Új Néplap, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-10 / 8. szám

12. OLDAL BÁLI TÜKÖR 2004. Január 10., szombat Itt a farsang — áll a bál goltak. A farsang gondolatköre a házasság témája körül forgott. Szokás volt például azokat a lányokat, akik a farsang végén pár­tában maradtak, kicsúfolni. Általános volt a tánc és a bálozás szinte minden faluban. Ismertek a farsangi napok jellegzetes táji megnevezései is, úgymint a farsangvasárnapot megelőző kövér- vagy zabálócsütörtök, mely elnevezés onnan származik, hogy ilyenkor kezdték meg a farsangi ételek készítését. A farsang utolsó napját jelölő húshagyókedd elnevezés is a hús elhagyását, a böjt kezdetét jelzi. Ami­kor elérkezett húshagyó éjféle, megkondult a harang, jelezve, hogy vége a farsangnak. Abbahagyták a mulatozást. A bíró letette a vonót vagy dudát, mert „begyött a böjt.” Másnap a hamvazó- vagy böjtfogadószer­da, már a hosszú böjt megkezdésének első napja. Ismert volt még a szerdát követő csonkacsütörtök elnevezés is, mely onnan ered, hogy ezen a napon még el lehetett fo­gyasztani a maradékot. A hívő katolikusok ettől a naptól kezdve húsvét vasárnapjáig nem ettek húst és zsíros ételeket. Ebben a negyven napban az egyház azért tiltotta a vigadalmat, még a lakodalmat is, hogy az emberek teljesen megtisztult testtel és lé­lekkel várják a közelgő keresztény ünne­pet, a húsvétot. Hogy valójában mit is fogyasztottak a ré­gi farsangi lakomákon, hogy voltak-e kizá­rólag erre az ünnepre készített ételek - saj­nos nem sok ismeret áll rendelkezésünkre. Az biztos, hogy sokat és sokfélét ettek, hi­szen a sok-sok étel fogyasztásától a követ­kező év bőségét remélték. Az is biztos, hogy a farsang jellegzetes étele a fánk, amelynek mágikus erőt tulajdonítottak. A Szerémségben azért sütötték, hogy a vihar ne vigye le a háztetőt. Ismert a szalagos vál­tozata, ez az eredeti farsangi fánk, továbbá a rózsafánk, a forgácsfánk, más néven csö- röge, és a cseh fánk, más néven talkedli vagy kőttes fánk, csak hogy néhányat em­lítsünk. Ugyancsak kedvelt étel ilyenkor a rétes, mely a Bács megyei Topolyán akkor hozott szerencsét, ha jól nyúlt. Ha farsang — akkor móka, kacagás, no meg persze bőséges evés, ivás. A farsang szó hallatán szinte mindenkiben az álar­cosbálok, táncos mulatságok hangulata, a jelmezes felvonulások színes kavalkádja elevenedik meg. Már a XV. század óta szólnak feljegyzések álarcviselésről, állatalakoskodásokról. A ki­rályi udvartól a kis falvakig mindenütt far­sangoltak hazánkban. Mátyás király idejé­ben a királynő itáliai rokonsága művészi ál­arcokat küldött ajándékba a magyar roko­noknak. Egy XVII. századbeli ismeretlen szerzőjű krónika a következőképpen véleke­dik a farsangról: „Az ördögnek szánt ünnep ez, az esztendőnek olyan időszaka, amikor az emberi bolondságok elementáris erővel törnek elő. S úgy tetszik, mintha az emberek szégyellnék kicsapongásaikat, ezért rejtik el ábrázatukat álorca alá...” De valójában mit is ünnepiünk, vagy ne­tán valamitől búcsúzunk? A farsang évszá­zadok óta tartó, évenként ismétlődő ünnep­sorozat, mely a vízkereszt napjától a húsvé­tot megelőző negyvennapos nagyböjt kez­detéig tart. Vidámsággal kezdődik és böjt­tel ér véget. A farsang a