Új Néplap, 2003. december (14. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-27 / 300. szám

4. OLDAL A POSTÄ J Á B Ó L 2003. December 27., szombat UH SZERKESZT 0 S E G BETLEHEMEK. A napokban nyílt meg az Abonyi Lajos Falu­múzeumban az Abonyi betle­hemek című kiállítás. A falu­múzeum és a Múzeum Baráti Kör, valamint Mészáros István vendéglős a helyi általános is­kolások számára hirdette meg az első betlehemkészítő pályá­zatot. Az alkotások szalmából, csuhéból, fakéregből, tobozból, fenyőágból, nádból, különféle termésekből, magvakból, mé­zeskalácsból, sógyurmából, pa­pírból készültek, de volt jászol is - ötletesen fél cipőből kiala­kítva. A remekművek látványa lenyűgözte a látogatókat. A leg­több pályázat a Somogyi Imre Általános Iskolából érkezett, nagy-nagy sikerrel, eredmény­nyel. Százharminc alkotást kel­lett a zsűrinek elemeznie, s hét kategóriában díjazták a diákok munkáit. Az abonyi betlehe­mek még 2004. január 15-ig várják a csodára éhező érdeklő­dőket. ___________________P. BÁLINT ZSUZSA, ABONY ÖR ÖMTELI GESZTUS. A na­pokban 100 ajándékcsomagot osztottak szét a rászoruló tanu­lók között a kunhegyesi Kos­suth Lajos Általános Iskolában. Az iskola igazgatónője, tanári kara, a Gyermekétkeztetési Ala­pítvány és mások összefogásá­ból és egy sikeres pályázat se­gítségével valósulhatott meg az ajándékozás. TÓTA TIBORNÉ, NAGY ANIKÓ _____ÉS MÉG 99 CSAUd, KUNHEGYES A GYERMEKEKÉRT. Decem bér 5-én az ünnepi készülődés izgalmai közepette immár har­madik alkalommal rendeztük meg a Mikulás-napi jótékonysá­gi estünket. Az örömet, aminek ezen a napon részesei a gyer­mekek, csak fokozni tudtuk hozzájárulásainkkal, segítő­készségünkkel, az ajándékok­kal. Sokan megtisztelték ren­dezvényünket a szakképző is­kola ebédlőjében, s a szülői munkaközösség tagjai, aktív szülők, vállalkozók, az iskola tanárai, a szakácsok, felszolgá­lók segítségével sikerült igen kellemes, vidám programot szervezni. Meglepetést és nagy sikert aratott az est kezdetén a szórakoztató műsor. A vacsora után megérkezett a várva várt Mikulás is, aki ajándékot adott a vendégeknek. Ez az est a gyermekek érdekében telt el ezen a jótékonysági rendezvé­nyen. A bevételt a kicsik ké­nyelmére, az óvoda játékeszkö­zeinek és egyéb felszerelési tár­gyainak bővítésére, korszerűsí­tésére szeretnénk fordítani, amely nem valósulhatna meg a szülők, a vállalkozók, a támo­gatók jó szándékú segítsége nélkül. A HAJNAL Cm ÓVODA DOLGOZÓI ÉS GYERMEKEI ÉS BOTOS IMRÉNÉ, KUNHEGYES A TISZA EZER ARCA. Az abonyi Magyar Imre festőmű­vész - akit több szál is köt Szolnokhoz -, nem először ál­lított ki a Tisza-parti városban. Tájképeit - a Tisza ezer arca és az alföldi tanyavilág - s csend­életeit a szolnoki Széchenyi la­kótelepi Zöld Iskolában állítot­ták ki. A tárlat december 31-ig várja az érdeklődőket és művé­szetbarátokat. -p.­A levelekből válogatunk. A kiválasz­tott írások - a levélíró előzetes hozzá­járulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétle­nül azonosak a szerkesztőség állás­pontjával. Névtelen vagy címhiányos írások köz­lését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. TÉLAPÓ AZ OVIBAN. December első hetében egy bensőséges kis ünnepség alkalmával Szolnokon, a Móra Ferenc úti bölcsődébe láto­gatott a Télapó. A pici gyerekek érdeklődve fogadták, és nagyon örül­tek a kapott ajándékoknak, amelyeket az egyik szolnoki cég támoga­tásaként adott át a nagyszakállú vendég. (Beküldött fotó.) ___________________________________________________MÓRA F. ÚTI BÖLCSŐDE DOLGOZÓI, SZOLNOK Ka rácsonyi csoda Az ünnepi vásárlási láz kellős közepén, a minap betértem egy szolnoki üzletbe. A vevőkkel te­li boltban egy ideges hölgy épp azt kezdte kifogásolni, hogy a három héttel ezelőtt(l) vásárolt nyolc méternyi függöny teljes egészében gyári hibás. Ráadásul a blokkot is elveszítette! Magya­rázkodását hallva felkészültem egy véget nem érő vitára, amely­ben nem sok esélyt adtam a ve­vőnek. Már menni készültem, amikor megszólalt a kiszolgáló:- Kedves Asszonyom! Választ másik függönyt, vagy a pénzt adjam vissza?. . . Néma csend támadt. Sokadmagammal nem akartunk hinni a fülünknek. És mindehhez járult az eladó ter­mészetes kedvessége, nyugodt, barátságos hangneme. A hölgy egy másik mintájú függönyt vá­lasztott, s abból kért tíz métert, amiből a két métert majd kifize­ti. Ám tizenegy métert kapott, a következő szavak kíséretében:- Az egy méternyi ráadást fo­gadja tiszteletem jeléül, kárpótlá­sai az átélt kellemetlenségekért! A „csodatevő” kereskedőnek köszönöm az udvarias mintát, és kívánom, hogy valamennyi vevő­je mindig elégedetten távozzon boltjából. FÜSTÖS JENŐ, MEZŐTÚR Az élet habos oldala Amerikai szakirodalom sze­rint az 1920-as években fel­mérést végeztek egyetemis­ták között arról, ki hogyan, milyen tudatossággal képze­li el a jövőjét. A megkérde­zett fiatalok 20 százaléka tudta megmondani azt, hogy az elkövetkező öt évben ho­gyan fogja élni az életét, mi­vel fog majd foglalkozni, mi­lyen életkörülményeket kép­zel el magának. A fennmara­dó 80 százaléknak fogalma sem volt róla! Tíz év elteltével ugyanezt a cél­csoportot vették vizsgálat alá, s kiderült, hogy a megkérdezett, a jövőjére tudatosan készülő fiata­lok húsz százaléka - a teljes po­pulációt figyelembe véve - a jö­vedelmek 80 százalékát tudhatta magáénak, a többiek még mindig keresték életük célját! Nemrég megkérdeztem né­hány gyermeket Szolnokon, mi­ért is koptatja az iskolapadot? íme az elgondolkodtató válaszok: „jó társaság van a suliban”, „mu­száj”, „a nővérem is idejárt”, „kö­telező”, „tovább akarok tanulni, s ez az iskola jó alapot biztosít eh­hez”. .. Vajon mi, szülők beszélgetünk eleget gyermekeinkkel, akarjuk-e nekik megmutatni a tudás, a tanu­lás értékét, szépségét, s feladatunk- e, hogy az oktatás fontosságára ne­veljünk, vagy inkább célunk, hogy az életre készítsük fel őket? Meny­nyiben más az egyik, mint a má­sik? Míg az iskola az elméleti hátte­ret biztosítja a tudás megszerzésé­hez, addig az életre nevelés prag­matikus, gyakorlatias. A szülőt leginkább az foglal­koztatja, hogyan tehet legtöbbet gyermekéért. Példát mutasson munkájával, gondolataival, életé­vel, odafigyeljen, törődjön gyer­meke apró-cseprő problémáival, önállóságra és felelősségvállalás­ra késztesse csemetéjét, elvégez­zen mindent helyette, vagy hagy­ja őt szabadon „burjánzani”? Vallom, hogy meg kell ismer­nünk bennük az embert önma­gát, jó és rossz tulajdonságaival együtt; s jó szóval, szeretettel nyesegetve, alakítva erősítsük bennük a pozitívat, s tompítsuk, formáljuk a negatívat. S ha ezen ismeretek birtokában vagyunk, lehet legfőbb célunk, hogy az if­júban rejtőző készséget és képes­séget magas szinten kihozzuk. Aztán mondhatjuk Vörösmarty után szabadon: „Térvén őseink porához, ez jó mulatság, férfi­munka volt”. A fiataloktól függ, hogy a ben­nük rejlő bizonytalanságot biz­tossá tudják-e tenni. Ha hisznek önmagukban és képességeikben, ha lesz elég erejük és kitartásuk az élet nehézségeit áthidalni, ha a tudás és megismerés után áhítoz­nak, s azért mindent meg is tesz­nek. Bízom bennük, hogy sikeresek lesznek munkavállalóként és szü­lőként egyaránt. VÁLÓCZINÉ HAJDÚ KATALIN, SZOLNOK Jó ember bárki lehet! Az etikának is megvan Napjainkban több embertől halljuk, olvas­suk, hogy sokkal jobbnak képzelte el a rend­szerváltás hozta újat: a szabadságot, a de­mokráciát, a lét-, jog-, közbiztonság orszá­gos és helyi állapotát. Úgy tűnik, talán naivak voltunk, hittük: a ránk tört szabadság szüli a rendet, játszani dolgozni, karri­ert építem enged mindenkit; hogy a gazdasági, politikai, jogi hatalom és a nyüvánosság, a magá­nosítás tisztességgel, becsületességgel, kölcsönös bizalommal és egy úton jár; s hogy a demokrácia az igazi népképviseleten, a többség „uralmán” ala­pul egy köztársaságban, valamint, hogy egy mo­dem demokrácia szavatolhatja csak a lét-, jog- és közbiztonságot, ami a hajdani társadalmi közálla­potoknál jobbat hoz. Sokan felnőttebbnek, erköl­csösebbnek, fegyelem, rend és szervezetség tekin­tetében magasabb értékűnek gondolták a hazai társadalmat, önmagunkat. Tévedtünk. Mégsem szabad lebecsülni azokat a tetteket, politikai, piacgazdasági, szellemi, kulturális eredményeket, melyeket a megyénk, s a magyar társadalom tizenöt év alatt elért, kiizzadt, s joggal fel tud mutatni a világ előtt. És akkor is hiszünk a modem demokrácia értékeiben, ha olykor s he­lyenként romlik a demokrácia minősége, mert nem mindenki látja be, hogy csak művelt és er­kölcsös nép élhet jól s jobban, s hogy erkölcsök nélkül elképzelhetetlen egy modern demokrácia. Ám a szociális biztonságnak van egy diktatóri­kus, nemzetállami formája is, amiből mi nem ké­rünk. Mi nemcsak csinálni akarjuk a választott rendszerünket (demokráciát), hanem hitelesíteni is, fejleszteni is, hiszen az építő bírálat, az ön­vizsgálat elengedhetetlen, ha egy új rendszer el­a maga létjogosultsága kezdődik, ha a jövő változásban van, ha érez­zük, hogy szükséges az átalakulás, az erkölcsi rendben is. Nos, az etika létjogosultsága: a személyiség (az új nemzedék) kimunkálásában, a személyiség ér­lelésében, annak kibontakoztatásában van. En­nek a csírája, hajlama, tehetsége stb. megvan az emberben, amit szülei génjéből örökölt, amit ő és szülei választanak (pályát, szakmát, élet-, és ma­gatartásformát), hiszen minden lehet (tűzoltó lesz vagy katona, avagy vadakat terelő juhász, pap vagy színész, muzsikus vagy informatikus), azonban sem zseni, sem zongoraművész, sem operaénekes