Új Néplap, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-19 / 15. szám

I 2004. Január 19., hétfő TÜKÖR 5. OLDAL M EGYE A tanítóképzőből indultak A tanító házaspár ma Tiszakürtön él és várják, mindig várják az unokájukat FOTÓ: BAKOS JUDIT A tiszaszentimrei Takács Sándor és a kun­szentmártoni Czakó Mária közös sorsa tulaj­donképpen Jászberényben, a tanítóképzőben kezdődött. Marika Kunszentmártonban, Sa­nyi Karcagon érettségizett, majd bekerültek az akkor még felsőfokú tanítóképző nevet vi­selő intézménybe. Az ismeretségből szerelem, a szerelemből házasság lett, és már együtt, egy helyen kezdték a tanítást. Tiszakürt Sándornak a szalutálással szerencséje volt, mert pontosan ötször sorozták, de valahogyan mindig kimaradt. Tiszainokára került a fiatal házaspár, ahol csodálatos éveket töltöttek. Kicsi volt a falu, mindenki ismert mindenkit, nyitott könyvnek számított az emberek élete. Nyolc évet ott tanítot­tak, majd körzetesítették az iskolát és Tiszakürt- re kerültek. Ennek hovatovább harminchárom éve. Marika ma is úgy emlékezik vissza, hogy küzdelmes, csodálatos esztendők voltak. Tanított összevont 1—3, 2—4 és 1—4. osztályokban, akadt 39-es, sőt 42-es létszámú osztálya is. Legjobban az elsősöket szerette, mert annál csodálatosabb érzés nincs, amikor valaki írni, olvasni, számolni tanítja az apró emberkéket. Született két gyere­kük is, az idősebb fiú, ő már rokkantnyugdíjas, a fiatalabb lány, aki segédjegyző, és Kunszenten la­kik a férjével és kisfiával. Sándor pedig néhány évig a község párttitkára volt. Mivel mindig megmondta a véleményét le­felé is, fölfelé is, ez akkor se számított túl jó pont­nak. Ezért úgy döntött, vált. 1981-ben bekerült a gyermekotthonba, ahol 21 csodálatos esztendő következett. Gubancos, döbbenetes gyermeksor­sok: sem apja, sem anyja, vagy ha igen, börtön­ben a szülők, ha ott sem, inkább a kocsmában - szóval kijutott nagyon sok kisfiúnak és kislány­nak. Akik minderről mit sem tehettek, legfeljebb annyi volt a bűnük, hogy megszülettek, és eset­leg rossz helyre. Szóval, nem unatkozott a tanító úr itt sem. Az utóbbi időben meglepetéssel ta­pasztalta, egyre több nevelőszülő adja vissza a gyereket, mert a pubertás kor táján nem bír vele. Jelenleg mindketten nyugdíjasok, Tiszakürtön Marika jószerével ki sem mozdul a lakásból: süt, főz, mos, vasal és ami a legnagyobb szórakozása: várja az unokát. Sándor egykoron aktív közéleti embernek számított, hiszen tanácstag volt, majd a rendszerváltást követően önkormányzati kép­viselő. Van egy 200 négyszögöles hobbija, ta­vasztól őszig ez ad neki munkát. Marika nem vá­gyik vissza szülővárosába, Kunszentmártonba, de Sándor igen Tiszaszentimrére. Pedig ott is fogynak a rokonok, jó barátok, volt osztálytársak. De ha nagy ritkán hazajut, örömmel látja, meny­nyit változott ez a két város. Takács tanító úr ilyenkor igazi honvágyat érez. Pedig az érettségi, 1960 óta tulajdonképpen már csak vendégként járt haza. D. SZABÓ MIKLÓS Szűkös a gyógyszerkeret Folytatódó feltárások Értékőrző összefogás Megyei információ Sajátos kistérségi összefo­gást indított útjára a napok­ban öt kisújszállási, karcagi és túrkevei szervezet. Kezde­ményezésük célja, hogy a Nagykunság kulturális és természeti értékei hazánk Európai Uniós csatlakozása után is méltó helyet kapja­nak a tagországok közössé­gében. A kisújszállási Nagykunsági Népfőiskola és az Alföldkutatá­sért Alapítvány, valamint a kar­cagi Barbaricum Irodalmi és Művészeti Egyesület, a Túrkevei Kulturális Egyesület és az ugyancsak kevi Finta Múzeu­mért Alapítvány hazánk Európai Uniós csatlakozása apropóján kezdeményezte az összefogást. Valamennyi szervezet fon­tosnak tartja, hogy az uniós tag­országok közösségében e táj: a Nagykunság méltó helyet kap­jon. Ezért úgy döntöttek: a csat­lakozást követően 2004. május 8-9-én Kisújszálláson nemzet­közi konferencián mutatják be a vidék európai értékeit, történel­mi, kulturális és sajátos táji örökségét, amellyel tovább gaz­dagítható az EU kulturális sok­színűsége és hagyománya. A rendezvényt követően a szerve­zők „Szomszédolás”-ra indul­nak, hogy a környező