tél és a tavasz küz­delmének szimbolikus megjelenítése is egyben, a tél búcsúztatása és a tavasz vám­sának ünnepe. A nagy evések és ivások idő­szaka ez, mellyel szimbolikusan a termé­szetet kívánták nagy bőségre késztetni. A farsangi népszokások is a tavasz köze­ledtét jelzik. Ilyenek a kormozás, busójá­rás, téltemetés - melyek a tél mint gonosz elűzését jelképezték. Ekkor a falusi embe­rek felöltöztettek egy, a telet jelképező szal­mabábut és nagy dérrel-dúrral sok tréfával, mókával fűszerezve elégették. Voltak olyan települések, ahol a tél és a tavasz küzdel­mét jelmezekbe bújt szereplők játszották el. Természetesen a viadalban a tavasz ke­rült ki győztesen, a tél pedig szégyenében elbujdosott. A legtöbb népszokást a farsan­gi időszak végén, a farsang „farkán” tartot­ták - azaz - farsangvasárnap, farsanghét­főn és húshagyókedden. Ilyenkor maskará­ba bújt emberek jártak házról házra, ado­mányokat gyűjtöttek, köszöntőket mond­tak, mellyel az esztendő bőséges termését az emberek jövőbeli sikereit hivatottak megjósolni. A lakodalmak időszaka is a far­sang idejére esett. Ennek oka az volt, hogy különös mágikus kapcsolatot képzeltek az egybekelő ifjú pár és az ébredő természet között. A felnőttek, gyerekek, asszonyok, lányok, férfiak sokszor külön-külön farsan­Csillogó csalogatás a szemmel A báli smink legyen dinami­kus, élettel teli, amibe keve­redhet egy kis romantika. A szem egyszerre fejezze ki az ártatlanságot és az intrikát, melynek eléréséhez az arany vagy ezüst csillámpor nélkü­lözhetetlen! A báli smink elengedhetetlen esz­köze az ultrakönnyű, finom tex- túrájú ajakfényceruza, amelynek színe a lakkos hatásban tükröző­dik vissza. Az ajak teltnek látszik, és kényelmes viselet, nem érez­zük nehéznek. A szemhéj színe lehet: arany- és jegesbama, ten­gerkék, aranyos őszibarack, antik rózsaszín, ezüstösen csillogó kék és szürke. A báli szemsmink festésének menete: a szemhéjra vigyük fel a szemhéjport, és húzzuk át csil­lámporral. A szemöldök alá és fölé is tehetünk a csillámból. A szem alatti vonalat húzzuk erő­teljesebbre. A szempillákat spi- rálozzuk intenzíven. Amikor megszáradt egy réteg, akkor vi­gyük fel a következőt. Mártsuk egy gömbölyű szemhéjpúder- ecsetkét a csillámporba, húzzuk át vele a szemöldököt, és kevés­ke kerüljön a szempilla végére is. Nem esik le a csillámpor a szem­öldök vékony szőrszálacskáiról, ha előtte arctejjel húzzuk át. Jó tudni: a szemhéjpúder a do­bozában erőteljesebben hat, mint a bőrön. A sötét tónusok el­mélyítik a tekintetet, míg a vilá­gosak kiemelik. Kétfajta rúzst használjunk, kívülre a sötéteb- bet, belülre a világosabbat vi­gyük fel. A rúzs tetejére soha ne kenjünk szőlőzsírt, hanem száj­fényt, amitől csillogóvá válik a száj. _______________________■ Na gyestélyiben Ha illusztris helyre, például egy szálloda báltermébe me­gyünk mulatni, rendszerint a meghívón is szerepel, hogy nagyestélyiben illik megje­lennünk. Bő szoknyásat vagy sellőfazont? Sokan már attól a gondolattól is megrettennek, hogy egy földig, vagy legalábbis a cipő orráig érő, elegáns ruhát felvegyenek. Aki­nek nincs gyakorlata a nagyesté­lyi, s a hozzá illő magas sarkú ci­pő viselésében, lehetőleg egy­szerűbb fazonú modellt