől ennyit, kitől annyit, mert később ezt értékelik, az a tapasztalatom. No meg az, hogy kivételezés ne legyen. A tanár úr ma is abban a házban lakik, mint majd’ negyven évvel ezelőtt. Nős, egy gyerek, két unoka tartozik a családhoz. Nem tudja pontosan megmondani, mennyi diákot tanított, de pár ezret biztos, és akad, akinek a gyerekeit meg már az unokáját is. Hogy mennyire gazdag, arra egy példa. Az első húsz évben mindennap Csepel kerékpárral járt tanítani. Most minőségi cserét végzett, vett egy régebbi, NDK-biciklit.- Úgy rakták össze nekem, szinte darabonként, ezért értékes. Lakatolom is cefetül, nehogy új gazdája legyen, ha már így összeszoktunk! Egyébként Csiszér tanár úr nem ismeri a betegséget, pedig már túljutott hatvanon. De mivel szereti a gyerekeket, örökifjú, így természetes, hogy az iskolavezetés továbbra is számít rá. Természetesen tanárként. D. SZABÓ MIKLÓS A tanár úr a suli kedvencével, Samu ll-vel, aki megszólalásig olyan, akár a csontváz, csak éppen műanyagból készült fotó: bakos juoit Könnyes búcsú az adóhivataltól Csonttörő diák Szolnok—Tószeg Az APEH megyei igazgatóságán már hagyomány, hogy a nyugdíjba vonuló kollégákat valamivel meglepik. Például az egyik búcsúzó munkatársat sétahajókázásra vitték. A közel 39 év munkaviszony után nyugdíjba távozó Bicskei Józsefné életpályája olyan, hogy érdemes azt újságlapra vetni — mondta Den- cső Istvánná, az adóhivatal ügyfélszolgálati osztályának vezetője. Neki ez a cikk teszi emlékezetessé a búcsút. Szolnok A látvány meglepő: ilyen fiatalon nem mehet valaki nyugdíjba! Aztán kiderül, Bicskei Józsefné Piroska bizony közel jár a hatvanhoz. Pedig életkorából nyugodtan letagadhatna legalább 15 évet, olyan fiatalos. Piroska életútja meglehetősen nagy kanyart vett 1971-ben. Az 1966-ban felvételiző hölgy egy pont híján nem került be a szarvasi óvónőképzőbe. Elment a martfűi cipőgyárba, ahol betanított munkásként ringlizte a kismamacipőket. Nagyon szerette a gyerekeket, így nem csoda, ha egy év múlva már az óvodában dolgozott, mint képesítés nélküli óvónő. De ez az óvoda Füzesabonyban volt. Idevalósi volt újdonsült férje. Két év után visszaköltöztek Tiszapüspökibe, ahol szintén az óvodában dolgozott. Innen csábították át ’71-ben a tiszapüs- pöki községi tanácshoz. A csábítás „eszköze” háromszáz forinttal több fizetés volt. Adóügyi ügyintézőként egymaga végezte a lakosság adózással kapcsolatos dolgait. Tizenhat év után a KIOSZ megyei adóközösségénél folytatta munkáját Szolnokon. Ma már történelem, hogy az APEH elődjét Adómegállapító Hivatalnak, majd Adófelügyelőségnek nevezték; ez egyben Piroska munkahelye is volt. Innen már következett az APEH. A személyi jövedelemadó bevezetésével új korszak nyílt nemcsak az adóhivatal, de Piroska életében is: az ügyfélszolgálatra került. Bizony, nem volt könnyű az élet akkoriban. Az új adórendszer mindenkit megbolygatott, úgyhogy tömegesen fogadta az ügyfeleket mind az öt(!) ügyfélszolgálati szakember. Ráadásul az „ügyfelesek” nemcsak Szolnokon „rendeltek”, hanem vidékre is jártak. Piroska Karcagon, Kisújszálláson és Kunszentmárton- ban ügyfelezett. Később már csak Törökszent- miklóson tartott ügyfélfogadást. Sokat jelentett számára, hogy olyan helyen dolgozhatott, ahol a kollégák mindig segítették egymást. Ritkán találkozik az ember olyan valakivel, aki mondandóját teljes egészében végighallgatja. Piroskát az isten is ügyfélszolgálatosnak teremtette. Nem vág az ember szavába, csak akkor válaszol, ha a beszélgetőpartner az utolsó szóig befejezte a mondatát, kérdését. Bámulatos nyugalommal tanúsít érdeklődést a másik iránt. Ritka ma már az ilyen ember... — Az emberek általában kissé ijedt arccal lépnek be az APEH ajtaján. Az adó szó kicsit megrémíti az ügyfeleket. Figyelmesen meg kell hallgatni őket, és akár többször is vissza kell kérdezni. Nagy türelmet és az emberek szeretetét igényelte ez a munka. Enélkül ugyanis ilyen feladatot ellátni nem lehet. A recept egyszerű: a kérdések mögött