települé­seken ünnepségek keretében mutassák be a térség értékeit. Szintén civil kezdeménye­zésre alakul meg az a szellemi műhely, amely e gazdag örök­ség fennmaradását segíti a jövő­ben. BUGÁNY Eszközfejlesztés... (Folytatás az 1. oldalról) A Móricz Zsigmond Gimnázium 2005-ben öltözőket, zuhanyzó­kat alakítana ki, az Illéssy Sán­dor Szakközép- és Szakmunkás- képzőben pedig idén a szakács és pincér szakmák képzési fel­tételeit szeretnék megteremteni pályázati forrásból. A fenti ter­vekre több mint húszmillóra volna szükség, melyhez az isko­lák pályázati forrásokat keres­nek majd. Ezeken kívül számta­lan feladat van még, például a középiskolai kollégium átalakí­tása, felújítása, amely önmagá­ban 445 millió lenne, vagy az or­vosi szobák kialakítása, amelye­ket meg kell valósítani. Miután a város nem tudta ha­táridőre megoldani az előírt esz­közfejlesztést, így élve a törvény adta lehetőséggel kérelmet ad­tak be az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközponthoz, hogy a minimumfeltételeket leg­később 2008. augusztus 31-ig teljesíthessék. DE (Folytatás az 1. oldalról) Ölyan eset viszont gyakran elő­fordul, hogy több azonos hatású szerből nem áll rendelkezésre mindegyik, de ugyanolyan ható­anyagút tudnak biztosítani. A gyógyszer- és vegyszervásárlásra fordítható keret azonban igen szűkös. Egyre jobban kell ügyelni rá, hogy az egyes osztályok ne lépjék túl gyógyszerkeretüket, ne a legdrágább készítményeket használják mindenekelőtt, ugyanakkor a betegek hozzájut­hassanak a korszerű és indokolt szerekhez. A kórházakat ettől az évtől azonban nemcsak a gyógyszer- áfakulcs bevezetése szorítja, ha­nem az egészségügyben - első­sorban az orvosi műszereknél, gyógyszereknél, vegyszereknél - várható infláció is, amely tavaly 15 százalékos volt, dupla annyi, mint más területeken. Emelkedett az energiahordozók áfája is, az elektromos áramé például 12-ről 25 százalékra. A nagyobb kórhá­zakban ez több tízmillió forintos többletkiadást jelenthet idén. Mi­vel külön finanszírozást nem kapnak ezek miatt az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól, maguknak kell kigazdálkodniuk az áremelkedések összegét. _____________________szs A megyében dolgozó régé­szek számára az elmúlt esz­tendő igen mozgalmas és eredményes volt. A korábban elkezdett munkákhoz új fel­adatok csatlakoztak a bein­dult útépítések és gázveze­ték-fektetések miatt. Az el­múlt év mérlegéről Csányi Marietta, a megyei múzeumi igazgatóság régészeti osztály- vezetője tájékoztatta lapun­kat. Mint megtudtuk, az abo- nyi elkerülő útszakasz feltárása, melyet a Pest Megyei Múzeumok Igaz­gatóságával közösen vé­geztek, a jászberényi el­kerülő útszakasz és a kengyeli halastó partján futó gázvezeték-nyomvo­nal feltárása, továbbá a fegyverneki leletmentés, ahol csodálatosan szép újkőkori, a Ti­szai-kultúrából származó díszí­tett, szinte tojáshéj vékonyságúra készített kerámia edényeket talál­tak, sok új adattal járult hozzá a megye történetének megismeré­séhez. Kengyelen, Csányi Mariet­ta, Tárnoki Judit, Cseh János és Kertész Róbert ásatásán összesen 12 régészeti lelőhely került elő, Abony határában, Madaras Lász­ló és Polgár Zoltán feltárásán pe­dig öt, melyek nagy meglepetést is okoztak, mivel itt sikerült meg­találni és feltárni egy szkíta teme­tőt nagyon szép anyaggal, ami nem mindennapos dolog. Ken­SZOLNOK A Comenius 2000 Közoktatási Minőségfejlesztési Program­ban elért eredményei elisme­réseként a Szapáry utcai óvo­da a közelmúltban az Oktatá­si Minisztérium elismerő ok­levelét vehette át. Az intézmény pedagógusai 1996-98 között dolgozták ki az értékközvetítésre és a képesség- fejlesztésre fókuszáló nevelési programjukat, ebben rögzítették hagyományaikat és az addig be­vált gyakorlatot, kiegészítve az új kihívásoknak megfelelő prioritá­sokkal. A program még hatéko­nyabb működése érdekében ké­sőbb pályázatot nyújtottak be a Comenius 2000 Közoktatási Mi­nőségfejlesztési Program part­nerközpontú működés kiépítésé­re - mondta Somogyiné Tálas Anikó, az óvoda vezetője az elis­merés előzményeiről. Hozzátet­te: a nevelőtestület kíváncsi volt arra, hogy