válasz- szón, melyet anyaga és díszítése tesz elegánssá. Ebben fesztele­nebből mozoghat, mint egy bő szoknyás, dámás ruhában. A magas sarokról azonban nem mondhatunk le, hiszen csak ilyen cipellőben lehet sikkesen lépkedni! Még elegánsabb lesz az össz­hatás, ha a ruhával azonos anyagú és színű stólát veszünk nyakunkba vagy vállunkra. Ék­szerként csupa strassz vagy arany, illetve ezüst lánc-fülbe- való-karkötő szettet ajánlunk. Divat az arany és ezüst kombi­nálásával készített ékszer is. Az oldalt szerkesztette: Szilvási Zsuzsa Archív fotók: Csabai István, Mészáros János a £iqne*a és a divatáruüzlet egyedi, báli és alkalmi ruháival teljessé teheti a farsang és a bálok hangulatát. Cím: Szolnok, Sólyom út 3. | Mindent szabad, ami nem tilos Bál és bál között óriási különbség van. Van kis bál, nag ' bál és a bálok bálja, az Operabál. Két évszázaddal ez­előtt még a férfiak és nők más helyen ültek a bál alatt, és szigorú táncrendbe kellett ír­ni, kivel táncol maj­dan a széplány. A fia­talokat még garde­dám vitte a bálba, és az első bálozónak lenni maga volt az álom. A fruskák hosz- szú heteken, sőt hó­napokon keresztül készültek arra, hogy bevezessék őket a fő­úri társaságba. Ma már mindent szabad, amit nem ti­los. És mi az, amit ti­los? Alulöltözni például az ese- bálon. így azt legalább néhány fedetlenül hagyja. És ami még ményt. Nem odaillő ruhában évig pihentetni kell a ruhásszek- íratlan szabály, hogy kivilágos ki­megjelenni. És ami a legfonto- rényben. Az igazán nagy bálok- virradtig illik táncolni. Jó mula- sabb: kétszer ugyanabban a ru- ba például nem illik miniruhát tást! hában egy nő nem jelenthet meg felvenni, vagy olyat, amely a kart ___________________________S Cs ak elegánsan! Alig hogy kihevertük a szil­veszteri buli fáradalmait, máris itt a báli szezon. De mit vegyünk fel? Lazán is öltözhet elegánsan, ha nem kedveli a kimondott estélyi ruhát. Lényeges: a szoknya hosz- szú legyen. Végigtáncolhatja az estét akár laza, kényelmes vonal- vezetésű, könnyű, szellős anyag­ban, amely harsány színeivel, fel­tűnő mintájával vonzza a tekinte­teket. Egyszerűen dögös a nadrágos estélyi szerelés. Az egyenes sza­bású alsó különlegességét az ezüstszürke, nyomott mintás anyag adhatja. Égy merész sza­bású, átlátszó felsőrész pedig szexivé varázsolja. Ha nincs ked­ve kísérletezni a divat diktálta harsány színekkel, maradjon az örök feketénél. Mindig elegáns, és még slankít is. Feltétlenül kü­lönleges szabásvonalú ruhát vá­lasszon, és máris egyedi az öltö­zéke. Ne feledkezzen meg partneré­ről sem. A hagyományos szabá­sú, pasztell öltönyökhöz a trend szerint különböző csíkozású in­geket és feltűnő, nagy mintás nyakkendőt válasszon. Párja öltöny és nyakkendő nél­kül, sportosan is lehet elegáns. A világos ing a vászonkabáttal örök darab a férfi ruhatárában. De legalább a nadrág legyen sö­tét. Igazán nagy bálra azonban kötelező legalább a szmoking! Régi magyar mulatságok 1900-ben Régi magyar társas­élet címmel kétkötetes mun­ka látott napvilágot Budapes­ten. A könyv szerzőjeként egy bizonyos D’Artagnan van fel­tüntetve, ami természetesen álnév és bármennyire meg­hökkentő, nem férfit, hanem egy hölgyet takar. Az 1859-ben született Vay Sarolta grófnőről