ember áll. Segíteni kell rajta, még ha néha oly türelmetlen, és olykor fel is emeli a hangját. De elvárja a támogatást, hiszen az állammal szembeni kötelezettségét teljesíteni akarja. Jóleső érzés töltött el, ha az ügyfél elégedetten távozott, problémáját sikerült megoldani, és azzal köszönt el, hogy ha valami kérdés még adódik, akkor megkereshet-e - mondta Piroska. Pedig nagyon fárasztó ez a munka. Naponta száznál több embert kiszolgálni precízen, türelmesen, nem kis feladat. Volt időszak, amikor Piroska úgy érezte a munkaidő végeztével, hogy most jó lenne egy kicsit pihenni. Amikor hazament, néha arra kérte családtagjait, csendesen tevékenykedjenek, és csak igennel és nemmel válaszoljanak egymásnak. Mert amellett, hogy az ügyfelek - ki türelmesen, ki türelmetlenül — sorban álltak, és ki kellett őket szolgálni, közben bizony a telefonon érdeklődők kérdéseit is meg kellett válaszolni. Piroska több évtizedes tapasztalattal a háta mögött úgy látja, az emberek többsége tisztessé* gesen adózik. Rögzült bennük, hogy'adó< volt, 1 adó van és adó lesz... j I» Lriundh Egy ilyen tapasztalt ügyfelestől talán meg lehet kérdezni, mit tanácsol a jövőre nézve. Íme: „Korábban évekig egyazon jogszabályok szerint adóztak az emberek. Ma már évente jelentősen változnak a törvények, ami nem használ egyik félnek sem: sem az adószakembernek, sem az adózónak.” Ennyi a tanács. Tőle ezt el is fogadhatjuk; ezt tették az ügyfelek is sok-sok éven keresztül. És hogy mit kezd magával nyugdíjas éveiben egy olyan ember, akinek minden nap többet kellett beszélnie, mint egy rádióbemondónak, és rengeteg emberrel kellett foglalkoznia? Még nem mondtuk, férjével két lányt neveltek fel, akik közül a kisebbik szintén az adóhivatalban dolgozik, míg a másik gyógyító munkát végez. Náluk három kisgyermek van, és Piroska végre egész nap velük foglalkozhat, így visszacsöppen az óvónői szerepbe! _______________tóthandrás Bics kei Józsefné Piroska bámulatos nyugalommal tanúsít érdeklődést a másik ember iránt fotó: bakos juoit Súlyos testi sértés miatt indult büntetőeljárás egy tószegi fiú ellen, aki bántalmazta osztálytársát. A két nyolcadikos diák kedden veszett össze a szolnoki Körösi Csorna Sándor Általános Iskola előterében - tudtuk meg a Szolnoki Rendőrkapitányságon. A vita verekedésbe torkollott. A két diák egymásnak esett, egyikük ököllel úgy orrba vágta a másikat, hogy annak eltörött az orrcsontja. A bántalmazott 13 éves szolnoki fiú másnap fordult orvoshoz, akkor derült ki, hogy sérülése súlyos. Mivel a testi sértés gyanújába keveredett másik legény már betöltötte a 14. évét, így fiatalkorúként büntethetővé vált, ezért ellene eljárást indított a kapitányság. A tanulót gyanúsítottként hallgatták ki, mint azt megtudtuk, őszintén beismert mindent, és megbánást tanúsított. Információnk szerint a rendőrség gyorsított eljárás keretében viszi az ügyet bíróság elé. Elképzelhető, hogy a jövő héten már első fokú ítélet is születik az ügyben.__________________hgy Beruházások a Jászkun Volánnál Megyei információ A szolnoki székhelyű Jászkun Volánnál az ez évre tervezett 20 új autóbusz megvásárlása után a járműpark 242-ről 245-re növekszik, miután csak 17 gépjárművet kell leselejtezni — tájékoztatott Sziráki Pál vezérigazgató. A többletnek számító autóbuszok mindegyike gyorsjáratként közlekedik majd a Tiszafüred-Eger, a Tiszafüred-Szolnok, illetve a Cibakháza-Szolnok útvonalon, -és az utóbbi kettő révén a szol- jvoki elővárosi tömegközlekedésben szeretnék a buszok zsúfoltságát csökkenteni. Sziráki Pál szólt arról is: idén a közüzemi szolgáltató vállalat központi telepén egy - csuklós autóbuszok befogadására alkalmas - festő-fényező kamrát építenek 30 millió forintos költséggel, és 18 millió forintos beruházás keretében az új autóbusztípusok miatt bővítik a javítóállásokat. A vezérigazgató az rt. tavalyi teljesítményéről közölte: a 242 autóbusz zömmel megyénkben 52 millió utast szállított. A cég üzleti forgalma 4,7 milliárd forintot, az adózás előtti eredmény pedig 75 millió forintot tesz ki. ________________________(MSI Év záró, elégedetlenséggel Házunk tája Internetes honlapunk (www.uj- neplap.hu) olvasóinak többsége nem túlságosan volt elégedett a tavalyi esztendővel. Legalábbis ez derült ki a weboldalunk szavazójátékát látogatók körében. Legtöbben csupán „túlélték” a 2003-as évet, s még a kattingatók egyötöde szerint is volt már jobb esztendőnk. Azért természetesen pozitív válaszokat is adtak olvasóink: összesen 34 százaléknyi szavazatot gyűjtött az elégedettek tábora. Mostani kérdésünk pedig: Ön szerint felháborító, hogy a szülészorvosok hálapénzt fogadnak el? Előző kérdésünkre, miszerint Ön hogyan élte meg a 2003-as esztendőt?, az alábbi válaszok érkeztek:- Túléltem...38 % ■■■■■■■ — Remek évet tudhatok magam mögött! 16%-Volt jobb... 19% ■■■- Átlagos esztendőnek mondhatom 9% — Egészségben — ez a legfontosabb! 7 %-Akkor voltam elégedett, amikor a családomat is boldognak láttam 11 % MG Tv-notesz Anita és a nővérek Újabb riportfilmmel jelentkezett Tomóczky Anita T-Akta nevű sorozatában. Ezúttal az egyik női szerzetesrendhez látogatott el, a Megváltós nővérekhez. S ez mindenképpen szerencsésebb választás - tárgyát tekintve -, mint amikor börtönt keresett fel, s ahol bizony nem sok sikerrel járt, csaknem balul ütött ki a látogatás. De hát mit is kereshetett ott, egy olyan „zord” helyen az angyali természetű riporter, kérdezhetem, kinek képe „ártatlanság s bánaté”, mint Vörösmartynál Szép Ilonkáé. Igaz, ez is zárt világ, az apácáké, ám sokkal békességesebb. Tornóczky számára valahogy testhez is közelebb álló feladat, hogy őket mutassa be. Más kérdés, mennyire sikerül feltárnia titkait is ennek a számunkra, kívülállók számára misztikusnak, titokzatosnak tűnő világnak. Amelyről nemhogy keveset, de jóformán semmit se tudunk. Nos, ami az ismereteket illeti, abból kaptunk is bőven. Arra nem panaszkodhatunk. Kezdve a bevezetőben elhangzott adatokkal magáról a rendről, amit a riporter tálalt fel, bár meglehetősen színtelenül. Bizony, nem dobhatta fel vele a nézőt. Majd következett a rendfőnöknő az ő nagy monológjával, s az sem csigázhatta fel túlságosan érdeklődésünket. Mert hiányzott belőle az élményszerűség! Végül sorjáztak, kis megszakításokkal - képek a keresztre feszített Krisztusról - a nővérek egy-egy arcképnek is beillő vallomással. Szívesen és nyíltan beszéltek önmagukról, akár kérdezni sem kellett őket. Anita nem is nagyon tette. S ez a visszafogottság még szerencsésnek is mondható. Ugyanis amikor kérdezett, nagyjából ismétlődtek a kérdések. Például: mikor érezted az első hívást; mit szóltak szüleid a választáshoz; hogy kezdődik egy napod; ezekkel bizony kissé sematikus pályára állította olykor még a válaszokat is, ami végül is unalmassá vált. És ettől a film egésze is eltompult valahogy. Nem volt meg benne az az építkező tudatosság sem, amely- lyel a csúcs felé lehetett volna jutni, egyre növelvén az érdekességek izgalmát. Mert nem elegendő pusztán sorba rakni az alanyokat, ez még nem kompozíció, vagy ha annak szánják, akkor lapos. Másrészt valahogy még mindig kevés Anitában az a fajta mélyebb érdeldődés, amellyel tárgyához fordul. Kérdezhette volna például azt is, miből és hogyan tudnak megélni a rend tagjai, és mert a kamerák bekukkantottak olyan tanórára is, ahol épp az egyik apáca tanított, meg lehetett volna azt is tudni, miként vélekednek a nővérek munkájáról - tanítványaik. Továbbá érdekes lehetett volna, ha Magna nővér részletesen is beszél arról, hogyan töltötte volt apácaként - miután a rendet feloszlatták - minisztériumi tisztviselőségének idejét. És így tovább. Persze nem mondom, hogy nézhetetlen lett volna ez a mondjuk dokumentumfilmnek is tekinthető beszámoló. Hála a szép képeknek, az arcokról készült kifejező közelképeknek és természetesen a kedves nővéreknek. Ők igen, a riporter azonban már kevésbé, tőle továbbra is elvárható lenne, hogy végre tegye le a garast. VALKÓ MIHÁLY