hol tart, mennyire fej­lődőképes, mi az erőssége, s mi az, amit át kell gondolni, meg kell változtatni a hatékonyság ér­dekében. gyelen olyan átmeneti korszakot dokumentáltak leletanyaggal, ahol a rómaiakkal egy időben itt élt szarmaták anyaga keveredik a népvándorláskor kezdetének ha­gyatékával. Erre eddig még nem volt példa a megyében. Különös emléke ennek egy szarmata ga­bonatároló gödör, melybe egy ké­sőbb beleásott gepida halott feje nyúlt bele. Az elmúlt év legszebb leletei közé a fegyverneki kerámiák, a majdnem teljesen ép kengyeli edények, korsók, tálak, sírok­ból származó bögrék és egy avar sírban lelt vastárgyak, kések, ap­róbb fegyverek és na­gyon szép övveretek tartoztak. A 2003-as év feltá­rásainak legnagyobb jelentősége, hogy most sikerült először megfogni a tárgyi emlék­anyagban, hogyan követték egy­mást az itt élő népek a történe­lem során. Az idei év is mozgalmasnak ígérkezik. Jászberény, Szolnok és Fegyvernek mellett folytatódik a nemzetközi hírű Túrkeve-Tere- halom bronzkori erődítésének vizsgálata a Megyei Területfej­lesztési Tanács támogatásával, továbbá dolgoznak majd Mező­túron, Abonyban és Tiszafüre­den is, ahol az előzetes kutatás középső bronzkori temető létét mutatta ki. A minőségfejlesztési munká­ban csoportos pályázati formá­ban vettek részt, Szolnokon egyedüli óvodaként - tudtuk meg Tótáné Tóth Évától, az IV. Óvodai Igazgatóság igazgatójá­tól. Hangsúlyozta: a megvalósítás szemléletváltást, közös gondol­kodást követelt a pedagógusok­tól, el kellett szakadniuk a meg­szokott sémáktól, a régi beideg­ződésektől. A minőségfejlesztés kapcsán törekedtek az intézményi nevelő­munka egyediségének, sajátos értékeinek megfogalmazására, a partnerekkel történő párbeszéd folyamatos megújítására. Az óvo­davezető szerint a program segí­tett olyan gyakorlat kiépítésében, amivel a nevelőmunka és a szer­vezet folyamatos fejlődését érhe­tik el. Ennek részeként feltárták a hiányosságokat, és megoldáso­kat kerestek azok kiküszöbölésé­re. Legalább ilyen fontos, hogy az elmúlt időszakban különböző szaktudás birtokosaivá váltak, így az óvodában dolgoznak köz­oktatási szakértők, szaktanács- adók, gyógytestnevelők, óvó-ta­nítók, drámapedagógusok, fej­lesztőpedagógusok. ________L.Z. SZA THMÁBY Okleveles óvoda SZÁMÍTÓGÉPES ERŐPRÓBA. Régiónk legtehetségesebb középiskolás korú informatikusai mérték össze tudásukat szombaton a szolnoki Tiszaparti Gimnáziumban. Felvételünk a tanulmányi verseny egy pillanatát örökítette meg.____________________________________________________fotó: bugány j. Be szél ön nyelveket? Ez év május 1-jétől nem lesz szükségük útlevélre azoknak, akik egy másik EU-tagállamba utaznak. Ha az úti okmány nem is, valamilyen idegen nyelv ismerete mindenképpen nél­külözhetetlen lesz a jövőben. Ennek apropóján arra voltunk kíváncsiak, beszélnek-e idegen nyelveket az emberek, s mennyire tartják fontosnak a azok elsajátítását? Körkérdés Soltész Ildikó, főiskolai hall­gató — Német­ből középfo­kúm van, an­golból pedig szakmai nyelv­vizsgát teszek majd, hiszen erre szükség lesz a diploma megszerzéséhez. Szerintem nagyon fontos, hogy beszéljünk nyelveket, hiszen a jö­vőben csak így tudunk érvénye­sülni. Én is úgy tervezem, hogy az iskola befejezése után külföld­re megyek dolgozni. Igaz, az még messze van, de addig is folyama­tosan bővítem tudásomat. Pásztor Illésné, nyugdíjas — Régen oroszt tanultam, de annak elmúlt az ideje, abbahagytam, és azt hiszem, egy új nyelv ta­nulását már ké­ső lenne elkez­deni. A gyer­mekeim azon­ban felső fokon beszélnek an­golul. Sőt már a hét esztendős unokám is nagy érdeklődéssel la­pozgatja a nyelvkönyveket és szorgalmasan tanul belőlük. Szabados Eszter, főiskolai hallgató - Na­gyon szeretem az idegen nyel­veket, már az általános isko­lában is szíve­sen tanultam azokat. Mos­tanra sikerült angolból, németből és olaszból középfokú nyelvvizs­gát szereznem, de azt hiszem, francia nyelvterületen sem adná­nak el. Mivel a főiskolai szakmai gyakorlatot Olaszországban sze­retném eltölteni, mindenképpen előnyömre válik a nyelvtudás. RIMÓCZI ÁGNES

Next

/
Thumbnails
Contents