vagy vadászpilóta nem lehet min­denki. Ám valamennyiünk feladata és felelőssége, hogy alakítsa, fejlessze önmagát, és munkájával hasson környezetére. Az etika demokratikus tu­domány, az etikához (elvileg) mindenki hozzáfér­het, az erkölcsös magatartás mindenki számára nyitva áll. Bárki lehet jó ember! Az erkölcs a min­dennapi élet (család, munkahely, közélet) köré szerveződik. Benne lehet az ember jószívű és de­rék fickó, de lehet ravasz, alattomos, csaló is. Ha az ember fél a cselekedeteinek átláthatósá­gától, akkor mindig menekül az etikától, mert az etika átláthatóságot akar. Az etika tiltó törvény­ként is megjelenik: ne ölj, ne lopj, ne bántalmazz (erőszak). Á mai modern, igazán demokratikus etika a vétkes emberrel nem úgy bánik, hogy „ta­láld meg és pusztítsd el” (szemet szemért, fogat fogért), hanem úgy, hogy vedd célba, fogd el, is­merd meg és tartsd ellenőrzés alatt, formáld, ala­kítsd, küzdj érte és ne ellene, legyen bármiféle vétke e vüágban. Hiszen jó ember bárki lehet! _______________________________DR. BÁLINT SÁNDOR, SZOLNOK Mi ndennapi gondjaink Egy 2001-es felmérés szerint Magyarországon a gyerme­kek egyharmada olyan csa­ládban nevelkedik, amely­ben egyáltalán nincs aktív kereső, egynegyedük szülei kizárólag szociális segé­lyekből tengődnek. A gyer­mekek több mint felének családja kisebb-nagyobb adósságot halmozott fel. Szívszorító adatok! Ezek a muta­tószámok aligha javultak máig. Sőt! Senkinek sem kell bizony­gatni, hogy egy család életmód­ját, életvitelét meghatározza az anyagi biztonság, a pénz. És ha nincs? Akkor felbukkannak a szegénység jegyei: nélkülözés, betegség, veszekedés, esetleg al­koholizmus. Megjelenik a sze­gény gyerek. Ez a gyerek szegény külsejében, belsejében. Kapott ruházat (de tiszta), testvéreitől örökölt gyerekholmi. Nagyobb cipő, nagyobb sapka. A belső szegénység? Nincsenek minimá­lis erkölcsi ismeretek, nem isme­ri a helyes viselkedés elemeit, hisz éhesen és fázva a felnőttnek nincs ereje, sem kedve foglalkoz­ni a gyermekkel. Mi a megoldás? Ott az óvoda, iskola, kedvező ét­kezési lehetőséggel, a mosolygó, kedves pedagógusokkal. Adják meg ott, ami hiányzik a gyermek­ből. Csakhogy ez így nem igaz. Amit nem ad meg a család, ezek az intézmények soha nem tudják pótolni. A család szerepe mindig meg­határozó marad. Ha szét nem esik. Mert a létbizonytalanság s a nincstelenség lassan, de biztosan szétrágja az amúgy is laza családi kapcsolatokat. Szenvedő alanya a gyermek lesz. Az a gyermek, aki negatív mintát lát, és majd maga is ilyet követ. Újra meg újra kezdődik. Mi meg írunk és beszélünk a NAT-ról, integrációról, szegregá­cióról, erkölcstanról, ilyen meg olyan pedagógiai módszerekről, esélyegyenlőségről, diszkriminá­cióról. Minél többet beszél a pe­dagógia, annál nagyobb a baj. A sok lázas tevékenység próbálja elfedni az igazi okot. Azt, hogy ami nem rajtunk múlik, azon nem tudunk segíteni. Próbálkoz­ni lehet. Munkamegosztás kelle­ne. S hogy a mindenkori társada­lom biztosítsa a családok anyagi minimumát, az oktatási intézmé­nyek pedig a gyermek mindenol­dalú fejlődését. Amíg az egyik hi­ányzik, nem lesz teljes a másik sem. Mint