van szó, aki a korabeli budapesü társasági élet egyik kü­lönös alakja volt. Mai szóhaszná­lattal emancipált nőnek nevez­hetnénk, aki előszeretettel hódolt férfias szokásoknak. Miután be­fejezte középiskolai tanulmánya­it, elérte, hogy előadásokat hall­gathasson németországi egyete­meken, s végül újságíróként vált ismertté, sőt népszerűvé. Első­sorban az 1700-as évek második és az 1800-as évek első felének arisztokrata világáról, társasági eseményeiről írt beszámolóival aratott sikert. Felkutatta a korabe­li dokumentumokat, amelyeket a résztvevők vetettek papírra, s ezek alapján rekonstruálta egy- egy jeles esemény, bál, összejöve­tel lefolyását. Noha szépírói te­hetsége nem állt arányban ambí­cióival, ezek a hangulatos írások megragadják az embert, s olykor valóban úgy érezzük, mintha rni is ott lennénk a szórakozó előke­lőségek forgatagában. Lapoz­zunk bele tehát ebbe az érdekes könyvbe, s pillantsunk be a pest­budai báltermekbe... „Azokról a régi bálokról, far­sangokról akarok most egyet- mást elmondani, mikor még csakugyan Gáspár, Menyhárt, Boldizsár, a három napkeleti ki­rály, nyitotta fel a tánctermek aj­taját, szólaltatta meg a régen hallgató muzsikáló szerszámo- \ kát. Az 1835-iki pesti farsangot az asszonyi egyesület báljával kezdték meg. Tulajdonképpen álarcosbál volt ez - és mint a ré­gi följegyzések megőrizték - né­hány igen csinos álarcost lehetett is látni, de azért az előkelő höl­gyek nagyobbrészt báli öltözék­ben jelentek meg: (A jelenvolt tánczosnékon semmi uj alakú köntöst nem tapasztaltunk...). Legdivatosabb volt a selyem-fou- lard, a batisztmuszlin és az or- gandil. A férfiak kék és fekete frakkokban jelentek meg. Minta jegyzet mondja: »Jelesebb ifjú férfiak közül ott voltak: gróf Es­terházy Bálint, gróf Bethlen Far­kas, gróf Almássy Móricz, gróf Apponyi Gyula és még többen.« Szintén nagyon fényes volt a ja­nuár 24-én megtartott magányos uraságok bálja. Ezt a kis redut­szálában tartották meg és mint egy szemtanú feljegyzi: ott volt Lanner József, ama híres bécsi muzsikus, egész hangászkará- val. Lanner sziinóra alatt átment a Vadászkürtbe és üt is játszott a kereskedők által tartott mulatsá­gon. A táncosnők közül különö­sen kitűnt Szerencsy Nina és Szlatényi kisasszony, előkelő pesti patrícius lánya. Többnyire walzert és ügető tánczokat lejtet­tek, a csárdás még akkor bálok­ban nem volt divatos; csak a já­tékszínen táncoltak, vagy pedig az ifjak, toborzó alakban, a bál elején." A reformkor Pestjén már az sem számított meglepőnek, ha az előkelő vendégek egy-egy magyarul nyomott táncrendet kaptak kézhez. A meghívókon olykor érdekes nevek is szere­pelnek a szervezők között: „Egy igen fényes Nobelbalt rendeztek a huszas években Széchenyi Ist­ván, Batthyány Lajos, Andrássy Károly, Károlyi István és még több akkori gavallér és csak a na­pokban akadt a kezembe egy egyszerű, arany szegélyű meghí­vó, amely erre a bálra szól. Egy akkor országos hírű szépség, egy előkelő gentry leány nevére volt kiállítva és a rendező bizottság neve alá, irónnal oda volt jegyez- ve: Ajánlja Széchenyi Stefi", ■ VÁLASSZON BENNÜNKET! MAGASABB HITELKIHELYEZÉS, KEDVEZŐBB KÖLTSÉGGEL!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents