Új Néplap, 2003. december (14. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-02 / 280. szám

12. OLDAL TŰK Ö R 2003. December 2., kedd Mesterszállás Egyre kevesebb az alsós A település szépen felújított általános iskolájába hetven­egy kis- és nagydiák jár. Nem is ezzel van baj, inkább az irányzattal, hiszen még közülük ötven a felsős, az alsó négy osztályba mindössze huszonegy nebulót írattak be a szüleik. Márpedig ez valami olyasmit (is) mutat, hogy rohamléptekkel csökken az iskolakötelesek száma, ami nem jó. Sem a neve­lőknek, sem a községnek, hiszen egy életképes település nem­csak szépkorúakból, de fiatalokból is áll. Persze érkeznek a fa­luba is, de főleg nyugdíjasok, illetve akad, aki fővárosi lakását cserélte egy jóval olcsóbb falusi házra. Azért a kis létszámnak megvan az előnye. Minden diá­kot ismer­nek, egyen­ként foglal­koznak ve­lük, hiszen nem zsúfol­tak a ter­mek. A nyol­cadikban — ahol jártunk- például kilencen vannak: három fiú és hat kisasszony. A leg­jobb tanuló Bíró Anikó, 4,5-es átlag körüli, és elmondása sze­rint sokat tanul ezért az eredményért. A legjobb sportolók a srácok: Bemáth Laci, Benke Attila és Kovács Tibi. Elsősorban fociznak, Laci viszont korábban grundbirkózásban is jeleske­dett. de már abbahagyta. A legtöbb mindent Balogh Zsanett gyűjti: levelezőlapokat, matricákat, szalvétákat. Még néhány hónap és életük komoly döntéséhez, a pálya- választáshoz érnek. Négyen gimnáziumba jelentkeznek: Mezőtúrra, Tiszaföldvárra, Szolnokra. A többiek szakközép­be, vagy szakmunkásnak. Amikor arról faggattam őket, mit szeretnek településük­ben, ezeket állították: mert nyugodt, csendes. Mert itt laknak a szülők, nagyszülők, barátok. Mert közel a Körös, öt kilo­méterre. Ami nem tetszik nekik: Júl sok a pletyka, hiszen mindenki ismer mindenkit. A legnagyobb gond, hogy kevés a munka, így aki dolgozni akar és nincs elegendő földje, ál­talában el kell mennie máshová. Azután ha nincs kocsi, ki­mozdulni is körülményes, állították többen. A kilencből ket­ten kijelentették: ha később a végzettségüknek megfelelő munkát, állást kapnának, tanulmányaik befejezése után azért szívesen visszatérnének. Mert igaz, a falu nem nagy, de a közelben olyan városok vannak, mint Szarvas, Földvár, Mezőtúr. d.sz.m. Hegyi Barbara meseházat épített HEGYI BARBARA * Született: 1966. január 16. Budapest Tanulmányok: Színház- és Filmművészeti Fő­iskola (1985-1989) Pályafutás: József Attila Színház (1989-96), Vígszínház (1996-) Főbb szerepek: Olympia, Kabaré. Macska a for­ró tetőn, Nyaralók, Napló-filmek, Kisvilma, Szökés Előadóest: Szerep... nem szerep? Díjak: Jászai Mari -díj (2000), Varsányi-gyűrű (2001) Mivel olyannyira energia­dús és bőbeszédű, színházi körökben Duracellnek becé­zik Hegyi Barbarát, aki Kulka Jánossal a napokban épített fel egy téli meseházat gyerekeknek. A Téli mese­ház című cédét elsőként öt­éves kislánya, Rozi tesztelte. Mindeközben a színésznő elhatározta, hogy a magán­életében önvédelemre ren­dezkedik be.- Színházi körökben Duracellnek becézik. Otthonában is hemzseg­nek a plüssnyuszik?- Valló Péter nevezett el Dura­cellnek, mindig azt kérdezte, há­lózatról vagy telepről működöm- e. Sajnos ezek az elemek már nem olyan frissek, de azért még kölcsönöznek némi aktivitást számomra.- Most megjelent meselemezé­hez milyen hangulatokat csalt elő a gyermekkorából?- Mindig szerettem az őszt, ami másoknak talán depressziós időszak, és mivel télen szület­tem, emiatt a havat is imádom. De hát arra még várnunk kell. Nagyon szépek a versek, ame­lyek felkerültek a lemezre, szép, ünnepi hangulatú munka volt.- Egy ilyen lemez akkor jó, ha elalszanak tőle a gyerekek?- Nem hiszem. Fontosabb, hogy hangulatot keltsen, szép képeivel megindítsa a gyerekek fantáziáját.- Amint megjelenik egy mesele­mez, sokan üzletre gondolnak.- Milyen érdekes, hogy ez ne­kem eszembe sem jutott. Az vi­szont igen - gyakorló mamaként -, hogy javasoltam a BMG kiadó­nak, jelentessék meg könyvben is, mert így egyszerre hallja és láthatja is a verset a gyerek. Gyö­nyörű versekről van szó. Túl sok “műanyag” veszi őket körül, ezek a versek azonban az em­berről, a világról, a természetről szólnak.- Egyszer azt mondta, minden pillanatban a maximumot kell nyújtania, hogy ne okozzon csa­lódást a nézőnek.- Igyekszem könnyen venni az életet, rám is jellemző egyfaj­ta lazaság, de ez a munkámban semmiképpen nem érvényesül­het. Mi történne, ha egy orvos nem lenne maximalista? A mi szakmánknak kisebb a tétje, jól­lehet emberi érzelmeket köz­lünk, ami legalább olyan fon­tos.-S ha a kritikusának okoz csa­lódást?- Nem tetszhetek mindenki­nek.- A Sok hűhó semmiért egyik kritikusa azt írta, hogy Hegyi Barbara úgy préselte ki magából a beatricei karaktert...- Lehet, hogy egy rosszul sike­rült estet látott a kritikus, vagy nem volt nyitva a szeme.- Azt is leírták önről, hogy a hangja nem való nagy színpad­ra.- ízlés kérdése, nem tudok erre mit mondani. Azzal a hang­gal tudok élni, ami van, képtelen vagyok másik hangon megszó­lalni.- Nem hallatta hangját a szí­nészvilág támadásában, amely­ben néhányon - Hernádi Judit, Alföldi Róbert - nekimentek né­mely hírhozónak.- Valóban voltak hasonló ese­teim. Kis ország vagyunk, amelyben igyekszünk együtt­működni az újságírókkal. Van azonban, ami az aljasság kate­góriájába tartozik. Leírták, hogy terhes vagyok... Vajon mit kezdjek ezzel? Ilyenkor nem jut eszükbe az ötéves kislányom, Zorán tizenkilenc éves lánya és nyolcvanegy éves édesanyja, aki a szomszédasszonytól hall­ja ezt a valótlanságot. Válasz nélkül hagytuk, mert nincs ér­telme foglalkozni vele.- Nem kérdeztem a magánéle­téről, tudom, önvédelemre ren­dezkedtek be.- Mindenemet odaadtam már. Szeretnénk, ha lenne egy része az életünknek, amely a miénk.- Unikumnak ígérkezne egy Hegyi Barbara-Zorán közös le­mez.- Igen, de ha egy gyerekle­meznél szóba kerülhet a pénz- csinálás szempontja, ez a meg­ítélés ezt a fajta közös munkát sem hagyná érintetlenül. Ami egyébként nonszensz. Szeren­csére azonban ez a kapcsolat nem erről szól. csontos tibor Üveguarázs Csodálatos, ám igen nehéz mun­ka az üvegfúvás. Az izzó, formá­lódó üveg tökéletes kialakítása bi­zony próbára teszi alkotója fizikai erejét, ügyességét, fantáziáját egyaránt. Ez az évezredes techni­ka azonban sajnos kihalófélben van, utánpótlása szinte egyálta­lán nincs. Pedig igazi művészet az áttetszővé váló, csillogó, haj­szálvékony, törékeny üveg meg­formálása az olvadó masszából. A berekfürdői üveggyár mun­kásai ottjártunkkor épp Ikea-vá- zákat készítettek „sorozatgyár­tásban”, olykor azonban lehető­ségük nyílik igazi alkotómunká­ra, változatos, egyedi formák ki­alakítására is. SZS, FOTÓK: MÉSZÁROS

Next

/
Thumbnails
Contents