jelenleg. Feladat a munkahelyek létesítése a felnőt­teknek, s visszavezetni őket a munka világába, és sokat foglal­kozni a gyermekkel. Bízom benne, hogy a statiszti­kai adatok lassan-lassán azért ja­vulhatnak. De csak akkor, ha mindenki tesz érte valamit. Nem beszél. Tesz! Mert lehet szóvirá­got készíteni, azt ügyesen cso­korba kötni. Lehet mosolyogva gyermekfejeket simogatni. De tenni értük, könnyezve, szenvedve és folyamatosan kell. És ez a nehezebb . .. ____________________LAKATOS MIHÁLY, KARCAG Di ákbusz kellene Jászladányi szülők azzal a kéréssel fordultak Dankó Ist­ván helyi polgármesterhez, hogy a településről Szolnokra eljáró középiskolás diákok utazási nehézségei megoldá­sában legyen a segítségükre. „Legfőbb problémát a reggeli is­kolába való bejutás okozza. A kö­zépiskolák többségében a tanítás fél nyolckor kezdődik, ezért a ta­nulóknak a Jászivány-Szolnok útvonalon közlekedő, Jászla- dányból 6.24-kor induló járattal kell utazniuk. Az autóbuszon azonban Jászladányba érkezése­kor nagyon sok az utas, előfor­dul, hogy a Vendel utcai megálló­nál már nem lehet rá felszállni, még állóhely sincs. Ezért sok diák arra kényszerül, hogy a 6 órakor induló járattal menjen el, ami vi­szont korai az órakezdéshez ké­pest, érkezéskor még be sem tud­nak menni az iskola épületébe. A Szolnokon tanuló jászladányi kö­zépiskolás gyerekek száma egyre növekszik, ezért mi szülők abban látnánk a megoldást, ha iskolai napokon 6.20-6.30 óra közötti időpontban egy diákbusz is in­dulna Jászladányból Szolnokra.- 50 aláírás A kérés — melyet szerkesztő­ségünkhöz is elküldték — eljutott Szolnokra, a Jászkun Volán Köz­lekedési Rt. üzletág-igazgatójá­hoz, aki a következő tájékozta­tást adta Jászladány pplgármes- terének, valamint az Új Néplap szerkesztőségének: „... A kérdéses autóbuszjára­tokon végzett... utasszámlálása­ink szerint a reggel 6 órakor és 7 órakor induló (három) járatokon csak esetenként jelentkezik ki­sebb zsúfoltság, a 6.24 órakor in­duló járat viszont több alkalom­mal valóban zsúfoltan közleke­dik, de sajnos a jelzett időpont­ban nem rendelkezünk olyan szabad autóbusszal, amellyel to­vábbijáratot - diákjáratot - tud­nánk indítani. Megnyugtató megoldásra csak 2004. évben, az új autóbuszok beérkezését követően látunk lehe­tőséget. Addig is olyan megoldást keresünk, hogy a kérdéses 6.24 órakor közlekedő autóbuszjára­tot egy nagyobb férőhelyű autó­buszra cseréljük. így várhatóan a közeljövőben javulni fognak a di­ákok reggeli utazási körülmé­nyei. ” KOSINA JÓZSEF ________ ________ ÜZLETÁG-IGAZGATÓ MÁ R TÍZÉVES LESZ. Még 1994-ben átépítették a jászjákóhalmi Tárna-hidat, amely az elődjének 1944-es felrobbantása után épített ideiglenes fahidat váltotta fel, s 1951-ben Közép-Európa egyetlen „ka- nyarhídja” volt. A statikailag bonyolult megoldás Bíró Fekete Lajos jászberényi építész munkája. Az új hídszerkezet megőrizte régi ívét. A képen magyar és lengyel munkások, akik a vasbeton rácsszerkeze­tet szerelték. FODOR ISTVÁN FERENC, JÁSZJÁKÓHALMA ________________________________________________________________________________(BEKÜLDÖTT FOTÓI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents